Dr. Vinnai Győző (Fidesz)

DR. VINNAI GYŐZŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekezni fogok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ennél az összevont törvényjavaslatnál először egypár gondolatot megfogalmazzak az oktatásról, a felsőoktatásról. Elhangzott, hogy ez a minőség mindig is fontos volt. Számomra, számunkra, a mi közösségünk számára igen, hiszen 2012-ben elindult egy folyamat, majd 2016-ban a fokozatváltással, 2017-ben annak egy cselekvési tervével folytatódott, és az elmúlt években is jelentős események történtek, amelyek most lehetővé teszik ezt a modellváltást.

Az oktatás, a felsőoktatás, a magas szintű tudás megszerzése az egyik legfontosabb a XXI. században. Azt hallottuk, hogy a felsőoktatás jövője vagy az egyetemek jövője Magyarország jövője. Én azzal toldanám meg ezt a mondatot, hogy a fiatalok által megszerzett használható tudás is fontos, hiszen a fiatalok jelentik a jövőt, ők tudják rátenni erre a stratégiai térképre, a világ stratégiai térképére Magyarországot. Ne felejtsük el, hogy 150 évvel ezelőtt, amikor 1871-72-ben a Királyi József Nádor Egyetem, a mai Műegyetem elődje megkezdte a működést, amelyet már a XVIII. század végén II. József idején alapítottak, az első olyan intézmény volt, amely az egyetem szót használta a nevében. Arról se felejtkezzünk el, hogy mindig nehéz időkben az egyetemek minőségi munkája mekkora jelentőségű. Lásd a száz évvel ezelőtti időt, 1921-ben alapították a pécsi egyetemet, persze 1367-ben Nagy Lajos idején, de tulajdonképpen jogutódja az 1912-es pozsonyi egyetemnek, és Szegedre is ekkor került át a kolozsvári egyetem. Tehát nagyon fontos az egyetemek minőségi működése.

(10.00)

Ha Klebelsberg Kunót ideidézhetem ‑ magam kutatója is vagyok az ő oktatáspolitikusi mivoltának ‑, ő azt mondta ‑ szerette az ügyeket végigvinni ‑, hogy szükség van felsőoktatásra, szükség van népoktatásra, de a felsőoktatás az, amely az ország gazdaságát, az ország jövőjét meghatározhatja. Én azt tenném hozzá, hogy ha az egyén megszerzi az egyetemeken a tudást, az nemcsak az ő számára jó, nemcsak egy egyén lesz sikeres, hanem a közössége is sikeres lesz, vagy egy település, ahonnan jön, illetve gyakorlatilag egy nagyobb közösség ‑ hadd használjam ezt a kifejezést ‑, a nemzet is sikeres lehet.

Tegyük fel a kérdést, hogy miért van szükség modellváltásra, mitől lehet hatékonyabb az új fenntartói alapítványi struktúra. Először is csak címszavakban, hogy mi történt az elmúlt 3-4 évben, ami a felsőoktatás megújítását jelenti. Campusfejlesztések indultak el, a PPP-k kiváltása, új kutatásfinanszírozási rendszer, a felsőoktatás bekapcsolódott a duális képzésbe, tehát az üzleti, a gazdasági világ és a felsőoktatás már találkozik ‑ ha még ez nem is megy gördülékenyen, a modellváltás után ezt várjuk tőle ‑, teljesen megújult a doktori képzés, és a fejlesztéspolitika koncentrációja is megjelent.

Ahogy Pósán László képviselőtársam is mondta, a versenyképességet kell javítani. Olyan felsőoktatást kell létrehozni, ahol színvonalas oktatás és magas hozzáadott értéket jelentő K+F, kutatás-fejlesztés található. Egyszóval: minőségre kell törekednünk. Teljesítményelvű, gyakorlatorientált, a cégekkel, vállalatokkal hatékonyabban együttműködő egyetemi szférára van szükség, olyanra, amely épít a korábbi évek, évtizedek tapasztalataira.

Hadd mondjak egy példát! A Nyíregyházi Egyetemen több mint három és fél évtizede tanítok, és például ki lehet használni a modellváltást tanárképzésre. A tanárképzés, amely erős hagyományokkal rendelkezett, hiszen ezért alapították; vagy a közgazdászképzés, vagy a műszaki képzés, hiszen ott van az agrárképzés, a repülőmérnöki képzés, amely, mondhatom azt, hogy nemcsak Magyarországon szerzett hírt, hanem világhírű, hiszen az úgynevezett pilóták továbbképzése is ott történik.

Tehát egyszóval, azért van szükség a modellváltásra, hogy egy dinamikus struktúra alakuljon ki, egy megalvadt struktúra helyett. Ez azt jelenti, hogy globális szinten is be tudunk kapcsolódni ebbe a versenyképes, teljesítményelvű felsőoktatásba. Például egy-egy jó tanár vezetésével iskolák alakulhatnak ‑ most is vannak ilyenek ‑, de átalakulhat a tanár-diák viszony, az állam megrendelői szerepbe lép, vagyont, ingatlant kapnak tulajdonba az egyetemek, tehát saját maguk is gazdálkodhatnak ezzel. Tehát én úgy látom, hogy ez a modellváltás lényege. Ez az új, dinamikus struktúra, amely lehetővé teszi a támogatások hatékony felhasználását, rugalmasabb jogi környezetet teremt a munkavállalók, az oktatók számára is, lehetőség nyílik a kutatások támogatására, az oktatók szabadabb mozgására, és halkan jegyzem meg, ahogy Pósán Lászlótól is hallottuk, hogy ez a motiváció, reméljük, hogy jobb anyagi-erkölcsi megbecsülést fog jelenteni.

Engedjék meg, hogy két kérdésről még röviden szóljak, talán még van egy percem, hiszen hallottuk már a 15-20 éves keretszerződéseket, meg a 3-5 éves egyedi, középtávú finanszírozási megállapodásokat, hogy ezektől várjuk azt, hogy elvárások lesznek, meghatározható kimeneti rendszerek lesznek a képzésben. Én csak egy dologra szeretnék utalni, hogy ennek az új rendszernek három meghatározó szereplője lesz: az állam, amelyet megrendelői szerepben fogunk látni, és a társadalmi igényeket, érdekeket fogja megjeleníteni; a kuratóriumok, amelyek a stratégiai gondolkodást és az üzleti szempontokat, a gazdaság igényeit is véleményem szerint tükrözni fogják; s maga a szenátus, amely az egyetemeken folyó magas szintű oktatást, kutatást jeleníti meg, és az oktatás szabadságát, autonómiáját. Véleményem szerint egyensúlyt kell teremteni, egyik sem nőhet a másik fejére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A modellváltással tehát kevesebb bürokratikus szabályt, szabadabb oktatói mozgást (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), számonkérhető teljesítményt és minőségi munkát lehet elérni. Azt kérem önöktől, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)