Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselő Hölgyek és Urak! Nagyon izgalmas irányokat kezd venni ez a vita, hogy ki beszél számokról, ki beszél politikáról. Megpróbálom magam tartani az eredeti napirendhez.

Hadd mondjam el azt, hogy a politikának vannak bizonyos szabályai. Az Alaptörvény valaminek a kerete, a játékszabályok összessége. Egy költségvetés maga a filozófia, maga az a megfejtés, hogy azokon a kereteken belül ki miképpen képzeli el hazánk jövőjét. A zárszámadás pedig ‑ én vagyok a harmadik, aki ma ezt itt elmondja ‑ valóban az igazság pillanata, amikor szembesülünk azzal, hogy ténylegesen nem az a kérdés csak, hogy a számok miképpen teljesültek, hanem azok a társadalompolitikai célok, melyek amögött meghúzódtak, valóban teljesültek-e.

Az elmúlt, közel kétórás vita után az ember elgondolkozik azon, hogy miért is nem szeretik az emberek a politikát. Talán azért, mert bizonyos szempontból hajlamosak vagyunk elbeszélni egymás mellett, és nagyon komoly versenyt folytatunk azért, hogy a számok halmazából ‑ ugye, látjuk, államtitkár úr asztalán milyen mennyiségű számról és papírról van szó ‑, ki az, aki a saját maga érdekei szerint a lehető legjobbat ki tudja választani.

És valóban, mi a „sikerpropaganda” kifejezést használtuk, de akkor legyünk most ebből a szempontból megengedők: valóban van egy visszatérő formula, hogy Magyarországon nőnek az adóbevételek, valóban Magyarországon van egy komoly gazdasági növekedés, ami a térséghez képest is értelmezhető. De mi azt a kérdést tesszük fel ennek kapcsán rögtön és azonnal, hogy ha egy ilyen típusú növekedés van, akkor mit tekintünk fő célnak. Mi az, amibe a magyar adófizetők pénzét és a gazdasági teljesítményt fektetjük? Miért nem próbálunk meg egy nyugodt, békés öregkort megalapozó nyugdíjrendszert kialakítani? Miért nem vagyunk képesek egy valóban modern, innovatív oktatási rendszert kialakítani mindenki számára? Miért nem egy valóban az embereket preventív módon óvó és védő egészségügyi rendszert építünk?

Ehhez képest önök átláthatatlan és aránytalan módon növelik a működési költségeket, eközben presztízsberuházásokra költik el a pénzeket, ahol a saját klientúrájukat építik, önkormányzatokat, baráti önkormányzatokat finanszíroznak ‑ erről majd fogok pár szót szólni ‑, és természetesen nem tekinthetünk el az elképesztő mennyiségű propagandára és kommunikációra fordított kormányzati pénzekről sem.

Nagyon sokféle szám kapcsán érdemes itt elemezgetni a helyzetet. Az eredeti tervek szerint 2,7 százalékos inflációval terveztek, ez 3,4 százalék lett a végén. Nem akarom hosszasan elemezni, mert magam is készültem egy olyan típusú elemzéssel, amit előttem jobbikos képviselőtársam megtett, ami arról szól, hogy ha ténylegesen szigorúan nézzük a 3,4 százalékot, akkor annak a különböző társadalmi csoportokra vetített hatása jelentősen eltér. Azt gondolom, azt a mondatot használta, hogy közel van ahhoz, mondjuk, egy nyugdíjas számára a nyugdíjas fogyasztói kosár és a nyugdíjnövekedés, hogy talán számukra a 2019. év mégsem jelentett olyanfajta könnyebbséget, mégsem jelentette azt, hogy érdemben a fogyasztásuk és az életük javulhat.

Én is valóban készültem egy olyannal, de akkor azt csak címszavakban mondom, hogy azért az euróárfolyam ilyen módon való elszabadítása nyilván néhány spekulánsnak jót tesz. Nyilván bizonyos gazdasági érdekcsoportoknak jót tesz, de biztosan állítom és mondom, hogy a magyar emberek jelentős része számára ez nem jó. És nemcsak azokért az ügyekért, amikor itthon megpróbál valaki egy importtermékhez hozzájutni, hanem azért is, mert ha kimegy külföldre ‑ bár ezt ebben az esztendőben nem vagy nehezen teheti meg ‑, akkor érezheti azt, hogy mennyire kevés, mennyire keveset ér az ő jövedelme külföldön.

Egyértelműen azt szeretnénk rögzíteni a Magyar Szocialista Párt nevében, hogy továbbra is úgy érezzük, hogy nőtt azok száma, akik bizonytalanságban élnek. A munkavállalók stabilitása, félelme nem enyhült, nem változott az elmúlt időszakban, és számottevően növekedett, növekedhet az egyenlőtlenség a különböző társadalmi csoportok között.

Mi, a Szocialista Párt igenis hiszünk abban, hogy létezik olyan gazdasági versenyképességi program, amely eközben a szolidáris társadalmat is megpróbálja építeni. Tehát igenis olyan piacgazdaságot tudunk elképzelni, ahol a társadalmi egyenlőtlenségeket különböző kormányzati programokkal ki lehet egyenesíteni, ki lehet egyenlíteni; amikor a jólét nemcsak egyes egyének, nemcsak egyes kiváltságos csoportok számára, hanem a társadalom egésze számára hozzáférhető.

Szeretnék én is az adórendszerről, az adó dolgáról egy nagyon rövid gondolatsort megfogalmazni. Érdekes, hogy önök az adócsökkentés kormányáról beszélnek ‑ rendszeresen azt mondják, és elegánsan a színházi baloldal felé mutatnak; és valóban sajnálom ilyen szempontból szegény Jobbikot (Közbeszólások.) ‑, és azt mondják, hogy ha mi lennénk hatalmon, akkor adókat növelnénk, vagy az adók számát növelnénk.

El kell keseríteni önöket, mert egyáltalán nem ilyesmiben gondolkozunk. Önök elég sok és kellő számú adót vezettek be. Nem kell ezeknek az adóknak a számát növelni. Azonban ennek a belső tartalmán igenis érdemes gondolkozni, és én egyértelműen úgy gondolom, hogy lehet ennél igazságosabb adórendszert Magyarországon csinálni.

(10.30)

Az igazságosabb adórendszer igaz a személyekre is, és igaz a gazdasági vállalkozásokra is. Tehát lehetetlennek gondolom azt, hogy ma nagyvállalatok gyakorlatilag alig fizetnek nyereségadót a magyar költségvetésbe, miközben egyébként a kisebb vállalkozásokat pedig meglehetősen szigorú módon adóztatják. És ugyanazt gondolom, hogy a több millió forintos jövedelemmel rendelkezők ugyanannyi adóterhet vállaljanak, mint egyébként a minimálbér környékén munkát vállaló emberek. Tehát igenis azt gondolom, hogy ezen az adórendszeren lehet változtatni, nem az adónövelésről beszélünk, nem az adók számának növeléséről beszélünk, hanem az adóbevételek belső tartalmának változtatásáról beszélünk.

A bevételekkel kapcsolatban valóban elmondhatjuk, hogy a 2019. év az adóbevételek szempontjából kiugró év volt. Ezt, ugye, meghallgattuk miniszter úr expozéjában, elmondta, hogy az adóbeszedés hatékonysága javult, dicsérjük akkor meg az adóhivatalt, ez még belefér, de továbbra is azt gondolom, hogy az igazi kérdés az, hogy hogyan és miképpen, milyen tartalommal kerül felosztásra mindaz a bevétel, amit mi magyar adófizetők a költségvetésbe befizetünk. Mert azért legyünk igazságosak, hogy valójában, amiről beszélünk, az a mi pénzünk, a mi pénzünknek valamilyen módon való újrafelosztása.

És akkor nézzük ezeknek meg egy picit a belső tartalmát! A kiadás szerkezetével szeretnék foglalkozni, és ezzel megpróbálom kielégíteni KDNP-s képviselőtársam igényét, hogy a zárszámadás számairól is szóljunk.

Nos, a költségvetésen belül, a zárszámadáson belül látjuk, hogy az állam működési funkcióira 2019-ben 19,9 százalékot fordítottak, és ez ’18-hoz képest egy növekedés, hiszen akkor 19,1 százalék volt. Azért tartom ezt izgalmasnak, mert itt valóban tetten érhető az, hogy egy picit mintha saját magukkal megengedőbbek lennének. Mintha úgy gondolkoznának, hogy amikor foglalkoztatási vagy jövedelmi adatokat próbálnak meg publikálni, akkor nagyon gyakran összekeverik azt, hogy a miniszterek, államtitkárok a nagy jövedelmű közszolgák és az egészen az alján lévőknek valamilyen módon való masszája alakul ki, és ha lehet azt mondani, hogy az effajta állami működési funkciók kiadásai növekednek, akkor én annak örülnék, vagy mi annak örülnénk lényegesen jobban, ha ez sokkal inkább a végeken történne meg. Tehát nem hallgatnánk azt nap mint nap, hogy a kormányhivatalokban munkaerő-problémák vannak, ha nem hallgatnánk azt, hogy a kormányhivatalokba nem tudnak már érdemben jó szakembereket felvenni, mert gyakorlatilag egyre nehezebb azért a jövedelemért munkaerőt találni.

És beszéljünk itt a jóléti funkciókról is! A költségvetés 56,2 százalékát költötték ’19-ben, ezt megelőzően, ’18-ban 57,8 százalékot. Tehát a jóléti kiadások a költségvetésen belül szintén csökkentek. És szeretném még egyszer mondani ‑ nagyon sokszor szembesülünk ezzel itt a Házban különböző válaszok kapcsán ‑, hogy megpróbálnak összehasonlítani 2010 előtti számokat ’19-es számokkal, megpróbálnak különböző arányokat felállítani, nyilván azokat, amik kedvezőbbek. Itt mégiscsak, azt gondolom, azt kell nézni abszolút értékben, hogy nyilvánvalóan növekednek ezek a számok, hiszen infláció van, hiszen minden más változik, de a belső aránya azt mutatja, hogy önök az elmúlt esztendőben megint kevesebb pénzt fordítottak jóléti funkciókra.

Ezen belül oktatási tevékenység 10,8 százalék, a megelőző 11,6-hoz képest, tehát az oktatás területe is csökken, az egészségügy területére 9,1 százalékot fordítottak a 2018-as 10,8 százalékhoz képest. Tehát azokban a kulcságazatokban, amiről mi beszéltünk, és amit önök is úgy próbálnak meg bemutatni, hogy itt a megfelelő források rendelkezésre állnak, bizony az elmúlt esztendőkben csökkent a költségvetési támogatás az összköltségvetés belső tartalmán belül.

Azt mondtuk a tavalyi zárszámadásnál, hogy egy választási költségvetés, de hát az választási költségvetés volt, mert, ugye, 2018-ban parlamenti választások voltak. Azt mondtuk el később is, hogy megint választási költségvetést látunk. Azért mondhattuk ezt, merthogy 2019-ben pedig önkormányzati választások voltak, ráadásul meglehetősen fontos önkormányzati választások.

Ha ezt elemezzük, egy picit mosolyogtató volt miniszter úrnak az a blokkja a beszédében, amikor a sikerekről és a különböző eredményekről beszélt. Nem állítom, hogy túlságosan erős tételeket tudott felsorolni, azért a 42 kilométer út mint az elmúlt évtized legnagyobb sikere, azért ez barokkos túlzásnak tűnik, de azt is látom, hogy a beszédírói erősen fókuszáltak Jász-Nagykun-Szolnok megyére. De ez nem baj, nyilvánvalóan ez egy fontos dolog.

Érdekes módon, kevesebbet hallottunk a Pénzügyminisztérium Várba költöztetésének 10 milliárd forintos költségvetéséről, a Hauszmann-terv, ugye, ami a budai Vár felújítása, de hát a miniszterelnökhöz köthető 21 milliárdról, a Liget Budapest 28 milliárdjáról, a már említett kormányzati propagandáról, ami 45 milliárd forint, és ugye, néha mindig vannak ebben ilyen pótlólagos hozzátétek, és a kormánypárti közmédia, ami maga is 80 milliárd forintból, közel 80 milliárd forintból gazdálkodik.

És igen, természetesen nem kellett módosítaniuk a költségvetést. Ezt, ha jól értem, valamiért a kommunikációs csapatok kiadták önöknek, hogy mindenki mondja el (Nacsa Lőrinc: Én nem mondtam.), és mindenki ezt erősítse meg, igen, de már régen nem szokásuk törvénnyel módosítani költségvetéseket, réges-régen olyan rendszereket raktak össze, hogy a kormányzat rendeleti módon ezt meg tudja változtatni. Ezt a meccset nem idén fogjuk lejátszani.

Szerintem a következő évi zárszámadásnál lényegesen izgalmasabb történet lesz, hogy majd össze fogjuk gyűjteni, vagy valaki akár egy 15-20 perces beszédet is végig fog tudni pusztán csak azzal mondani, hogy elmondja, hogy milyen olyan átcsoportosítások voltak ebben a járványügyi vészhelyzetben, amik finoman szólva is nem azokat a társadalompolitikai célokat szolgálták, amiket eredetileg önök meghirdettek.

Nagyon izgalmas és érdekes, nem akarok most hosszabban ebbe belemenni, de a 4. mellékletben látszódik az önök önkormányzati támogatási modellje. Ugye, itt az előző hozzászóló ezt megdicsérte, hogy azért ezt mindenképpen ismerjük el, és süvegeljük meg. Ha ezt a táblázatot alaposabban elemezzük, akkor azt látjuk, hogy azért mégiscsak a baráti önkormányzatok azért barátibb önkormányzatok, és az is látszik, hogy az október 13-ai választási eredmény után bizony-bizony néhányan vesztesei lettek annak, ahogy a helyi polgárok nagyon bölcsen szavaztak. Tehát úgy tűnik, mintha a szabad önkormányzatok egy részétől önök mégiscsak megvonták volna a központi támogatást.

Egyet nem pontosan értünk: hogyan keveredett ebbe a szegény XII. kerület. Lehet, hogy Pokorni volt miniszter úr, polgármester úr túlságosan dicsérő szavakat mondott Karácsony főpolgármesterről, ezért aztán az ő 7,4 milliárdos Normafa-projektje hipp-hopp 2,4 milliárddal esett le. De nyilván majd ezt Pokorni polgármester úr meg fogja oldani.

És a mai napig is látjuk azt, egyértelműen látjuk azt a fajta politikát az adótörvények benyújtásánál, hogy önök továbbra is azon dolgoznak, hogy hogyan, miképpen lehet az önkormányzatokat kivéreztetni. Ez egy generális kivéreztetés, és nyilvánvalóan látjuk azt, hogy másik ágon, fejlesztési ágon pedig a baráti önkormányzatoknak ezt visszaadják.

Nyilvánvalóan van önökben félelem azzal kapcsolatban, hogy ha ezeken a helyeken lehet egy normális, élhető Magyarországot építeni lokálisan, akkor Magyarország egyharmada már megérezheti azt, hogy mit is jelent egy normálisabb, világosabb, egyértelműbb világban élni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Befejezésképpen, hagyva időt képviselőtársamnak, a nagyon-nagyon régi dilemma, amit többször elmondtam itt költségvetési vitákban, újra tetten érhető, szeretném megerősíteni: önök egy viszonylag jó konjunktúrájú világgazdasági helyzetben, alacsony energiaárak mellett, egy olyan világban, amikor az Európai Unió pénzei nagy mennyiségben rendelkezésre álltak, amikor Magyarország kiemelt gazdasági partnerei prosperáltak, mit építettek?

Mit tettek hozzá Magyarországhoz? Mi lesz benne 15-20 év múlva az évkönyvekben? Önök egy modern, európai Magyarországot építettek? Önök egy jövőt építettek, vagy pedig visszafelé vitték a dolgot; egy avítt, régi Magyarországot, kövekbe tették a pénzt és nem innovációba.

Ez lesz az igazi kérdés. Ezt meg lehet itt válaszolni, lehet cáfolni, de ez majd évtizedek múlva, amikor majd vissza fognak ránk tekinteni az utódaink, akkor fog eldőlni, hogy lerakták‑e egy modern Magyarország alapjait vagy sem. Mi azt állítjuk, hogy nem. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)