Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örültem Hargitai képviselőtársam hozzászólásának, hiszen a jancsiszegtől a repülőgépig minden volt benne, ami lehetőséget ad a mi számunkra is, hogy több témát is megvitassunk itt az általános vita kapcsán. Egyébként ez magára a törvényjavaslatra is vonatkozik, hogy abban is aztán mindenféle van, ami odatartozik, meg ami nem, szintén. De hát akkor menjünk sorba, hogyha ezt a lehetőséget biztosította a számunkra KDNP-s képviselőtársam vezérszónoki hozzászólásában!

Ön arról beszélt, hogy nekünk az volt a gondunk, hogy nem volt egy fix határidő ebben a törvényben, és hogy mi mennyire meglepődtünk azon, hogy ezt a kormány most mégis vissza akarja vonni. Nagyon érdekes, és mosolyogtam egy kicsit magamban, mert én pont ezt gondoltam magukról, hogy szerintem maguk voltak a legjobban meglepődve, amikor a kormány bejelentette, hogy vissza akarja ezt vonni. Mert én itt hallottam, és emlékszem még a vitára, amikor a képviselőtársaink a folyosó túloldalán arról beszéltek, hogy értsük meg, hát nem tudunk bejönni a parlamentbe, mindenki beteg lesz, egyszerűen nem fog működni a parlament, és azért kell ez a felhatalmazás.

Majd utána kaptak egy csomó kritikát külföldön és itthon is, ez igaz, ezek után önök hirtelen rájöttek arra, hogy mégis tud működni a parlament, olyannyira, hogy Szijjártó Péter miniszter minden egyes ülésre eljött, és ő személyesen beszélt, sőt még a bizottsági ülések mindegyikére eljött a Külügyi bizottságba, csak hogy mutassa, hogy lám, mégis működik és tud működni a magyar parlament. Kicsit így visszagondolva, akkor az ember mégis egy picit úgy érzi, hogy lehet, hogy ez működött volna másképpen is.

De ha azt mondjuk, hogy nem működött volna másképpen, és nagyon kellett ez a felhatalmazási törvény, akkor az élet végül is azt bizonyította, amit az ellenzék mondott, tisztelt képviselőtársam, hogy legyen ebben egy 90 napos határidő. Hát, kérem, nem töltötték ki a 90 napot, hál’ istennek! Akkor ezek szerint nyugodtan bele lehetett volna írni a 90 napot, semmi nem történt volna, ha esetleg ne adj’ isten, még meg kellett volna hosszabbítani, akkor még meg lehetett volna hosszabbítani. De én azt gondolom, nem mi voltunk meglepődve ezen leginkább, hanem önök meg a brüsszeliek, akik várták Brüsszelbe a miniszterelnököt, hogy védje a nemzeti érdeket, aztán ehelyett inkább elment Szerbiába, ahol nem kellett védeni a magyar nemzeti érdeket.

A másik, hogy azt mondja, hogy micsoda nagy sikerű történet ez, mindenki mennyi támogatást kap. Jobbikos képviselőtársam említette ‑ csak egy példát hadd mondjak ‑, hogy hogy van az, hogy a bankoknak visszaadják azt, amit be kell hogy fizessenek, a magyar kis- és középvállalkozók meg csak hitelt tudnak felvenni, amit vissza kell hogy fizessenek.

(14.30)

Maguk állandóan arról beszélnek, hogy önök a bankoknak hogy odavágnak, hogy maguk mennyire képviselik a kis- és középvállalkozókat meg a magyar családokat, meg a nem tudom, kicsodákat. Kérem, akkor miért a bankoknak adják vissza azt a pénzt, amit most elkérnek tőlük adóként, és miért kényszerítik a magyar mikro- és kisvállalkozókat abba, hogy hitelt vegyenek fel, amit utána persze vissza kell fizetniük?

Aztán beszélt arról, hogy önök semmilyen módon nem nyúlnak a hitelhez, mert ezt a szocialisták csinálták, meg mindig van pénz, ahova lehet nyúlni, de nem verik adósságba az országot. Hát, képviselőtársam, magyarázza már meg nekem, hogy akkor a Budapest-Belgrád vasútvonal mi a csudából épül! Mondja már meg nekem, miből épül az?! Magyar költségvetési forrásból? Nem! Kínai hitelből. Kínai hitelből működik! A Paksi Atomerőmű építése orosz hitelből épül. Igen, igaz, önök nem az IMF-hez mentek, egy sokkal jobb szervezethez mentek: a Kínai Kommunista Párthoz; meg még egy jobb szervezethez: Putyinhoz. Hát, tényleg, ez sokkal nagyobb szuverenitást ad az országnak, sokkal nagyobb mozgásteret ad, mintha az IMF-hez fordulnánk vagy az Európai Unióhoz fordulnánk. Már csak azért is, mert ott tagok vagyunk például, és számít a véleményünk, Kínában meg mehetünk előszobázni, meg Putyinhoz is mehetünk előszobázni. Természetesen, képviselő úr, ők sem azért adják a hitelt, mert ez egy karitatív szervezet. Nem is várjuk el tőlük. Az ő szempontjukból teljesen rendben van az, amit tesznek. Geopolitikai célokat szolgálnak, érdekszféra-bővítést szolgálnak, saját kereskedelmi érdeket szolgálnak.

Tehát azt pontosan értem, hogy kínai, orosz szempontból miért helyes egy ilyen döntés. De kérem, magyar nemzeti szuverenitást hirdető kormány részéről két országba ilyen módon elkötelezni a magyar adófizetőket, hogy az egyiknél 2400 éves megtérülés van, a másiknál meg a csuda sem tudja, hogy egyáltalán valaha van‑e valamilyen megtérülése, és ön arról beszél, hogy nem vesz fel a magyar kormány hitelt! Azon csodálkozom, hogy nem szakad ránk a Parlament teteje. Hát, dehogynem! Most olvastam a költségvetési átcsoportosításban, hogy 80 milliárd forintot adunk a Budapest-Belgrád vasútvonalra; újabb 80-at, már korábban is adtak. Tudja, mennyit adunk a bértámogatásra? Ugyanennyit, 80 milliárdot. Tehát amikor maguk arról beszélnek, hogy történelmi, a legnagyobb, a valaha volt, soha nem látott, akkor, kérem, önök egy projektre 80 milliárdot adnak, ahol egyébként Mészáros Lőrinc lesz a fővállalkozó, míg a teljes bértámogatásra adnak 80 milliárdot. Ugyanannyit! Hát, ha az 800 milliárd lenne, akkor mondhatnák, hogy ez történelmi, soha nem látott.

Azt is mai hírként olvastam, hogy Mészáros Lőrinc 11 milliárd forint osztalékot vett ki a cégéből. Képviselő úr, 11 milliárd forintot! Hozzáteszem, nem olyan bonyolult, mert rögtön kapott 18 milliárd támogatást is. Értem én a gazdaságvédelmet: a saját oligarcháinak a gazdaságát védi. Ez teljesen érthető, már az önök szempontjából, csak engedje meg, hogy mi ezt hadd ne támogassuk; hogy hadd mondjuk el azt, hogy önök orosz, kínai hitelből eladósítják az országot, önök felhasználják ezt a válsághelyzetet arra, hogy a saját haverjaik zsebét újra kitömjék pénzzel! Hát, miért vett fel 11 milliárd forint osztalékot? Miért nem tudott nemzeti szolidaritást mutatni Mészáros Lőrinc? Hát, miért nem tudta azt mondani, hogy fiúk, most nem veszek ki 11 milliárdot, csak 1 milliárdot, 10 milliárdot meg benn hagyok a cégemben, hogy a magyar államnak ne kelljen pluszban támogatni engem, hanem inkább én a saját munkavállalóimat megsegítem és megtámogatom, mert van bennem szolidaritás, mert nemzeti érzelmű vagyok, mert támogatom ezt a kormányt, mert annyi mindent kaptam ettől a kormánytól. Nem, nem, szó sincs róla, első a család ‑ ez tény és való: a saját család.

Tehát képviselőtársam ne jöjjön azzal az álszent dumával, hogy önök aztán semmi hitel, önök itt trendfordulót csináltak, nemzeti szuverenitás van, és aztán fantasztikusan csinálnak mindent. Nem is értem, képviselő úr, elmondta, felírtam magamnak, hogy azért nyertek önök most már harmadszor, mert micsoda felelősségteljes és megalapozott költségvetés-politikát csináltak, bezzeg senki más ilyet nem csinált.

Azon gondolkodtam, hogy akkor ’94-ben hogyan nyerhetett a baloldal, 2002-ben hogyan nyerhetett a baloldal. 2006-ban hogyan lehetett nyerni akkor, ha mindig csak maguk csináltak megalapozott költségvetést, senki soha az életben, mégis 2002-ben elvesztették a választást. Tehát én azt gondolom, hogy óvatosabban kellene bánni ezekkel a fantasztikus jelzőkkel ‑ ezt az előző vitában is elmondtam, de megismétlem ‑, azt értsék meg, hogy a világ nem magukkal kezdődött, hál’ istennek, és nem is magukkal fog befejeződni. Kettő: nem úgy van az, hogy amikor Fidesz-kormány van, akkor mennyország van, akkor a paradicsomban él mindenki, amikor pedig más kormány van, akkor meg rögtön a pokol van és dögvész egész Magyarországon.

Ön azt kérte, hogy mi legyünk megértőbbek. Hargitai képviselő úr, kénytelen elfogadni, hogy másként látjuk ezt a kérdést. (Dr. Hargitai János: Elfogadom.) Én értem, hogy önnek nem tetszik ez a kérdés, meg az a vélemény, amit mi mondunk, de nekünk meg az nem tetszik, ahogy ön beszél erről a kérdésről. Valószínűleg ez a véleménykülönbség meg is fog maradni, ezzel nincs semmi probléma. Csak higgye el, hogy nemcsak abból a szempontból lehet nézni ezt a kérdést, ahogy ön elmondta, hanem más szempontból is lehet nézni, és az a szempont is ugyanúgy releváns és legitim lehet egy ilyen vitában (Dr. Hargitai János: Ez igaz.), amit ön elkezdett a költségvetési módosításról.

A másik, hogy önök nem alkalmaznak semmilyen megszorítást. Kérem, hát az önkormányzatokkal mit csinálnak? Folyamatosan veszik el az önkormányzatok forrásait. Hogy hívják ezt, ha nem megszorítás?! Én értem, hogy ki van radírozva a fideszes-KDNP-s képviselő szótárából az a szó, hogy megszorítás, de mégiscsak az van benne ebben a törvénytervezetben, hogy bizonyos bevétele az önkormányzatoknak kevesebb lesz, mint ami megvolt. Mi azért nem fogjuk tudjuk támogatni például ezt a javaslatot, mert elvesz az önkormányzatoktól nagyon fontos olyan forrást, ami eddig ott volt náluk, és abból tudtak szolgáltatást nyújtani adott esetben a választópolgároknak, akik ott élnek az adott településen. Ezt nemcsak a baloldali ellenzéki polgármesterek mondják, hanem fideszes polgármesterek is csóválták a fejüket és felhúzták a szemöldöküket, hogy azért az nem biztos, hogy ez jó ebben a tekintetben.

Ön azt mondta, hogy a költségvetést még egy válsághelyzetben sem adják fel. Képviselő úr, én azt kívánom magunknak, hogy tudják tartani ezt az állításukat. Egy válság azért válság, különösen egy ilyen válság meg pláne, mert bármikor hozhat olyan helyzetet, ami nem volt előre látható és azonnali intézkedést igényel. Ne adja isten, de könnyen lehet, hogy a gazdasági-társadalmi hatások olyanok lesznek, hogy ez a költségvetés sem tartható. Ezért önnek azt mondanám, hogy lehet, hogy ez ma értéknek tűnik, de lehet, hogy két hónap múlva, fél év múlva az az érték, ha képesek vagyunk változtatni ezen. Arról nem is beszélve, hogy eddig nem volt olyan költségvetés, amit önöknek nem kellett megváltoztatniuk, mert állandóan olyan hamar hozzák be ezt a költségvetést, hogy aztán majdnem minden szám megbízhatatlan, és aztán kénytelenek maguk is ezen változtatni később.

De ezt most tegyük egy pillanatra félre, biztos, hogy nem a transzparenciát meg a kiszámíthatóságot növelte a költségvetés tervezésekor. Azt kívánom magunknak, hogy valóban képes legyen a kormány tartani azt a deficitcélt és államadósságcélt, amit tudott, mert ez azt jelenti, hogy Magyarországot nem sújtja olyan mértékben ez a válság, mint ahogy adott esetben más országokat. De én mégis inkább azt tanácsolnám, hogy sokkal jobb partner tud lenni nekünk az Európai Unió, mint adott esetben Kína vagy Oroszország, ha már hitelről beszélünk, mert az egyik helyen van szavunk, a másik helyen meg mindig csak szolgálólány tud lenni Magyarország. Idézném, amit Orbán Viktor mondott: nehogy úgy járjunk, hogy akkor most megint Putyin legvidámabb barakkja lesz Magyarország, csak most már pénzügyi függés alapján, és nehogy az legyen, hogy most annak örülünk, hogy nem tankokkal, hanem bankokkal jönnek Magyarországra ezek a nagyhatalmak, hogy aztán a mi nemzeti szuverenitásunkat csorbítsák azáltal, hogy pénzt adtak nekünk.

Tehát összességében, elnök úr, annyit szeretnék mondani, hogy a különböző ilyen megfontolások alapján az MSZP frakciója nem fogja támogatni nagy valószínűséggel ezt a javaslatot, mert szerintünk is, ahogy a Jobbik is elmondta, elégtelenek ezek az intézkedések. Vannak benne kétségtelenül helyes irányok, félreértés ne essék, én a magam részéről azt gondolom, hogy érdemes elismerni, hogy van jó szándék, jó lépés vagy jó irányba tett lépés a különböző kormányzati javaslatokban, tehát ebben önnel egyetértek, ezt nem vitatom el. De mégiscsak azt engedje meg nekünk, hogy mi azt mondjuk, hogy mi más szemszögből, más módon közelítjük meg ezt a kérdést, és esetleg ezért mi más konklúzióra jutunk mint ön kormánypárti képviselőként. Köszönöm szépen a figyelmet.