Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A ’20. évi költségvetést kell és akarjuk módosítani, de mielőtt ennek részleteire rámutatnék, vissza kell térnünk a veszélyhelyzet kialakulása kapcsán az Országgyűlésben kialakult vitára.

Akkor, amikor a kormány veszélyhelyzetet hirdetett, mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy egyrészt ez a jog az alkotmány, az Alaptörvény értelmében a kormányt illeti meg. Nem azért teszi, mert nincs más dolga ‑ mert kényszerek viszik rá, hogy ezt a veszélyhelyzetet kihirdesse, hogy az alkotmány különleges jogrendjét alkalmazza; olyan intézkedésekre mutasson rá az Alaptörvény értelmében, amire, amióta az Alaptörvényt megalkottuk, senki sem gondolt, hogy egyszer lesz egy ilyen helyzet, ami rákényszerít minket arra, hogy alkalmazzuk ezeket a rendelkezéseket. Akkor az önök kormányzattal szembeni kommunikációja itt a parlamentben igazán csak arra terjedt ki, hogy vége van a jogállamnak. A koronavírus elleni törvényt elkeresztelték felhatalmazási törvénynek, mert nagyon ízlésesen rá akartak mutatni arra, hogy ami most itt Magyarországon készül, az a hitleri világ 1933. évi eseményeit vetíti elő; a parlament nem fog ülésezni, mint ahogy a német parlament sem ülésezett 12 éven keresztül, hiszen ott csak kétszer ülésezett ennyi idő alatt a német parlament, akkor is csak azért ülésezett, mert a Hitlernek adott felhatalmazást mindig továbbtolta a parlament. Tehát ezt a víziót vázolták fel, hogy na, jön Magyarországon is ez az állapot, elindították azt a nemzetközi támadást Magyarország ellen, ami nyilvánvalóan az Európai Unió különböző intézményeiben csúcsosodott ki, és a magyar választóknak is igyekeztek bemutatni a világvégét.

A koronavírus elleni törvénynél, amiről itt sokat vitáztunk, ott azt képviselték, hogy mi valamifajta fix határidőhöz kössük a kormányzat mozgási lehetőségeit. Mi azt mondtuk, hogy nincs értelme azt mondani, hogy az alkotmányos felhatalmazást, ami 15 nap, eddig él egy kormány intézkedése veszélyhelyzetben, 1 hónapra hosszabbítsuk meg, 2-re, 3-ra, 90-re. Önök abban is partnerek lettek volna ‑ csak hogy valamelyest igazuk legyen egy fix határidőt illetően ‑, hogy rögzítsük az év végét. Mi azt mondtuk, hogy egyik sem észszerű, nem látunk, nem látnak sem önök, nem látunk mi sem a jövőbe, ezért egy ilyenfajta rögzített fix határidőt nem érdemes adni a koronavírus-törvénynek, hanem azt kell kimondanunk ebben a törvényben, hogy az alkotmányban meghatározott kormányzati intézkedések, amelyek 15 napig élnének, éljenek addig, most már törvényi felhatalmazással, amíg a veszélyhelyzet tart. Önök voltak legjobban meglepve meggyőződésem szerint, amikor a miniszterelnök egy belgrádi látogatása során felvillantotta azt a lehetőséget, hogy ő már a járványhelyzet sikeres kezelése kapcsán látja azt az időpontot, amikor a magyar parlamenthez tud fordulni, hogy a kormány és a magyar parlament együtt ezt a veszélyhelyzetet, ha úgy tetszik, befejezettnek nyilvánítsa.

Miért kell a magyar parlamenthez fordulnia? És ez már a beterjesztett törvényjavaslatnak gyakorlatilag a lényege. Mert ugyan a veszélyhelyzet végének megjelölése az az Alaptörvény értelmében továbbra is a kormány hatásköre, a kormány fogja kimondani, hogy június közepe felé valamelyik napon vége jogi értelemben a veszélyhelyzetnek, de a kormány azt is tudja, hogy a veszélyhelyzetben meghozott rendelkezései némelyikének tovább kell élnie a veszélyhelyzet után, hiszen az Alaptörvényből az is következik, hogy azok az intézkedések, amiket a kormány meghozott, és a koronavírus-törvény adta felhatalmazással a parlament is kimondta, ezek a jogszabályok, ezek a kormányrendeletek, ezek az elképzelések csak a veszélyhelyzet idejének végéig élnek.

Nekünk most az a dolgunk a költségvetés módosítása során, hogy azokat a pénzügyi karakterű döntéseket ‑ három ilyen kormányrendeletet hozott a kormány ‑, azoknak bizonyos pontjait most már törvényi felhatalmazással, a 2020. évi költségvetési törvény módosításával, ha úgy tetszik, továbbra is életben tartsuk. Erről szól ez a törvény.

Igen, mi azt mondtuk, hogy összességében amit itt a kormány erőforrásként megmozgat, és ezeknek csak egy része hazai költségvetési forrás, de ez összességében több mint 9000 milliárd forint, és ez a GDP 19 százalékánál is valamivel több, tehát ez ilyen szempontból a magyar gazdaságtörténet legnagyobb átcsoportosítása, amire mi most itt kísérletet teszünk, aminek egy része a járvány elleni védekezést szolgálja. Erre az államtitkár úr bölcsen azt mondta, hogy azokat az intézkedéseket, amit azonnal tenni kellett, viszonylag nagy bölcsen be lehetett rajzolni, hogy mit kell tenni: védekezni kellett. Meg kellett teremteni annak a feltételeit, hogy minél kevesebb ember haljon meg Magyarországon a járványban. Az egészségügyet erre a teljesen váratlan helyzetre fel kellett készíteni. Ezeket értette nagy valószínűséggel az államtitkár úr az alatt, hogy viszonylag könnyű volt berajzolni azt a kört, amit azonnal meg kell csinálni.

(14.20)

Hogy hogyan éljük túl gazdaságilag a járványt, és milyen pályát rajzoljunk meg a magyar gazdaságnak, én tudom, meggyőződésem, hogy egy nehezebb kérdés ezeknek a jó körülhatárolása.

Ami nekem biztatást jelent, hogy tudom, hogy ez a kormány egy hasonlóan nehéz helyzetet, bár tartok tőle, hogy ez most egy még nehezebb helyzet, de egy hasonlóan nehéz helyzetet az önök hagyatéka kapcsán jól kezelt. A 2008-as gazdasági válságot az Orbán-kormány 2010-től kezdve egészen más módon kezelte, mint ahogy azt önök gondolták kezelni, és egészen más módon, ahogy azt a nagy nemzetközi intézmények, az IMF és a többiek akkor elképzelték. A válság kezelése kapcsán elmondhatjuk azt, hogy ezt az Orbán-kormány sikeresen tette. A kutya nem hitt abban, hogy majd a kormány tud egymillió munkahelyet létrehozni, átmenetileg közmunkákkal és -foglalkoztatással, és ezekből előbb-utóbb piaci munkahely lesz.

De mi volt a gondolkodásunk lényege? Megszakítani azt az állapotot, amit korábban ismert az ország, hogy az embereket, akiknek nincs munkahelyük, segélyezzük valamilyen módon, ott tartjuk őket, ahol vannak, de hosszú távú gondolkodása nem volt az addigi kormánynak. Ez a kormány azt mondta, hogy munkára kell építeni a jövőt, és szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy ha baj van ‑ és ebben az országban számtalanszor volt költségvetési baj az önök időszakában ‑, akkor mindig oda megyünk pénzért, ahol pénz van. A világban mindig van pénz, nemcsak pénzbőség időszakában, hanem máskor is. Mindig meg lehet találni azokat a helyeket, akik egy bajban lévő országnak pénzt tudnának adni. Most is felvetődnek ezek a nagyszerű gondolatok, hogy különböző technikákkal vegyenek fel hitelt az államok, ráadásul olyan abszurd módon, hogy még azt is felvetik, hogy a tőkét az életben visszaadni nem kell, de ameddig gondolkodni lehet, az utánunk következő generációk kamatokat mindig fizetnek.

Nyilvánvalóan mi nem gondolkodunk egy ilyen pályában, mert sikeresen oldottuk meg az önök által hátrahagyott válságot más eszközökkel. Ez a gondolkodás újra ezt képviseli. Azt mondjuk, hogy a válságkezelés igazi módja az, hogy nem hitelekhez nyúlunk, mert ez nem vezet eredményre, hanem foglalkoztatás legyen, és a foglalkoztatáson keresztül a vásárlóerő fenntartásával kell kezelni ezt a válságot. Erre tesz kísérletet az Orbán-kormány mostani gondolkodása, és ez a beterjesztett átcsoportosítás is, azt gondolom, ezt tükrözi.

Nekem tetszik az, hogy a jobbikos vezérszónok egyébként következetesen az államtitkár úr szakmaiságát számtalanszor megdicséri ilyen vitákban. Meggyőződésem, hogy ennek a törvénynek a kapcsán most sincs oka az Orbán-kormányról és így az államtitkárról másként gondolkodni. Ha az Orbán-kormány tevékenységének van sikeressége, legalábbis a választók ezt most már harmadszor kétharmaddal visszaigazolták, minden sikeresség a költségvetési stabilitásunkon alapul. Önök azért voltak sikertelenek, amikor kormányoztak, mert költségvetésben való gondolkodásuk nem volt. Ott csak tűzoltás volt, kapkodás volt, át nem gondolt intézkedések voltak. Ha egy ország kormányának nincs költségvetési fundamentuma, erős gazdasági elképzelése, akkor sok mindent el lehet képzelni a családpolitikában és minden másban, de abból soha semmi nem lesz.

Az államtitkár úrnak volt egy mondata az expozéjában, erre én ráerősítek. Azért tudtunk azonnal hathatós intézkedéseket hozni a válságkezelés során, mert volt egy stabil költségvetésünk. Ugyanis ha az nem lett volna, ha nem lettek volna költségvetési tartalékok, ha nem állt volna stabil lábakon a magyar gazdaság és ezért a költségvetési gazdaság is, akkor a válságkezelés kapcsán tényleg nem lett volna semmilyen más eszközünk: aránytalan megszorítás minden területen, vagy mentünk volna azokhoz, akik egy ilyen helyzetben is pénzt adnak nekünk. Mi erre nem kényszerültünk rá, hanem a költségvetésen belül megtaláltuk azokat a forrásokat, amelyek átcsoportosításával meg lehetett hozni azonnali intézkedéseket. Önök ezt keveslik, és azt mondják, hogy kevés a magyar költségvetési forrás, amihez azonnal hozzányúlunk. Nekünk az is fontos, hogy a költségvetés stabil állapota egy válsághelyzetben se boruljon fel. Azt a költségvetési gondolkodást, amit képviseltünk, még egy válságban sem adjuk fel. Tehát ez érték, azt gondolom, hogy erre képesek vagyunk, és ez nem kell hogy kritika tárgya legyen. Azok a forráslehetőségek, amelyeket cégeknek felkínálunk a Nemzeti Bankon keresztül, különböző hitelezési lehetőségeken keresztül, azt is a magyar gazdaság teremti elő. Azt is a magyar gazdaság teremti elő, hogyha ennek nincsenek is azonnal költségvetésen belüli kihatásai.

Fontos az, hogy itt létrejönnek olyan alapok, amelyek felülről nyitottak. Ezt végig hangsúlyoztuk. Nyilvánvalóan bármilyen járványhelyzet alakulna ki az ősz folyamán, akkor is ez a költségvetés garancia arra, hogy a válság, az egészségügyi válság elhárításának nem lesz anyagi hiánya, mert a költségvetés ehhez minden forrást biztosít és biztosítani fog. Áttekinthető a szerkezete ennek, ezért nem megyek bele a részletekbe, mert én ezt egy okos megoldásnak tartom, hogy a kormány az általános indoklás mellékletében táblázatba szedve is bemutatta ezeket a költségvetési és költségvetésen kívüli forrásokat, amelyek végül is a válságkezelést érintik, amire azt mondtam, hogy ez összességében 9235,3 milliárd forint, amely a GDP-hez viszonyítottan a GDP 19,6 százalékát jelentené.

Az ember azt gondolná, hogy egy sikeres egészségügyi válságkezelés után, amikor önök megszólalnak, akkor legalább ezt megemlítik, és egy kicsit más tónusban beszélnek, mint amikor ez a vita elindult köztünk, amikor a veszélyhelyzetet ki kellett hirdetni. Nyilvánvalóan olyan típusú, ha úgy tetszik, politikai szólamokat itt most nem lehet elereszteni, mint amire akkor lehetőségük volt, de én azt sajnálattal láttam, kíváncsi vagyok a többi ellenzéki vezérszónok felszólalására, hogy egyszerűen azt a gondolkodást, amit, én azt gondolom, a kormány helyesen képvisel, legalább töredékeiben elismerik-e. Nem vagyok túl optimista, de hát az ember mindig bizakodik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)