karzat
Szinkron2026-08-19 07:33

Burány Sándor (Párbeszéd)

2020-05-07 · 127. ülésnap · vezérszónoki felszólalás · 8:59

napirendi pont: Általános vita lefolytatása T/10314 Egyes adózási tárgyú törvényeknek a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak mérséklése érdekében szükséges módosításáról

Szöveg6 967 karakter · 13 bekezdés · JSON

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napon többek között egy olyan törvényjavaslatról tárgyalunk, ami ‑ legalábbis címében ‑ a koronavírus-járvány hatásainak mérsékléséről szól. Ahhoz, hogy megítéljük, hogy ez a törvényjavaslat ennek milyen mértékben felel meg, először is nézzünk szembe ennek a járványnak a tényleges hatásaival.

Hosszas könyörgés után, írásbeli választ igénylő ellenzéki kérdések után végre napvilágot láttak a KSH számai arról, hogy hogyan is alakult a munkanélküliség ebben az évben. Nos, az Orbán Viktor által vezérelt államgépezet egy fontos hivatala is kénytelen volt beismerni, hogy az álláskeresők száma brutálisan ‑ brutálisan! ‑ megnövekedett. Bár szakemberek szerint az se kizárt, hogy rövid időn belül vagy akár mostanság, ezekben a napokban már 300 ezer fölött van a munkanélküliek száma, induljunk ki abból, amit a KSH ebből elismer, márpedig a KSH számai azt mondják, hogy több mint 280 ezer munkanélküli van most az országban. Ez egy brutálisan nagy szám, brutálisan nagy növekmény ahhoz képest, ami a járvány előtti időszakot jellemezte. Ez tehát az érem egyik oldala.

Az érem másik oldala, hogy ugyanezen hivatal saját bevallása szerint a több mint 280 ezer álláskeresőnek közel fele semmilyen, még egyszer mondom, semmilyen pénzügyi támogatást nem kap. Nem az ellenzék, nem különböző értelmiségi körök elemzései mutatják ki ezt, hanem az állam hivatalos szervének saját számai. Ez tehát a baj jelenleg. Nézzük meg, hogy mi várható a közel- és a távolabbi jövőben!

Én ugyan sokkal pesszimistább vagyok, mint a kormány ezen a téren, de legyünk most egy rövid ideig megengedőek, és induljunk ki szintén a kormány szándékaiból és a kormány számaiból, márpedig egy másik nagyon fontos dokumentum látott ezekben a napokban napvilágot, nevezetesen az a konvergenciaprogram, amiben a kormány néhány évre előre Brüsszel számára és egyúttal persze a magyar közvéleményt is tájékoztatva a tendenciákról előre jelzi, hogy a gazdaság fő mutatói a következő években hogyan fognak alakulni. Nos, a kormány saját bevallása szerint is ebben a konvergenciaprogramban az áll, hogy 2020-ban közel 6 százalékos lesz a munkanélküliség ‑ ez a korábbi évekhez képest egy brutális növekmény ‑, de még 2021-ben is bőven 4 százalék fölött lesz ez a munkanélküliségi ráta.

Szerényen megjegyzem, hogy a kormány saját dokumentuma ellentmond a miniszterelnök szavainak, aki azt mondta, hogy három hónapon belül mindenkinek lesz munkája. A konvergenciaprogramban, a kormány hivatalos dokumentumában, amit Brüsszelnek benyújt, nem ez szerepel. Ebből az következik, hogy a kormány vagy Brüsszelnek hazudik, vagy a magyar közvéleménynek. Én magam ellenzéki képviselőként egyébként azt sem zárom ki, hogy mindkettőnek.

Tehát összegezve: a kormányhivatalok hivatalos számai szerint brutális, több mint 280 ezer fős a munkanélküliség jelenleg. A kormány saját szándéknyilatkozata szerint a munkanélküliségi adatok 2020 egészét tekintve, de még 2021-ben, jövőre is nagyon rosszak lesznek. Továbbá a jelenlegi álláskeresőknek közel a fele semmilyen, még egyszer mondom, semmilyen szociális vagy egyéb jellegű támogatást nem kap a kormánytól. Mi következik ebből? Az, hogy most nem elsősorban azon kellene vitatkoznunk, hogy különböző adónemek változtatásaival, korábban megígért csökkentésével hogyan tudunk picit enyhíteni a bajon, hanem azon kéne vitatkoznunk, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy ezt a brutális problémát valamilyen módon megoldjuk.

A kormány magatartása olyan ‑ és most engedjenek meg egy analógiát ‑, mintha egy fél országot fenyegető erdőtűz közepette, mondjuk, egy ausztrál típusú erdőtűz közepette azt a megoldást választaná a kormány, hogy hagyja az otthonokat veszni a tűzben, azt ígérve, hogy majd valamikor a jövőben ezeket az otthonokat újjáépíti. Ja, bocsánat, itt is van azért egy kivétel, mert a bankfiókokat azért megmentjük közben, de az emberek otthonait hagyjuk a tűz martalékává válni, majd a parlamentben benyújtunk egy törvényjavaslatot arról, hogy a tűztől távolabb, 50-100 kilométerre hány tűzoltókészüléket kell még kiosztani a családoknak.

(10.20)

Ezek az intézkedéscsomagok a brutális valósághoz képest elenyészőek. Egy dolog persze kiderül belőle, hogy még ilyen válsághelyzet közepette is a kormánynak kedvesek a bankok, de nem kedvesek a munkavállalók.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Párbeszéd-frakció álláspontja szerint nem arról kellene most vitatkoznunk, hogy a tűztől távol hány tűzoltókészülékre van szükség, hanem arra lenne szükség ‑ és akkor most már hagyjuk az analógiát ‑, hogy arról vitatkozzunk, hogy az állásukat vesztő emberek hogyan jutnak valamilyen támogatáshoz, és arról kellene vitatkozni, hogy hogyan kellene megakadályozni, hogy az emberek elveszítsék az állásukat. Ehhez a képest a kormány által ma benyújtott törvényjavaslat, amely a járvány hatásainak enyhítését célozza, ezen a téren elenyésző hatásokkal operál, elenyésző hatásokkal!

Sokszor fogjuk még megismételni, mert önök nem hajlandók figyelembe venni a javaslatainkat. Először is, az álláskeresők járadékát biztosítani kell, az összesnek. Az összesnek, és olyan mértékben, hogy abból a bajba került családok, ahol a családfő vagy akár mindkét szülő fizetése, állása elveszett, azok ne maradjanak jövedelem nélkül. Önök azt mondják, hogy nem akarnak segélyalapú társadalmat építeni. De könyörgöm, mikor az embereken segíteni kell, akkor ne dugják már homokba a fejüket! Még egyszer mondom, akik már bajban vannak, és elveszítették az állásukat, azok számára az álláskeresés időtartamát meg kellene növelni a mostani 3-ról arra a 9 hónapra, ami egyébként nem is olyan nagyon régen volt, az önök kormányzása előtti időszakban. Legalább ezt a minimumot el kellene érni, és azt, hogy mindenkinek legyen valamilyen juttatása az álláskeresők közül, nem úgy, mint a mostani helyzet, amikor közel a felének semmilyen ilyen juttatás nem jár az önök jóvoltából.

Másodszor. Nagyon fontos lenne elsősorban arra koncentrálni az erőforrásokat, hogy a még meglévő állásokat minél inkább megmentsük. Ezen a téren a kormány intézkedéscsomagja szintén nagyon szerény. Bár nem ennek a törvényjavaslatnak a része ‑ kár, pedig szívesen vitatkoznánk róla ‑, amilyen mértékben a kormány, az állam átvállalja a bajba került cégeknél a munkavállalók fizetését, az egyszerűen kevés ahhoz a bajhoz képest, amilyen bajban ezek a cégek és ezek a munkavállalók vannak.

Tisztelt Ház! Azt gondoljuk tehát, hogy nem toldozgatásra és foldozgatásra van szükség, nem a baj egészéhez képest apró tételeken kellene vitatkoznunk, hanem ott kellene segítséget adni, ahol a legnagyobb a baj, a munkájukat elvesztő emberek jövedelmét kellene pótolni, és azokat a munkahelyeket kellene megvédeni, amely munkahelyeket a járvány veszélybe sodort. Ez a törvényjavaslat erre nézve vagy semmit nem tartalmaz, vagy elégtelen mértékben próbálja a problémát orvosolni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

A jegyzőkönyv szövege, ahogy az Országgyűlés Web API-ja adja (felszolalas), a formázás nélkül. Nem összefoglaló.

HivatkozásJSON

karzat: Burány Sándor — 2020-05-07, vezérszónoki felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/127-16.html
BibTeX
@misc{karzat-41-felszolalas-127-16,
  title = {Burány Sándor — 2020-05-07, vezérszónoki felszólalás},
  howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/127-16.html}},
  note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
  year = {2026}
}