Dr. Orbán Balázs

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Korábbi felszólalásomban is amellett érveltem, hogy Trianon, ha akarjuk, ha nem, nemcsak a magyar nemzet, hanem mindannyiunk egyéni történetének is része. Én magam is a román katonai szolgálat elől Pestre menekülő, hétfalusi csángó nagyapám után viselem büszkén a családi nevet, ráadásul ugyanazt a nevet, mint a legnagyobb székely. Nos, bonyolult dolog ez, mint minden itt, a Kárpát-medencében.

De a lényeg, hogy mivel Trianon tragédiája minden magyar tragédiája, így minden magyar kormánynak kutya kötelessége, vagy ha így tetszik, a Jóisten előtt számonkérhető felelőssége olyan politikát folytatni, amivel a határokon átívelő nemzetegyesítés és a magyar-magyar összefogás ügyét szolgálja. Ehhez azonban az is kell, hogy a kormány következetes és kiszámítható legyen nemzetpolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, követésében, ezek kommunikációjában, egyértelmű üzenetet fogalmazzon meg határon túli nemzetrészek, illetőleg a szomszédos államok számára is.

Nos, ha ez a mérce, és a számadás nem kerülhető el, úgy érzem, hogy nincs okunk szégyenkezni, Magyarország Kormánya 2010 óta ezen zsinórmértékek mentén dolgozott. Beszéljenek önmagukért a konkrét lépések és eredmények! Ezeket hosszan lehetne sorolni onnantól kezdve, hogy ‑ ahogy ön is említette ‑ az Országgyűlés 2010. május 26-án megszavazta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását, bevezetve az egyszerűsített honosítási eljárást, amelynek eredményeképpen mára egymillió magyar állampolgárral él több a világban, és amit később a választójog megadása követett. (Folyamatos zaj.)

Kérem, engedje meg, hogy még párat említsek a lépések közül! 1200 magyarországi és külhoni magyar település (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) testvértelepülési kapcsolatának kialakítását és megerősítését támogattuk. A Határtalanul!-program keretében csaknem 400 ezer magyarországi diák juthatott el a határon túlra. A „Szülőföldön magyarul” program keretében évente 225 ezer külhoni magyar óvodás és iskolás anyanyelvi oktatását támogatjuk. Kárpát-medencei vállalkozói hálózatot működtetünk. Megnyitottuk az anyasági támogatás és a babakötvény igénylésének lehetőségét a külhoni magyarság számára is.

Az eltelt egy évszázad azonban megtanított bennünket arra, hogy erős nemzet nincs erős közösségek nélkül. A magyarság megmaradása mindenhol a világon az annak keretet adó helyi közösségek létén és erősségén múlik. A magyar nemzetpolitika középpontjában éppen ezért a működő magyar közösségek megtartása és megerősítése is áll. Nincs olyan magyar közösség a Kárpát-medencében vagy máshol a világon, amelyhez ne értünk volna el.

Az elmúlt években több mint 5 ezer külhoni magyar intézmény és szervezet tevékenységéhez járultunk hozzá: a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programmal 130 új óvodát és bölcsődét hoztunk létre, valamint több mint hétszáz intézményt fejlesztettünk és újítottunk fel; több mint ötven magyar középiskola, kollégium, szórványkollégium fenntartható működését biztosítjuk, illetőleg nyolc külhoni, magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény, illetve magyar kar működtetéséhez nyújtunk állandó támogatást; a Kőrösi Csoma-program és a Petőfi Sándor-program révén csaknem 80 ezer, diaszpórában és szórványban élő magyart támogattunk; programjaink révén több ezer külhoni magyar vállalkozónak nyújtunk szakmai és anyagi támogatást fejlesztési projektek megvalósításához.

Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy még száz évvel a békediktátum után is nagy és élő magyar közösségekről beszélhetünk határainkon kívül, ez az ott élők helytállásának és belső tartásának eredménye. Ez a belső tartás tette lehetővé a magyarság számára, hogy a XX. század borzalmai, az etnikai tisztogatások, a kommunista diktatúrák és az utódállamok elnyomó nemzetiségi politikája ellenében is fennmaradjon szinte minden szomszédos országban. Amikor visszatekintünk az elmúlt száz évre, leginkább ez előtt a bátor kitartás előtt kell tisztelegnünk, azok előtt a magyar szülők előtt, akik a félelemkeltés évtizedeiben is átadták gyerekeiknek (Folyamatos zaj.) a magyar szót… (Pillanatnyi szünetet tart.) Azok előtt a magyar szülők előtt kell tisztelegnünk itt az Országgyűlésben, akik a félelemkeltés évtizedeiben is átadták gyermekeiknek a magyar szót, akik vállalták a magyar közösségek vezetését, akik egyéni és közösségi példamutatásukkal biztatták és biztatnak másokat is a magyarság melletti helytállásra.

Tisztelt Képviselő Úr! Az ön családja állhatatosságának is köszönhetjük, hogy ön marosszéki születésű erdélyi magyarként ma itt az Országgyűlés képviselőjeként magyarul fel tud szólalni. Köszönet nekik ezért.

Sütő András írta még 1988-ban a 60. születésnapját ünneplő Sinkovits Imrének egy levélben, idézem: „…hősi elszánások helyett azt kell mondanom csöndesen: ‑ Maradok ‑ és magamban hozzáteszem: ‑ Maradok, másként nem tehetek.” Ezzel zárom is a felszólalásomat, ennél jobb kormányzati hitvallásra nincs is szükség ma. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és a függetlenek soraiban.)