Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem vállalkozom én arra a feladatra, hogy megfeleljek a Jobbik képviselője vezérszónoklatának arra az elvárására, hogy arról beszéljek, amiről ő szeretné. Ő konkrétan a végrehajtási eljárások kapcsán fordult hozzám. Megjegyzem, sokszor megszólalt a végrehajtási eljárások ellentmondásossága kapcsán, és a gondolatait osztom is, s nemcsak veszélyhelyzetben, hanem más esetben is.

(14.50)

Ezért örülök annak, hogy a kormány végre egy olyan szabályozó hatóságot hoz létre, ami a végrehajtási eljárásoknak is valamelyest gazdája lehet, mert van mit rendbe tenni ezen a területen, és, mondom, teljesen függetlenül a veszélyhelyzettől.

A költségvetés módosítására visszatérve: nem egy tipikusan megszokott aktus az, amit most élünk, mert az Orbán-kormányok ahhoz szoktattak hozzá minket, hogy megterveznek egy költségvetést, azok a költségvetések főszámaikat illetően szinte mindig teljesülnek, és majd egy év múlva elfogadunk egy zárszámadást, legfeljebb kicsi korrekciókat teszünk, hogyha ez indokolt volt, egy év után, mert akkor már láttuk a valós folyamatokat. Az Orbán-kormányokra ez volt jellemző, ez a kiszámítható költségvetési politika. Lehet, hogy rossz önöknek, ha visszamutatunk a szocialista kormányok időszakára, de mivel politikusok vagyunk, és vitázunk ezekről a kérdésekről, és ha nem akarunk elveszni a részletekben, akkor ezt meg kell tennünk.

Ha az Orbán-kormányokra az volt jellemző, hogy mindig egy megfogható, nagyon szigorú költségvetési politikát folytattak ‑ én többször elmondtam itt a parlamentben, hogy az Orbán-kormányok társadalompolitikai sikerességeinek alapját is a gazdaságpolitika és a költségvetési politika teremtette meg mindig, mert ha ez nincs helyre téve, akkor lehetnek nekünk nagyszerű vízióink, abból soha nem lesz semmi ‑, a szocialista kormányokra mi volt jellemző mindig, ameddig kormányon voltak? Megterveztek egy költségvetést, és soha semmilyen főszámot nem tudtak teljesíteni. De nem azért ‑ és ez meggyőződésem ‑, mert az akkori minisztériumi apparátus képtelen lett volna jobban tervezni, precízebben belőni a számokat, az apparátus akkor is képes volt erre, nyilvánvalóan a pénzügyminiszter adminisztrációja nem cserélődik ki szőröstül-bőröstül csak azért, mert van egy kormányváltás, azért nem teljesültek azok a számok, mert a politikusok, a kormány soha nem vette komolyan a saját költségvetését. Légvárakra épített, felborította a költségvetést, és meg akartak valósítani bizonyos víziókat, és utána az élet visszaköszönt, és a költségvetés és a gazdaság mostohasága megakadályozta önöket abban, hogy teljesítsék, ha úgy tetszik, a filozófiai elvárásokat. A választó ezt tökéletesen érzékelte, és ezért leváltotta önöket.

Most mégis itt van egy ilyen helyzet, amikor költségvetést kell módosítanunk. De nem azért módosítunk költségvetést, mert akkor, amikor ezt a költségvetést elfogadtuk, akkor elhibázottan terveztünk, hanem azért, mert egy olyan világjárvány köszöntött ránk, aminek a hatásait nagyon nehéz bemérni. Tehát ez az egyik indok: megváltozik az a makrogazdasági környezet, amelyre mi építettünk, és emiatt önmagában is indokolt korrekciót tenni a költségvetésen.

A másik dolog: a veszélyhelyzet a kormány számára lehetőséget adott arra, hogy törvénnyel szemben rendeleti úton is kormányozzon. Erre a kormánytöbbség, volt, amikor az ellenzék is lehetőséget adott, később már csak a kormánytöbbség. Én azt gondolom, hogy ez egy elkerülhetetlen lépés volt, mert ha ezt a lehetőséget nem teremtettük volna meg, akkor a végrehajtó apparátus nem tudott volna a válság kihívásaira azonnal reagálni. De ennek most van egy olyan következménye, hogy ha azt akarjuk, hogy a kormány által létrehozott rendelkezések tovább éljenek, akkor ezt egy idő után törvényben kell szabályoznunk, és erre most kísérletet teszünk itt a költségvetési törvényben. Ez a második indok, amiért ide kellett jönnie ennek a tervezetnek elénk.

A harmadik pedig az Európai Unióval kapcsolatos változásokat hozza szóba nekem. Mások azok a számok, mások azok a források, nagyobbak azok az összegek, amelyek az Európai Unióból rendelkezésünkre állnak ahhoz képest, amit a költségvetés tervezésekor reméltünk. Ez is indokolja, hogy ezeket a más számokat és nagyobb számokat átvezessük a költségvetésen.

Ha a megváltozott makrogazdasági környezet hatásait vesszük, akkor ez néhány fő mutatóval leírható. A 2020 nagyon sajátos költségvetési év volt, a 2020-as év második negyedévében, amikor szembesültünk az egészségügyi járványhelyzettel, ezzel a világjárvánnyal, nem tudván, hogy lesznek‑e újabb hullámok ‑ sokkal optimistábbak voltunk, mint amilyen realisták már ma vagyunk, igaz ez az egész világra nézve ‑ volt egy brutális visszaesés, de az év olyan volt, hogy 2020 végére, hála istennek, a gazdaság úgy többé-kevésbé visszakorrigált. Akkor naivan azt hittük, hogy túl vagyunk mindenen, aztán már itt van a nyakunkon a harmadik hullám, és most abban bízunk, ha sokan be leszünk oltva, ha az ország nagy része beoltatja magát, akkor talán a világjárvány egy újabb hullámát elkerülhetjük. Tehát a magyar gazdaság abban a helyzetben is, amikor újra levegőt kap, amikor megtörténik egy nyitás, egy újraindítás, ugye, az első hullám után, a gazdaság mindjárt hozza a formáját, és visszakorrigál sok számot illetően.

A 2020-as évben azzal kalkuláltunk, hogy a csökkenés 3 százalékos lesz, ez 5 százalékosra sikeredett. Ilyen szempontból az elvárásaink nem teljesültek, de nem tudta senki kiszámítani a járványnak ezt a brutális hatását. Megjegyzem, az 5 százalékos csökkenéssel kapcsolatban egy összemérés adódik: mennyi az Európai Unió átlagában? Ha az Európai Unió átlagához mérem ezt a visszaesést, akkor azt mondom, hogy hála istennek, nálunk kevesebb, mert az Európai Unióban ez a visszaesés 6,2 százalék volt. Ugye, azzal kalkuláltunk, hogy 2021-ben lehet egy 4,8 százalékos növekedés, a számokat látva, a folyamatokat látva a kormány most ezt csak 4,3 százalékban meri megbecsülni.

A hiány kapcsán, ami itt többször szóba került, hadd mondjam önöknek, a költségvetési politikánknak ez mindig egy kiszámítható része volt ‑ mármint válság előtti időszakról beszélek ‑, mindig tartottuk az Európai Unió elvárható hiánycélját, mindig 3 százalékát alá terveztük, és amit terveztünk, azokat mindig tartottuk is, ellentétben önökkel, akiknél a szocialista kormányzások időszakában a hiányt mindig növelték, és nyilvánvalóan ezért a többi költségvetési szám se állt meg a tervezett szinten. Most itt azt látjuk ebben az anyagban, hogy GDP-arányosan egy 7,5 százalékos hiánnyal kell kalkulálnunk.

Az infláció, ami itt szóba került: 3 százalékot reméltünk a tervezéskor, ma azt kell mondanunk, hogy ez lesz 3,6 százalék. És itt megint nem arról van szó, hogy akkor rosszul mértük be a dolgokat, az akkori tudásunk szerint az akkor reálisnak látszott, ma tudjuk, hogy korrekciót kell tenni ezen a számon, és ha korrekciót kell tenni, akkor ez a helyes, amit a kormány tesz, hogy azt a 6 százalékot visszamenően a nyugdíjasoknak kifizeti akkor, amikor megteremtettük ennek a törvényi feltételeit. Ez nyilvánvalóan meg fog még történni év közben.

Beszélhetnék még a foglalkoztatás alakulásáról is. Büszkék voltunk azokra a jó foglalkoztatási mutatókra, amelyekkel a válság előtt rendelkeztünk. A válság nyilvánvalóan munkahelyeket szüntetett meg. Mindig az volt a célunk, hogy munkahelyeket azonnal visszaépíteni, ahogy a miniszterelnök sokszor fogalmazott, hogy legalább annyi munkahelyet hozzunk létre, amennyit a világjárvány elvett tőlünk. És láttuk, hogy a visszakorrigálás itt is megtörtént a 2020-as év végén, sőt 26 ezerrel több munkahely jött létre, mint amivel a válság előtt rendelkeztünk.

Sokszor kapjuk meg azt a vádat önöktől, hogy a válságot mi úgy kezeljük, hogy igazán nem látjuk az emberek érdekeit. Én ezt az állítást nem fogadom el, csak azért, mert, mondjuk, a jobbikos vezérszónok talál egy olyan tételt, amelyre azt mondja, hogy na, hát ehhez miért nem nyúltatok, mondjuk, családi pótlék, miért nem emeltetek. Egy ilyenfajta számháborút mindig csinálhatunk: a kormány csinál valamit, de az ellenzéki képviselő mindig tud egy nagyobb számot mondani. Ez egy nem túl színvonalas játék, de a parlamenti műfajban természetesen ez is benne van. De ezzel nem lehet igazolni azt, hogy a kormány ne figyelt volna a kisegzisztenciákra és az emberek érdekeire.

És ha hozzá kell nyúlnunk ehhez a költségvetéshez, mert a makrogazdasági nagy számok után, azt mondtam, hogy a kormány hozott intézkedéseket, és ezeknek az átvezetése, a kormányrendeleti intézkedések továbbélése, átvezetése történik meg itt a költségvetésben, már a 2020. évi költségvetésben előjött családtámogatási rendszer és minden más továbbélése megjelenik ebben a költségvetésben.

(15.00)

Ha az önök idejét akarnám rabolni, akkor hosszasan felsorolhatnám, hogy mik azok a tételek, amivel a kormány a család minden egyes tagját igyekszik támogatni ‑ válságban és válsághelyzet nélkül is. A tételek egy része nyilvánvalóan a családtámogatásokra vonatkozik. Amire nagyon nagy hangsúlyt fektetünk, az az otthonteremtés minden módon történő támogatása. Ez érinti a fiatal családokat, érinti azokat a társadalmi rétegeket, amelyek vidéken élnek, érinti a kisfalvak lakóit, amikor ott lakásépítéseket ösztönzünk a falusi CSOK-on keresztül. Érinti azokat az embereket, akik mindig a költségvetési újraelosztásnak valamelyest a vesztesei voltak, mert én azt gondolom, hogy annak mindig a nagyvárosi világ volt a nyertese és nem a kistelepülési világ. Mi most egy jó ideje próbálunk másként gondolkodni, és ez megjelenik ebben a költségvetési módosításban is a számokat tekintve.

Persze, ide lehet hozni azt is, amit Z. Kárpát képviselő úr szóba hozott, a nyugdíjak visszaépítését, a 13. havi nyugdíj visszaépítését. Mi a család részének tekintjük a nagyszüleinket is vagy a szüleinket, a fiatalabbak nyilvánvalóan másként közelítik meg ezt a kérdést. Amikor visszaépítjük azt, amit önök elvettek, akkor azt gondoljuk, hogy ez is egyfajta családtámogatás, mert a család legidősebb tagjait, a szüleinket vagy a nagyszüleinket is támogatjuk azzal, hogy jövedelemhez, pluszjövedelemhez juttatjuk őket azzal, hogy kis lépésekkel visszaépítjük a 13. havi nyugdíjat.

Nem untatom önöket azzal, hogy az előttem lévő minden egyes tételt felsoroljam, csak azt állítom, hogy a kormány a válságkezelés kapcsán igenis nagyon sok olyan intézkedést hozott, ami a családokat jobb helyzetbe hozza, direkt támogatásokon keresztül, ilyen a 13. havi nyugdíj, a gazdaságpolitika lakásépítési gondolkodásán keresztül, a hitelmoratóriumon keresztül, az önkormányzati adók elengedésén keresztül.

Ellentmondásos az intézkedés, ezt elfogadom, mert ha azt mondjuk, hogy nem kell holnap iparűzési adót fizetni, ezzel helyzetbe hozom a kicsi cégeket. Nyilvánvalóan ez bevételi kiesés az önkormányzatok oldalán, én ezt belátom. Ezért az utolsó pillanatban, ez az utolsó költségvetési éve, a kormány úgy döntött, hogy a kicsik esetében, a 25 ezernél kisebb lélekszámú települések esetében ezt az önkormányzati adót egy az egyben visszaadja az önkormányzatoknak. Tehát megmarad egy bevételi többlet a cégeknél, a kicsi cégeknél, amelyek nem fizetnek iparűzési adót, levegőhöz jutnak, az önkormányzatok pedig a költségvetésből megkapják ezt a pénzt.

A nagyok esetében tudom, hogy nem így döntöttünk, de azt gondolom, hogy a nagyok ezt el is bírják. A nagyok közül persze a legkevésbé az a nagy, ami hozzám a legközelebb áll, az én megyeszékhelyem, nagyvárosom ettől még nehéz helyzetben van. Nemrég láttam egy olyan kimutatást, amiben épp az államtitkár úr mutatta ki a Költségvetési bizottság tagjainak, hogy mennyi likvid pénzzel rendelkeznek éppen a települési önkormányzatok. Az első százat láttam, és górcsővel kerestem Pécset, amely az ötödik legnagyobb városa az országnak, de nincs benne az első százban ilyen szempontból, a mutatók tekintetében.

Tehát van olyan önkormányzat, amit ez nagyon súlyosan érint, de összességében, azt gondolom, hogy az a gondolkodás, hogy a kormány különböző fejlesztéseik támogatásával segíti ezeket a nagyobb önkormányzatokat, az talán egy járható technika és egy válsághelyzetben ez elvárható. Baranyai képviselőtársamnak mondom, hogy két másik város benne van, tehát Mohács benne van bőven az első százban, sőt ami meglepett, Komló is benne van, de Pécs sajnálatosan nincs benne ‑ ismerjük a város nem éppen jó költségvetési pozícióit.

Néhány gondolat még az európai uniós forrásokról, hisz az a többlet… Tizenöt percem van csak? (Közbeszólások, köztük: Igen! ‑ Az elnök kikapcsolja a mikrofonját.) Akkor egy gondolatot! Tehát e miatt a többlet miatt is át kell gondolni. Leállította, elnök úr? (Az elnök visszakapcsolja a képviselő mikrofonját.) E miatt a többlet miatt, a többletforrások miatt is nyilvánvalóan költségvetési korrekciókat kell tenni.

Ha már megengedtek egy gondolatot, akkor mondok egy olyan renegát gondolatot, amit…