Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön válaszolok is egyébként Kósa képviselő úrnak a kérdésére ‑ vagy nem tudom, onnan hallottam -: igen, véget ért a Törvényalkotási bizottság ülése. Hallottam a feddésről. Ez, úgy gondolom, nem kultúra kérdése, esetleg munkakultúra kérdése, hogy az ember részt vesz annak a bizottságnak az ülésén, amelyikbe bevitték. Egyébként ott sokkal kevésbé kenetteljesen, mint ahogyan itt ezt az illetékmentességet, egy nagyon szimbolikus ügyet tárgyalt a Törvényalkotási bizottság, ez nem más volt, mint az önök által, kizárólag önök által beterjesztett, a nemzeti önazonosság védelméről szóló politikai nyilatkozat, tudja, Trianon százéves évfordulójára. Én úgy gondolom, hogy fontosnak tartottam azt, hogy részt vegyek ezen az ülésen, éppen ezért kimentem az ülésteremből. Megértettem a feddést, de talán azt, hogy ezt kulturális különbségnek veszi köztem és ön között, azt talán azért kikérhetem magamnak.

Azon túlmenően a véleményem nem változott meg a vita során, azzal együtt, hogy higgye el, meg tudom különböztetni a hitelt a támogatástól. Azt a támogatást ‑ akkor így mondom, mert az idézőjelet nem tudom kimondani ‑, amit önök adnak a családoknak, akkor azt miért a kereskedelmi bankok adják? Kereskedelmi bankok adják a CSOK-ot, ott lehet igényelni, elbírálják az adós jövedelmi helyzetét, elbírálják az adós vagyoni helyzetét. Akkor miért így történik? Szerintem ezek a különbségek nyilvánvalóan megvannak, azzal együtt, hogy azt ön pontosan ugyanolyan jól tudja, hogy adókedvezményekre és hitelekre épül az a családpolitika, az a családtámogatási politika, amit bizony nagyon sokan nem tudnak igénybe venni. Tudja, kik nem tudják igénybe venni? A szegények, akik nem tudják igénybe venni az adókedvezményt, nem tudnak hitelt fölvenni, nem tudnak venni hétszemélyes autót. Ez a különbség a kettőnk gondolkodása között.

Én azt gondolom, hogy ez a különbség ma megmaradt, én mégis egy sokkal kevésbé kenetteljes vitára számítottam itt egyébként az illeték kapcsán. Ahogy mondtam, önök most bezárnak egy háromszöget, egy olyan jogi helyzetet szüntetnek meg, amit egyébként eddig nagyjában-egészében, aki akart, megkerült. Önök megcsinálták, csak nem egy lépcsőben, hanem kettő lépcsőben.

Most ennek egy ekkora pátoszos vitát keríteni, másikat minősíteni azért, mert elmegy a bizottsági ülésre, ahol egyébként a holnapi megemlékezésen elfogadandó politikai nyilatkozatot is megtárgyalta a bizottság, szerintem ennek semmi értelme. Ennek itt semmi értelme, azzal együtt, hogy továbbra is fönntartom azt az álláspontomat, ami szerint, ha ajándékozás van egyik félnek a másik fél részéről, azt azért csak kell vizsgálni, hogy itt most ajándékozás van vagy átjátszás van. És igen, önökkel szemben sokkal több már a tapasztalatunk, mint amennyi illúziónk maradt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)