Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. (Dr. Szakács László elhagyni készül az üléstermet.) Kérem, Szakács képviselő úr ne hagyja el a termet, mert még a végén megint előkerülnek a kulturális különbségek. (Dr. Szakács László helyet foglal Mesterházy Attila mellett. ‑ Derültség.)

Néhány, a vitában elhangzott észrevételre hadd reflektáljak én is. Nacsa képviselőtársam azt mondta, hogy mi bűntudatból támogatjuk a trianoni és a határon túli ügyet. Tisztelt képviselőtársam, ha ebbe a vitába bele kell menni, az eléggé messzire vezet, ezért röviden szeretném csak lezárni: nekünk egy darab szavazónk nincsen határon túl, tehát ha valakinek a támogatása ebben a tekintetben őszinte és érdek nélküli, az az MSZP támogatása, merthogy ha támogatjuk, ha nem, nulla szavazónk van a határon túl. Ettől függetlenül mégiscsak támogatjuk, sőt azt képzelje el, képviselő úr, hogy volt bennünk annyi bátorság is, hogy a téves politikai döntésekért képesek voltunk elnézést kérni. Ezt önöktől még nem láttam.

A másik kérdés, hogy ön nagyon hangsúlyozta, hogy a magyar családokat támogatja. Segítsen már nekem, hogy és még kiket támogathatnának. Mert én azt mondtam, hogy sajátcsalád-barát kormány ‑ szerintem megáll ez a kijelentés ‑, de ön azt mondta, hogy önök csak és kizárólag a magyar családokat. Mondja már meg, hogy mi a definíciója akkor a magyar családnak, ha ezt ennyire hangsúlyozta, mert akkor ezek szerint vannak olyan nem magyar családok, akik itt élnek Magyarországon ‑ vagy nem tudom ‑, és azokat nem akarják támogatni, vagy a határon túliakat nem magyarnak tartja, nem tudom, de hát segítsen már, hogy megértsem a definíciót.

Valóban igaz, hogy nominális értékben egészen biztosan a 960 milliárdnál a 2200 vagy 2300 milliárd jóval több, és szerintem ez öröm, félreértés ne essék. Tehát az mindig jó dolog, ha többet költenek egy fontos társadalompolitikai célra, még akkor is, ha hozzá kell tegyük, hogy a két évet nehéz összehasonlítani. Önök nagyon lelkesen és sokszor használják a 2010-es évet egyfajta referenciapontként, miközben mindenki tudja, hogy akkor egy gazdasági válság után volt Magyarország. Tehát ha megnéznénk, hogy mondjuk, 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban mennyit költöttek, önök sem tudtak annyit költeni, hiszen más volt a gazdasági realitása és a költségvetési realitása az országnak.

Valószínűleg sokkal többet mond például, hogy a GDP-hez mérten mekkorák a jóléti kiadások. Például a tavalyi évi költségvetésben önök kevesebbet költöttek jóléti kiadásokra a GDP-hez mérten, mint az azt megelőző, a 2018-as évben. Most valamivel a tavalyihoz képest magasabb összeget költenek, de ezt a válság biztos, hogy indokolja is egyébként. Tehát én azt gondolom, hogy érdemes mindig olyan statisztikát alkalmazni, ami a valódi folyamatokat mutatja, és nem pedig az almát a körtéhez hasonlítani, miközben mind a kettőről tudjuk, hogy gyümölcs.

Sokféle tanulmányt én is elolvasok, próbálok tájékozódni, hogy ezeket a családpolitikai intézkedéseket a szakma, mondjuk, hogyan fogadja, és éppen nem is olyan rég olvastam egy civil szervezet összegző jelentését, ahol az volt talán valamilyen formában a konklúzió, hogy a szakértők sürgetik a kormányt, miközben elismerik, hogy vannak olyan lépések, amelyek hasznosak, jók ‑ hozzáteszem, én is elismerem ezt ‑, ettől függetlenül azt mondták, hogy végiggondolt, átfogó és részleteiben is kidolgozott stratégiát sürgetnek a kutatók a mostani csapongó családpolitikai lépések helyett. Ez volt az egyik állításuk.

(13.00)

A másik, hogy fontos azt is megkérdezni, hogy ez a 2200-2300 milliárd forint milyen hatékonysággal, milyen célzottsággal, milyen eredményességgel kerül elköltésre, mert egy költségvetési forrásnál nemcsak az a mérőszám, hogy mennyit költünk rá, hanem hogy aztán az hogyan hasznosul.

Z. Kárpát Dániel már itt részben érintette ezt a kérdést, hogy ha jól emlékszem, akkor 1981 óta csökken a magyar születések száma, és nem tudjuk elérni a kívánt termékenységi rátát. Önök ugyan tavaly megünnepelték, hogy ez nőtt a korábbi évekhez képest, ami egyébként egy kedvező dolog volt, és mindenki örült neki, csak a Statisztikai Hivatal szerint az elmúlt év 11 hónapjához hasonlítva most megint csökkent ez a termékenységi ráta a tavalyi évhez képest, és messze nem éri el természetesen azt, ami kívánt lett volna.

Tehát azt gondolom, hogy érdemes mindig elemezni ‑ Varju László a hatástanulmányokról szokott beszélni, szerintem helyesen ‑, és nemcsak előzetesen kell hatástanulmányt csinálni, hanem érdemes utólag is megnézni, hogy egy adott szakmapolitikai lépés vagy kormányzati intézkedés bizony milyen eredményességet hozott, és úgy látszik, hogy itt még ezek a lépések, bármennyit is költenek rá, bizony nem hozták meg azt a kívánt eredményt, amit mindannyian örömmel vennénk.

Senki nem mondta azt, képviselő asszony, hogy az Erzsébet-tábor a szegény gyerek meg a gazdag gyerek között tesz különbséget. Csak hogy egy kitérőt tegyek, ön azt mondta, hogy most már végre vannak Erzsébet-táborok. Képzelje, régen is voltak, csak nem így hívták őket. (Nacsa Lőrinc: Úttörő!) Nem úttörőtábornak hívták, Nacsa képviselőtársam, bár én már KISZ-tag sem voltam, nem úgy, mint az önök miniszterelnöke. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Tehát ebből kifolyólag nem úttörőtábor, ez egy ifjúsági tábor volt, képzelje el, Nacsa képviselőtársam, mégpedig olyan ifjúsági tábor, olyan gyerektábor, ahova a szegény családok gyerekei jöhettek. Tudja, Nacsa képviselő úr, ott olyan gyerekek voltak, akik a Balatont még nem látták Zánkán, és amikor bementek a fürdőszobába, akkor csodálkoztak, hogy ilyen létezik, mert ők otthon lavórból mosakodtak.

Na, ilyen típusú családok gyermekeinek szerveztünk mi tábort. Azért merem önnek mondani, mert én voltam az államtitkár, aki megnyitotta ezeket a táborokat minden egyes évben, mert azt gondoltuk, hogy ezek bizony helyes és jó kezdeményezések. S azt gondolom az Erzsébet-táborról is, hogy helyes és jó kezdeményezés, félreértés ne essék, csak ne csináljunk úgy, mintha mindent önök tudtak volna csak kitalálni, és a világ akkor kezdődött volna mindig, amikor Fidesz-kormány van, amikor nincs, akkor befejeződik a világ. Ez olyan, mint a mennyország meg a pokol, ugye? Amikor önök vannak, akkor mindig mennyország van Magyarországon, amikor meg bárki más kormányoz, akkor meg rögtön a pokol jön el Magyarország számára.

Önök azt mondták, hogy mi nem támogattuk az önök javaslatait. Ha így visszagondolok, akkor elég nehezen tudok olyan javaslatot említeni, amit a mi kormányunk hozott, és önök támogatták volna. Nem tudom, nézek Varju László képviselőtársamra, de azt gondolom, hogy olyanban szórjanak ránk átkot ‑ idézőjelben ‑, amiben önök legalább élen jártak. Úgy gondolom, hogy a Fidesz szinte semmit nem támogatott az elmúlt időszakban, és az is igaz, hogy a mostani ellenzéki javaslatok közül se támogatnak semmit sem szinte. Tehát úgy beszélnek, mintha itt önök csak arra várnának, hogy végre jön egy jó javaslat, és utána közösen együtt a pipacsmezőn rohangálhatnánk, merthogy milyen jó, hogy az ellenzéknek is milyen jó javaslatai vannak. Önök minden építő jellegű javaslatot lesöpörnek, még akkor is, ha adott esetben önök is tudják, hogy az szakmailag megalapozott.

A másik, hogy emelkedtek a támogatások. Való igaz, államtitkár asszony, csak az árak is emelkedtek. Tehát ma már valószínűleg sajnálatos módon olyan mértékű az áremelkedés, amit egyszerűen valamilyen formában logikus módon kompenzálni kell, mert különben valóban a családok nehezen tudnák elkezdeni az életüket, és ezért szerintem fontos ezeket a dolgokat figyelembe venni.

Ettől függetlenül azt továbbra is tartom, hogy az önök intézkedései sokkal inkább a gazdagabb családoknak, sokkal inkább a kiváltságos keveseknek szólnak, mint a szegény vagy a mélyszegénységben élő családoknak, és igenis ez egy jelentős különbség volt az önök családpolitikája és a mi családpolitikánk között. Én abszolút megértem, hogy ebben megmarad egy örök nézeteltérés, talán ez így rendben is van egyébként, de akkor ön is fogadja azt el, hogy mi ezt másképpen látjuk ezekből a padsorokból ellenzéki képviselőként, mint ahogy ön, aki ezért egyébként felelős szakpolitikus. Természetesen látja saját munkájának az eredményét, valószínűleg én is a saját munkámat mindig pozitívabban látom, mint sokan, akik nézik, hogy én mit csinálok. Tehát magyarul, én azt gondolom, hogy ezt a kritikát azért hagyja meg nekünk, hogy ezt megtehessük.

Mondta, hogy képzeljük el, hogy egy fiatal pár nekiindul az életnek, lakást vásárol, és családot alapít. Csak úgy viccből mondom, államtitkár asszony, ezt nem kell elképzelni, mert csináltam, nekem is van feleségem meg két gyerekem, mi is voltunk fiatal pár, nemcsak elképzeltük, hanem meg is csináltuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)