Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Orbán Viktor ma reggel a szokásos pénteki rádióinterjújában azt mondta, hogy hosszú ideje példátlan háborús időket él át Magyarország, és csak a nagyszüleink szembesülhettek ilyen időszakkal. Egyébként ez így is van valóban, tehát a járványnak egy nagyon kritikus időszakában vagyunk; és nyilván nemcsak Magyarországot érinti ez a probléma, hanem globálisan egy nagyon nehéz, kritikus helyzetben vagyunk. Én azt gondolom, ebben a helyzetben mindenképpen azzal kell kezdenünk, hogy megköszönjük tisztelettel a munkáját mindenkinek, akik ebben a pillanatban is a magyar emberek egészségének és biztonságának megőrzéséért harcolnak nagyon-nagyon nehéz, sokszor méltatlan körülmények között.

De mindenképpen látnunk kell az összefüggést, és erre utaltak itt az imént képviselőtársaim, hogy egészen elképesztő, hogy gyakorlatilag sorsfordító jellegű indítványt nyújtanak be egy ilyen, mondjuk így, Orbán Viktor szavaival, háborús időszakban az Országgyűlés elé; olyan indítványt, amely leginkább talán a felsőoktatás sorsáról, jövőjéről szól, de alapvetően ezen túlterjeszkedik, és gyakorlatilag meghatározza nemhogy a magyar fiatalság, hanem az egész ország jövőjét. És én azt gondolom, hogy nehéz kellően kritikus szavakat találni arra, amit önök csinálnak, és ahogy csinálják.

Felszólalásom elején föltenném a kérdést, hogy hol van Stumpf István, aki kormánybiztosként ennek az átalakításnak a felügyeletével van megbízva. (Schanda Tamás János: Nem jöhet be!) És, tisztelt államtitkár úr, hol van az ön főnöke, hol van a felsőoktatásért felelős miniszter, Palkovics László? Tehát egy ilyen esetben, amikor a felsőoktatást érintően példátlan jellegű alapvető változtatásokat hoznak az Országgyűlés elé, akkor mi fontosabb dolga van a felelős miniszternek? De hol van Bódis József, a felsőoktatásért felelős államtitkár? Mert azt gondolom, gyalázat és szégyenteljes, hogy a kormány felelős politikusai nincsenek itt (Schanda Tamás János: Kösz!), és miniszterhelyettes urat küldik ide. És nem személyeskedni akarok, én azt gondolom, hogy ez mindenképpen miniszter úrnak és államtitkár úrnak a személyes felelőssége és szégyene, hogy nincsenek itt. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

De továbbmegyek: én azt gondolom, hogy egy ilyen esetben, ha csak a felsőoktatásról beszélünk, amikor sok tízezer hallgatóról, amikor több tízezer munkavállalóról, több tízezer család sorsáról beszélünk, amikor tudva azt, hogy milyen jelentős gazdasági szereplők a magyar egyetemek, tehát mondhatjuk, hogy térségek, városok jövőjéről van szó, akkor itt lenne a helye Orbán Viktor miniszterelnöknek is. Egy ilyen jellegű, valóban sorsfordító indítvány vitájakor itt lenne a helye a magyar miniszterelnöknek, kötelessége lenne, hogy itt legyen a felelős miniszter és a felsőoktatásért felelős államtitkár. Szégyen, gyalázat, hogy ők nincsenek itt! (Dr. Brenner Koloman: Így van!)

Van előnye is, hogy sokadik felszólalóként tud az ember beszélni egy vitában, hiszen lehetőség nyílik arra, hogy a kormánypárti oldalról elhangzott sok-sok hazugságot helyre tegyük, és szembesítsük ezzel önöket.

Önök nagyon sokszor ‑ erről is beszéltek már képviselőtársaim ‑ idézték Klebelsberg Kunót, én is szeretnék egy idézetet mondani tőle, és azt gondolom, hogy nagyon figyeljenek erre az idézetre, és próbálják ezt mindig maguk előtt tartani. Így szól: „Az igazi műveltség fellendíti a gazdasági életet és gazdagságot teremt. Ellenben még a gazdag emberek és a társadalmak is tönkremennek igazi műveltség nélkül.” Utalt már rá Arató képviselőtársam, hogy önök most, amit csinálnak, és egyébként hozzátesszük, hogy az elmúlt 11 évben is, amit a tudományos élet és a felsőoktatási élet ellen elkövettek, az minden elemében szembemegy azokkal az elvekkel, amiket ő megfogalmazott.

Elkezdve a felszólalásom érdemi részét, elmondhatom, hogy amit önök most művelnek ebben a rendkívül súlyos helyzetben, az még önökhöz mérten is rendkívül súlyos, ezért különös jelentősége van ennek a mai vitának, hiszen meg kell próbálnunk minél pontosabban bemutatni a magyar társadalom számára, hogy valójában mi történik itt. Én úgy érzem sajnos, és ez nagyon nagy baj, hogy egyelőre még nem tudatosult a magyar társadalomban, hogy milyen léptékű és milyen veszélyeket magában hordozó indítványt hoztak önök az Országgyűlés elé. Itt ugyanis nemcsak arról van szó, hogy folytatódik a nemzeti vagyon és különböző kormányzati funkciók kiszervezése az önökhöz tartozó különböző megbízható figurákhoz különböző szervezeti formákban, ami most történik, az már a magyar fiatalok jövőjének az elzálogosítása, az egyetemek, teljes városok és térségek megalázása, tradíciók és értékek semmibevétele, és több tízezer munkahellyel való játszadozás. Ezt csinálják önök. És mindezt egészen elképesztő és itt ma is hallható cinikus hazugságokkal megtámogatva. Én azt tudom mondani ‑ korábban itt volt Nacsa képviselő úr, különböző értékeket, ideológiákat említett ‑, akik ilyet megcsinálnak, azoknak semmi sem szent, tisztelt képviselőtársam. Itt Nacsa képviselő úr kereszténydemokrata elvekre hivatkozott, ez óriási tévedés. Egyébként elmondhatjuk, hogy önök mögött már értékek nincsenek, csak kizárólag érdekek. De még egy ilyen érdekelvű politikának is nagyon silány, amit önök csinálnak.

Az a szó, amit Nacsa képviselő úr keresett, én úgy gondolom, a kommunista tempó volt, önök ezt alkalmazzák, és ilyen módon avatkoznak be a magyar felsőoktatás életébe. Valóban, ilyen durva beavatkozás utoljára a szocializmus idején volt a felsőoktatást érintően.

Most nyilván a mai vitában nem is önöket kell meggyőzni, önök gyakorlatilag szavazógépként vannak itt, hanem el kell juttatnunk a valóságot, hogy mi van az önök indítványa és az önök hazug szavai mögött, minél szélesebb körben a magyar társadalomhoz. És bizony, el kell juttatnunk ezt jobboldali, konzervatív gondolkodású emberekhez is, hogy ők is véleményt tudjanak formálni, olyan emberekhez, akik úgy gondolják ‑ és azt gondolom, hogy ez ideológiafüggetlen ‑, hogy a nemzeti vagyonnak nem a magánalapítványokban van a helye, a nemzeti vagyonoknak nem fideszes politikusok irányítása alatt van a helye. Olyan embereknek is látni kell, hogy mi folyik itt, akiknek fontosak az évszázados tradíciók, fontos az egyetemi önállóság, az egyetemi önrendelkezés; akik elutasítják azt a fajta lopást, amit önök megvalósítanak, és azt a szemérmetlen hatalomkoncentrációt, amelynek tanúi lehetünk még most, a járványnak egy kritikus időszakában is.

Azért is fontos ez a mai vita, mert erőt kell adnunk mindenkinek, akik még ebben a helyzetben megpróbálnak tiltakozni, és megpróbálnak ennek a gyalázatnak ellenállni. Nagyon-nagyon fontos, hogy itt erőt kell adnunk azoknak az egyetemi polgároknak, munkavállalóknak, akik már beszélnek is arról, hogy adott esetben egy sztrájkkal is ezt a gyalázatot meg kell tudni állítani. Tehát én azt el tudom mondani, hogy ezt az ügyet nem lehet egy parlamenti vitával és nem lehet egy parlamenti szavazással lezárni, ez olyan szintű, olyan súlyos ügy.

És valóban, ha a jövőre tekintünk, a jövő évben választás lesz, bízunk benne, hogy el lehet ezt a kormányt zavarni, és akkor egy megfelelő eljárással helyre lehet tenni ezeket a gyalázatokat. De azt lássuk, és az egy óriási veszély, hogy a következő egy évben már óriási károkat tudnak egy ilyen törvény elfogadása után okozni. Tehát azért mondom, hogy ezt nem lehet engedni, és minden eszközzel meg kell tudni akadályozni.

Röviden összefoglalva, hogy önök az érdemi válságkezelés helyett mit csinálnak. A közvagyon és amúgy kormányzati kompetenciában lévő döntéshozatal folyamatos kiszervezése történik, gyakorlatilag ez az egész parlamenti hét is erről szól. A rengeteg benyújtott indítvány háromnegyede konkrétan, tisztelt képviselőtársaim, amit benyújtottak az Országgyűlés elé, ezen a héten erről szól. Ugye, említették már képviselőtársaim, hogy vagyonkezelő alapítványok egész sorát hozzák létre. Cinikus módon ‑ és erről tegnap már folyt itt vita az Országgyűlés előtt ‑ olyan kormányzati funkciókat szerveznek ki, amelyek tradicionálisan mindig is kormányzati, minisztériumi hatáskörben voltak, és ez így helyes, ott is kellene maradni. Ezeket szervezik ki különböző hatóságok létrehozásával, elképesztő módon, ugye, a tegnapi vitában is látható volt, hogy konkrétan kilenc évre megbíznak valakit visszahívhatatlanul, az önök szándéka szerint visszahívhatatlanul, és most még meglévő kormányzati kompetenciákat szerveznek ki.

És igen, folytatódik, és mondhatjuk, hogy körbeér és teljessé válik a magyar állami felsőoktatás kiszervezése és politikai irányítás alá helyezése.

(11.50)

Tehát legyen világos mindenkinek, hogy itt szó sincs modellváltásról! Itt kiszervezésről, magánosításról van szó és politikai irányításról, tehát az egyetemek, a teljes egyetemi vagyon, az egyetemi ingatlanok, az egyetemi döntéshozatal, a tradíciók és a szellemi tőke kiszervezéséről van szó. Egészen cinikus módon ezt mind-mind egyetlenegy indítványba, egyetlenegy vitába sűrítették. Látható volt a vita elején, hogy elnök úrnak is több percig tartott ezt az indítványt ismertetni, annyi mindent, önmagában is igen jelentős indítványt sűrítettek egy vitába.

Nézzük meg! A Pécsi Tudományegyetem kiszervezéséről van szó. Húszezer hallgatóval rendelkezik a Pécsi Tudományegyetem. A Szegedi Tudományegyetem szintén 20 ezer hallgatóval rendelkezik ‑ csak hogy mi a tét. A Debreceni Egyetem 27 ezer hallgatóval rendelkezik, a Nyíregyházi Egyetem 3500 hallgatóval, a Dunaújvárosi Egyetem 1400 hallgatóval, a Semmelweis Egyetem 11 ezer hallgatóval, az Óbudai Egyetem 11 ezer hallgatóval szintén, a Testnevelési Egyetem 2100 hallgatóval, a Budapesti Gazdasági Egyetem 16 ezer hallgatóval, a Magyar Táncművészeti Egyetem 428 hallgatóval rendelkezik. Ezek az egyetemek az önök szándéka, az önök indítványa szerint magánegyetemek lesznek, közvetlenül fideszes politikusok vagy önökhöz közel álló személyek irányítása, keze alatt. Mindössze a következő egyetemek maradnak állami fenntartásban: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Magyar Képzőművészeti Egyetem. Ennyi állami egyetem marad. Ez egészen elképesztő!

Mielőtt részletesebben belemennék az indítványok kritikájába, engedjenek meg néhány reakciót! Államtitkár úr az expozéjéban a XXI. századi globális kihívásokról beszélt. Valóban, igen, abban, hogy egy ország mennyire lesz versenyképes és mennyire lesz képes szembeszállni a kihívásokkal vagy megfelelni azoknak, óriási jelentősége, szerepe van annak, hogy milyen hatékony, milyen jó a felsőoktatás. De, államtitkár úr, nyilván ön nincs itt annyi ideje, de 11 éve kormányoz az ön kormánya, 11 éve kormányoz Orbán Viktor ismételten, ne beszéljen úgy, mintha egy éve lennének kormányon! Ez óriási felelőtlenség és óriási hiba. Államtitkár úr, ön komolyan gondolja, hogy a magyar egyetemek, a felsőoktatás átalakítását és felkészítését a globális kihívásokra úgy lehet megvalósítani, hogy fideszes politikusok irányítása alá helyezik visszavonhatatlanul? Ez lenne a globális kihívásnak való megfelelés az önök szempontjából, hogy mindent a saját maguk irányítása alá helyeznek? Ez egészen elképesztő!

Beszéltek a rugalmasságról, a gazdasági élettel való kapcsolatról. Erről már kis ízelítőt kaphattunk: Parragh László, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke megpedzegette, hogy ő igényt formálna arra, hogy az egyetemek esetében új szak indításához kelljen a kamara hozzájárulása. Ez egészen elképesztő, egészen! Ilyen szempontokat akarnak érvényesíteni? Ez valóban így lesz, államtitkár úr? Nagyon kérem, hogy válaszoljon erre a kérdésre.

Vinnai képviselő úr, a Kulturális bizottság ülésén már folytattunk erről a kérdésről egy vitát. Ön akkor nagyon világosan megfogalmazta egyébként azt, ami emögött van, az úgynevezett döntés-előkészítés mögött. Körülbelül úgy fogalmazott majdnem szó szerint, hogy aki a modellváltásból kimarad, az a fejlesztési forrásokból is kimarad. Na, ez az a zsarolás, ami megalapozott mindent. Ez ott van a Kulturális bizottság jegyzőkönyvében. Egyébként én díjazom, amikor nagy ritkán egy kormánypárti képviselő ennyire őszinte, nem köntörfalaz, hanem elmondja telibe, hogy ez van emögött, szépen megzsarolni mindenkit, hogy gyertek szépen a modellváltásba, különben elfelejthetik az európai uniós forrásokat. (Dr. Vinnai Győző közbeszól.)

Nacsa képviselő úr… ‑ nyugodjanak meg, képviselőtársaim! Mi is meghallgattuk önöket. Nacsa képviselő úr emlegette a szenátusi döntéseket. Valóban végignézhettük ezt a folyamatot, Debrecenben kevésbé, mert ott minden zárt ülésen zajlott, de mondjuk, Szeged, Pécs esetében végignézhettük a döntéseket, meg hallhattuk a különböző vitákat, nyilatkozatokat. Nagyon sok egyetemi vezető megfogalmazott feltételeket, elvárásokat, garanciákat, amelyek megléte esetén, kimondottan ezek megléte esetén támogatták a modellváltást. Nacsa képviselő úr nincs itt, de egy kérdésem felé, hátha valahol figyel minket, hogy tiszteletben tartják‑e kormánypárti képviselőtársaim ‑ Nacsa képviselő úr, Hoppál képviselő úr, Vinnai képviselő úr, Hollik képviselő úr, tiszteletben tartják‑e ‑ ezeket a megfogalmazott garanciákat.

Mellár tanár úr és én magam is benyújtottunk egy határozati javaslatot, amelyben tételesen szerepelnek a nem általunk, hanem az érintett egyetemek vezetői, az egyetemi polgárság által megfogalmazott garanciák. Most ezt módosító javaslatként még külön az önök törvényjavaslataihoz is benyújtom. Megszavazzák‑e, tisztelt képviselőtársaim? Hoppál Péter képviselő úr megszavazza‑e azokat a garanciákat, amelyeket Miseta rektor úr megfogalmazott, és amelyeket Miseta rektor úr odatett, hogy abban az esetben támogatja a modellváltást, ha azok a garanciák érvényesülnek? Figyelni fogom, képviselő úr, az ön szavazatát (Dr. Hoppál Péter: Figyelje!), hogy megfelel‑e ennek, megfelel‑e az egyetemi vezetők, az egyetemi szenátusok igényeinek, amikor ezeket a garanciákat kell tudni beépíteni ebbe a rendszerbe.

Szeretnék utalni Szilágyi György képviselő úr szavaira is. Volt egy olyan jellegű fél mondata, hogy a fővárosi egyetemek és a vidéki egyetemek talán mintha más megítélés alá esnének a kormány részéről. Azt tudom mondani, én vidéki, pécsi vagyok, hogy sajnos ennél rosszabb a helyzet, mint amit Szilágyi képviselő úr mondott, hiszen a vidéki egyetemek voltak egyébként az önök felsőoktatást érintő gyalázatos politikájának a legnagyobb vesztesei, jellemzően a kisebb vidéki felsőoktatási intézmények, de nagyon komoly károkat szenvedtek az elmúlt bő évtizedben a nagy vidéki tudományegyetemek. Ezt majd néhány konkrét számmal is alá fogom támasztani.

Nos, nézzük meg konkrétan azokat a hazugságokat, amelyeket önök megfogalmaztak! Itt is többször elhangzott, illetve az elmúlt időszak parlamenti vitáiban, hogy van valamiféle átfogó koncepció, amelyek mentén önök a felsőoktatás ‑ (Schanda Tamás János tüsszent.) egészségére, államtitkár úr! ‑, amelyekkel önök a felsőoktatás átalakítását, a felsőoktatási fokozatváltást alátámasztják. Na, ez teljes mértékben kizárható, és egyébként én elmondtam már ezt többször Bódis államtitkár úrnak is abban a szerencsésebb helyzetben, amikor megtisztelte az Országgyűlést felelős államtitkárként és részt vett személyesen egy vitán, hogy amit önök fokozatváltásnak neveznek, az máshogy nem tekinthető, mint fokozatváltás a rossz irányba; tehát egy nagyobb sebességgel való haladás a felsőoktatással, a felsőoktatás érdekeivel szemben.

Egyébként egy vitában, még emlékszem, körülbelül egy évvel ezelőtt Bódis államtitkár úr megfogalmazta, hogy a nagy vidéki tudományegyetemek esetében óvatosabban fog eljárni a kormány, megvárják széles körben a tapasztalatokat, és majd utána lehet szó esetleg ezeknek az egyetemeknek a modellváltásáról. Palkovics László miniszter úr 2020. június 25-én konkrétan az InfoRádióban elmondta, hogy a három nagy vidéki tudományegyetem, illetve a Semmelweis Egyetem állami fenntartásban marad. Ennyit az átfogó koncepcióról. Hiller István már részletesen említette azt, hogy amilyen dokumentumok elérhetők voltak erről a felsőoktatást érintő átalakításról, ott még szó sem volt ilyen mértékben a magánosításról, alig esett szó ezekről a bizonyos vagyonkezelő alapítványokról. Ez egy nem olyan régi innováció az önök oldaláról, most látszik egy tendencia, hogy mindent ebbe kell kipakolni, legalábbis az önök elképzelései szerint.

Teljesen hazug és álszent indoklás az, hogy most erre az egészen elképesztő átalakításra azért van szükség, mert fejleszteni kell a magyar felsőoktatást. Ezt is már indokolták képviselőtársaim. Hát, mi köze a magánosításnak a felsőoktatás fejlesztéséhez? Továbbá ‑ ismétlem ‑ önök 11 éve kormányoznak, miért nem tettek eddig érdemi lépéseket a magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében? Látható és konkrétan sajnos a számokban is nyomon követhető, hogy az önök politikája, amit a felsőoktatás ellen folytattak, óriási károkat okozott. Önmagában az óriási kár, hogy a bizonytalanság és a megalázóan alacsony oktatói és kutatói bérek miatt rengetegen hagyták el a szakmát, és sajnos, ami tragédia, rengetegen hagyták el az országot. Mind-mind egyetemi oktatók, kutatók és egyébként egyetemi munkavállalók is. Az is látható, hogy milyen mértékben csökkent a jelentkezők létszáma.

Az is döbbenetes egyébként, hogy 11 éves kormányzás után képtelenek voltak ‑ igazából a szándék sem volt meg ‑ a megalázóan alacsony oktatói béreket rendezni. Az lenne a fokozatváltás, államtitkár úr, az lenne a versenyképes felsőoktatás, hogy az önök országlásának 11. évében egy doktori fokozattal rendelkező egyetemi adjunktusnak bruttó 277 ezer forint a fizetése? Államtitkár úr, ez önök szerint rendben van? Egyébként azt gondolják, hogy erre kell rátenni még 15 százalékot? Talán egyetérthetünk, hogy ez még úgy is megalázóan alacsony.

Egyébként jellemző az önök fokozatváltására, én sem akarok személyeskedni, de képviselőtársam említette, hogy van olyan országgyűlési képviselő, aki ilyen-olyan-amolyan titulusokkal még rendelkezik, természetesen a hozzá kapcsolódó megfelelő díjazással és még egyetemi kurátor is röpke másfél millióért. Na, ez a fideszes képviselő tizenegyszer annyi pénzt keres havonta, mint egy doktori fokozattal rendelkező egyetemi adjunktus. Ez az önök fokozatváltása? Ez önök szerint tisztességes? Tényleg idáig jutottak el 11 év alatt, hogy 11-szer annyi pénzt keres az önök egyik fideszes politikusa, mint egy egyetemi adjunktus, aki doktori fokozatot szerzett, aki erre tette fel az életét, hogy kutatással és oktatással foglalkozik?! Ez gyalázat, tisztelt képviselőtársaim!

(12.00)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Valóban, ez is elhangzott már, 1500-2000 milliárd forint fog a felsőoktatás irányába érkezni az Európai Uniótól. Önöknek semmiféle más szándéka nincs, mint hogy ezen óriási uniós fejlesztési források feletti döntési jogokat és rendelkezési jogokat saját maguknak biztosítsák.

Valóban, a fejlesztéshez semmi köze az alapítványi kiszervezésnek, semmi köze a magánosításnak, erről Hiller István képviselő úr nagyon részletesen beszélt, hosszan sorolta azokat a példákat, amivel alátámasztható, hogy a legjobban, a legelismertebben működő európai egyetemek állami fenntartásúak, és nincs összefüggés a felsőoktatás minősége, adott esetben az európai uniós fejlesztési források felhasználásának a hatékonysága, és az állami vagy alapítványi fenntartás között. Tehát az egy nettó hazugság, amit önök mondanak, képviselőtársaim, emögött hatalomtechnikai szándékok vannak, ez teljesen világos.

Önök arról beszélnek, ezt nagyon sokszor hangoztatják, hogy itt önkéntesen, közfelkiáltással kérték az egyetemek a modellváltást. Na, ez tételesen nem igaz. Egyébként Vinnai képviselő úr is a szakbizottság ülésén ennek egy ékes cáfolatát adta, hogy milyen zsarolás, milyen fenyegetés volt emögött, de ez konkrétan nem igaz. Tehát, amikor a miniszter maga mondja bizonyos egyetemek esetében, hogy nincs küszöbön a modellváltás, mégis ez megtörténik, egy súlyos járványügyi helyzetben, amikor még egy megbeszélést sem lehet összehívni, gyakorlatilag rohamtempóban belezsarolták az egyetemeket, hogy hetek alatt döntsenek arról, hogy jobban járnak, ha úgy döntenek, hogy elindulnak a modellváltás folyamatában. De még érdemi információt sem adtak a vezetőknek, hogy azok az információkat továbbadták volna az egyetemi polgárságnak, hogy valóban érdemi döntések születhettek volna.

Tehát az világos, hogy itt zsarolás, fenyegetés volt, de hozzáteszem, hogy itt nagyon sok helyen, amint már említettem, megfogalmazódtak garanciák, elvárt feltételek ahhoz, hogy milyen módon tudják az egyetemi vezetők, az egyetemi polgárok elképzelni a modellváltást. Itt az idő, hogy ezeket a garanciákat érvényesítsék, mert az önök által beterjesztett törvények semmilyen módon nem tartalmazzák ezeket a nagyon fontos, elvárt garanciákat.

Az pedig egészen elképesztő, hogy itt az egyetemi autonómia erősödne. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök az egyetemeket minden vagyonukkal, szellemi tulajdonukkal, mindennel együtt kihelyezik alapítványokba. Ugyanakkor az alapítványokkal kapcsolatos döntések meghozatalára feljogosított kurátorokat nem az egyetemi polgárság által megválasztott szenátus tudja kinevezni, hanem a minisztérium. Ez egészen elképesztő, és erre adjanak magyarázatot, hogy miért van így, hogy miért a kormány nevezi ki az egyetemi kurátorokat.

Az önök szándéka szerint ezeket a kurátorokat nem lehet visszahívni. Erre mi szükség van? Ennek mi köze van az uniós fejlesztési források felhasználásához, mi köze van a felsőoktatás minőségéhez, hogy ezeket a kurátorokat nem lehet visszahívni? Ezt is már említette képviselőtársam, hogy éppen köthetnek egy olyan megállapodást, hogy ez a kuratórium jogosult majd pótlás esetén megnevezni az új kurátorokat. Egy korlátot ismerünk a rendszerben, hogy 80 éves korukig tölthetik be a kurátorok ezeket a tisztségeket.

De nézzük csak! Az önök által beterjesztett javaslat szerint ezek a kuratóriumok dönthetnek az egyetem költségvetéséről. Dönthetnek az egyetem szervezeti és működési szabályzatáról, magyarul minden testület jogköreit ők maguk határozhatják meg, legalábbis magukhoz vonhatják ezt a jogot. Sőt, adott esetben kialakulhat az is, hogy a kuratórium határozza meg a rektori pályázat feltételeit. Mi köze az egyetemi autonómiának ehhez?

Már szintén elmondták képviselőtársaim, hogy amit önök ide beterjesztettek, az nem az egyetemi autonómiát védi, az egyetemi autonómia ilyen módon megszűnik, ez az önök által felállított kuratóriumok autonómiáját védi, ezeket gyakorlatilag a szándékuk szerint megpróbálják bebetonozni. Ismétlem: úgy állítják fel ezeket a kuratóriumokat, hogy nincs időkorlát.

Valóban azt a helyzetet akarják‑e védeni képviselőtársaim, hogy a tapasztalatok alapján konkrétan fideszes politikusokkal töltik fel az egyetemeket fenntartó alapítványok kuratóriumát? Szijjártó Péter, Varga Judit, Lázár képviselő úr, Bajkai István személyükben a garanciái a felsőoktatás fejlesztésének? És meddig tart? Lázár Képviselő Úr! Kihasználom azt a szerencsés helyzetet, hogy itt van. Ön szándékai szerint meddig kívánja betölteni a kuratóriumi tisztséget? Tehát például van‑e szándéka például ‑ mondjuk, ha a jövő évben kormányváltás lesz ‑ lemondani? Vagy 80 éves koráig kívánja betölteni, és utána majd megnevezi az utódját? Mi a szándéka? De kérdezhetem, Szijjártó Péter miniszter úr, Varga Judit miniszter asszony lemondanak jövőre? Tehát lesz egy kormányváltás, és a jelenlegi miniszterként regnáló fideszes politikusok majd lemondanak? Ha lemondanak, akkor az erre való jogi garancia miért nem szerepel az önök törvényében? Miért van az, hogy az egyetemi szenátus nem tudja visszahívni ezeket a kurátorokat? Meddig tart az önök által kinevezett fideszes politikusok mandátuma? Mindörökké? Hazudni lehet, persze nagyon nem keresztényi dolog, ezt az önök figyelmébe különösen ajánlom, de ne próbálják meg elhitetni senkivel, hogy ezen múlik a magyar felsőoktatás fejlesztése! Ezen múlik a magyar fiatalok jövője, hogy visszahívhatatlanul bebetonozott fideszes politikusok fognak a magyar egyetemek fölött döntési lehetőségekkel bírni? Ez egészen elképesztő!

Tehát összességében elmondhatjuk azt, hogy nincs összefüggés az állami fenntartás, alapítványi kiszervezés között olyan szempontból, hogy milyen módon lehetne fejleszteni az egyetemeket, semmi szükség nincs a magánosításra, állami fenntartásban is meg lehetne tenni azokat a lépéseket, ami által fejleszteni lehetne a magyar felsőoktatást.

Van viszont egy óriási különbség a közvagyon tekintetében. Most az önök indítványa szerint a közvagyonnak egy hatalmas része magánalapítványokba áramlik, elveszíti a közvagyon jellegét, és utána már adott esetben egy kormány, egy országgyűlési képviselő nem tud ellenőrzést gyakorolni, kizárólag az önök által megbízott vagyonellenőr fog majd tudni ellenőrzést végezni olyan döntések nyomán, amit az önök által beültetett fideszes képviselők hoznak meg.

Arra adjanak egy világos magyarázatot, hogy miért nem a szenátus nevezi meg a kurátorokat. Vinnai Képviselő Úr! Miért nem az egyetemi szenátusra bízzák ezt? Én magam nem értek egyet az alapítványi kiszervezéssel, de éppen, ha azt akarták volna, hogy az egyetemi autonómia erősödjön ilyen módon ‑ amivel ismétlem, nem értek egyet ‑, beterjesztenek egy olyan törvényt, és azt mondják, hogy az egyetemi szenátus nevezze meg a kurátorokat, az egyetemi szenátus határozza meg, hogy meddig töltheti be a tisztséget a kurátor, és az egyetemi szenátus határozhatja meg, hogy milyen feltételekkel, hogyan tudja visszahívni a kuratórium tagjait, és adott esetben milyen módon pótolja, és személyében kikkel pótolja. De erről szó sincs. A kuratórium tagjaira az egyetem nem tehet javaslatot, a háromfős felügyelőbizottság egyetlen tagjára tehet az egyetem javaslatot. Itt valóban azzal lehetne a saját érvelésüket megtámasztani, hogy vala-mennyi kurátorra és valamennyi felügyelőbizottsági tagra a szenátus tegyen javaslatot, és a szenátusnak legyen joga meghatározni a visszahívás feltételeit, és természetesen azt is, hogy mennyi ideig töltheti be a kurátor ezt a tisztséget.

Miért nincsenek benne a garanciák, amiket elvártak a modellváltás mellett szavazó egyetemi vezetők? Miért nincsenek benne a törvényben azok a garanciák, hogy mire terjedhet és mire nem terjedhet ki a kuratórium döntési jogköre? Tehát konkrétan nem szerepel benne, hogy tudományos-szakmai kérdésekbe ne szólhatna bele a kuratórium.

Ingatlanok. Hatalmas mennyiségű ingatlan van az egyetemek birtokában. A jelenlegi elképzelés szerint ezt az ingatlant el is adhatják az egyetemek. Az sincs benne kritériumként, hogy az egyetemi ingatlanokat felsőoktatási célokra kell használni. Az van benne, hogy az eladásból származó jövedelmet a felsőoktatás céljaira kell használni. De Hollik képviselő úr, miért nincs benne az, hogy ezeket az ingatlanokat a felsőoktatás céljaira kell most használni? (Hollik István: Autonómok, azért!) Ez egészen elképesztő.

Egyébként teljesen világos, ugye, itt döbbenetes mértékű ingatlannal rendelkeznek egyetemek, az önök szándékát mutatja, hogy önök ezekkel az ingatlanokkal is rendelkezni akarnak, és döntést akarnak hozni ezeknek az ingatlanoknak a hasznosításáról is. Rengeteg-rengeteg kérdés megválaszolatlan!

Tisztelt Hoppál Péter Képviselő Úr! Igyekeztünk önt egy vitára invitálni Pécsen, ugye, ön gyáva módon nem vett részt ebben, ön a propagandamédiát szereti. (Dr. Hoppál Péter: Ó!) De felmerültek egyetemi polgárok részéről Pécsen olyan kérdések, hogy mi lesz a szellemi tulajdonnal, mi lesz a szabadalmakkal, mi lesz a gyakorlóiskolákkal. Nagyon fontosak az ingatlanok, de mégiscsak a szellemi tőke, a tradíció az, amitől egyetem az egyetem. Mi lesz ezzel? Mi fog történni, tisztelt képviselő úr? Persze önt nem érdekli, mert önt egyvalami érdekli, hogy Orbán Viktor, vagy nem tudom, Schanda Tamás államtitkár úr megüzeni, hogyan kell megnyomni a gombot, ön tapsikol, és megnyomja a gombot; ennyi felelősséget vállal a saját városa, a saját városában működő és a városában a legnagyobb foglalkoztatóként működő egyetem tekintetében.

És valóban, a béremelés kérdése. Amit önök most belengettek, egy 15 százalékos béremelést, azért remélem, hogy azt belátják, hogy az még jelképesnek is kevés. Tehát én néhány számadatot mondtam, hogy mennyire gyalázatosan alacsony most a felsőoktatásban dolgozók bére. Ez még jelképesnek is kevés. Egyébként arra is próbáljanak valamiféle választ adni, tisztelt államtitkár úr, hogy 11 év alatt miért nem tudták rendezni a felsőoktatásban dolgozók bérét.

(12.10)

És hát vészesen közeledik a rendelkezésre álló időnek a vége, én egy dologról még mindenképpen szeretnék beszélni. Ugye, itt sajnos a felsőoktatásban áldozattá válnak a nagy vidéki tudományegyetemek is. Én azt gondolom, és néhány felszólalásban úgy éreztem, hogy önöknek igazából fogalma sincs, hogy ezeknek a nagy vidéki tudományegyetemeknek ‑ ha csak a legnagyobbakról beszélünk, ugye, Debrecen, Szeged és Pécs ‑ micsoda jelentősége van. Tehát messze-messze nagyobb a jelentőségük, súlyuk és szerepük, mint önmagában, ami a felsőoktatási funkcióhoz kapcsolódik. Nemcsak, hogy egy városnak, hanem egy megyének, sőt egy régiónak a tudományos, kulturális és gazdasági központjai.

Egy példát mondok, ezt nyilván pontosan tudja Hoppál Péter képviselő úr, a Pécsi Tudományegyetemnek lényegesen nagyobb a költségvetése, mint Pécs megyei jogú város önkormányzatának. Óriási gazdasági erő: hétezer munkavállalója van a Pécsi Tudományegyetemnek, hétezer pécsi család ‑ vagy szintén azokban a városokban dolgozó, élő családok, ahol van képzési központ ‑, az ő sorsuk múlik rajta. Elképesztő, és önök ezt kiszervezik, és politikai irányítás alá helyezik úgy, hogy semmiféle érdemi társadalmi párbeszéd nem volt.

Tehát elmondhatjuk, hogy a nagy vidéki tudományegyetemek ‑ a 20 ezer, illetve Debrecen esetében 27 ezer hallgatóval rendelkező, óriási foglalkoztatási, gazdasági és gazdaságfejlesztési potenciált jelentő tudományegyetemek ‑ sorsa összefonódik a nekik otthont adó városokkal, megyékkel, régiókkal. Tehát egy ilyen kérdésről, egy ilyen alapvető súlyú kérdésről nem lehet hetek alatt, kormányzati diktátumokkal és zsarolásokkal megtámasztott eljárásban dönteni, hanem egy érdemi, kiterjedt vitát kellett volna folytatni, társadalmi szereplők bevonásával, mert igen, ezeknek a nagy, jelentős állami egyetemeknek gazdasági, foglalkoztatási, térségfejlesztési szerepe van. Ezt önök teljes mértékben elfelejtették, és azt is elfelejtették, hogy a legnagyobb (Az elnök csenget.) ‑ bocsánat, elnök úr ‑, a legnagyobb vidéki tudományegyetemek olyan városokban működnek, amelyek az Unió húsz legszegényebb térségében fekvő régióknak a központjai.

Tehát ha gazdaságfejlesztésről beszélünk, akkor ezek az egyetemek megkerülhetetlenek, ezért önmagában gyalázatos lépés az, hogy önök ezeket az egyetemeket gyakorlatilag privatizálják, és politikai irányítás alá helyezik. Köszönöm elnök úr türelmét. (Taps az ellenzék soraiból.)