Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Legelőször is Nacsa képviselő úrnak mondanék néhány mondatot. Azért azt szögezzük le, hogy ön nem tudja, hogy nekem mi fáj, és azt sem tudja, hogy a mi fejünkben mi van. Azért ön még nem tart itt.

A másik: ön azt mondta a felszólalásában, ha munka van, minden van. Nem elegendő a munka, hogy az ember munkavállalóvá váljon, hanem megfizetett, jól megfizetett munkavállalóról is beszélünk.

Ha a költségvetés zárszámadásáról beszélünk, akkor évek óta egy visszatérő problémája a költségvetésnek, hogy azt a gazdasági adatok ismerete nélkül, jóval előre benyújtja a kormány, így az gyakorlatilag költségvetési tippjátékként működik, nem valódi költségvetésként. Ez látható a jelenlegi, a 2019. évi zárszámadás esetén is, ahol részletes elemzéseket láthatunk arról, hogy a tervezett kiadások és bevételek hol, milyen módon maradtak el vagy éppen teljesítették felül a várakozásokat.

Van azonban több olyan fontosabb terület, amelyet külön is érdemes kiemelni. És most engedjék meg, hogy pontosan azért, mert az év elején egy világjárvánnyal szembesülhettünk, most a második hullámot éljük meg, és a mai napi adatokat biztos önök is olvasták, hogy 48 honfitársunk halt meg, és most már 201 honfitársunk van lélegeztetőgépen, egyetlenegy ágazattal hadd foglalkozzak: ez a magyar egészségügy helyzete, az alapellátás helyzete.

A zárszámadás hosszan fejtegeti a háziorvosi és fogorvosi letelepedési és a háziorvosi praxisjog-vásárlási pályázat eredményeit. Nem részletezi az indokolás azonban azt, hogy a szerződést kötő háziorvosok közül hányan voltak azok, akik letelepedési pályázattal kaptak praxist maguknak, hány tartósan betöltetlen háziorvosi körzet került ezen pályázatok útján feltöltésre. Azért is nagyon fontos, mert majd részletesen kitérek, hogy hogyan is állunk most háziorvosok terén Magyarországon.

A zárszámadás ír az alapellátás megerősítéséről és annak kompetenciájának kiterjesztéséről, mégis a tartósan betöltetlen háziorvosi körzetek folyamatos növekedése látható. Ezen tartósan betöltetlen körzetszám miatt ma már a fogorvosi körzetek esetén közel 900 ezer emberről, háziorvosok esetén pedig, még 2019-ről beszélünk, körülbelül 600 ezer emberről beszéltünk, aki napi szinten nem tudott hozzájutni az alapellátáshoz; most már több mint 720 ezer emberről beszélünk. Szóval, 2019-ben 600 ezer embert érintett, és bár minden alkalommal elmondja az EMMI illetékes előadója, hogy de helyettesítéssel ezek a körzetek is betöltöttek, azonban nem nehéz belátni, hogy heti néhány órás rendelés nem helyettesít egy olyan háziorvost, aki főállásban foglalkozik egy adott körzet lakóival.

A háziorvosok ilyen nagy mértékű hiánya ráadásul az alapellátás körében végzett népegészségügyi programok sikerességét is aláássa, sokszor pont azokon a hátrányos helyzetű településeken, ahol ezekre a legnagyobb szükség volna. Az alapellátás valódi fejlesztése, a csoportpraxisok és a praxisközösségek kialakítása, a háziorvosok hatásköreinek növelése, a fogorvosi körzetek finanszírozásának rendezése mind elmaradt, és ezeket a kormány a költségvetés elfogadása után, év közben sem orvosolta 2019-ben sem.

A zárszámadásban szereplő szép sorokkal ellentétben a valóság az, hogy az alapellátást nyújtókra egyre nagyobb teher nehezedik, egyre kevesebb orvosnak kell ellátni a magyar lakosságot. Ilyen körülmények között az alapellátás kapuőrszerepe nehezen biztosítható. A betöltetlen praxisok száma 2010 óta több mint a duplájára nőtt: 2010-ben 176 üres körzetről beszéltünk, míg 2018-ban már 402-ről, és a most ismert adatok szerint 560 fölött van azoknak a körzeteknek a száma, ahol napi szinten nincsen háziorvos. A tartósan betöltetlen praxisok aránya is nőtt a betöltetlen praxisokon belül, ez azt jelenti, hogy több mint hat hónapja nem találnak az adott körzetben háziorvost; ez 53 százalékról 61 százalékra nőtt. Az alapellátás ezek alapján egy olyan területe az egészségügyi ellátásnak, amelyre az Orbán-kormánynak még nem sikerült jó megoldást találnia.

Itt el kell mondanom, hogy a Magyar Orvosi Kamara felmérése szerint a 30-40 év alatti magyar orvosok száma az orvosok számának alig 2 százalékát teszi ki, és az egyik legmegdöbbentőbb adat az, hogy az elmúlt egy évben több mint háromszáz, 40 év alatti fiatal orvos hagyta el a szakmát. Ez azt jelenti, hogy véglegesen leadta az orvosi szakmáját, vagy netalántán nem fejezte be az orvosi munkáját, de elment külföldre. Háromszáz, 40 év alatti orvosról beszélünk! De többször elhangzott már a parlamentben, ha megnézzük az orvosok korfáját, ott is több mint 50 százaléka már jócskán betöltötte az orvosok nyugdíjkorhatárát.

Nagyon-nagyon súlyos problémáról beszélünk, és azért is csak az egészségügyről, mert ugyebár itt vagyunk egy világjárvány kellős közepén, és napról napra azt látjuk, hogy többen betegednek meg, többen halnak meg, többen kerülnek lélegeztetőgépre, az összes többi ellátás háttérbe szorul. Sokat beszéltünk erről a problémáról, és lényegében amiről a kormány naponta itt beszámol nekünk vagy akár a médián keresztül üzen, hát, köszönőviszonyban sincs a valósággal.

Rengeteget tárgyalta az Országgyűlés a kórházi fertőzések és az infekciókontroll kérdését az elmúlt években, és tette ezt amiatt, mivel rengeteg olyan esetre derült fény, ami a kórházi fertőzésekben elhunytak magas számára világított rá. Hozzáteszem, minden eszközzel próbálták meggátolni, hogy évről évre nehezebben derüljön ki, hogy adott évben hányan haltak meg Magyarországon kórházi fertőzésben.

Az MSZP több esetben is hangsúlyozta, hogy a fertőzések kezelésének elsődleges módja a többletfinanszírozások biztosítása volna. Bár a zárszámadás leírja, hogy milyen új protokollok léptek hatályba 2018-ban ezen a területen, ennek eredményességéről vagy arról, hogy konkrétan infekciókontrollra mekkora összeget fordított a kormány, nem szól, csak azt említi meg, hogy az egyébként is emberhiánnyal küzdő kórházak számára egy halom kötelezettséget írtak elő a kórházi fertőzések megelőzése érdekében. Itt olyan egyszerű dolgokról beszélünk, hogy van‑e egy kórházban elegendő fertőtlenítőszer, kézi fertőtlenítésre, kézmosásra lehetőség, de tudják ezt önök is.

Hasonló probléma, hogy bár a kormány említést tesz az egészségügyi szolgáltatók egységes hatósági minőségügyi kontrolljáról, mégis újra és újra leszavazza az MSZP azon kezdeményezéseit, amelyek az egészségügyi fogyasztóvédelem, valamint a betegjogok hatósági védelmét célozza meg. Abban megegyezhetünk, képviselőtársaim, hogy Magyarországon, ha az egészségügyről beszélünk, akkor az összlakosság problémájáról beszélünk, mindenkit érint a megszületéstől a halálunkig, hogy milyen állapotban van Magyarországon az egészségügy. És amikor arról beszélünk, hogy hogyan kellene rendbe rakni az egészségügyet, annak a lábáról az egészségügyi szolgáltatásnak nem feledkezhetünk meg, hogy a betegjogok védelme, hogy a beteg jogát Magyarországon képviseli‑e valaki, hogy nekem betegként van‑e jogom, van‑e hova fordulnom, vagy egyáltalán mit kell tennem.

És ilyenkor kell azt az adatot elmondani amellett, hogy hány háziorvosi körzet áll üresen Magyarországon, hogy hányan halnak meg Magyarországon csak azért, mert napi szinten nem jutnak hozzá a megfelelő alapellátáshoz. Nem a betegségük súlyossága okozza a halálukat ezeknek az embereknek, és itt most már 30 ezres számokról beszélünk éves szinten, hanem csak az, hogy ahhoz az alapszolgáltatáshoz, amit az önök Alaptörvénye is rögzít, nem tud hozzájutni az állampolgár, mert olyan állapotban van ma Magyarországon az egészségügy.

Most gondolkozzanak el! Ha arról beszélünk, hogy éves szinten 30 ezren vagy ahogy Kásler Miklós elismerte 2019-ben, hogy 24 ezren haltak meg az előző évben csak azért, mert az alapellátáshoz nem jutottak hozzá ‑ a betegségük nem indokolta, nem voltak olyan állapotban, nem volt olyan súlyos betegségük, hogy az megtörténjen, ennek ellenére ezek miatt a hiányosságok miatt 24 ezren haltak meg ‑, számolják ki, kedves képviselőtársaim, hogy kormányzásuk alatt hány százezer ember vesztette csak úgy el az életét Magyarországon, mert az Alaptörvényben rögzített alapszolgáltatáshoz nem jutott hozzá! Hozzáteszem, azt önök is tudják, hogy a legtöbb esetben nem ingyenszolgáltatásról beszélünk: az egészségügyért mi az államnak megfizetjük ezt a szolgáltatási rendszert, és úgy nem kap érte a magyar állampolgár szolgáltatást, hogy fizetett érte.

(10.50)

A zárszámadás legnagyobb hibája talán ezen a területen található, és majd visszatérek egy gondolattal a betegjogokra. Most is bent van, hétfőn fogjuk tárgyalni a Népjóléti bizottság ülésén újra beadott kezdeményezésemet, hogy amit önök 2011-ben megszüntettek betegjogi ellátórendszert, azt állítsuk vissza, mert pontosan most, a járvány idején, tavasszal is láthattuk, hogy mekkora problémát okozott akár az ágyfelszabadítások, kórházkiürítések kapcsán, az elmaradt beavatkozások megléte. Most, ugyebár, még fokozottabban van jelen a járvány Magyarországon; azt gondolom, hogy egy kormánynak arra is oda kell figyelnie, hogy ezek a jogok érvényesüljenek, a saját állampolgárai miatt.

A zárszámadás legnagyobb hibája talán ezen a területen található. Régóta ismert körülmény ‑ itt az ellátórendszer finanszírozásáról beszélek ‑, hogy az egészségügyi finanszírozás egy elavult és rossz finanszírozási protokollon keresztül történik, amely sem a betegeknek, sem a kórházaknak, de valójában az államnak sem jó. Ez a rossz finanszírozási protokoll ráadásul alulfinanszírozott kórházakat is jelent. A kettő következménye egy rendkívül rossz hatékonysággal működő egészségügyi ellátórendszer. Nem szabad elfelejteni, hogy 2019 volt az az év ‑ és itt megint ismétlem magam ‑, ahol először ismerte el miniszter úr, hogy hányan halnak meg amiatt, hogy nem kapják meg a megfelelő ellátást. A rossz finanszírozási protokollok miatt jobban megéri ma Magyarországon ‑ kapaszkodjanak meg! ‑ egy lábat amputálni, mint megmenteni.

Ezt a példát azért hozom fel, mert Magyarországon volt a legmagasabb a lábamputációk aránya az Európai Unióban. Értik önök is, ugye? Jobban megéri ma finanszírozás kapcsán egy kórháznak a protokollok szerint, ha annak az embernek, mondjuk, érszűkület miatt, cukorbetegség következtében levágják a lábát, mintha, mondjuk, ércserét végeznének egy bonyolultabb eljárással, és megmentenék azoknak az embereknek a lábát.

Hasonlókat mondhatunk el a daganatos megbetegedésekről is, hiszen Magyarországon a legmagasabb a rák miatti halálozások aránya az Európai Unióban százezer lakosra vetítve. De itt mondhatnánk a magas vérnyomást, a cukorbetegséget, és sok-sok statisztikai adatot is felsorolhatnánk. Ahogy említettem már, ez a rossz finanszírozási rendszer viszont azzal jár, hogy a magyar állampolgárok befizetett járulékának és adójának egy része elveszik, hiszen azok nem hatékony módon kerülnek felhasználásra, és lényegében nagyon sok esetben nem is kapnak a befizetett járulékért szolgáltatást.

Továbbra is problémát okoz a kórházak eladósodottsága, amelyet a 2019. évi költségvetés annak ellenére sem oldott meg, hogy az adósságállomány problémája ismert volt. Most beszélhetünk, visszahozhatjuk, hogy hány éves problémáról beszélünk, amikor az orvosbérek rendezéséről vagy az egészségügyi dolgozók bérrendezéséről beszélünk, de azt majd még egy későbbi felszólalásomban próbálom megtenni. Én csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet felszólalásomban, hogy mióta én reggel bejöttem ide, a parlamentbe, én nem hallottam képviselőtársaimtól, hogy ezzel a problémával olyan sokat foglalkoztak volna. (Nacsa Lőrinc: Mert a zárszámadásról van szó.)

Ha ma Magyarországon megnézzük a felméréseket, hogy mit tartanak a legnagyobb problémának a magyar emberek ‑ és ez évek óta így van, ez nem ’20 hozadéka, nem a járvány hozadéka, nem ’19-ről beszélünk, hanem hosszú-hosszú évek felmérései ‑, Magyarországon az emberek kétharmada folyamatosan azt mondja, hogy a legnagyobb probléma, amivel szembesülhetünk, az egészségügy helyzete, és pontosan azért, amit önöknek mondtam, hogy megszületésünktől a halálunkig végigkísér az egészségügy helyzete. Amit most tapasztalunk 2020-ban, pontosan ez világított rá a legjobban, hogy mennyire nem vagyunk felkészülve egy ilyen járványra, mennyire felkészületlen a kormányzat. Ha költségvetésről, forráselosztásról beszélünk, azért engedjék meg, amikor a mai nap is azt olvasom, hogy űrkutatásra fogunk egymilliárd forintot elkülöníteni, mondjuk, a szakképzési beruházásokból veszünk el, higgyék el, ez minden állampolgárnak bicskanyitogató, amikor ilyeneket olvas, hogy önöknek még mindig az űrkutatás. Remélem, gondolom, azért, mert oda készülnek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)