Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném azzal kezdeni, hogy ahogy az államtitkár úr is ‑ nyilván nem szó szerint fogom ismételni az államtitkár urat, de ‑ azt fogalmazta meg ezen törvényjavaslat kapcsán, hogy a legfontosabb célkitűzés kell hogy a szemünk előtt lebegjen, gyermekeink sorsa és jövője, és ezért mindent meg kell tenni. Én azt gondolom, hogy a teremben ülők, pártállástól teljes mértékben függetlenül, mindannyian így gondoljuk, legalábbis nagyon bízom benne, viszont a jelen törvényjavaslat kapcsán itt hallgatva az ön expozéját, illetve a kormánypárti vezérszónokot, felmerült bennem, hogy egyáltalán egy törvényjavaslatot nézünk-e.

(14.00)

Hiszen el kell hogy mondjam, hogy úgy nagyjából a 90 százalékával maximálisan egyet tudunk érteni, egy olyan salátatörvény áll viszont előttünk, melynek vannak igencsak vitatott pontjai. Nem elvitatva a pozitív vonalakat, és erre is szeretnék majd reflektálni és néhányra nyilván a teljesség igénye nélkül rámutatni, ugyanakkor arra szeretnék reagálni, ami mindenféleképpen aggályos a részünkről.

Az önök részéről elhangzott, hogy talán a legfontosabb célok egyike, hogy minden tekintetben reflektál az Alkotmánybíróság felvetéseire. Nos, azt kell hogy mondjam, hogy ez a módosítás az égvilágon semmilyen formában nem reflektál arra az alkotmánybírósági határozatra, ami a szülői és gyermeki jogsérelmeket érinti, sőt a kötelező iskoláztatás terén, ahelyett, hogy kimondta volna a felesleges hivatali eljárást, behozott még egy hivatalt, ellentétes, illetve figyelmen kívül hagy mindent, amire elméletben reflektálnia kellett volna.

Én azt gondolom egyébként ezen törvényjavaslat kapcsán is ‑ és számos más törvényjavaslat kapcsán is ‑, hogy az észszerűség mellett a gyakorlatiasság az, ami hiányzik belőle. Azt szoktam mondani, hogy maximálisan a jó szándékot feltételezem a jogalkotóról, ugyanakkor viszont számos törvényjavaslat kapcsán derül ki az, hogy gyakorlati tapasztalat hiányában, illetve a szakmai szervezetekkel, jelen esetben akár óvodapedagógusokkal, akár szülőkkel való egyeztetés hiányában kerülnek benyújtásra ezek a törvényjavaslatok.

De egyébként miről is döntött az Alkotmánybíróság? Az Alkotmánybíróság határozatában alaptörvény-ellenesnek minősítette a jelenlegi, iskolaérettséget megállapító rendszert, mivel a gyereknek alkotmányos joga iskolaéretten megkezdeni az általános iskolai tanulmányait, és jelenleg ez nem garantált. A határozat kötelező érvényű a jogalkotóra nézve, és a változás irányát is meghatározzák az indoklásban. A döntésbe be kell vonni az óvodapedagógusokat, különös tekintettel azokra a családokra, ahol a szülők nem kérvényezik saját döntésük alapján a halasztást.

Az alapvető jogok biztosa is megszólalt ezen kérdésben, ő három fő pontban foglalta össze az érveit, nevezetesen: az elektronikus kérvényezés esélyegyenlőtlenséghez vezet; másrészt a túlterhelt pedagógiai szakszolgálatoknál problémát jelent a megnövekedett számú vizsgálat, ez szintén nem szolgálja a gyermekek érdekét; valamint a január 15-ei határidő fellebbezési, módosítási lehetőség nélkül túl korai, mivel sok gyereknél történhet olyan változás a határidő után, ami a döntés felülvizsgálatát teszi majd szükségessé.

Korábban a gyermekek iskolaérettségéről az óvodapedagógusok döntöttek, azonban innentől fogva a gyerekek számára idegenek, teljes mértékben idegenek fognak dönteni arról, hogy maradhat‑e még egy évet az óvodában, avagy mennie kell az iskolába. A törvényjavaslat előző általános vitájában Ander Balázs képviselőtársam tett föl kérdéseket, hogy történtek‑e egyébként szakmai egyeztetések ebben a kérdésben. Akkor egy kormánypárti válaszként az érkezett az irányába, hogy: miért, kivel kellett volna? Még egyszer mondom, minimum az óvodapedagógusokkal és a szülőkkel ebben az esetben mindenféleképpen.

Milyen módosításokat tartalmaz a jelen törvényjavaslat az eredetihez képest? Szülői kérelem hiányában a gyermek tankötelezettsége megkezdésének halasztását a gyermekvédelmi hatóság is kezdeményezheti, az iskolakezdés évének január 18-áig nyújtható be mindez.

A módosítás továbbra is időbeli korláthoz köti a kérelem benyújtását, január 18-át jelölték meg, az eredeti január 15-ével ellentétben, tehát háromnapos haladékot adtak, ami, azt gondolom, hogy elég fura, de minimum vicces ebben az esetben. Azokban az esetekben, ha a szülő, gyám a kérelem benyújtását bármely okból elmulasztja, például határidő-mulasztás, tévesen ítéli meg a gyermeke iskolaérettségét, vagy a határidő után új, lényeges körülmény merül fel gyermeke iskolaérettségével kapcsolatban, a gyermek életkorából kifolyólag kötelezően megkezdi iskolai tanulmányait.

Azt mondta az államtitkár úr, hogy a most jelenleg kötelező érvényű, kőbe vésett hatéves kort az iskolakezdés kapcsán az Alkotmánybíróság nem bírálta. Akkor engedje meg, hogy az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos határozatát hadd olvassam föl, pusztán ezt az egy-két mondatot: márpedig az Alaptörvény 16. cikk (1) bekezdése alapján a gyermeket nem kötelezettségként terheli, hogy hatéves korában megkezdje az általános iskolai tanulmányait, hanem épp ellenkezőleg, az a jog illeti meg, hogy az iskolai tanulmányait akkor kezdje meg, amikor iskolaérettnek tekinthető. Még egyszer mondom, ez nem állapítható meg távolról, akár egy megyeszékhelyről, akár a fővárosból, akár a minisztérium bármely díszes terméből. Ezt az óvodapedagógusok évtizedeken keresztül jogszerűen és szakszerűen ellátták, és ez az, ami most ki van véve a kezükből.

Január 18-án jár le az a határidő, amikor is jelezhetik bárminemű aggályukat, kérelmüket a szülők, hogy gyermeküket nem érzik és nem tekintik iskolaérettnek, ezért kérik még az egy évig való óvodai ellátását és hogy óvodába járhasson. Ugyanakkor viszont van közötte nagyjából 7-7,5 hónap az iskolakezdésig, amikor is történhet bármi olyan körülmény, létrejöhet olyan tényező, ami viszont sajnos meggátolja ezt, viszont nincs lehetőségük a korrigálásra, a korrekcióra. Ez egy nagyon nagy probléma ebben a tekintetben.

És akkor, hogy ne csak a kritikák hangozzanak el, hiszen úgy is kezdtem, hogy alapvetően egyetértünk a célok tekintetében, illetve hogy nagyjából a 90 százalékával egyetértünk a törvényjavaslatnak, de engedje meg, hogy tényleg a teljesség igénye nélkül, mint ahogy említettem is, egypár dologra rátérjek.

A kórház-pedagógiát egy rendkívül fontos dolognak tartjuk, és ezzel maximálisan egyet is értünk. Ugyanakkor viszont idetartozik és meg kell hogy jegyezzük az SNI-s diákoknak a helyzetét, amire jelen törvényjavaslat szintén nem tér ki, pedig rendkívüli figyelmet igényelne, hiszen az ő ellátásuk rendkívül fontos, kezelésük rendkívül költséges, az államnak ebben a kérdésben is állást kellene foglalnia.

(Dr. Varga Lászlót a jegyzői székben dr. Steinmetz Ádám váltja fel.)

A szakmai versenyen szereplő diákoknak a vizsgamentessége: maximálisan egyet tudunk érteni ezzel a kérdéssel, ezzel a tézissel, hiszen azon gyermekek, azon diákok, akik a saját szakmájuk tekintetében komoly szakmai versenyeken vesznek részt és ott komoly eredményeket érnek el, igenis, akkor nyilván már bizonyították, hogy a szakmájuk tekintetében ők kiválóak, mentesüljenek bizonyos vizsgák alól.

A miniszterelnök úr azt mondta, hogy ezen gyermekek jelentik az ország aranytartalékát, volt egy ilyen kijelentése. Egyet is értünk ezzel a kijelentéssel. Ugyanakkor viszont ezen aranytartalékok ‑ ha nevezhetem így, bizonyára nem sértek meg ezzel egy diákot sem ‑ utógondozása és az életben a megfelelő irányba való terelése sajnos nem valósul meg. De hogy mire is gondolok? Magyarország Bulgária után a második az átlagkeresetek tekintetében. (Sic!) A szakemberek, szakmunkások, szakképzettek ‑ teljesen mindegy, hogy milyen szakmáról is beszélünk ‑ jelentős része külföldön, Nyugaton képzeli el a jövőjét. Az országnak, az Országgyűlésnek, a magyar kormánynak mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy segítse és megteremtse annak a lehetőségét, hogy ezen szakemberek, akikből ‑ sajnos ki kell hogy mondjuk ‑ egyre kevesebb van az országban, ők Magyarországon is érvényesüljenek, és a magyar nemzetgazdaságot erősítsék és gazdagítsák.

(Az elnöki széket dr. Hiller István , az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Röviden ennyit szeretnék hozzátenni. Még egyszer mondom, hogy sajnálatos, ezt ki kell hogy jelentsem, hogy egy ilyen salátatörvénybe tuszkoltak bele ennyi tételt. Rengeteg fontos és támogatandó kérdés van ebben, és maximálisan támogatjuk őket. Jó lett volna, hogyha ezeket külön-külön tárgyaljuk.

Én arra kérném az államtitkár urat, az államtitkár úron keresztül pedig a minisztériumot, hogy a gyermekek iskolaérettségével kapcsolatos pontokat gondolják át, hiszen nem lehet kőbe vésett a hatéves kor, óvodakezdésnél a hároméves kor. Rendkívül fontos, hogy egyébként meghatározunk bizonyos mérföldköveket, ugyanakkor viszont ezektől vannak eltérések. A szakemberek által történő vélemények alapján lehessenek ezek az eltérések, azok a szakemberek pedig helybéliek legyenek, olyanok, akik ismerik ezeket a gyermekeket, ismerik ezeket a családokat, ezt pedig központilag elbírálni nem lehet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

(14.10)