Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A beterjesztett törvényjavaslatok egy újabb lépés abban a modellváltási folyamatban, ami az állami tulajdonú felsőoktatási intézmények magánosítását, a szó pejoratív értelmében vett privatizálását tűzte ki célul.

A folyamat a Corvinus Egyetem 2019. évi átszervezésével kezdődött, majd 2020-ban folytatódott további hét egyetem átszervezésével. A modellváltás eddig tapasztalatai inkább lehangolóak, ezért is megdöbbentő, hogy az elmúlt pár év kevés és inkább negatív tapasztalatai alapján miért ennyire erőszakos Orbán Viktor, miért akarja mindenáron ezen működési kereteket ráerőltetni az intézményekre.

Az okok elemzése messzire vezet, mind egyetemi szakmai körökben, mind a sajtóban többféle okfejtés látott napvilágot. Ezek közül a legnépszerűbbek azok az elméletek, amelyek szerint az egész átalakításra azért kerül sor, hogy az Orbán Viktor világáról és országáról alkotott torz véleményét elfogadni és szajkózni nem hajlandó neves vezető egyetemek ‑ különösen az ELTE és a BME ‑ ellehetetlenítésre kerüljenek, és az Orbán Viktor szívének kedvesebb, elsősorban vidéki intézmények, az alapítványi formába öltöztetett politikai komisszárfenntartók által irányítva kritika nélkül harsogják majd a legnagyobb magyar véleményvezér gondolatait.

Ehhez az alapítványi fenntartó olyan többletforrásokat biztosít az intézmények számára, amikről a versenytársnak tekinthető nagy múltú, ám konokul kritikus fővárosi egyetemek nem is álmodhatnak. Ez a kormányzat által teremtett diszkriminatív finanszírozási modell már rövid távon is súlyos torzulásokat okozhat a felsőoktatásban. A kormány képviselői és támogatói előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az alapítványosítás sikeres külföldi példákat követ, továbbá, hogy ezzel az átalakítással növekszik az egyetemek önállósága.

Ezek az állítások hamisak, tisztelt képviselőtársaim. Konkrét példa erre az éppen folyamatban lévő rektorválasztási procedúra a Corvinuson. A pályázati kiírás mindenki számára elérhető és egyértelmű. A pályázók által beadott anyagot az egyetem szakmai vezetése pusztán véleményezi, majd a kuratórium, élén Hernádi Zsolt MOL-vezérrel, dönt. A kuratórium döntését nem köteles magyarázni senkinek, a döntését a kapott véleményektől függetlenül hozhatja meg.

Valóban léteznek olyan külföldi példák, főleg finn példák, amelyekben állami egyetemek alapítványokba lettek kiszervezve, de ezek lényegesen különböznek a magyar modelltől. A finn alapítványi egyetemek szenátusainak ugyanis minden, az egyetemet érintő kérdésben komoly jogosítványai vannak, így a kuratórium tagjainak kiválasztásában is, míg a magyar alapítványi egyetemek esetében erről nem beszélhetünk. A jelenlegi kormányzati javaslat éppen az egyetemi autonómia csorbítására, politikai befolyásolására törekszik, szemben az eredeti finn modellel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a finn modell esetében törvényi rendelkezéssel kizárták annak a lehetőségét, hogy a finn állam képviselői részt vegyenek az irányításban, míg hazánkban az irányító szereplők aktív politikusok vagy politikailag kinevezett állami vezetők.

(10.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem arról van szó, hogy ne látnánk a felsőoktatás problémáit, a finanszírozási nehézségeket vagy a hatékonysággal kapcsolatos gondokat. Nem kérdéses, hogy a felsőoktatás színvonalának növelése, nemzetközi elismertségének emelése érdekében intézkedések szükségesek.

A magas színvonalú felsőoktatási rendszer kialakítása és fenntartása valódi nemzeti érdek. Az elmúlt 11 évben a fideszes kormányok több módon próbáltak meg úrrá lenni a felsőoktatás problémáin. Elsősorban finanszírozási és működési problémákat igyekeztek orvosolni a kancellárrendszer bevezetésével, aminek lényege az volt, hogy a politikai vezetés által megbízhatatlannak és pazarlónak tartott egyetemi vezetés nyakába egy-egy kancellárt ültettek. A kancellárok akkor is elsősorban politikai kinevezettek voltak, akik a gazdasági döntések révén jelentős hatást gyakoroltak az adott egyetem működésére. A rendszer fennállásának ideje alatt a botrányok száma egyre gyarapodott, a problémák azonban nem oldódtak meg, a felsőoktatás finanszírozása nem lett olcsóbb, intézményeinek nemzetközi elismertsége, látogatottsága nem emelkedett.

Megállapíthatjuk, hogy a felsőoktatás bonyolult és összetett rendszerének működtetésére, a problémák megoldására a fideszes kormányok nem voltak képesek, immáron három ciklus óta. Nem azért nem sikerült megoldani vagy legalább enyhíteni a gondokat, mert nem volt erre szándék. Dehogy! Minden szándék ellenére tart most ott a felsőoktatás, ahol tart. A három fideszes kormány egyszerűen alkalmatlan volt a problémák megoldására.

Az alkalmatlanság első rétegét a párbeszédre és az értelmes kommunikációra való alkalmatlanság jelenti. A kormányok nem tudták kialakítani az intézményekkel való együttműködés módját és formáit. Csak diktáltak nekik, és követeltek tőlük. A kormányok nem hallgatták meg az egyetemi szakemberek érveit, elsősorban azért, mert azok a valóság ismeretén nyugodva cáfolták a legfőbb magyar véleményvezér, Orbán Viktor kinyilatkoztatásait, lázálmaiból vett kényszerképzeteit, tüske voltak a köröm alatt.

Alkalmatlannak bizonyultak a meglévő intézmények működésének hatékonyabbá tételében is, hiszen az e célból felállított kancellárrendszer inkább hasonlított egyfajta komisszárrendszerhez, amit nem az egyetemek segítésére, sokkal inkább megzabolázására használt a kormányzat. A sok probléma közül csak azt emelném ki most, hogy a szakmai vezetés helyett a kormányzat szinte csak a kancellárokkal tárgyalt egyetemi ügyekben, nem az egyetem autonóm vezetésével, ezzel sértve az egyik legalapvetőbb értéket, az egyetemi autonómiát, bárhogy is próbálják önök ezt tagadni. (Dr. Hoppál Péter: Nem igaz!)

Az alkalmatlanságuk legszebb bizonyítéka pedig itt fekszik előttünk: alapítványi formában kívánják politikai kinevezettek kezére játszani a felsőoktatást, kivonva azt az állami feladatok ellátásának rendszeréből.

Az előttünk fekvő javaslat indoklásában azt hozták fel érvként, hogy a versenyképes működés érde-kében szükséges kivonni az alapítványi fenntartásban lévő intézményeket az államháztartási törvény és a közbeszerzési törvény hatálya alól. Ezzel gyakorlatilag elismerik, hogy ezen szabályok olyan béklyót jelentenek, amelyek ellehetetlenítik a működést. Kérdezem én: ki építette ezeket a bürokratikus szabályokat? Ki építette ezeket a bürokratikus akadályokat? Esetleg Brüsszel? Esetleg a migránsok? Vagy talán Soros György saját maga? Nem, tisztelt képviselőtársaim, hiába próbálják ezt elhitetni bárkivel, nem! Önök, önök tették élhetetlenné, az élhetetlennek is minősített bürokratikus rendszert önök, az elmúlt 11 évben, a fideszes kormányzás építette ki. Ezek a szabályok nemcsak az egyetemek életét, de a közszféra vala-mennyi szereplőjének életét megkeserítik. Ellehetetlenítik, sok esetben átláthatatlanná és követhetetlenné teszik. Ebből a rendszerből kívánja most Orbán Viktor kivonni az alapítványi fenntartók megteremtése által a számára kedves intézményeket, amelyek jelenleg elsősorban egyetemek, de a törvényjavaslat alapján ezek egyéb intézmények is lehetnek majd.

A tervezett lépéssel két legyet ütnek egy csapásra. Egyrészt megosztják az egyetemi szektort jól fizetettekre és alulfinanszírozottakra, ami által a valódi problémák elhallgathatóak lesznek, másrészt jelentős állami vagyont, nemzeti vagyont játszanak át olyan zsebekbe, amire az államnak a jövőben sem rálátása, sem befolyása nem lesz.

Az alapítványi megoldásokat a fideszes kormányok előszeretettel használják arra a célra, hogy ezeken keresztül, tudják: elveszítse a közpénz közpénzjellegét. Az a pénz, amit a közfeladat finanszírozására a köz érdekében, adók formájában a köznéptől gyűjtött be az állam. Nem szeretnék jogászkodásba bocsátkozni, hiszen a törvények szövegét, még a Szájer-féle gránitszilárdságú Alaptörvényét is a kormánypártok a saját kényük-kedvük, pillanatnyi gazdasági érdekeik alapján, tetszőlegesen alakítják, de a józan ész és a jó erkölcs alapján csak annyit mondok, hogy, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, szégyelljék magukat! Szégyelljék magukat, hogy ilyen törvényeket tesznek ide! (Dr. Hoppál Péter: Te beszélsz? ‑ Az elnök csenget.)

A beterjesztett törvényjavaslat nem szolgálja sem a felsőoktatás érdekét, sem az érintett intézmények érdekét, sem a nemzeti vagyon hatékony hasznosítását. Nem az első alkalom, de vélhetően nem is az utolsó, hogy önök előre készülnek a ’22-es bukásra. Mi másért lenne önöknek fontos az alapítványokba menekített vagyon ilyen szintű védelme?

Összességében azt gondolom, hogy önök most ebben a súlyos, honfitársaink ezreinek életét követelő helyzetben sem hagynak fel azzal az eddigi gyakorlattal, melyben több mint tíz esztendeje sajnos önök következetesek: nem a köz érdekében kormányoznak, csak azt nézik, hogy miként lehet legalizálni azt, ami egyébként egy normális jogrend szerint egész egyszerűen köztörvényes lopásnak minősülne; illetve miként tudják biztosítani magukat arra a hamarosan elkövetkező időre, amikor már nem kormányon, hanem pellengéren lesznek. (Dr. Hoppál Péter: Gyurcsányi magaslatok! ‑ Az elnök csenget.)

A Jobbik vezérszónoki felszólalását képviselőtársam, dr. Brenner Koloman fogja folytatni, de ígérhetem önöknek, bárhogy is lázadnak ezzel kapcsolatosan, hogy az ő mondatainak sem fognak örülni fideszes képviselőtársaim. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból. ‑ Dr. Hoppál Péter: Vastaps!)