Dr. Vejkey Imre (KDNP)

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kommunista diktatúra bukása utáni első szabad országgyűlési választás első fordulóját 1990. március 25-én tartották, 65,1 százalékos választópolgári részvétel mellett. A választás első fordulójában 176 egyéni választókerületből 5 egyéni választókerületben volt érvényes a választás. Így az 1990. április 8-ai második fordulót 171 egyéni választókerületben rendezték meg, melynek végül is egyértelmű győztese az MDF lett, az első fordulóval együtt összesen 114 egyéni választókerületben szerzett mandátummal.

A kommunizmus bukása utáni első szabad választás végeredménye alapján az új Országgyűlés éppen 30 éve, ’90. május 2-án alakult meg. Az Országgyűlés 386 képviselői helyéből az MDF frakciója 165, az SZDSZ frakciója 94, a Független Kisgazdapárt frakciója 44, a Fidesz frakciója 22, a KDNP frakciója 21, az MSZP frakciója 33, a függetlenek pedig 7 mandátummal részesedtek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fenti tényekből is láthatják, hogy a bukott kommunista diktatúrát fenntartó MSZMP vezetőit és az annak leplezett jogutódjaként létrejött MSZP vezetőit nem zárták ki az első szabad választásokból. Álláspontom szerint ez több mint aggályos volt, de a választási kereteket és magát a választójogi törvényt még a régi kommunista parlament hozta meg, szavazta meg 1989-ben.

Ne feledjék, még az első szabad választáskor is a kommunisták és régi klientúráik voltak hatalomban, az őket támogató szovjet hadsereg erőivel, akik évtizedek óta megszálltak bennünket. A szovjet hadsereg volt az, amelyik a magyar kommunisták hívására 1956-ban véresen leverte a magyar szabadságharcot, és szuronyaival fenntartotta még 1990-ig a diktatúrát.

A szovjet megszállók és a magyar kiszolgálóik a magyar népet az élethez tapadó legszentebb szabadságjogaitól megfosztották. Ők tehát megfosztották a magyar népet a személyes szabadságtól, továbbá a szólás- és sajtószabadságtól, egészen az egyesülési és gyülekezési jogtól való megfosztásig. Megfosztottak bennünket ezektől a jogoktól, mert tudták, ha ezekkel a jogokkal élni fogunk, akkor elsöpörjük őket. A magyar nép a szuronyok árnyékában és az odavetett némi szabadságjoggal az 1990. évben újra bátor volt, és kiállt a szabadsága mellett, mert az országgyűlési választáskor megbuktatta azok politikai hatalmát, akik a terror által a magyar népet évtizedeken át elnémították.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérdezhetik, hogy az MSZP vonatkozásában miért leplezett jogutódlásról beszéltem. Azért, mert 1989-ben az MSZP egyszerre akart vagyonátmentő MSZMP-jogutód lenni, és egyidejűleg egy teljesen új párt is. Ezt mi sem mutatja jobban, mint lényegében a 20 évvel ezelőtti rendszerváltás után lefolytatott vita az Országos Választási Bizottság előtt. A tényállás az volt, hogy az OVB 2010. január 25-én öt társadalmi szervezet, köztük az MSZP jelölőszervezeti kérelmével foglalkozott, tekintettel a tavaszi országgyűlési választásokra. Megállapítottam, hogy az MSZP által csatolt dokumentumok között a Fővárosi Bíróság kivonata hiányos volt, mert abból hiányzott az adott társadalmi szervezet célja szerinti besorolása. Márpedig álláspontom szerint az akkori eljárási törvények alapján ez elengedhetetlen kellett volna hogy legyen a jelölőszervezeti nyilvántartásba vételhez. Az akkori szocialista-liberális OVB-tagok heves ellenvéleménye azon érven alapult, hogy 20 éve már mégis minden választáson felvették az MSZP-t a jelölő szervek közé. Végül ezen szocialista-liberális álláspont alapján az OVB döntése nem kívánta bevárni a bírósági hiánypótlást, és 7:2 arányban döntött az MSZP nyilvántartásba vételéről.

Természetesen ezt a döntést megtámadtuk, így a Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott a kérdéssel, majd 2010. január 28-án meghozta a jogilag is több mint aggályos helybenhagyó döntését, azzal a formailag is gyenge indoklással, hogy az MSZP vonatkozásában nincs jelentősége annak, hogy kitöltetlen maradt a fővárosi bírósági kivonat azon része, mely a cél szerinti besorolásra vonatkozik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltoztatásnak tehát voltak negatív trükkjei. És mi történik ma? Az MSZP és legújabb kori szellemi jogutódjai nem fogadják el a Magyarország népképviseleti rendszerének 30 évvel ezelőtti visszaállításáról szóló politikai nyilatkozatot. Nem fogadják el, pedig a reformkommunisták elfogadták, tehát még ahhoz képest is visszalépnek 30 év után.

Hogy mit nem fogadnak el? Nem fogadják el azt a történelmi tényt, hogy milyen súlyos, nehéz helyzetben hagyták ránk ezt az országot. De nem tetszik nekik a politikai nyilatkozatból a húsvéti Alaptörvényünk sem, mely a posztkommunista korszakot zárta le. Ezt is törölnék. Mindez azt jelenti, uraim, hogy nem tetszik önöknek a keresztény nemzeti ihletettségű Alaptörvényünk. Ne feledjék: a kommunizmus hazugsága 70 év alatt százmilliónyi áldozatot követelt a világban, százmilliónyi áldozatot, miközben vélt magasztos célokkal leplezte valódi természetét. A sztálini terrorihletettségben, a szovjet szuronyok árnyékában született meg a ’49. évi XX. törvény, mely több módosítással is, de végül is 2011-ig hatályban maradt hatályos alkotmány volt.

(16.00)

Ezért a 2010. évi választások után elemi erővel tört fel az igény, hogy Magyarországnak új Alaptörvénye legyen; új Alaptörvénye, hogy a kommunista diktatúrai romjait húsz év után végképp eltakarítsuk, és ezzel lezárjuk hazánk posztkommunista időszakát. Ezt az új Alaptörvényt ’11. április 18-án fogadta el a magyar Országgyűlés. Schmitt Pál köztársasági elnök úr április 21-én, húsvéthétfőn hirdette ki. Ez az új Alaptörvény nemzeti keresztény és hagyományos európai értékeket képvisel, megerősítve elkötelezettségünket a jogállam és a demokrácia iránt.

Ha még egy mondatot szabadna mondanom: mi egy szabad világot építünk, mely tiszteli a szabadságot és az emberi méltóságot, de egyben elutasítja a gyűlöletet és a kirekesztést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)