Balczó Zoltán (Jobbik)

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásomban azt szeretném indokolni, hogy miért nem veszek részt az Országgyűlés május 2-ai ünnepi ülésén. Ehhez világossá kell tennem, hogy hogyan ítélem meg, hova jutottunk el 30 év alatt.

1990. május 2-a a magyar politikatörténet fontos dátuma. Ezen a napon tartotta alakuló ülését a négy évtizedes kommunista diktatúra után szabadon megválasztott Országgyűlés. Az eseményt az egész társadalom figyelme és reménykedése kísérte. Bíztunk abban, hogy ha nem is azonnal, nem is könnyen, áldozatot vállalva, de megközelíthetjük a nyugati országok szintjét szabadságban, demokráciában és polgári jólétben. Reményeinkben csalatkoznunk kellett. Kiépültek ugyan a parlamenti demokrácia és piacgazdaság intézményei, azonban nem a megfelelő tartalommal töltötték ki; szocialista piacgazdaság helyett rablókapitalista jött létre, a haszonélvezők szűk körével. Ezek közé tartoztak az előző rendszer lovagjai, akik jókor voltak jó helyen, másrészt a külföldi befektetők, akiknek elsődleges célja a piacszerzés volt saját termékeik számára. Az eredmény: teljes, egyébként műkőképes iparágak szűntek meg, és sok százezren vesztették el addigi munkájukat. Ez tehát ennek az időszaknak a mérlege.

2010-ben jött el az újabb lehetőség a dolgok jobbra fordítására. A kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Orbán Viktor számára megnyílt a lehetőség, hogy az országot egy új, emelkedő pályára állítsa, és ezen államférfiként következetesen végighaladjon. Orbán Viktor nem ezt az utat választotta. Mindent egyetlen célnak, a politikai hatalom megtartásának vetett alá, és ezt kiemelkedő képességű politikai zsonglőrként, a maga sajátos rendszerét kiépítve mindeddig sikerült is teljesítenie, csak éppen a magyar társadalomnak kell nagy árat fizetni ezért. Orbán Viktor a hatalom megtartása érdekében a jogállami működést fokozatosan visszaszorította, kiépítette a maga hűbéri láncolatát, amit egyrészt az uniós források büntetlenséget biztosító elcsalásával, másrészt egzisztenciális fenyegetettségben tartással tart fenn.

(15.50)

Permanens harcban áll irreálisan nagyított veszélyt jelentő és részben kreált ellenségekkel, és kiszabadította a gyűlölet szellemét a palackból. Gazdaságpolitikáját a nagy, döntően multinacionális vállalatok olcsó és kiszolgáltatott munkaerővel való ellátására építi. A médiát extrém mértékű központosítással uralma alá hajtva manipulálja a társadalmat. A rendszer fojtogató légköre és a minőségi munkahelyek hiánya százezreket késztetett hazájuk elhagyására, nem kalandvágytól. S még egy tény: az életszínvonalat jellemző adatok tekintetében Magyarország még a visegrádi országok sorrendjében is utolsó helyen áll.

Nos, idejutottunk 30 év alatt, az Országgyűlés pedig a május 2-ai évfordulón ünnepi ülést tart. Fel kellett tenni magamnak a kérdést: helyem van‑e nekem ezen az eseményen? A magyar társadalom többsége lát‑e ünnepelnivalót ezen az évfordulón? Nos, oly sokszor kellett szembesülnöm személyesen is az elmúlt évtizedek értékelésével, a politikai osztályról alkotott lesújtó véleménnyel ‑ mert ha tetszik, ha nem, tudomásul kell vennem, el kell fogadnom, hogy hosszú ellenzéki politikusi létem alapján én is idetartozom ‑, hogy a válasz nem kétséges: a döntő többség nem lát ünnepelnivalót.

Ezért, összhangban a Jobbik-képviselőcsoport döntésével, nem veszek részt ezen az ünnepélyen. Nem vonulhatok be ünnepelni a parlamenti elefántcsonttoronyba, amikor kint, a való életben az egészségügyi rendszerünk krónikus alkalmatlansága és a felelőtlen döntések következtében ápolásra szoruló betegeket tesznek utcára a kórházakból.

Hozzá kell tennem: a Jobbiknak nincs helye az ellenzéki pártok megemlékezésén sem. A Fidesz által egyfordulóssá tett választási rendszer az ellenzéki pártokat arra kényszeríti, hogy az egyéni választókerületekben ‑ ideológiai különbségeik ellenére ‑ megállapodásokat kössenek. 2019. október 13-a azt bizonyította, hogy a választók elfogadják az ilyen szintű együttműködést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közösséget vállalnánk olyan pártokkal és politikusokkal, akiket kormányzati szerepvállalásuk okán súlyos felelősség terhel az elmúlt 30 év kudarcáért. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)