Bencsik János (független)

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ami most a szemünk előtt zajlik, ami ebből a törvénycsomagból kiviláglik, az az Orbán-rendszernek az új három t-je: tudatos, tervszerű és törvényesített kifosztás. A nyílt színen, 10 millió ember szeme láttára fosztják ki a saját állampolgáraikat. Az a baj, hogy amikor ezeket a szavakat mondom, tudom, hogy ezek már elinflálódtak. Olyan sokat használtuk, használták az elmúlt tizenpár évben, olyan szinten magas már a társadalom ingerküszöbe minden közvagyont átjátszó törvény kapcsán, hogy ezek a törvények, amelyekbe minden kormány belebukna néhány napon belül, ez egypár napos sajtóhír lesz, és majd lapozunk és megyünk tovább, mint a korábbiakban, és ez nagyon nagy gond.

Amikor azt mondom, hogy törvényesített kifosztás, akkor azért használom a „törvényesített” szót, mert szeretném jelezni, hogy a „törvényesített” és a „törvényes” az nem ugyanaz. Attól, hogy 133 bátor kormánypárti képviselő ezt majd elfogadja, attól az még nem lesz törvényes, mert a törvényeknek mindig a közjót kell szolgálni, ez minden törvénynek, a törvénykezésnek az alapja. Ha ez a szándék nincs meg, ha nem világlik ki a közjó szolgálata egy törvényből, az akkor sem lehet törvényes, ha azt jogilag elfogadják.

Árulják már el nekem önök, hogy hogyan szolgálná a közjót az, hogy fideszes és KDNP-s polgármesterek, országgyűlési képviselők, miniszterek ülnek be olyan alapítványokba, amelyek utána egyetemi vezetőknek meg szenátusoknak fognak utasításokat adni, fenntartói jogokat gyakorolni?

A felsőoktatási intézményeknek a modellváltása viszont ennek csak egy szelete. Egyet kell értenem Schiffer András egykori országgyűlési képviselőtársunkkal, aki arról beszélt, hogy Magyarország kiszervezése zajlik jelenleg. Kormányzati feladatokat, nemcsak nemzeti vagyonelemeket, hanem kormányzati feladatokat szerveznek ki olyan struktúrákba, amelyek egy esetleges kormányváltás után is ott maradnak önöknél. A megválasztott, népképviselettel, népfelhatalmazással bíró mindenkori magyar kormány nem lesz ura, mivelhogy csak lemondással vagy halállal szűnik meg a felsőoktatási intézményeket, egyetemeket felügyelő alapítványok esetében a kinevezés, lehetősége sem lesz másként eljárni. Ez gyakorlatilag egy második spontán privatizáció, ami pont annyira spontán, mint az első volt, nagyjából semennyire. Bármennyire is elcsépelten hangzik, sajnos igaz, hogy önöknek semmi más nem számít, és semmi más célja nincs ezeknek a törvényeknek, mint az időkorlát nélküli hatalom, a korlátlan pénz és hatalom, amely az önök és az önökhöz közel állók körében fog összpontosulni. (Dr. Hoppál Péter: Ezt még egyszer! Nem értettem.)

Felmerül a kérdés, hogy miért csinálják mindezt, mi a mögöttes koncepció, mi a terv. Én azt gondolom, hogy Orbán Viktor nagyon sokat tanult. Nagyon sokat tanult Kádártól, Antall Józseftől, Horn Gyulától, és nagyon sokat tanult az első kormányának a hibáiból is. A kommunista nómenklatúra, hogyha ez a kifejezés még mond önöknek valamit, 1989-et követő hatalomátmentése azt eredményezte, hogy a harmadik köztársaság első szabadon választott kormánya, Antall József kormánya egy nemzeti vergődésben volt végig, négy éven keresztül a kommunista mélyállammal szemben, és az első Orbán-kormány mozgási pályáját is folyamatosan megkötötte a kommunista nómenklatúra, az átmentett politikai-gazdasági hatalomnak a korlátai.

Szeretnék önöknek felolvasni egy idézetet Orbán Viktortól 1994-ből, egyébként a volt MDF-es Debre-czeni Józsefnek, volt MDF-es képviselőnek, újságírónak nyilatkozta, idézem őt, a miniszterelnök úr szavai: „Nincs egy tanszék ebben a nyavalyás országban, ahol azok az emberek ülnének ma, akik szellemileg egy kormányváltást elő tudnának készíteni. Nincs egy lap, nincs se rádió, se tévécsatorna. Egy sincs.” ‑ idézet vége.

Szerintem nagyon fontos látni azt, hogy Orbán Viktor, aki ’94-ben így látta ezeket a folyamatokat, és a ’94 és ’98 közötti kormányzást követően is nyilván levonta a tanulságokat a kormányzásából (sic!), milyen következtetésre jutott. A következtetés szerintem az volt, hogy fel kell építeni egy saját mélyállamot a Nyugat által megtámogatott kommunista mélyállammal szemben. 2010 óta ennek vagyunk a szemtanúi.

Az országnak a kiszervezése egy pontig nagyon sokak számára elfogadható, sőt támogatható is volt. A nemzeti tőkésosztály felemelésének az ígérete, biztos vagyok benne, hogy 1998 és 2002 között és 2010 után is nemcsak nagyon sok szavazót, de nagyon sok képviselőt, akár önök közül is, akik már akkor itt ültek ezekben a padsorokban, felmentett a lelkiismeret-furdalás alól. Amikor jöttek a hatalmi túlkapások, jött a hatalommal való visszaélés, akkor egy pontig meg lehetett ezt magyarázni azzal, hogy ki kell balanszolni, helyre kell állítani az egyensúlyt.

A konzervatív vidéki értelmiség és a fővárosi polgárság nagyon-nagyon sokáig szemet hunyt önöknek a túlkapások miatt. A meggyötört, de a változásban mindig reménykedő középosztály önöket ebben nagyon sokáig támogatta, mert annak a fajta egyensúlynak a helyreállítását remélték a régi posztkommunista elit és az új nemzeti tőkésosztály között, amelyre önök ígéretet tettek. Nagyon sokan ebben az új, nemzetinek nevezett tőkésosztálynak a felemelésében a saját maguk felemelkedését is látták vagy várták. Azt várták, hogy majd az új nemzeti tőkések őket is szolgálni fogják.

Amikor önök a saját választókerületükben járva jobboldali szavazókkal beszélgetnek, már azokkal, akik még őszintén el merik mondani a kritikáikat önöknek, akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan elmondják önöknek, hogy hát azért nem ezt várták. Ami igazságosnak, sőt jogosnak is tűnhetett ’98 és 2002 között, illetve 2010 után, az egy ponton túl már nem volt tartható.

(13.10)

Valahogy mégiscsak az történt, hogy a hólabda elindult, elkezdett hömpölyögni a saját súlya alatt, és nincs megállás. Az, hogy ilyen törvénycsomagok kerülnek a Ház elé, nemcsak azt bizonyítja, hogy kiradíroztak, eltöröltek mindenféle belső féket, egyensúlyt, gátat és kontrollt, hanem azt, hogy nem tudnak megállni ezen a vonaton, nem tudják behúzni a kéziféket. A kis gömböc már felfalt tényleg mindent, az egész falut felfalta, de még éhes, és megy, és eszik, és ami az útjába kerül, mindent felfal.

A miniszterelnök egy olyan személy benyomását kelti, nem feltétlenül külsőségekben, mint egy addiktív, súlyosan drogfüggő személy, aki egyre erősebb szerekhez nyúl, és egyre nagyobb dózis kell, egyre töményebb, egyre súlyosabb szerek kellenek, egyre nagyobb adagban.

Az, hogy a kaszinók nyitva tarthattak a járvány harmadik hulláma tetőzése közelében, mikor mindenki másnak be kellett zárnia hetekig, az, hogy 540 milliárd forintból kínai egyetemet építünk, amikor a magyar egyetemek a fasorban sincsenek az európai egyetemek rangsorában, ezt mutatja, ez ennek a kórtünete. Ilyenkor jönnek, születtek meg azok a kommunista diktatúrákat idéző elborulások, mint a 66 milliárdos vadászkiállítás a 10 tonna szarvasagancsból. Kinek a bomlott agyából pattan ez ki, és hogy juthat el ez egyáltalán a megvalósíthatóságig? Ezeken szörnyülködni szoktunk a tankönyvben, amikor olvassuk a harmadik világbeli országok elborult diktátorait, hogy atyaúristen, szánakozunk vagy röhögünk, vagy borzadunk, hogy kinek jutott eszébe. És ez most itt van a szemünk előtt, egy koronavírus-világjárvány, gazdasági megbicsaklás kapujában 10 tonna szarvasagancs. (Dr. Hoppál Péter: Ez hol van az előterjesztésben?) Nem az előterjesztésben, ez kórtünet, képviselőtársam, a szarvasagancs is meg a kínai egyetem is 540 milliárd forintból.

Az van, hogy ezzel már a saját józan többségük sem ért egyet, a saját jobboldali választóik többsége sem ért egyet ezzel, csak úgy vannak vele, hogy még inkább önök, mint a Gyurcsány, mert ezért egyszerűsödött le a választás, hogy önök vagy Gyurcsány. Gratulálok, önöknek sikerült elérni, kőkemény 11 évnyi munkájuk volt benne, hogy felemeljék, felsrófolják, és az ígért elszámoltatás helyett, amelyet önök megígértek 2010 előtt, ahelyett, hogy elszámoltatták volna Gyurcsány Ferencet, meg elszámoltatták volna az összes vezető politikust, aki 2010 előtt keményen, vastagon benne volt, hogy odajutott ez az ország, ahova jutott, azok nemcsak hogy megúszták az elszámoltatást, hanem az ellenzék vezető ereje tudtak lenni.

Lehet mutogatni, Nacsa képviselőtársam, hogy hol ülnek. Hát, miért ülhetnek ott? Azért, mert önök engedték, azért, mert a médiával alányúltak. Ezért tartják életben, ezért kényszerítik egy listára az ellenzéket Gyurcsány Ferenccel, aki tegnapelőtt e Ház falai között nyíltan fenyegetőzött, Jakab Péterrel, aki lóbálja a krumplit, mert tudják azt, hogy ez az a viselkedés (Dr. Hoppál Péter tapsol.), ami taszítja az emberek többségét, a változást akaró bizonytalanokat taszítja, az önök táborát pedig egyben tartja, ezt ezért csinálják.

Mi a cél? Az önök célja az, hogy a következő kormányt, bármilyen színezetű is legyen, olyan helyzetbe hozzák, mint Antall József volt a kommunista nómenklatúra után, hogy hiába ők kormányoznak, nem ők fognak dönteni, mert az ország fölötti, a nemzeti vagyon fölötti rendelkezés mind az önökhöz köthető gazdasági, üzleti körök kezében van és lesz. Az energiahordozóktól kezdve az ügyészségen és a bíróságon át a médiáig, most már az egyetemek is, minden az önök kezében lesz.

Ennek egyenes következménye sajnos, hogy a 2022-es választásnak egyre kevesebb a valós tétje. Pontosabban, nem az a tétje, amit megpróbálnak önök meg a vezető ellenzéki pártok elhitetni, hogy ki fog majd valódi változást hozni. Nem, nem ez lesz a tétje a 2022-es választásnak. A 2022-es választás tétje az lesz, hogy vagy folytatódik az önök mélyállamépítése, a polgári középosztály térvesztése, az oligarchákkal szemben Magyarország kiszervezése, ahogy Schiffer András fogalmazott, vagy jön egy ellenzéki győzelem, és beindul a háború a kormány és a mélyállam között.

Ebből lehet választani, ez van az étlapon: mélyállamépítés, gátlástalan kifosztás és rablás, vagy háború, ami most Budapesten zajlik. És akik a kifosztás és a háború helyett arra vágynak, hogy egy józan, mérsékelt polgári erő képviselje őket, azok ma Magyarországon csak a Polgári Válasz mozgalomra számíthatnak, ránk viszont számíthatnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból. ‑ Dr. Hoppál Péter: Hajrá!)