Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Számos pontban nem egyezik a véleményünk e téma kapcsán, de azt gondolom, hogy ezzel nem is feltétlen van baj. Sokkal inkább fontos most az, hogy ütköztessük érveinket, ellenérveinket, és bízom benne egyébként, hogy akár ez meghallgatásra is kerül.

Hogy miben is értünk egyet e téma kapcsán… De elöljáróban, bocsásson meg, hadd mondjam még azt el, hogy ön szakállamtitkárként sokkal inkább több politikai hozzászólást tett az expozéjában, mint tette volna azt szakmai oldalról. Bocsásson meg, de ezt meg kell hogy jegyezzem, hogy azért szakállamtitkárként a szakmaiságot sokkal inkább elvártam volna, és azt gondolom, hogy elvárható lett volna.

Az, hogy egyébként visszamutogatnak, nyilván, hát, ezt már megszoktuk, visszamutogatnak a 2010 előtti kormányra, ebben az esetben egy kicsit nehéz. Nyilván értem, és erre én is ki fogok térni, nyilván értem, de azért egy kicsit nehéz, mivel a döntést önök hozták. Tehát innentől kezdve, nyilván, még egyszer mondom, vissza lehet mutogatni, de azzal már csak a saját bizonyítványukat bizonygatják, magyarázzák, mert azt a döntést önök hozták.

Azt mondták önök, hogy önöknek volt bátorságuk, ellenben a 2010 előtti kormánnyal, meghozni ezt a lépést. Egyrészről egyetértek azzal, sőt maximálisan alá tudom támasztani, hogy amikor az egymillió főt közelítette a magyarországi ilyen címen ellátottak száma, az egy nem fenntartható és nagy valószínűség szerint nem is valós helyzetet tükröz. Ez viszont nem jelenti azt és nem jelentheti azt, hogy törvénysértő, alkotmánysértő módon húznak egy vonalat, és tönkretesznek egyébként embereket, családokat, egzisztenciákat, nem egyet, kettőt, nyolcat, tízet, hanem tízezres, akár százezres nagyságrendben.

Azt mondta államtitkár úr, hogy az Alkotmánybíróság nem minősítette ezt alkotmányellenesnek, pusztán nemzetközi szerződésekbe ütközőnek. Az én olvasatomban pont ennek az ellenkezője van. Alkotmánysértőnek minősítette ennek egyes passzusait, bármennyire is rázza a fejét államtitkár úr, viszont voltak olyan különvélemények egyes alkotmánybírák részéről, akik nemzetközi szerződésbe ütközőnek is minősítették ezt.

Na, de mi is történt? 2012-ben több százezer megváltozott munkaképességű, rokkantsági ellátással rendelkező személynek szűnt meg, mondhatni, egyik napról a másikra az ellátása. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!) Nagyon örülnék neki egyébként, ha Nacsa képviselő úr bekiabálásokkal nem zavarná a másikat, én megtiszteltem az ellenoldalt és meghallgattam. Nem zavar egyébként, már megszoktam, megszoktuk öntől, csak mégis szerettem volna jelezni.

Tehát több százezer ember vesztette el családjának megélhetését, jövőjének tervezését és egzisztenciáját. Olyan személyek is elvesztették, és egyébként kötelezték évenkénti felülvizsgálatra, mondjuk, például amputáción átesett személyek, akik évről évre vissza kellett hogy menjenek az orvoshoz, hogy történt‑e állapotjavulás az esetükben. Hát, sajnos nem, sajnos, hogy nem. És most jelen törvényjavaslat azt célozza meg, hogy mivel több eljárás is bizonyította azt, hogy ezek a személyek egyébként jogosan tarthatnak igényt visszamenőlegesen is a kieső bérükre és juttatásukra, rokkantsági nyugdíjuk elesett részének a pótlására, hogy most inkább egy összeggel kielégítenék ezeket a személyeket, az igényeiket, hogy ne tartsanak egyébként ennél sokkal nagyobb összegre igényt. Én azt gondolom, hogy ezen személyek irányába ez méltatlan, méltatlan az, hogy egy összeggel szeretnék őket, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy megvásárolni, sőt azt is mondhatom, hogy megtéveszteni, mert ha egyébként lefolytatnák a szükséges eljárást, akkor ennek a sokszorosát kapnák. Azért kapnák egyébként, rendkívül egyszerű módon azért kapnák, Kovács képviselőtársam, mert jár nekik, mert ez a kormány 2012-ben egy tollvonással elvette tőlük.

És akkor rövid felszólalásomat hadd zárjam azzal, ami a kormánypárti oldalról elhangzott, és talán jól mutatja ennek az egész felfogásnak a lényegét: ha amputálják egy közgazdász lábát, az nem számít egészségkárosodásnak. Hát, gratulálok! (Kovács Sándor: Foglalkoztatási rehabilitációs szempontból, uram, tegyük hozzá!)