Dr. Steinmetz Ádám (Jobbik)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Általam igen tisztelt Miniszter Úr! Köszönjük szépen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, hogy benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, amely az osztatlan közös földtulajdon felszámolására, csökkentésére irányul. Nagyon régóta vártuk már ezt a javaslatot, és nagyon köszönöm az agrártárcának, a miniszter úrnak és az itt ülő kollégáknak, akik elég sokat dolgoztak ezzel. Szokták mondani, hogy a jó munkához idő kell, de a biztos az, hogy a miniszter úr a két évvel ezelőtti miniszterjelölti meghallgatásán már azt ígérte, hogy ez még ebben a ciklusban a tisztelt Ház elé kerül, és örülök, hogy ön az olyan politikusok közé tartozik, akik be is tartják az ígéretüket. És köszönöm a többi képviselőtársamnak is, akik egy ilyen horderejű ügyben a mai napon felszólaltak, hiszen tudjuk, hogy ez több millió hektár földterületet és lényegében minden harmadik honfitársunkat érinti Magyarországon, úgyhogy kellő körültekintéssel és kellő szakmaisággal kell a kérdéshez közelíteni, én magam is megpróbálok itt most a tőlem telhető legjobb módon észrevételeket, javaslatokat, kritikát megfogalmazni, illetőleg kérdéseket feltenni.

Mindjárt bemelegítő kérdésként szeretném tudni ‑ és ezt nem egy költői kérdésnek szánom ‑, hogy miért Semjén Zsolt nyújtja be jellemzően az agrártémájú törvényjavaslatokat (Dr. Nagy István: Mindet ő nyújtja be!), amikor azokat benyújthatná akár a miniszter úr is, vagy más olyan, aki az agráriumnak vagy a bizottságnak, a Mezőgazdasági bizottságnak tagja.

Magyar Zoltán képviselőtársam ugyan ma nem mondta el, de jellemzően azzal szokta kezdeni, hogy mi az, ami kimarad egy ilyen törvényjavaslatból ‑ most én is ezt szeretném megkérdezni. Az öröklésijog-szabályozást, a Ptk. módosítását nem látom ebben a törvénycsomagban, holott tudjuk, hogy az osztatlan közös földtulajdon keletkezése sok esetben az örökhagyó elhunytával az örökösök, több örökös hagyatékából származik, és így, ilyen módon aprózódnak is ezek a földterületek. Számos nyugat-európai példával alátámasztva várjuk tehát, hogy esetleg az agrártárca erre is nyújtson be javaslatokat a jövőre vonatkozóan.

Akkor belemenve a törvényjavaslatba, mindjárt a 6. § (5) bekezdéséhez szeretnék egy kérdést fűzni, amely úgy szól: „Az egyezség eredményeként kialakítandó új ingatlanoknak a rendeltetésszerű mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmasnak kell lenniük.” Tisztelettel kérdezem, hogy mitől lesz alkalmas egy földterület a rendeltetésszerű gazdálkodásra.

Van‑e erről kormányrendelet, vagy lesz-e? Mi ennek a definíciója? Fontos lenne ezt tudni. Egyetértek azzal, hogy alkalmassá kell tenni, hiszen gondoljunk csak arra, hogy egy legelőnél, mondjuk, egy 10 méter széles, 1 kilométer hosszú csíkon legeltetést megvalósítani igen nehéz. A kérdésem az, hogy majd az osztóprogram erre is figyelemmel lesz‑e, fel van‑e készülve a technikai háttérrel, a megfelelő informatikai felkészültséggel ennek a szoftvernek a kidolgozója, figyelemmel lesznek‑e erre.

Ami egy fontos kérdés ‑ és tényleg nem akarom ismételni képviselőtársaimat, mert nagyon sok minden észrevételt, amit én magam is szóvá tettem volna, most nem fogok megtenni, viszont az megkérdőjelezendő ‑, hogy miért egy hektár az a legkisebb területméret, amelyet ez a törvény szabályoz, illetve amelyet kiosztásra alkalmassá tesz. Miért nem kevesebb ez? Hiszen korábban, ha jól emlékszem, 0,3 hektár volt az, amit ki lehetett méretni, ehhez az állam még pénzbeli hozzájárulást is adott, tehát ingyenesen lehetett kiméretni, illetőleg a területalapú támogatások beadásánál ezt a területméretet már az Európai Unió is támogatja, tehát várom a magyarázatot. Én meggyőzhető vagyok természetesen az egy hektárról is, csak nem értem, hogy miért megyünk szembe a korábbi elveinkkel, illetőleg az európai uniós elvekkel e tekintetben.

Továbbmegyek: a „bekebelezés” mint megfogalmazás vagy mint terminus technicus ebben a jogszabályban egyrészt elég idegenül hangzik és egyben visszataszítóan is. Amikor én ezt olvastam, akkor ‑ biztos emlékeznek képviselőtársaim ‑ a kisgömböc jutott eszembe a magyar népmesékből, aki megy előre, és egyszerűen mindent bekebelez, ami az útjába kerül. A magyar vidéken több ilyen kisgömböcszerű földtulajdonos él, és a helyieket azért ez igencsak aggasztja. Úgyhogy érdemesnek találnám a „bekebelezés” helyett esetleg a „hozzácsatolás” szót használni.

De igazából ez nem csupán játék a szavakkal, és ami itt a lényeget érinti, az a gyakorlat: ez a bekebelezés a törvény szerint az én olvasatomban a kisajátításnak az egyik fajtája. Amikor én még jogot tanultam az egyetemen, akkor a kisajátítást teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehetett megtenni, ami most is fenn fog állni, ezzel tisztában vagyok, ezt látom, de a kisajátítás feltétele még a kivételesség és a közérdek is. Kivételességről nem beszélhetünk, hiszen ez mostantól, illetőleg január 1-jétől, ha életbe lép ez a jogszabály, gyakorlat lesz. Ott van a közérdek kérdése is. Engem könnyű meggyőzni arról, hogy közérdek fűződik ehhez, hogy a mezőgazdaság, az agrárium versenyképessége fűződik ehhez az osztatlanközös-felszámoláshoz, de azért nem biztos, hogy három és fél millió ember így gondolja, különösen azok, akik mondjuk, a családi örökség, a birtok vagy egy élet munkájának, egy téeszben ledolgozott élet munkájának eredményeképp birtokolják, tulajdonolják ezeket a területeket. Ők már eladták volna egyébként évtizedekkel ezelőtt is, vagy akár az elmúlt években, hogyha ezt szerették volna. Nem biztos, hogy célszerű, hogy most tulajdonostársak, magánszemélyek olyan helyzetbe hozzák őket, hogy kénytelenek lesznek eladni majd nekik, amikor eddig ezt nem tették.

Úgyhogy summa summarum, igazából én azt javasolnám megfontolásra, érdemesebb lenne, hogy azt az egy hektárt, vagy amiben közösen megegyezünk, azt a minimális területméretet nem elérő tulajdoni hányadnak a megvásárlását az állam tegye meg, az állam azt vásárolja meg, tisztelt képviselőtársaim, abból a pénzből egyébként, ami most az állami földek eladásából származik.

(15.10)

Nem államadósságra kellene költeni, hanem többek között ezeknek az apró töredékbirtokoknak a megvásárlására. Ez könnyebben átmenne Mari néni meg Laci bácsi torkán is, nem lenne ebből viszály helyben. És én azt gondolom, hogy az itteni, az előttünk fekvő törvényben lefektetett alapelvek alapján utána az állam pedig az osztatlan közösben lévő tulajdonostársaknak, helyi gazdáknak, földhasználóknak továbbadhatná ezeket a területeket.

Magyar Zoltán képviselőtársam említette, úgyhogy csak röviden hozom szóba én is a földszerzési és a birtokméret-korlátozás feloldását. Ez a törvény most egy újabb kiskaput teremt meg a 300 hektáros, egyébként teljesen objektív, jól körülhatárolható tulajdonmaximum megváltoztatásában, illetőleg az 1200, illetve az 1800 hektáros birtokmaximumtól is el lehet majd ezzel térni. Ne tegyük, én azt kérem.

Ez egy jó szabályozás, egy jól nyomon követhető szabályozás. Nem látom értelmét folyamatosan felhígítani, és folyamatosan erodálni ezt az egyébként korábban jól működő rendszert. De tisztelettel kérdezem miniszter urat, és múltkor is feltettem a kérdést, csak nem kaptam választ: önöknek van olyan rendszerük, ami egy gombnyomásra meg tudja állapítani, hogy mondjuk, a 330 hektárból mennyi került az adott tulajdonoshoz ajándékozással, örökléssel, adásvétellel, és mennyi az osztatlan közös megszüntetéséből? Mert ha ez így van, akkor én azt gondolom, hogy meg lehet lépni ezt. Egy kicsit kaotikussá teszi a rendszert. Továbbra sem értek vele egyet, de nyugtasson meg arról, hogy ezt nyomon lehet követni majd a jövőben.

Még egy fontos gondolat: érdemes lenne megfontolni azt is, hogy az örökléssel szerzett azon területek, amelyek nem érik el az 1 hektárt, mert mondjuk, egy életszerű példával élve, az örökhagyó három gyermekére száll át a földtulajdon, de összességében ez meghaladja az 1 hektárt, érdemes lenne ebben az esetben egy észszerű határidőt szabva nyilatkoztatni az örökösöket, hogy rendezzék egymás között a tulajdonviszonyt, akár ajándékozással, akár adásvétellel, és ily módon kialakulhat az a korábbi helyzet, hogy a több mint 1 hektár terület megmaradjon a család birtokában, a család tulajdonában, és ne kelljen, mondjuk, bekebelezéssel ezt a három darabot más osztatlan közösben lévő tulajdonostársnak átadni. Úgyhogy én nagyon kérem, hogy ezt is fontoljuk meg, mert ugyan van itt hatálybalépésre határidő, de sokan nem fogják tudni ennek a törvénynek a részleteit. Tehát úgy gondolom, lehet, hogy hivatalból kellene felhívni erre a figyelmet.

És ha már a hivatalnál tartunk, javaslom az eljárások gyorsítását, ingyenessé tételét. Korábban is az állami földkimérés ingyenes volt. Erre, úgy tudom, van is keret a költségvetésben, illetőleg lesz is a földeladásokból.

Kérem azt, hogy a kormányhivatal földhivatalai vigyenek aktívabb szerepet, vállaljanak aktívabb szerepet az eljárás során. Mire gondolok? A kiértesítésre, a tulajdonosok felkutatására, hiszen ők rendelkeznek olyan adatokkal, illetőleg olyan kapcsolatban vannak a Belügyminisztérium lakcímnyilvántartójával, hogy már le tudják egyszerűsíteni a kiértesítés folyamatát is. Én megértem, hogy a földhivatalos kollégáknak van elég gondjuk-bajuk, de ha már csinálunk valamit, képviselőtársaim, akkor azt csináljuk jól, és ez mégiscsak könnyítené az osztatlan közös földtulajdonnak a megosztását és az 1/1-gyé válását.

Úgyhogy én nagy tisztelettel kérem miniszter urat, hogy a felmerült kérdésekre válaszoljon. Nagyon örülök annak, hogy legutóbb Magyar Zoltán képviselőtársam két beadott módosító javaslatát a Mezőgazdasági bizottságban mind a kormány, mind a fideszes többség támogatta. Két éve vagyok képviselő, ez korábban még nem fordult elő. Úgyhogy bízom benne, hogy ez nem egy egyszeri és megismételhetetlen pillanat volt az életemben. Be fogunk adni módosító javaslatokat, ezt teljesen szakmai alapon és jó szándékkal tesszük, és nagyon kérem, hogy ezt vitassák meg, és fogadjunk el egy olyan törvényt, ami, ha már tényleg három és fél millió embert érint, egy megfelelő társadalmi-szakmai alátámasztottsággal rendelkezzen, tehát be lehessen csatornázni azokat a kérdéseket, javaslatokat, amik ma is elhangzottak.

Úgyhogy én ehhez kérem a partnerségüket. Zárszóként pedig nagyon köszönöm, hogy végre idekerült ez a törvény, és nagyon bízom benne, hogy ez megoldja a régóta fennálló osztatlan közös tulajdon problémáját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki, szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)