Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Újabb jogharmonizáció. Felidézek önöknek egy tegnapi emléket újra.

Felhívott egy nagyon kedves ismerősöm, meg még jó pár, akik ugyanabban a szektorban dolgoznak, tudják, Dél-Baranyában a hotelszektorban. Nekik az a problémájuk, hogy most talán fél fizetést kapnak, ha kapnak erre a hónapra, de lehet, csak akkor, ha a cégnek van valamennyi megtakarítása. Meglepve hívott, hogy képzeljem el, a másik 50 százalékra meg pályázni kell a cégnek, és mondta nekem, hogy Laci, szólj a parlamentben, hogy valami történjen ebben a kérdésben, hát mit tárgyaltok ma. Tegnap azt mondtam neki, hogy azért nem tudok most ebben neked segíteni, mert az Alaptörvényt módosítjuk, bele kellett írni, hogy az apa a férfi, az anya meg a nő, ma meg energetikai tárgyú jogharmonizációval van elfoglalva a parlament. Ezért nagyon nehezen tudom házelnöki intelem nélkül ezt beleszőni a mondandómba, felhívni a kormány figyelmét arra, hogy vannak itt egyébként problémák.

Én értem, hogy jogharmonizációs kötelezettség van, és ha éppen most érett rá a kormányra, hogy ezt megtegye, akkor, persze meg kell tenni, mert fontos. De ha már egyszer jogharmonizáció, és ha már államtitkár úrtól azt hallottuk, hogy már tudjuk, hogyan lesz ez tíz év múlva, szeretném elmondani, hogy valójában a legtöbb ilyen stratégiai gondolkodású problémám a kormánnyal, hogy mindig tudja, mi lesz két év múlva, öt meg tíz év múlva ‑ de hogy mi lesz a jövő hónapban, azt nem. Azzal már vannak komoly problémák. Valójában az ember most azt a fajta gondolkodásmódot választaná, ha már egyszer úgyis önök is két hete rácsaptak a pánikgombra, hogy egy picit próbáljunk gondolkodni a holnapról, több évről meg majd utána, úgymond békeidőben, amikor nem arról van szó, hogy az ember azon gondolkodik, melyik ujját harapja meg, most az egészségügyet terhelje túl, a gazdaságot állítsa le, vagy társadalmi feszültségeket próbáljon meg feloldani, valahol megtalálva egy köztes megoldást, amiről mindannyian tudjuk, hogy nagyon nehezen lehet. De nem, inkább elbújnak egy ilyen európai uniós kötelezettség mögé. Azt gondolom, hogy ez alapvetően nem helyes.

Erre most azért tértem ki kicsit hosszabban, mert azt mondta államtitkár úr, hogy ön biztos abban, hogy hosszú távon ez jobbá teszi a családok helyzetét. Államtitkár úr, még az is lehet, hogy igaza van önnek ebben, ezzel nem kívánok különösképpen vitatkozni, bár majd lesz olyan javaslat, hogy mitől lesz valóban jobb a családok élete akár hosszú távon is. De most rövid távon van baj, államtitkár úr. Egyszer már megállt az ország tavasszal. Végtelen fegyelmezettek voltak az emberek. Minden tisztelet azoknak, akik azért dolgoztak, hogy az ország ellátása rendben legyen, az egészségügy talpon maradjon, és még több tisztelet azoknak, akik pedig betartva a szabályokat, amelyeket persze okkal hoztak, felélték minden tartalékukat, elfogyasztották a szabadságukat, otthon maradtak, és ezért Magyarországon effektíve el is maradt az első hullám.

De most a második hullámra nincs több szabadság, nincs több tartalék. Államtitkár úr, ha már úgyis hozzányúlunk ezekhez a törvényekhez, ha már úgyis az embereket szépen lassan újra az otthonába parancsolja a kormány, félreértés ne essék, okkal-joggal, mert van mitől tartani e járvány kapcsán, akkor megtehetnék azt, amit régóta halogatnak. Azt mondta, hogy sehol nem olyan olcsó a gáz, mint Magyarországon. Államtitkár úr, van még egy hely, ahol olcsóbb a gáz, mint Magyarországon: az árutőzsde; 30 forintnál nem ment feljebb idén az ára, de volt, hogy 19 forint volt. Maguk mégis 101 forintért adják a magyaroknak. Tudom én jól, hogy a napi árfolyamot nem fogja lekövetni egyetlenegy kormány sem, én ezt pontosan tudom. De ha ez most már tendencia, márpedig tendencia, hosszú ideje tartó tendencia, akkor mégiscsak lehetett volna csökkenteni a gáz árát.

Annak idején, emlékszem, százdolláros hordónkénti olaj mellé tartozott százforintos köbméterenkénti gáz. Most, tavaly is, idén is nagyon-nagyon ritka volt az, amikor 50 dollár fölé ment egy hordó olajnak az ára. Magyarországon mégis 101 forint volt a gáz ára. Hát, mi lett ilyen drága? A hordó? Államtitkár úr, én tudom, hogy persze közben a MET menedzsmentjének is meg kellett élni. Ott már biztos felépítettek mindenfajta villáját mindenkinek, vettek mindenkinek helikoptert, jachtot, amit akartak, csak most már egy kicsi ebből hadd jusson a magyar családoknak is. Ha már úgyis megígérte egyébként az önök hatóságának vezetője, hogy ki fognak dolgozni egy szociális tarifacsomagot, akkor végül is csak annyi volna a javaslatom, hogy tegyék meg. Mi megtettük.

(17.20)

Mi azt gondoljuk, hogy kell lennie egy olyan szociális javaslatnak ‑ főleg most, a pandémiás helyzetre is hivatkozva, kell lenni egy olyan szociális javaslatnak ‑, hogy a létfenntartáshoz szükséges mennyiséget mindenki kapja meg úgymond jelképes áron. Nem mindenhol lehet ezt alanyi jogon, meg mindenfajta szabályokba ütközik. Tehát egyfajta jelképes áron kapják meg az emberek a létfenntartáshoz szükséges energiát. Gondolunk itt nem vad dolgokra, pár tíz köbméter ivóvízre, pár tíz köbméter gázra.

Nem értjük, hogy ezt most miért nem lehet adni, és miért nem lehet egy szociális tarifát, szociális sávokat kidolgozni ebben, amely egy támogatási rendszert is magában foglalna, hiszen, államtitkár úr, nem olyan nehezen belátható, hogy a magyar családoknak úgy általában, úgy mikroökonómiailag nem lesz jobb a helyzete a következő fél évben. El fogják veszíteni a munkájukat sokan. Önök nem támogatják nagyon azokat, akik elveszítik a munkájukat, mert volt 90 napjuk, hogy munkát találjanak. Akkor, amikor dühöng a járvány, akkor találjanak munkát! Nyilvánvalóan nem találtak. Körülbelül 180-200 ezren vannak, akik kiestek ebből a rendszerből. Nekik most is majd valamikor haza kell menni, 8 után meg aztán biztosan, hiszen ez a szabály, hogy otthon kell lenni. Na de hát, ha otthon vannak, mit csinálnak? Nem keresik a pénzt, de legalább többet fogyasztanak. Ki kell fizetni, ki kell tudni fizetni a rezsit.

Ebben szerintem most kell segíteni a családoknak, és erre van még egy javaslatunk. Van egy olyan javaslatunk, még kettő, kérem, fontolják meg, hogy ne csak a közép- meg a hosszú távú jövőt lássuk, hanem a jövő hónapot is lássuk. Beköszönt a tél, hideg lesz, fűteni kell. Ne legyenek most kikapcsolások, államtitkár úr, főleg ne pandémiás időszakban! Még egyszer kiemelem, nem várható, hogy jobban el lesznek eresztve a családok, hogy könnyebben kifizetik azt a rezsit. Legyen Európában a legolcsóbb, ahogyan ön mondja! Nem így van, de legyen. Még ezt is hajlandó vagyok elfogadni, ha ön elfogadja, hogy ha most a családok nem tudják kifizetni a rezsijüket télen, akkor még nagyobb bajba, kilátástalan helyzetbe kerülnek. Legyen egy kikapcsolási moratórium!

Államtitkár úr, önökben még nem érlelődött meg teljes mértékben ez a gondolat, tudom, hogy gondolkoznak rajta. Képzelje, a szolgáltatóban már megérett ez a gondolat! Azt mondta ‑ álljon itt a neve, ha már egyszer ilyen nemesen cselekedett ‑ az E.ON, hogy az adventtől vízkeresztig tartó időszakban nem kapcsol ki senkit. Ez miért egy multinak jut előbb eszébe, mint a kormánynak, a csuda vigye el?! Hát, hogy néz ez már ki, hogy nem a kormány gondoskodik a magyar háztartások energiaellátásának a biztonságáról, hanem egy multi a társadalmi szerepvállalás keretében jobban odafigyel a magyarokra, mint önök?! Ez engem arra késztetett egyébként, hogy benyújtsak egy javaslatot önöknek, hogy akit kikapcsoltak, ő sincs túl jó helyzetben, azt kapcsolják vissza, de nem fogja tudni kifizetni most, államtitkár úr. Nincsen jobb helyzetben, mint nyáron volt vagy a tavasszal. Tudja, mennyibe kerül egy visszakapcsolás? 20 ezer forint! Azt mondják önök, hogy tetessen fel kártyás órát. Ha véletlenül van egy erősáramú bojler otthon, és háromfázisú órát kell feltenni, az 56 ezer forintba kerül. Ha lenne neki 56 ezer forintja, kifizette volna az áramszámlát. Most nem úgy tűnik, hogy el fog tudni helyezkedni, nem úgy tűnik, hogy szárnyal a vendéglátás meg a kiskereskedelem, nem úgy tűnik, hogy mindenki tud otthonról home office-ban dolgozni, és nem 6 órában meg 4 órában van bejelentve, és sajnos nem úgy tűnik hogy átveszik a német Kurzarbeit szabályait, és minden embernek kifizetik, mondjuk, a munkabérének a 80 százalékát, és akkor van miből kifizetni a rezsit. Nem, ezt is addig fejlesztgetik, aztán úgy járnak vele, mint a lengyel mérnökök, hogy addig fejlesztgették a Fiatot, amíg kis Polski lett belőle. Itt is majd egyszer valamikor 50 százalékot egy tól-ig határban majd önök ki fognak fizetni, de a szolgáltatók meg nem fognak eddig várni.

Mi ezeket a javaslatokat várjuk önöktől, ha már az enyémet elutasították, mert nem olyan régen ez a javaslatom, hogy ingyen kerüljön visszakötésre mindenki, főleg így a tél közeledtével legyen otthon áram. A XXI. században, megmondom őszintén, ez nem egy olyan kifejezett fényűzés, legyen fűtés, ez télen egyébként alapvetően nem egy nagyon fényűző dolog a XXI. század Magyarországában, ezt önök lesöpörték a Gazdasági bizottság ülésén. A fideszes képviselők nemmel szavaztak. Nem tudom megmondani, hogy miért, mert nem mondták meg. Gondolom, nem akarták megmondani. De én mégis azt gondolom, hogy ha önök beépítik ezeket a javaslatokat, és a magyar családok védelmében, a magyar családok lakhatása, energiaellátásának védelmében így a tél közeledtével egy multi nem jár el előrébb a gondolkodásban, a társadalmi szerepvállalásban, mint a kormány, szerintem az egy üdvözlendő dolog lenne, aztán majd a MET meg a Mészáros Lőrinc, meg a Garancsi most idén majd egy kicsit kevesebbet keres. Ki fogják bírni szerintem. Sokunk szerint ki fogják majd bírni, hogy majd most egy kicsit kevesebbet keresnek ebben az évben az energiaszektorból, kerestek tavaly is eleget; biztos vagyok benne, hogy jövőre is fognak, sajnos.

Éppen ezért azt gondolom, adhatnák olcsóbban a magyaroknak az energiát. Ezt nem látjuk ebben a javaslatban, pedig belefért volna a jogharmonizációs kötelezettség mellett. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)