Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Érdeklődve figyeltem ezt az előterjesztést, és hallgattam az eddigi vitát, s amellett, hogy a véleményemet elmondom, illetve reagálok az előttem szólókra, alapvetően arra szeretném felhasználni ezt a helyzetet, hogy kérdéseket teszek fel államtitkár úrnak, ugyanis azt tapasztaltam az elmúlt években, hogy államtitkár úr valóban szakmai oldalról közelíti meg ezeket a vitákat. Tehát sokkal kevésbé pártpolitikai szempontok jelennek meg a felszólalásaiban, úgyhogy kihasználom ezt a helyzetet, és kérdéseket fogok feltenni.

Először is szeretném előrebocsátani, ahhoz, hogy egy ilyen költségvetés-módosítást megalapozottan lehessen készíteni, ahhoz, hogy a jövő évi költségvetést szintén megalapozottan lehessen benyújtani, vagy éppen az Európai Unióból elérhető fejlesztési források felhasználását jól meg lehessen tervezni, megfelelő helyzetértékelésre van szükség. Olyan helyzetértékelésre, amely áttekinti az elmúlt bő egy évtizedet, hogy mit sikerült elérni, milyen rendszerproblémákkal nem tudtak mit kezdeni, illetve egy olyan helyzetértékelésre, amely szembenéz azzal, hogy milyen hatása volt az elmúlt egy évnek, az önök elmaradó, elhibázott intézkedéseinek, és hogy ez a válság milyen hatást gyakorolt a magyar társadalomra, a magyar gazdaságra. S nyilván ismerni kell és megfelelően kell tudni megfogalmazni saját maguk számára azokat a kihívásokat, amik érik majd az országot a jövőben.

Látható, hogy nagyon sok minden változik a geopolitikai környezettől kezdve a világgazdaságig, és válságok sajnos nemcsak jönnek, hanem az elkövetkező időszakokban majd olyan helyzetbe kerülünk, hogy ezekkel egyre gyakrabban kell szembesülnünk. Tehát a kihívásokat is pontosan fel kell tudni mérni, s ezek alapján, ezek összefüggésében pontosan meg kell tudni határozni azokat a célokat, amiket el kell érnünk ahhoz, hogy ezekre a kihívásokra és az eddigi problémákra valóban megoldást találjunk. Figyelembe kell venni a válság hatásait, tanulságait, hogy nem mehetünk tovább olyan gazdaságpolitikai gondolkodás szerint, ahogy eddig. Már látható, hogy egész Európára, de Magyarországra nézve is a kiszolgáltatottság talán a leginkább megalapozott jelző. A válság ezt nagyon erőteljesen megmutatta.

Azt tudom előrebocsátani a hozzászólásom elején, hogy én azt gondolom, önök mind a három szempontból alkalmatlanok voltak, tehát nem jól értékelik a helyzetet, nem tudnak megfelelő számvetést készíteni az előttünk álló kihívásokról, és nem is jól határozzák meg a célokat. Semmiképpen nem olyan irányba mozdulnak, hogy egy önellátó, leginkább a helyi termelésre vagy a regionális együttműködésre alapozott patrióta gazdaságpolitikát alapozzanak meg. Nem abba az irányba mennek, hogy végre megalapozzák, hogy a rendszerproblémákkal, például a leszakadó vidéki térségek felzárkóztatásával kapcsolatban eredményeket lehessen elérni, hanem éppen ellenkezőleg, még inkább kiszolgáltatottá teszik a magyar társadalmat és a magyar gazdaságot különböző beruházásokkal és nagyon furcsa politikai motiváció fűtötte megegyezésekkel. Itt alapvetően Kínára vagy Oroszországra gondolok.

Mielőtt ezekről részletesen beszélnék és feltenném a kérdéseimet, engedjenek meg nekem néhány reakciót. Államtitkár úr az expozéjában arról beszélt, hogy nagyon fontos, jelentős kormányzati intézkedések voltak az elmúlt időszakban rendeleti szinten. Én azért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy nagyon komoly mulasztások és nagyon komoly hibák sorozatát követte el a kormány. Alapvetően azt tudom mondani, hogy önök nem éltek, hanem visszaéltek a rendkívüli felhatalmazás lehetőségeivel, és elégtelen volt az a gazdaságvédelem, ami ebben a súlyos járványügyi helyzetben és a válság idején az önök részéről megmutatkozott. Csak néhány példával támasztom alá a kritikámat. Mint rengetegszer megfogalmaztuk, egy ilyen helyzetben át kell értékelniük azt a politikát, hogy adnak‑e nagyobb segítséget a munkájukat elveszítő embereknek, a legnehezebb helyzetbe került családoknak.

Rengetegszer indítványoztuk azt, hogy az álláskeresési járadék idejét három hónapról kilenc hónapra hosszabbítsák meg, de önök unos-untalan azt a mantrát követték, hogy márpedig a munkában hisznek és nem a segélyben. Azt viszont nem vették figyelembe, hogy nagyon sok ember nem azért nem dolgozott, mert nem akart, hanem azért, mert a korlátozások miatt egyszerűen elvesztették a munkahelyüket. Nyilván fontosak voltak a korlátozások nagyon sok tekintetben, gazdasági ágazatok leálltak, s egyszerűen csődbe mentek cégek, válságágazatok alakultak ki, és rengeteg ember így veszítette el az állását, nem pedig azért, mert az ő munkáltatói nem akartak volna üzemelni vagy ők nem akartak volna dolgozni. Számításaink szerint ez a lépés, tehát hogy kilenc hónapig járjon az álláskeresési járadék, 86 milliárd forintot tett volna ki.

Ehhez képest hoztak egy olyan intézkedést ‑ már említette Z. Kárpát Dániel képviselőtársam ‑, hogy a soha meg nem térülő és a magyar nemzeti érdekek szempontjait soha nem bemutatott Budapest-Belgrád vasútvonal tekintetében annyi pénzt költenek el a válság két évében, 200 milliárd forintot, amiből 175 ezer új munkahelyet lehetett volna teremteni. Majd azokat a dokumentumokat, amelyek ezzel a beruházással kapcsolatosak, egyszerűen titkosították. Tehát nem mutatták be, hogy két év alatt 200 milliárdot mire költenek, azt a 200 milliárdot, amit éppen lehetett volna a válságkezelésre, lehetett volna a legnehezebb helyzetbe került családok támogatására, lehetett volna egy megnövelt időtartamú álláskeresési járadékra fordítani. Önök ezt egyszerűen titkosították. Ezt a pénzt egy olyan projektre fordították, aminek a megtérülését és az értelmét nem tudták bebizonyítani, inkább titkosították.

De hasonlóképpen milyen gazdaságvédelmi intézkedés volt az, hogy Mészáros Lőrinc szállodaláncának 18 milliárd forintos támogatást adtak állami forrásokból, miközben Mészáros Lőrinc az építőipari cégéből 11,5 milliárd forintos osztalékot vett ki?

(16.40)

És akkor ezt állítsuk szembe azzal, hogy önök nem adtak a kisvállalkozásoknak megfelelő támogatást, mondhatjuk, hogy a sereghajtók között vannak az Unió szintjén abban a tekintetben, hogy mennyi támogatást adtak a legkisebb vállalkozásoknak.

Szűcs képviselő úrnak volt egy erős mondata, miszerint önöknek a válságkezelés nem az elvonásokról, nem a megszorításokról szólt. Azt hiszem, ezt nagyon sokszor megcáfoltuk már. Egészen brutális elvonások és brutális megszorítások érintették az önkormányzatokat. Erről már beszéltek a képviselőtársaim is, itt alapvetően a politikai szempontok jelennek meg. Az önkormányzatok esetében egymás után jöttek a megszorító intézkedések, gépjárműadó elvétele, iparűzési adó, kivonult az állam a helyi közösségi közlekedés állami finanszírozásából, de hasonlóképpen a közműadó rendszerének a megváltoztatása is nagyon sok helyen okozott többletköltségeket. Tehát folyamatosak voltak, és most is folyamatosak a megszorítások az önkormányzatok tekintetében. Én nem akarok ebbe belemenni, nagyon részletesen beszélt róla Varga képviselőtársam. Ebből a benyújtott költségvetési módosításból pedig az látható, hogy ezek a megszorítások, mondhatjuk, megmaradnak, tehát önöknek esze ágában sincs szembenézni azzal, hogy az önkormányzatok milyen helyzetbe kerültek, és nem kívánják visszakompenzálni még a következő időszakban sem ezeket a brutális elvonásokat.

Hargitai képviselő úr ‑ nincs itt, azt nagyon sajnálom ‑ baranyai képviselőként hivatkozott arra, hogy a megyeszékhely milyen nehéz helyzetben van. Itt azért szeretnék visszautalni rá, hogy 2009-2019 között fideszes vezetése volt a városnak, egy fideszes kormányzattal, kétharmados kormányzattal párhuzamosan. Azt hiszem, ebben a tekintetben vagy ilyen megfontolásból kizárólag saját maguk felé fogalmazhatnak meg kritikát, hogy miért került a város ilyen helyzetbe. Egyébként ez tény, borzalmasan nehéz helyzetbe került a város. Annak idején, 2014-ben több mint 40 milliárdos volt az az adósságkonszolidáció, ami érintette a várost, és ehhez képest 2019-ben több mint 20 milliárdos kintlévőséggel adták át a jelenlegi városvezetésnek a fideszes városvezetők a várost, tehát mondhatjuk, hogy ez az önök sara, hogy ilyen nehéz helyzetbe került Pécs városa.

Varga képviselő úr említette a súlyosan késlekedő infrastrukturális beruházásokat, autópálya-építéseket. Nem akarok nagyon elkanyarodni a tárgytól, de önök 2018-ra ígérték az M6-os autópálya meghosszabbítását a horvát határig úgy, hogy 2018-ra készül el. Ehhez képest 2021-et írunk, és még egy kapavágás sem történt. Hasonlóan az M60-as autópálya határig történő meghosszabbításának a megkezdését, ráadásul két irányból történő megkezdését is ígérték 2018-ig. Hát, mondhatom, hogy ezzel kapcsolatban még annyi sem történt, hiszen önök ezt már gyakorlatilag le is vették, tehát nincs már benne az önök középtávú terveiben sem.

Nos, visszakanyarodva erre a most benyújtott költségvetésre, itt alapvetően hiányzik a szembenézés azzal, hogy milyen helyzetben vannak a legkisebb települések, milyen helyzetben van a vidék, milyen borzalmasan rossz állapotban és folyamatosan romló állapotban van a vidék alapvető infrastruktúrája, erre sincs megoldás ebben a benyújtott költségvetési módosításban. Itt van egy nagyon-nagyon komoly tétel ‑ én erről rengetegszer beszéltem, én azt gondolom, még múlt évben a költségvetési vitában is konkrétan kérdeztem erről államtitkár urat ‑, van egy komoly, nagyon-nagyon hosszú idő óta, messze egyébként a 2010-es kormányváltást megelőző időszakról meglévő adósság és probléma, ez a vízi közművek rettenetesen borzalmas állapota, tehát elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag az összeomlás szélére került a víziközmű-hálózat.

Odáig már eljutottunk, hogy múlt év nyarán Orbán Viktor miniszterelnök is elismerte, hogy ezermilliárdos nagyságrendre van szükség, hogy a legfontosabb közszolgáltatás biztosításához szükséges infrastruktúra javítását, karbantartását, pótlását el lehessen végezni. Akkor azt ígérte a miniszterelnök úr, hogy majd az európai uniós fejlesztési forrásokból, majd az újjáépítési alapból valóban ráköltenek erre a nagyon fontos feladatra ezermilliárdos nagyságrendben. Most láttuk ezeket a terveket, amelyeket elkészített a kormány, amelyeket április végéig kell megküldeni. Ebben hiányzik ennek a problémának a megoldása. Ha megnézzük a költségvetés módosítását, ebben sem találkozhatunk még kis elmozdulással sem.

Én kérdezném államtitkár urat, hogy milyen forrásból kívánja a kormány megoldani ezt a nagyon fontos kérdést, mert ezt már elismerte a kormány a legmagasabb szinten, hogy ez egy ezermilliárdos nagyságrendű probléma. Hol van a megoldás szándéka?

Hasonlóképpen az önkormányzatok esetében szeretném kérdezni államtitkár urat, hogy miként látja ezt. Tehát szembesülve az önkormányzatok helyzetével, számíthatnak‑e akár ‑ a jövő évi költségvetést nemsokára majd látni fogjuk, május elején, úgy tudom, benyújtják ‑, mire számítsanak az önkormányzatok. A 25 ezer alatti települések automatikusan kapnak kompenzációt, a 25 ezer felettiek meg, mondhatjuk, hogy a nagy semmit. Nyilván a kormánypárti vezetésű városokkal majd egyenként megegyeznek, adnak valamiféle fejlesztési támogatást. De a működésükre, az alapvető és a kötelező feladatok ellátása tekintetében mire számítsanak az önkormányzatok? Van‑e olyan szándéka a kormánynak, hogy az ilyen megegyezéseknek feltételévé teszik, vagy ezzel párhuzamba hozzák bizonyos önkormányzati vagyonnak vagy önkormányzati feladatoknak az államosítását. Tehát megfosztanák‑e ‑ van‑e ilyen terv ‑ az önkormányzatokat bizonyos feladatoktól, közfeladatoktól, és akkor ennek megfelelően ingatlantól s a többi bevételtől? Mire számítsanak az önkormányzatok? Mit tudnak ebben a helyzetben kezdeni, amikor ilyen bizonytalanságok vannak, amikor nincs egy világos megoldás, és az önkormányzatoknak költségvetést kell letenni az asztalra? Mire számíthatnak, mikor dönt már a kormány végre arról, hogy mit tud nyújtani? Ez is egy konkrét kérdés.

Hasonlóképpen, és már erre utaltak a képviselőtársaim, a miniszterelnök úrnak már jó régen volt egy olyan mondása, hogy egy nemzetet kétféleképpen lehet leigázni, karddal és adóssággal. Mi a véleménye államtitkár úrnak arról, hogy egy egyéves távlatban egy igen erőteljes kiszolgáltatottság és eladósodottság, eladósodás jelenik meg Kína irányában? Itt beszéltünk már a Budapest-Belgrád vasútvonal projektjéről. Nem tudjuk pontosan, 650-700 milliárdos adósság lehet Kína felé. Nem tudjuk még a konkrét összeget sem, és nem tudjuk a részleteket sem, hogy ez milyen feltételeket és milyen kötelezettségeket jelent a magyar állam számára. Itt most nagyon világosan látszik, egyébként az elmúlt néhány hétben tudtuk meg, és Palkovics miniszter úr megerősítette, hogy egy százmilliárdos nagyságrendű hitel felvételére készülnek a Kínai Kommunista Párt egyeteme budapesti campusának felépítésére, ilyen 450 milliárd körüli hitel felvételéről beszélnek, megint csak nem lehet tudni semmit a feltételekről. Mi a véleménye államtitkár úrnak, a miniszterelnök úr korábbi nyilatkozatával összevetve ezt a helyzetet, hogy önök elképesztő mértékben kiszolgáltatottá teszik Magyarországot Kína irányában?

Továbbá ‑ és itt felmerült már képviselőtársaimtól az az elképesztő folyamat, aminek ma egyébként nagyon eklatáns példáit láthattuk ‑ a közvagyon egy óriási kiszervezési hulláma történt meg. A felsőoktatásnak már jelentős részét kiszervezték magánalapítványokba. Ma rengeteg vagyonkezelő alapítvány felállításáról született döntés, és vagyonjuttatásról. Tehát ilyen ezermilliárdos nagyságrendet elérőre tippeljük azt, amiről csak ma történt szavazás. Szándékában áll‑e a kormánynak akár még további ilyen intézkedéseket tenni, tehát ebbe az irányba akarnak‑e továbbmenni a rövid egy év alatt, ami visszavan a választásig, hogy újabb hatalmas közvagyonelemeket akarnak kiszervezni magánalapítványokba? Vagy milyen irányt lát, milyen irányt érzékel államtitkár úr? Azt gondolom, ezt megint csak fontos lenne látni.

Hogyan lehet így egyáltalán költségvetést tervezni? Hogyan lehet így valamiféle stratégiai gondolkodást érvényesíteni, hogyha alapvetően ezek a dokumentumok titkosak? Nem tudom, például államtitkár úr látott ilyen dokumentumokat, hogy például a Budapest-Belgrád vasútvonal tekintetében milyen megtérülés, milyen kihasználási garancia, egyáltalán mi fog történni ezzel kapcsolatban, vagy ön előtt is titkolják? Ez egy nagyon érdekes és fogós kérdés, azt gondolom. Mégis mi várható a következő időszakban ilyen brutális beruházások tekintetében, és mi várható még? Tehát vannak‑e újabb ilyen dédelgetett álmai a miniszterelnök úrnak, újabb gigantikus beruházások, illetve hogyan látja például ‑ és ezt is már említette Z. Kárpát Dániel képviselőtársam ‑ az oroszoktól felvett, a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatos hitel kérdését? Azt látjuk, hogy a projekt döglődik minden szempontból. Tehát ha visszatekintünk egy két évvel ezelőtti időszakra, hogy akkor mikorra becsülték meg az új reaktorok beindítását, ahhoz képest már távolabb került, tehát látszik, hogy folyamatosan, évről évre egyre távolabb kerül, és egyre több a bizonytalanság.

A másik oldalról viszont az tény, hogy elképesztő mértékben vált kiszolgáltatottá és eladósodottá Magyarország akár Oroszország, akár Kína felé. Hogy lehet ilyen körülmények között tervezni, államtitkár úr? Nagyon érdekelne önnek a szakmai álláspontja. Majd egy következő felszólalásban folytatom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)