Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! Kifejezetten hasznosnak és időszerűnek tartom azt, hogy ez a törvényjavaslat most a tisztelt Ház előtt van. Nagy feladat előtt állunk, és én látom azt, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki hozzászólók ezzel tisztában vannak. Emberek millióit, a magyar földet érinti ez a kérdés, a termőföldet, annak jövőjét, annak állapotát érinti az osztatlan közös sorsa.

Tisztelt Országgyűlés! Régi gond ez, és az Európai Unióban tulajdonképpen egy egyedülálló probléma, a rendszerváltáshoz kapcsolódik. Pár nappal ezelőtt ünnepeltük a 30 éves évfordulót, az akkori Országgyűlés megalakulását. Az a rendszerváltó Országgyűlés, az akkori kormány kereste a megoldást arra, hogy miképpen lehet igazságot szolgáltatni az embereknek, kárpótolni őket, kárpótolni a 40 évért, tulajdonaik elvesztéséért, a tsz-be kényszerítésért, illetve elismerni azt, hogy az ott végzett munkát miképpen lehet honorálni, miközben más kárpótlási, kártalanítási folyamatok is beindultak. Így alakították ki a részaránytulajdon esetében ezt az osztatlan közös megoldást, és nyilván jó szándékú volt ez a kezdeményezés, de senki se gondolta azt, hogy ez évtizedekre komoly gondot jelent majd a mezőgazdaság számára. Tulajdoni szempontból sem egyszerű helyzeteket eredményez, a föld művelése szempontjából, a földek állagának a megóvása szempontjából pedig igen komplikált helyzeteket köszönhetünk ennek az intézménynek.

Azért azt hozzá kell tenni, hogy a magyar gazdatársadalom, a magyar mezőgazdaság annyira, amennyire tudott, alkalmazkodott ehhez a helyzethez, hiszen ha kimegyünk a határba, látjuk, hogy művelik a földeket, nem látszik az, hogy mondjuk, egy osztatlan közös elhanyagoltabb lenne, mint a mellette lévő saját tulajdonú tábla. Tehát mind a használatnál, a haszonbérletnél, mind az agrártámogatásoknál sikerült áthidaló megoldásokat találni, de ezek nem végleges megoldások természetesen.

Tehát a gond megmaradt, és 2010 után a nemzeti ügyek kormánya megkezdte ennek az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetését. Az akkori megoldás, ami most is hatályban van tulajdonképpen, egy hosszabb távon működőképes modell, de talán eljött az idő arra, és a gazdatársadalom is van olyan anyagi helyzetben, hogy most egy gyorsabb megoldás legyen.

Vannak arra eltérő, elrettentő példák, hogy milyen helyzetekkel állunk szemben: 300 tulajdonos van, mondjuk, 100 hektáron, 3 tulajdonos van 1 hektáron, vagy 303 tulajdonos van 10 hektáron. Tehát van a Balaton mellett olyan domboldal, amire annak idején különböző tulajdonosjelöltek rámentek. Most van 300 tulajdonos, és nem is tudják művelni, semmiben sem tudnak megállapodni; kimérni sem lehet, hasznosítani sem lehet. A terület egy dzsungellé változott. Tehát vannak sajnos ilyenek is.

Sok tulajdonos időközben eltűnt, meghalt, elköltözött. Ez komoly gond azok számára, akik a földjükön szeretnének gazdálkodni. Ezért is időszerű ez a javaslat. Most a tulajdonosok jelentős része vagy az ő közvetlen leszármazottaik még élnek, és így személyes kapcsolatteremtés lehetséges azok között, akik gazdálkodni akarnak, és azok között a tulajdonosok között, akik esetleg megválnak már, eladják az ingatlanrészüket vagy az aranykoronájukat.

(15.20)

Ezt azért is tartottam fontosnak elmondani, mert Varga László képviselő úr, aki egyébként nagyon figyelemre méltó gondolatokat fogalmazott meg ‑ és szerintem ez mindenkire érvényes, akik hozzászóltak ‑, mondta, hogy tíz évet kellett várni ebben az esetben. Én azt mondom, hogy a tíz év nem telt el munka nélkül, hiszen most is zajlik az osztatlan közös tulajdonok megszüntetésére egy országos program. Csak zárójelben jegyzem meg: annak idején az MSZP nem foglalkozott ezzel a gonddal, más korábbi kormányoknak is meghaladta a teherbíró képességét.

Itt talán érdemes egy nagyon rövid történeti áttekintésbe bocsátkoznunk, hiszen ez a program tulajdonképpen a 2010 utáni, tehát a kormányváltás utáni időszak egyik legfontosabb beavatkozása volt Magyarországon a földtulajdonviszonyokba. Tudjuk, hogy volt a „Földet a gazdáknak!” program haszonbérleti része, volt földértékesítés, de ezzel párhuzamosan zajlik ma is ez a földszétmérési eljárás. A részarány a földkiadás során létrejött osztatlan közösre terjed ki, tehát kisebb körre. Itt európai uniós egyezkedések és egyeztetések is voltak egyébként. Az volt a filozófiája ennek a programnak 2012-ig ‑ tehát elég régen kellett beadni hozzá az igényeket ‑, hogy ahol kérték ebben a kategóriában, ott az állam kiméri a földet. Nagyon tanulságos lesz, hogy a körülbelüli kétmillió hektárból, amit érint ez a mostani folyamatban lévő program, mindössze egymillió hektárra kérték az érintettek a kimérést. Tehát van egy olyan rész, aki vagy érdektelen, vagy jó neki a mostani állapot. Nem kérte. Holott az állam a kimérési költségeket és magát az egész eljárást is magára vállalta.

Most ennél az egymillió hektárnál is ‑ a számok nagyságrendiek ‑ mintegy 30 százaléknál a Nemzeti Földalap adta be kimérésre az igényt, mert az volt a feladatszabás, hogy ahol az államnak bármilyen kis része van, ott segítsük, hogy az osztatlan közös megszűnjön, és ezáltal a földvárományosok, tulajdonosok tényleges kimért területhez jussanak. Sokan még vissza is léptek, hiszen zárójelben azért tegyük oda, hogy van, akinek jó az osztatlan közös. Jó annak, akinek így is megfelelő a haszonbérleti díj, jó annak, aki műveli a más földjét, mondjuk, olyanokét, akikről nincs tudomása, eltűnt, nem fellelhető, elhunyt. Üdvös az, hogy 120 évnél most lesz egy határ arra, hogy vélelmezni, majd valószínűsíteni lehet, hogy az a honfitársunk már nincs az élők sorában. Most már nagyon sok olyan elhunyt tulajdonostárs van, akinek úgymond gazdátlan a területe, mások művelik, vagy esetleg nem művelik.

Itt már elhangzott, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mintegy 35 ezer eljárás már lezárult ennél a mintegy egymillió hektárnál, és 170 ezer tulajdonos részére kiadásra került a föld. Ez egy rendkívül nagy szám, és hozzátartozik, hogy ezeknek a tulajdonosoknak ez nagyon jelentős, hiszen ténylegesen földműveléssel foglalkozik, azért is szorgalmazta, hogy legyen meg az ő saját területe, hogy azon most már önállóan tudjon gazdálkodni, és ne kelljen alkalmazkodni a többiekhez. Ez akkor is egy komoly eredmény, ha ‑ ahogy említettem ‑ jó pár helyen a tulajdonosok visszaléptek.

Mindenképpen fontos az, hogy továbbra is a jogszabálytervezet garantálja, hogy aki szeretné megszüntetni a tulajdonát, annak legyen meg ez a lehetősége. Ez nem egy kényszer, hanem lehetőség.

Az, hogy mennyire részletes ez a jogszabály… Sajnos Vadai Ágnes képviselőtársunk nincs jelen, aki nagyon fontos és hasznos kérdéseket tett fel. Szerintem ezek a szabályozást érintik lényegében, és megválaszolhatók a tárca részéről. De azért azzal tisztában kell lennünk, hogy egy jogszabály, egy törvény nem lehet túlságosan részletes. A végrehajtási rendeletek nem véletlenül vannak.

Van egy parlamenti szabályozási szint és alatta van egy rendeleti szabályozási szint, ahol a részletkérdésekre ki kell térni. Az egyik a kormány feladata, a rendeletalkotás a minisztériumok feladata, de a törvényről, a fő vonalakról kell nekünk dönteni. Ráadásul, mivel nagyon bonyolult élethelyzetekről, nagyon bonyolult tulajdoni viszonyokról van szó, nem lepődnék meg azon, ha menet közben majd még változtatni kellene a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel. Szerintem ez egyébként minden ilyen bonyolult esetben így hasznos.

Jó néhány felvetés volt talán olyan, amire szeretnék reagálni, és a 2010-2018 közötti időszakot érinti, például hogy a földforgalmi törvény bonyolult, nehéz eljárás, s a többi. Én azért nem mondanám, hogy őrültség, tisztelt Apáti István képviselő úr! (Dr. Apáti István: Nem ezt mondtam!) Pontosan ki van ott számolva abban a földforgalmi törvényben minden egyes eljárás. Egy évig tartott a társadalmi vitája, és én is itt voltam a teremben, amikor a Jobbik kifogásolta, hogy nem védik meg a magyar spekulánsoktól a földet kellő eréllyel a földforgalmi törvény és a kapcsolódó jogszabályok. Tisztelt képviselő úr, ezek az összetett eljárásrendek pontosan azért vannak, hogy minden egyes lépcsőfoknak megvan a maga garanciális és nyilvánosságot biztosító eleme. Nyilván nem könnyű rajta végighaladni, de azért meg lehet szüntetni az osztatlan közöst ma is, lehet földet eladni, lehet földet cserélni is.

Lehet gyorsítani az eljárásokat, és ez a javaslat abból a szempontból hasznos, hogy egy külön eljárásrendet állít most be a Ptk.-hoz és a földtörvény jelenlegi szabályrendszeréhez képest, de minden esetben néznünk kell azt, hogy miként tudjuk a spekulációnak gátját vetni. Azt sem tartom kizártnak, hogy abból, amit ön elmondott kifogásként, bizonyos elemek hasznosíthatók akár a földforgalmi törvény időszerű revideálásánál, hiszen az adott élethelyzethez képest a világ változik, a földforgalmi törvény elfogadása óta is telt el idő.

Ezeket nyilván ki lehet értékelni, és a tárca egyébként terjesztett már elő olyan javaslatokat, amelyek a földforgalmi törvényt érintik. De az biztos, hogy azok az eljárásmódok, amelyek abban a jogszabályban találhatók, ahogy említettem, nem véletlenül olyanok, nemzetközi példák, európai uniós bírósági gyakorlat, más államok tapasztalatai alapján és a magyar viszonyokra figyelemmel lettek kialakítva.

Tehát ahogy említettem, a mostani tervezet hasznos, időszerű, és remélhetőleg egyszerűsíti az eljárást, gyorsítja is. Nem hiszek abban, hogy minden esetben gyors lenne az eljárás, mert ahol három tulajdonos van, ott lehet, hogy gyorsabb lesz, sőt biztos, de ahol háromszáz tulajdonos van, és eddig sem tudtak megegyezni huszonév alatt, ott elképzelhető, hogy önmagában a törvényben megfogalmazott lehetőség és jó szándék sem fogja azt eredményezni, hogy holnapután egy csettintésre meg tudnak egyezni, és az osztatlan közös megszűnik.

Mindenesetre a legfontosabb célok elérését biztosítja a javaslat, és itt egyetértek az LMP szónokával abban, hogy a földek jó állagát meg tudjuk őrizni, a művelhetőséget, a jó környezeti állapotokat. Fontos, hogy minden földnek legyen gazdája, haszonbérlője, bérlője, használója, és az is nagyon fontos, hogy minden földnek legyen konkrét tulajdonosa. Hiszen a konkrét tulajdon, a konkrét gazda vagy a gazdák körén kívül álló tulajdonos lehet csak az, aki biztosítja, hogy a termőföld mint nemzeti kincs kellően jó állapotban megmaradjon, és annak a gondját tudja viselni a mindenkori tulajdonos, használó, haszonélvező, más, a föld vonatkozásában érintett személy. Ezáltal a magyarországi földállapotok átláthatóbbak, tisztábbak lesznek, és bízom benne, hogy az a pozitív hozzáállás, amely megfogalmazódott a jogszabály kapcsán, lehetővé teszi, hogy a lehető legnagyobb parlamenti többséggel kerüljön majd elfogadásra. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)