Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Államtitkár úrnak nem fogok nagy meglepetést okozni, mert következetesen szeretném arra a figyelmet felhívni, hogy ebben az időszakban, amikor a járványveszély és annak következtében a gazdasági válság mivel jár együtt, melyek azok a fontos témák, amelyeknek egyébként itt kellene szerepelnie a parlament előtt. Ehelyett persze beszélünk másról, most éppen a villamos energiáról szóló törvény módosításáról, ami önmagában valóban fontos is lehet, de azt gondolom, ma abban a helyzetben vagyunk, amikor 160 ezer betegen túl van Magyarország, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket illene, hogy a magyar kormány megbeszélje a magyar parlamenttel, már csak azért is, hogy ne az éjszaka leple alatt kelljen mindent kihirdetni.

Értem, hogy veszélyhelyzet van, és ennek megfelelően a döntéseket meghozhatják, felhatalmazást kaptak rá, ettől még vannak olyan kérdések, olyan alapvető kérdések, amelyek a járványveszély kategóriába tartoznak, és azokról kellene beszélni. És akkor elkerülhetnék azt, hogy valamifajta pánikmozgás közben kelljen döntéseket hozni, és így megfeledkeznek arról, hogy mennyivel jobban járnának akár a szolgáltató szektorban is, hogyha a tömeges tesztelést bevezették volna, ha a dolgozóknak kevésbé kellene rettegni az elbocsátástól; és nem csak az államigazgatásban, az egészségügyben, a szociális intézményekben, a pedagógusoknál kellene ezzel foglalkozni, amit ott is csak részlegesen tettek meg, ráadásul úgy, hogy egyébként ebbe az önkormányzatok szálltak be, a fővárosnak és a helyi önkormányzatoknak közösen kell ebben lépni önök helyett. Éppen ezért mondom, hogy azok az emberek, akik veszélyeztetettek, legyenek azok a villamosenergia-szektorban, de most ide kell hogy hozzam, hogy igen, az iskolákban veszélyeztetettekre vonatozóan ezt be kellene önöknek vezetni, és alkalmazni kellene.

Másodsorban pedig éppen nemcsak önmagában a turizmusban, hanem más szektorokban is, ott, ahol az álláskeresési támogatás igénybevétele, annak lehetősége, de inkább úgy mondom, annak fenyegetése ott lebeg a fejük felett, hogy bármikor elveszíthetik az állásukat, különösen olyan szituációban, amikor mértékadó szakember is azt mondja, hogy az év végére 3 millió ember lesz mélyszegénységben Magyarországon, akkor abból bizony-bizony önöknek gondolkodni kell azon, hogy ennek a helyzetnek a kezelésére lehetőséget kell adni, hogy munkahelyet kereshessenek maguknak az emberek, nemcsak 3 hónapon keresztül, hanem hosszabb időn keresztül, legyen az 6 hónap, legyen az akár 9 hónap.

(17.30)

Ha ezt megelőzni akarják, akkor persze akkor tennék a legjobbat, ha a bérpótlék bevezetésével ‑ akárcsak a környező hazai országok gyakorlatából kiindulva, de távolabbra is tekinthetünk, ebből a gyakorlatból kiindulva ‑ tudnák segíteni az embereket.

Így összességében véve azt hiszem, hogy az önök döntéseit pillanatnyilag valóban valami kétségbeesés vezérli, mert a legfontosabb kérdésekkel nem tudnak, nem akarnak, nem képesek foglalkozni.

Én ismételten arra szólítom fel önöket, hogy a pánikkormányzás helyett inkább azokban a fontos kérdésekben, amelyeket itt kölcsönösen az ellenzéki pártok ajánlanak is az önök figyelmébe, tegyék meg azt a szívességet a magyar emberek felé, hogy végre foglalkoznak a legfontosabb kérdésekkel. Segítsék a munkahelyek megőrzését, segítsék a kisnyugdíjasoknak a túlélést, és segítsék a családoknak azt, hogy a következő hónapok legnehezebb időszakában, a járványhelyzet legnehezebb időszakában valóban túléljék ezt az évet, mert ez lenne az önök feladata.

Mindaddig, amíg ezzel nem akarnak foglalkozni, és ehelyett mondhatnám azt, hogy a kormány a társadalmi szerepvállalásával inkább hátráltatja ennek a megoldását, és nem pedig segíti, addig ezt nehéz lesz támogatni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)