Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „A gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, […] gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak.” (Z. Kárpát Dániel: Ennyi!) A forint gyengítésével tulajdonképpen ’ellopják a pénzt az emberek zsebéből’”. Ezt mondta Orbán Viktor abban az időszakban, amelyről nagyobbrészt egyébként Nacsa képviselőtársam beszélt ‑ mert minthogyha Simor Andrásnak a beszámolóját hallgattuk volna meg ‑, de akkor álljon itt még egypár adat!

2019. év elején 313 forint volt egy euró, 336 forint volt egy euró 2019 végén ‑ ugye, emlékeznek még az idézetre, „gyenge forintot gyenge emberek akarnak”, ezt mondta az önök miniszterelnöke ‑, ma 368 forintért lehet venni (Mesterházy Attila: Jézus!) egy eurót, tehát „a forint gyengítésével tulajdonképpen ’ellopják a pénzt az emberek zsebéből’”, és „csak gyenge emberek akarhatnak gyenge forintot”, ugye, azt mondta az önök miniszterelnöke, ehhez egyébként érdemes időnként majd visszanyúlni. (Z. Kárpát Dániel: Ez milyen igaz! ‑ Nacsa Lőrinc közbeszól.)

Nagyon fontosak voltak azok a dolgok, amelyeket elmondott a jegybankelnök a pulpitusról ‑ szokásához híven egyébként utána pedig a vitát itt hagyta, és el is ment, nem volt ez másképp máskor sem, tehát ő nem nagyon szokta ezeket a vitákat végigülni, de nyilvánvalóan az alelnök úr majd vagy válaszol vagy esetleg tolmácsolja majd az észrevételeinket meg a kérdéseinket ‑, és akkor esetleg térjünk ki arra, hogy mi az, amit nem mondott el a jegybankelnök; nyilván azok is fontosak voltak, amiket elmondott, de mi az, amit nem mondott el? Először azért, hogy miért nem mondta el. Mert az látszik, és én értem Nacsa képviselőtársamat, hogy miért örül ennek a hosszú távú tervezésnek, és miért örül annak, hogy a hosszú távú tervekhez van ‑ egyébként éppen kiment, de biztosan követi majd a jegyzőkönyvből a munkát (Nacsa Lőrinc a páholyból jelzi a jelenlétét.) ‑, tehát én értem azt, hogy ő miért örül ennyire a hosszú távú tervezésnek, és énnekem minden egyes miniszteri meghallgatáson, de úgy egyébként most a jegybankelnöknek a meghallgatásán is a bizottsági ülésen, de a mostani expozéjából is az látszott, hogy ez a kormány és ez a jegybank pontosan tudja, tudni véli, hogy mi fog történni három-öt év múlva, de hogy mi fog történni három hét múlva, három hónap múlva, fogalmuk nincs.

Itt mindenre van stratégia, szakajtónyi stratégiát tud hozni mindenki, mégis azt látjuk, hogy a forint leértékelődik, mégis azt látjuk, hogy nem tudták tartani tavaly sem az inflációs célt, idén sem tudták tartani az inflációs célt. Tavaly is azt mondták önök: 3 százalékos inflációs célt szeretnének tartani ‑ nem értettek ebben egyet a kormánnyal, mert az 2,7-et mondott, de önök nem szoktak egyetérteni a kormánnyal ‑, azt mondták, csak akkor nyúlnak az alapkamathoz, amikor nem tartható a 3 százalékos inflációs cél. Ehhez képest önök nem nyúltak az alapkamathoz az elmúlt évben, pedig összesen négy olyan hónap volt, amikor a 3 százalékos inflációs cél tartható volt, önök mégsem nyúltak hozzá az alapkamathoz. Úgy gondoljuk, hogy ez nyilvánvalóan nem helyes, még akkor sem, hogyha azt az ember…, nem fogadom el, mert nem fogadom azt el, hogy önöknek nincsen árfolyamcéljuk, mert mindig azt mondják, hogy nincs, pedig van, ebből keresnek rengeteg pénzt, de önök mindig azt mondják, hogy az egyetlen horgonyuk az infláció, amivel törődnek, látszik, hogy azzal sem. Arról nem beszélve, hogy a múlt év végén, nem utolsósorban az idei év elején pedig rekordokat döntögetett az infláció, és én azt gondolom, hogy itt már hamarabb lépni kellett volna ebben az időszakban.

Na, de egy picit vissza az árfolyamhoz! Önöktől mindig meghallgatjuk, alelnök úr, hogy a jegybanknak nincs árfolyamcélja. Ezt akárhányszor elmondják, értjük, de attól ez még nem lesz igaz, ha sokszor mondják. Hát látjuk, hogy önök ebből rengeteg pénzt keresnek! Matolcsy elnök úr elmondta, bizottsági ülésen is elmondta, hogy csak ebből 208 milliárd forint hasznot realizált a jegybank ‑ tudja, ezek azok a pénzek, amelyek korábban is, a devizahiteleknek a forintosításakor is, meg most is, ilyen-olyan kacifántos úton, meg néha követhetetlen úton az eléggé kalandosan működő Matolcsy-alapítványokba szoktak bevándorolni, és ott pedig eléggé kalandos üzleteket kötnek; ki fogok majd térni ezekre is.

(12.40)

Az így szerzett vagyonnal önök úgy gazdálkodnak, hogy az legfőképpen alapvetően nem átlátható. Mielőtt erre válaszol, gondolja végig, hogy megnyertük azt a pert, amely szerint ki kellett adni számunkra az alapítványok működéséről szóló okiratokat, és abban azért voltak, hogy mondjam, furcsaságok nyilvánvalóan. Például egyébként ezek az alapítványok voltak azok, amelyek a jegybankkal együtt a régi budai városházát kétszer is megvették.

Azok a fanfárok, amelyek zengenek arról, hogy micsoda csodálatos távlati tervek vannak, micsoda szárnyalásnak fog indulni a magyar gazdaság a jegybank segítségével és támogatásával, az konkrétan az a paraván, amely mögé önök ezeket az ügyleteket be szokták rejteni. Azt kell önnek mondanom, hogy a régi budai városházát megvették 2009-ben, ez a beszámolóban is szerepel, 8,7 milliárd forintért. Ezen is lehetne vitatkozni, de sajnos ennél csúnyább dolog történt, mert ezt önök egyszer már megvették. Egyszer már megvették 2014-ben 1,9 milliárd forintért, és az önök egyik alapítványa még rá is költött 4 milliárd forintot. Alelnök úr, kinek kellett, ha gyorsan összeadjuk, ez a 14 milliárd forint?

Mehetünk tovább a többi ügyben! Azt mondták, hogy mennyire fontos volt a stabilitás, és mennyire hozzájárult a növekedési hitelprogram 300, majd később 450 milliárd forintra emelt összege a gazdaság stabilitásához. 2019-ben azért még nem mindenkiéhez, csak a kiválasztottakéhoz. Na, nézzük, kik nyertek! Opus Nyrt. Erről is majd később ejtünk egy-két szót, egyébként most Mészáros Lőrinc birodalmához tartozik, korábban pedig a Buda-Cashé volt. Csak azért mondom, hogy mindenki lássa azt a szép fejlődési útvonalat, ahogy egy összedőlt brókercégből, annak tulajdonában álló nyílt részvénytársaságból hogyan lesz egyszer csak hirtelen Magyarország egyik legsikeresebb vállalkozása, egyébként jegybanki hitelből. Aztán a Budapest Zrt. tulajdonában álló Appeninn Nyrt. ‑ ugye, Tiborcz Istvánról beszélünk és az ő érdekeltségeiről ‑ is kapott 10 milliárd forintot. Biztos, ő volt a legnagyobb bajban, nem a többi magyar kkv. A Duna Aszfalt, Szíjj László valószínűleg nem kapott elegendő megrendelést 2019-ben, ezért még a jegybank is folyósított neki 15 milliárdot.

Úgy gondolom, hogy azért néha érdemes jobban megválogatni és kevesebb botrányba belemenni e hitelek folyósításakor, és most mondom, álljon itt erre példaként a következő eset. Matolcsy jegybankelnök úr unokatestvére bankot alapított, ez volt a Növekedési és Hitelbank. Ennek háromszor kellett a hóna alá nyúlni 2019-ben, ennek dacára összedőlt, ennek dacára becsődölt, így helyette a Befektetővédelmi Alapnak és az OBA-nak kellett kifizetni az embereket, de a betétesek így is buktak 2 milliárd forintot. Ennyit a stabilitásról, az átláthatóságról, a prudenciáról. Nem elég csak a távoli jövőt látni, időnként a közeli múltból is érdemes levonni a megfelelő következtetéseket.

Még egy dolgot a prudenciáról! Tudja, alelnök úr, hogy nem mindenki bukott egyébként a Matolcsy elnök úr unokatestvérének a bankjában? Tudja, kik nem buktak? Matolcsy elnök úr két fia. Valamiért ők két héttel hamarabb ki tudták venni onnan a pénzt. Sőt, még a Matolcsy-alapítványok is valahogy megérezték, hogy ott baj lesz. Én nem gondolom, hogy csak megérezték. Azok gyorsan kiszálltak a jegybankelnök unokatestvérének bankjából, másoknak meg nem engedték, mert akkor már régen nem lehetett kivenni betéteket a Növekedési és Hitelbankból, amely utána megfelelően össze is dőlt.

Tehát azt gondolom, hogy nagyon érdekesek voltak azok a felvetések, amelyeket elmondott a jegybank elnöke, de még beszédesebbek azok, amelyeket nem mondott el.

Amit még elmondott, az a hét napsütéses év volt, ezt hallgattuk meg. A hét napsütéses év kapcsán, alelnök úr, azt javaslom, hogy tegyünk fel magunknak még kérdéseket. Én értem, hogy nagyon fontos a pozitív gondolkodás, mert hátha önmegvalósító jóslattá válik, és majd mindenki így fog rá emlékezni, és a jövőben sem csak a huhogóknak lesz igazuk, de ez a hét év azért nem mindenkinek volt olyan borzalmasan napsütéses. Gondoljunk a magánnyugdíjpénztárak einstandjára! Önök akkor elvették az emberek pénzét, 3000 milliárd forint párolgott el. Az akkori gazdasági miniszter a mostani jegybankelnök. Amikor feltettem neki a kérdést, hogy hogyan látja ebből a két pozícióból, akkor saját magával nem értett egyet, és azt mondta, hogy neki nem dolga a korábbi gazdasági miniszter intézkedéseit bármiben is kommentálni. Na, de ő volt a gazdasági miniszter! Mit gondolnak erről, alelnök úr? Megköszönném, ha kitérne a válaszában rá, hogy miért volt szükség arra, ha akkora volt a stabilitás és az erő, hogy az emberek magánnyugdíjpénztári vagyonát einstandolják.

Aztán még erről a hét napsütéses évről kérdezzük meg a 13 ezer kilakoltatott devizakárosultat! Tizenháromezer családot önök kilakoltattak. Önök a kormánnyal stratégiai partnerségben vannak, így bizonyára tudnak arról az EBRD-vel kötött megállapodásról, amelyben ez a kormány, az önök stratégiai partnere vállalta, hogy semmifajta gátat nem fog gördíteni a magyar családok kilakoltatásával szemben. Helyes‑e ez? A jegybank szerint helyes‑e az, hogy ennyien elveszítik a lakásukat, és miért nem tesznek semmit? Ugyancsak a hét napsütéses évhez tartoznak szerintem a DRB bank károsultjai, a Buda-Cash károsultjai vagy éppen a Quaestor károsultjai, akiket ha összeadunk, 50-60 ezer családról beszélünk, ha pedig az összegeket adjuk össze, alelnök úr, akkor még több pénzről, 300-400 milliárd forintról beszélünk, ami kézen-közön elpárolgott, a mai napig nincs meg a Quaestor-vagyon. Ez az önök napsütéses hét éve és ‑ hogyan fogalmazott Nacsa képviselőtársam? -fogyasztóbarát meg fogyasztóvédő rengeteg intézkedése.

Alelnök úr, nagyon sokat vitatkoztunk akkor, amikor ön még nem volt itt alelnök, és mindig elmondtuk, hogy a fogyasztóvédelem nem arról szól, hogy feltárják ezeket az ügyeket, és utána megbüntetik azokat, akik rosszat tettek. A fogyasztóvédelem arról szól, hogy ezeket megelőzzék. Nem a jegybank tárta fel ezeket az ügyeket, sem a DRB bankot, sem a Buda-Casht, sem a Quaestort, nem tárt ez a jegybank fel semmit. Rádőlt. Azóta sincs meg a vagyon. Azóta is azok az emberek annyi pénzt kaptak, amennyit akkor a jegybank, az OBA és a BEVA beletett. Ez nem fogyasztóvédelem. Látszik egyébként, hogy amikor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét beolvasztották a jegybankba, akkor erre nem volt felkészülve a jegybank. Látszik is, hogy egy évvel később mekkora bajok lettek ebből.

Hallhattunk még most a megtorpanásról és hallhattunk a visszapattanásról. Ha a múlt sérelmeinek felhánytorgatása után ‑ melyek ellen önök nem tettek semmit, tehát jogos ezeknek a kritikáknak a megfogalmazása ‑ a jövő felé nézünk, akkor azt el kell mondani, hogy a jegybankelnök urat is megkérdeztük, Palkovics minisztert, Varga minisztert is megkérdeztük, hogy ez a jelenlegi válság milyen alakú lesz. Mindenki mondja, hogy U-alakú, V-alakú, W-alakú lesz. Arra, hogy lesz‑e visszapattanás, ahány tisztségviselőt megkérdeztünk, annyiféle választ mondtak. Most önök visszapattanást várnak, Palkovics miniszter nem vár visszapattanást, csak önöknek mondom, ha nem vettek részt vagy nem követték figyelemmel a Gazdasági bizottság munkáját, sőt Varga Mihály miniszter úr is nagyon fél a W-től. Azt már tudjuk, hogy nem szokott egyetérteni egymással a jegybank és a Pénzügyminisztérium, kettejük becslése között általában 4000-5000 milliárd forint szokott lenni. Lehet véleménykülönbség, alelnök úr, de ekkora nem. Azt gondolom, a hurráoptimizmus alapvetően nem szokott jóra vezetni, legalábbis nem a pénzügy tekintetében.

Még egy dolog van, ami idekívánkozik, és ugyancsak azért, hogy egyenes vonalú legyen a kommunikáció. A jegybankelnök azt mondta tavasszal, hogy még növekedés is lehet, 2-2,5 százalékos növekedésről beszélt. Mikor ezt megkérdeztem tőle a Gazdasági bizottság ülésén, azt mondta, nem akart beállni a huhogók közé, egy optimista képet szeretett volna sugározni. Mára ez az optimista kép a plusz 2,5 százalékról, itt hallottuk, itt állt a pulpituson, mínusz 6,5 százalékká csendesült. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy különbség, és azt kell elmondani, hogy tegnap pedig a kormányt kritizálta a jegybankelnök. Azt gondolom, hogy ez nem az átgondolt és a stratégiai partneri munkának, hanem inkább a saját pozíciója megőrzésének, meg inkább a saját fontossága kihangsúlyozásának szól. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(12.50)