Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Előttünk fekszik az egyes adózási tárgyú törvényeknek a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak mérséklése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat. Azt gondolom, hogy gyorsan itt az elején le is kell szögeznem, hogy ez a javaslat, ami itt előttünk fekszik, ez egy tűéles, kontrasztos képet ad a Fidesz-KDNP társadalomképéről, gazdasági világképéről. Néhány elemét kiemelve én ezt most szeretném is bemutatni.

Mégis a tisztesség megkívánja, hogy a pozitívumokkal kezdjem. Itt a szociális hozzájárulási adó csökkentéséről beszélek, ami önmagában egy támogatható, támogatandó irány, amennyiben ‑ és ez viszont már hiányzik a törvényből ‑ a munkavállalói járulékok is csökkentésre kerülnek. Mert ugye, miről is beszélünk? Azt látjuk, hogy ezeknek a csökkentéseknek az eredményeképpen nem a dolgozóknak lesz könnyebb a helyzete, hanem a munkáltatóknak lesz könnyebb a helyzete, ami egyébként önmagában elfogadható ilyen válságos időben, de nem csak a cégeket és a vállalkozásokat kell segíteni. Nagyon fontos lenne, hogy emellett ‑ nem helyette, mellette ‑ a munkavállalót, a dolgozó embert is végre megtámogassák, és észrevegyék.

Ezen az úton megyünk tovább akkor is, amikor a társaságiadó-kedvezményekről kezdünk el beszélni, merthogy azt látjuk, hogy közteherviselés címén önök nyakra-főre nyújtják a kedvezményeket a társaságiadó-fizetési kötelezettség alól, míg látnunk és tudnunk kell azt, hogy ennek a mértéke ma adóparadicsomi szinten van. Úgy csinálnak, mintha csak a cégek léteznének, mintha a cégek önmagukban majd nem fognak elbocsátásokat eszközölni ezeknek a kedvezményeknek a hatására. És aztán mindennap jön egy sajtóhír, hogy itt 80 embert, ott 400 embert bocsátottak el, és kerülnek az emberek, akiket önök nem vesznek észre a gazdasági mentőcsomag megfogalmazásakor, gyakorlatilag egészen kétségbeejtő helyzetbe.

Azt gondolom, hogy mindannyiunknak tudni kell, hogy Magyarországon nem kell kétségbeejtő helyzetbe taszítani az embereket, Magyarországon az itt élők szorgalmasak, elkötelezettek, és nem csak akkor fognak elmenni dolgozni, ha önök a nemlét és a lét határára lökik őket.

Azt gondolom, hogy értelemszerűen maga a gazdasági csomag, amit ebben a törvényjavaslatban megfogalmaztak, részben akár helyes irány is lehetne, de minthogy nincsen meg az egyensúly ebben a javaslatban, így valami egészen fals kép alakul ki mindenkiben, hogy milyen helyzet van ma Magyarországon. És ma Magyarországon nemcsak a vállalkozások vannak nehéz helyzetben, hanem a vállalkozások által foglalkoztatott munkavállalók is.

Nem vagyunk kisegítve, és ezek az emberek nincsenek kisegítve azzal, ha majd négy-öt hónap múlva jó lesz, mert ma, mert most már másfél hónapja nulla forint a jövedelmük. Önök egy másodpercig nem gondolkodtak azon, hogy hogyan segítsék meg a fizetés nélküli szabadságba kényszerített munkavállalót, aki egyébként elhitte Orbán Viktornak azon kijelentését, hogy egyezkedjen a munkáltatójával, majd megállapodtak egy fizetés nélküli szabadságban, így most szerencsétlen munkavállaló sem támogatásra, sem pénzre, sem jövedelemre nem jogosult. Gratulálok!

De azt gondolom, hogy ‑ és erről szeretnék többet beszélni ‑ a legfelháborítóbb, legelfogadhatatlanabb része a törvényjavaslatnak a hitelintézetek járványügyi helyzettel összefüggő különadója. Különadója? Különadója, a túrót! Ez nem különadó, ez egy hitel, ez egy hitel, amit öt év alatt önök visszafizetnek a bankoknak. Ez körülbelül olyan, mintha úgy kéne nekem adót fizetni, hogy azt öt év alatt nekem a kormány visszafizeti, vagy bármelyik munkavállalónak visszafizeti.

De ugye, pontosan tudjuk, hogy az adónak nem ez a feladata. Az adónak az a feladata, hogy közszolgáltatásokat, közfeladatokat, közcélokat finanszírozzon belőle a kormány. De persze önök nem mernek ilyen döntéseket hozni akkor, amikor a bankokról van szó, mert sokszor elhangzott ma, az EBRD-vel kötött paktum megköti a kezüket. Maguk nem a magyar állampolgárokat, a társainkat, a dolgozókat képviselik, maguk a bankokat képviselik a dolgozókkal szemben. És ez valami egészen förtelmes! Egyszerűen nem találok szavakat! Nem akartam csúnyán beszélni. Gyakorlatilag az történik, hogy a bankok érdeke mindenekfelett. Az EBRD-paktumnak köszönhetően nem sikerült megmenteni vagy segítséget nyújtani a devizahitel-károsultak százezreinek, és most úgy látszik, hogy ennek a paktumnak az eredményeképpen gyakorlatilag a bankoknak nem kell kivenniük a részüket a közös teherviselésből, a közös védekezésből.

Igen, tudom, el fogja mondani az 55 milliárd forintos mondatát, csakhogy ezt öt év alatt a bankrendszer a 700 milliárdos nyereségéből, az évi 700 milliárdos nyereségéből röhögve fogja visszakapni a kormányzattól.

(10.10)

Ezenkívül egyébként a bankrendszer, ahogy az elhangzott, más módon is nyertese a válságnak ‑ mert a bankrendszernek az önök álláspontja, az önök filozófiája szerint mindig nyertesnek kell lennie ‑, úgy is nyertessé válik, hogy az önök gazdasági mentőcsomagja a hitelezésre épít. A hitelezésre épít: a cégek, a bankok, a magánszemélyek vegyenek föl hiteleket, így saját magukat mentsék meg ‑ ez a klasszikus helyzet, amikor fogd meg a saját kezed, és húzd ki magad a hullámzó tengerből ‑, és ennek megint csak ki lesz a nyertese? A bankrendszer!

Mi lenne akkor ‑ csak játsszunk el egy pillanatra a gondolattal ‑, ha a kormány egy pillanatra megállna, egy pillanatra becsukná a szemét, és amikor kinyitja, akkor azt mondaná, hogy végül is én Magyarország Kormányaként az itt élő honfitársainknak a képviseletével vagyok megbízva? Nem a bankrendszerével! Az itt élő magyar állampolgárok képviseletével! Ezt szeretnénk viszontlátni. Mert ami most itt megy, az valami egészen förtelmes. Kérem tisztelettel, azzal, hogy önök ebbe az irányba próbálják meg eltolni a védekezést, olyan súlyosan csapnak arcon minden bajban lévő családot, ami egészen elfogadhatatlan és szégyenteljes.

És akkor még nem beszéltem a sportcélú kedvezmények igénybevételéről az ideiglenes bankadóból, mert azonkívül, hogy a bankok ezt vissza fogják majd kapni a következő öt évben, ezt egyébként még le is írhatják, amennyiben hajlandóak a felcsúti futballcsapatot, a Ferencvárosi Torna Clubot vagy bármelyik futballklubot támogatni. Mert erről van szó. Erről van szó, hogy az egyébként, mondjuk úgy, nem túladóztatott élsportolóink ‑ és itt elsősorban a futballistákra gondolok ‑ kapjanak még egy kis támogatást, egy kis segítséget infrastrukturális és egyéb szempontokból is. De tisztelt képviselő urak, tisztelt államtitkár úr, ezt az országot nem a futballisták működtetik. Ezt az országot nem a futballisták tették naggyá. Úgyhogy szeretném felhívni tiszteletteljesen a figyelmüket arra, hogy önöknek nem a bankokat, nem a futballistákat kellene képviselni, hanem az itt élő embereket. És amíg önök a futballistáinkat és a bankrendszert kívánják kizárólag ‑ és a kizárólagon is hangsúly van ‑ kiszolgálni, addig valószínűleg nem lesz egyetértés kormány és ellenzék között az ilyen típusú gazdasági mentőcsomagot támogató törvényjavaslatok kapcsán.

Összességében azt szeretném elmondani, hogy ez a törvénycsomag nem nyújt elfogadható mértékű segítséget a munkavállalóknak, nem nyújt elfogadható mértékű elérhető kedvezményeket a kis- és középvállalkozásoknak, hiszen fejlesztési tartalékot valószínűleg mikrovállalkozások nem fognak tudni képezni, még így sem. Viszont nyertesei ennek a törvényjavaslatnak a bankok, nyertesei ennek a törvényjavaslatnak a miniszterelnök úr kedves sportját űző sportolóink, a futballisták. Bevallom töredelmesen, hogy én szégyellem magam önök helyett. Én szégyellem magam, hogy egy olyan parlamentnek vagyok a tagja, amely fontosabbnak tartja a bankrendszer kistafírungozását a nemzet képviseleténél. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)