Korózs Lajos (MSZP)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Tisztelettel köszöntöm önöket, képviselőtársaim. Elnök úr, köszönöm a szót. Én kizárólag a nyugdíjügyekkel kívánok foglalkozni a felszólalásomban, és azt is igyekszem röviden megtenni. Nézzék, most már költségvetési évről költségvetési évre minden alkalommal megfogalmazom, hogy ez az inflációkövető nyugdíjemelés az évszázad átverése.

(16.50)

A múltkorában éppen azzal indokoltam, hogy gyakorlatilag itt nem történik más, mint ha valaki nyomorultul kevés nyugdíjból élt a múlt évben, akkor Orbán Viktor garantálja neki, hogy jövőre is nyomorultul kevés pénzből fog élni, mert csupán annyival emeli meg a nyugdíját, amennyi a pénz romlásának a mértéke.

A múlt évben, amikor a költségvetési vita volt, szintén felszólaltam, és jellemzően, ugye, szociális és nyugdíjpolitikai kérdésekben szoktam megszólalni, és akkor is elmondtam, képviselőtársaim, hogy nyilvánvalóan látszik, hogy magasabb lesz az infláció, mint a kormány által benyújtott költségvetésitörvény-tervezetben, mert háttérdokumentumokat olvasva, tanulmányozva az ember láthatta, hogy már a Nemzeti Bank is más inflációs rátával számolt, mint ami elfogadásra került itt az Országgyűlésben. Ez az egyik dolog, amit szerettem volna megjegyezni.

A másik: én úgy látom, hogy 2017 óta drasztikusan leszakadnak a nettó bérnövekedéstől a nyugdíjak, következésképpen a társadalomban akkora feszültség halmozódik fel ebből adódóan, hogy a később, no-vemberben kiigazított nyugdíjemelések nem tudják kompenzálni ezeket a helyzeteket és feszültségeket.

Szeretném megjegyezni, ha megnézzük a múlt évre az inflációs adatokat, mondjuk, januárhoz képest, egyetlenegy hónap sem volt olyan, ahol 7 százalék alatt lett volna az élelmiszerek inflációs rátája. Nyilvánvaló, akkor látjuk, hogy aki kevés nyugdíjból él, és a mindennapi megélhetésre kell hogy fordítsák a nyugdíjuk jelentős részét, azok kerülnek borzasztóan nehéz helyzetbe. Gyakorlatilag a nyugdíjasok hiteleztek a kormánynak egy éven keresztül, és nagy kegyesen a törvényben előírt módon novemberben visszamenőlegesen valamennyit visszafizetett a kormány.

Azért hozom és azért citálom ide ezeket az ügyeket, mert a márciusi inflációs adatok egyértelműen mutatták ‑ egy másik felszólaláshoz ki is jegyzeteltem ‑, tessék, nézzék meg, az étolaj márciustól márciusig, tehát egy év távlatából 21,3 százalékkal drágult ‑ 21,3 százalékkal! ‑, a liszt 8,2-vel, a cukor 7,6-tal, a rizs 6,8-cal, a tojás 6,4-gyel, de még a munkahelyi étkezés is kétszer olyan mértékben, mint a lakosság egészére vetített inflációs ráta, 6,6 százalékkal drágult a múlt évben.

Visszatérek oda, hogy milyen drasztikusan leszakadnak a bérektől a nyugdíjak; és csak erre a kormányzati ciklusra fókuszálok, de az előbb megjegyeztem, hogy ’17-ben volt egy borzasztó erős törés, mert ’17-ben a nettó bérnövekedéshez képest amilyen nyugdíjemelést a nyugdíjasok kaptak, kapaszkodjanak meg, több mint ötszörös volt a különbség, tehát ötször jobban növekedtek a bérek, mint amilyen nyugdíjemelést kaptak a nyugdíjasok. ’18-ban, ebben a kormányzati ciklusban négyszeres volt a különbség a bérnövekedés javára, több mint négyszeres volt 2019-ben, és több mint kétszeres volt 2020-ban. Ez az egyik dolog.

A másik: az elmúlt években nem volt szinte olyan negyedév, de egy tavaszi vagy őszi ülésszak, amikor az ellenzéki pártok ne nyújtottak volna be a nyugdíjak rendezésére valamilyen kezdeményezést, országgyűlési határozati javaslatot vagy törvényjavaslatot. Régóta kértük, hogy vissza kell térni a vegyes indexáláshoz, sőt a legtöbb ellenzéki párt konkrétan a svájci indexálást követeli, köztük mi magunk is. Gondoljanak abba bele, ha a svájci indexálást alkalmazták volna, mondjuk, a 2018-as kormányzati ciklus kezdete óta, akkor már ’18-ban 7,2 százalékos nyugdíjemelésre kellett volna sort keríteni a 3 százalékkal szemben, a 3,4 százalékkal szemben ’19-ben 9 százalékos nyugdíjemelésre kellett volna sort keríteni, és 2020-ban durván 4 százalékos nyugdíjemeléssel szemben 7 százalékos nyugdíjemelésre kellett volna sort keríteni.

Előszeretettel használják az átlagnyugdíj kérdését ‑ én egyébként a mediánnyugdíj híve vagyok ‑, hogy arra hivatkozzunk akkor, amikor meg akarunk valamit támasztani érvekkel. Ugye, a medián nem az átlag, az a középérték, tehát annyian vannak alatta, mint amennyien vannak felette, de, kedves képviselőtársaim, legyen az átlagnyugdíj. Ha a svájci indexálást alkalmazták volna az elmúlt években, akkor most a durván 150 ezer forintos átlagnyugdíjjal szemben 175 ezer forint lenne az átlagnyugdíj mértéke. És én azt gondolom, hogy ez lenne az igazán elfogadható és támogatandó is társadalmilag.

Nem véletlen, hogy drasztikusan nőtt a nyugdíjasok körében a szegénységi ráta. 2010-ben a nyugdíjasok szegénységi rátája nem érte el az 5 százalékot, és ez 2020-ra majdnem 15 százalék lett. Képviselőtársaim! Ugyan, elnök úr, nem kértem engedélyt a szemléltetéshez, de kinyomtattam egy KSH által elkészített diagramot (Felmutatja.), világosan látszik, hogy két nagy törés van, ’14 után drasztikus emelkedés volt, ’16-nál egy újabb emelkedés volt a szegénységi rátában, és ’18 után ismételten. Hangsúlyozom, ez a KSH által elkészített statisztikai adatokon alapul.

A másik, amit érdemes itt megemlíteni, képviselőtársaim: önök bizonyára tudják, hogy a jövedelmek szerint a statisztikai és a szociológiai módszertanban decilisekkel, tizedekkel szoktunk számolni. A legalacsonyabb jövedelmi tizedben 2010-ben összesen 26 ezer nyugdíjas volt. Ők azok, akik a legkisebb jövedelemmel rendelkeznek. Ugye, a tizedik decilisben a legmagasabb jövedelmi csoportba tartozók vannak. Na most, kapaszkodjanak meg, 2010-ben 26 ezer nyugdíjas volt benne, és ez a múlt évre fölment 270 ezerre. Értik, ugye, képviselőtársaim? Tizenegyszeres növekedés volt! Ilyen sok idős nyugdíjas ember van bent a legalacsonyabb jövedelmi tizedben tíz év távlatában. Idevezetett az inflációkövető nyugdíjemelésnek a technikája.

A másik dolog, amit szerettem volna megemlíteni, és még mindig itt az úgynevezett svájci indexálásnál időzök, azért, mert a közelmúltban volt az MSZP-frakciónak indítványa a Népjóléti bizottság előtt, és azt mondtuk, arra lenne szükség azon túlmenően, ha 3 százalékos a januári nyugdíjemelés ‑ merthogy ebben az évben januárban ennyit kaptak a nyugdíjasok ‑, hogy legalább azonos összegű legyen ez az emelés. Kérem szépen, lényegesen igazságosabb lenne, mert az alul lévőket kedvezőbb helyzetbe hozza ez a fajta elosztási technika, nem véletlenül támogattuk mi magunk is, és nyújtottuk be ezeket az indítványokat az Országgyűlés felé.

Képviselőtársaim! Két dolgot még szeretnék megemlíteni. Az egyik az, hogy igazából akkor lenne ez a helyzet tényleg igazságos, ha a kormány a költségvetési törvény módosítása kapcsán idehozott volna egy olyan korrekciós programot, amely a nagyon alacsony nyugdíjak felzárkóztatásáról szól. Ezt is évek óta kezdeményezi az ellenzéki frakciók többsége, ugyanis az elfogadhatatlan, hogy valaki végigdolgozik egy életet, ledolgozik 40-45 évet, és olyan megalázóan alacsony a nyugdíja, hogy emberhez méltatlan életkörülményeket tud csak magának teremteni. A múlt évben ‑ szintén a KSH-ra hivatkozom ‑ az egyszemélyes nyugdíjasháztartás megélhetési minimuma 105 ezer forint volt. Képviselőtársaim! Több mint 600 ezer nyugdíjasnak 100 ezer forint alatt van a nyugdíja. Mondom, 600 ezer nyugdíjasnak még a 100 ezer forintot sem éri el a nyugdíja! És most nem beszélek azokról a résznyugdíjakról, amit külföldről is kapnak néhány év után meg itthonról is kapnak néhány év után, nem ezekről beszélek, hanem akiknek a nyugdíja 100 ezer forint alatt van.

Ez elfogadhatatlan! Éppen ezért én azt gondolom, hogy a jövő kormányának elsősorban az alacsony nyugdíjak felzárkóztatásával kell foglalkozni. Nekünk volt is erre javaslatunk, itt is megismétlem, hiszen a történelmi hűség kedvéért a jegyzőkönyvbe legalább elmondja az ember: én azt tartanám igazságosnak, ha a nettó minimálbér legalább 50 százalékát érné el az öregségi legkisebb nyugdíj mértéke. Tizennegyedik éve változatlan ez a 28 500 forint. Nem is önmagában ez a tragédia, mert erről fölösleges vitatkoznunk, hogy sok vagy kevés, 28 500 forintot egy hónapra nem lehet beosztani, kész, hanem az, hogy egy csomó szociális transzfer ehhez van rendelve. Következésképpen ezek a juttatások sem emelkednek, mert ez be van betonozva, az anyasági támogatástól a kismamáknak járó juttatásokon keresztül a gyesig bezárólag.

(17.00)

A másik, hogy vissza kell térni a vegyes indexáláshoz, nem szabad hagyni, hogy ilyen drasztikusan leszakadjanak a nyugdíjak a bérektől, a nettó bérektől.

Ami a jövő kormányára vonatkozik, holnap fogunk szavazni a rokkantak ügyéről. Nézzék! Ilyen megalázó törvényt, mint amit beterjesztettek, én a politikusi pályafutásom alatt még nem láttam. Kiszúrják ezeknek az embereknek a szemét 500 ezer forinttal. Gondoljanak bele abba, hogy ha valaki 2012 után úgy veszítette el az ellátását vagy úgy módosították az ellátását, hogy mondjuk, havi 50 ezer forinttól fosztották meg, annak az embernek 5 millió 400 ezer forinttal tartoznak, és most azt mondják neki, hogy mondjál le minden jogodról 500 ezer forintért cserébe! Nem, én azt gondolom, hogy teljes kárpótlást kell adni, teljes kártalanítást kell adni az érintetteknek, és ott, ahol közben az érintett kliens elhalálozott, az örökösöknek biztosítani kell ezt a juttatást.

A harmadik pedig ‑ a negyedik most már ‑, hogy igen, többféle technika létezik arra nézvést, hogy hogyan lehet az alacsony nyugdíjakat felzárkóztatni. Nekünk erre is volt egy javaslatunk, itt is megismétlem, hogy az úgynevezett 13. havi nyugdíj, ami egyébként nem nyugdíj, mert az egy költségvetésből juttatott pluszjuttatás, aminek nincs köze sem a szolgálati idő hosszához, sem a járulékfizetés mértékéhez, következésképpen minden nyugdíjasnak azonos összegben kellene ezt az összeget folyósítani. Mindegy, hogy hol lakik, hogy éppen Apcon lakik vagy Záhonyban lakik, mindegy, hogy Zaránkon lakik vagy Nagykanizsán lakik, mindenkinek ugyanannyiba kerül a kenyér, a tej, a liszt, az étolaj a boltban. Következésképpen a 13. havi nyugdíjat mint pluszjuttatást, ami nem nyugdíj, mindenkinek azonos összegben kell majd a jövőben folyósítani.

Ilyen javaslataink vannak, ez a véleményünk. Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)