Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szólók közül tartalmában talán Balczó képviselő úr hozzászólásával értettem egyet leginkább, mégis vitába kell szállnom vele. Azt mondta képviselőtársam, hogy nincs mit ünnepelni. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy a szabadság, a szuverenitás, a demokrácia olyan értékek, amelyeknek a kivívását igenis van okunk ünnepelni, és meg is kell ünnepelni. De nagyon fontos, hogy nem egy politikai nyilatkozatot, nem egy aktuális kormányt kell ünnepelni. Ezekről az eseményekről, ezeknek az értékeknek a kivívásáról, megvalósulásáról meg kell emlékezni. Még ennél is sokkal fontosabb, hogy fejet kell hajtanunk ezen fontos évforduló kapcsán mindazok előtt, akik megküzdöttek a nemzeti önrendelkezés megvalósításáért. Ezt rendkívül fontosnak tartom.

Ugyanakkor abban egyet kell hogy értsek az előttem szóló néhány képviselőtársammal, hogy ezt akkor lehetett volna méltóképpen megtenni, ha egy olyan, amúgy lehetséges konszenzussal kerül egy fontos dokumentum az Országgyűlés elé, amit valamennyi vagy legalábbis a legtöbb frakció szavazatával meg lehetett volna szavazni. Ezt a lehetőséget ‑ és erről szó esett a Törvényalkotási bizottság ülésén ‑ elmulasztotta a kormányoldal, illetve elmulasztották a képviselők, akik ezt a javaslatot benyújtották.

Én három vonatkozásról szeretnék röviden beszélni, amit érint ez a bizonyos politikai nyilatkozat; egyrészt a határon túl élő magyarok iránti felelősségvállalás mint egy nagyon fontos eredmény, a nemzetpolitika megvalósulása. Ezt valóban ki kell emelni, és nagyon fontos, hogy ez a dokumentum kiemeli ezt a vívmányt. Azt gondolom, ez nagyon fontos, és ez egy nemzeti alap kell hogy legyen. Nagyon szomorúnak tartom, hogy 30 évvel a rendszerváltás után ez még a mai napig is egyrészt vita tárgya, tehát ebben sajnos nincs teljes konszenzus. Másrészt azt is szomorúan látjuk, hogy akár kormányoldalról, akár bizonyos ellenzéki szereplők oldaláról vannak, akik a nemzetpolitika kérdését is aktuálpolitikai célra használják. Ez mindenképpen súlyos bűn. Ezen változtatni kell. Legyen ez, maga a határon túl élő magyarok iránti felelősségvállalás egy nemzeti minimum! Ha ezt el tudjuk érni, mondjuk, a következő néhány évben, az már egy óriási vívmány lenne.

A következő pedig a posztkommunizmus lezárására való utalás a dokumentumban. Van egy rész, ezt szeretném idézni ebből a dokumentumból, hogy a kommunisták több mint négy évtizednyi uralma során lepusztított, elszegényített, súlyos adósságokkal terhelt, szellemileg, lelkileg megnyomorított ország helyreállítása történelmi súlyú kihívás elé állította az új törvényhozás tagjait. Ezzel a megfogalmazással tökéletesen egyetértünk, és helye is van egy ilyen dokumentumban.

Ugyanakkor engedjenek meg még egy idézetet! Húsz évvel ezelőtt az Országgyűlésben egy fontos vita zajlott, a kommunista diktatúrák áldozatainak az emléknapjával kapcsolatos indítványt terjesztett elő egy képviselő, Horváth Béla. Akkor a vita során többek között ezt mondta az előterjesztő képviselő: „Úgy gondolom, hogy Magyarországon a civil szervezetek, a társadalom egy része vagy jelentős része igényli a múlt feltárását, nem szemlesütve, nem fal mellett sunnyogva kíván elmenni a XX. század bűntettei mellett.” Ez húsz éve hangzott el. Akkor a kormánypárti képviselők, a Fidesz-KDNP soraiból erőteljes taps hallatszott az ülésen.

Sajnos ki kell mondanunk, hogy a rendszerváltást nem tekinthetjük teljesnek, mert ez a szembenézés, az állambiztonsági múlt feltárása nem valósult meg. Ilyen módon nem adta meg az elmúlt harminc év egyetlen országgyűlési többsége sem azt a tiszteletet a kommunista diktatúrák áldozatainak, hogy ez megtörténjen. Ez egy óriási mulasztás. Ha más nem, akkor a 30. évforduló alkalmat kéne hogy adjon arra, hogy ezt a mulasztást, ezt a súlyos mulasztást pótolja az Országgyűlés. Ez is egy alkalom lett volna, egy méltó megemlékezés, egy méltó ünnep lett volna, ha ezt meglépi az Országgyűlés. Ezzel szemben a Fidesz-KDNP eddig húsz alkalommal szavazta le az aktanyilvánosság megvalósítására vonatkozó LMP-s javaslatot.

Még egy dologról szeretnék beszélni, egy nagyon fontos dologról, talán a legfontosabb dologról: a nemzeti önrendelkezésről, a nemzeti szuverenitásról, a szabadságunkról, amelyet most is nagyon komoly kihívások érnek. Kocsis Máté frakcióvezető úr megfogalmazásával is nyugodtan élhetnénk, hogy nagy külső nyomás ér minket, és arról is beszélhetnénk, hogy a birodalompártiak nyomása érvényesül. Ez teljes mértékben így van. Ha megnézzük, hogy mi az eredménye akár az elmúlt tíz év politikájának, hogy hány százezren kényszerültek elmenni az országból, sajnos eljutottunk odáig, hogy mára minden hatodik anyaországi magyar gyermek kényszerűségből külföldön születik. Egyre inkább érvényesül a kitettség, a gazdasági kitettség. Sajnos, nagyon sokszor tetten érhetjük azt, hogy a pillanatnyi politikai vagy a gazdasági érdekek előnyt élveznek a nemzeti érdekek képviselete kapcsán, képviseletével szemben, és bizony sokszor érvényesülnek a nagyhatalmi érdekek. Tehát ha most, a rendszerváltás 30. évfordulóján föl kell tennünk azt a kérdést, és feltesszük azt a kérdést, hogy van‑e most olyan kormány, amely felelősen és megalkuvás nélkül képviselné a magyar nemzeti érdekeket, akkor azt kell mondanunk, hogy nincs.

Zárásként annyit mondanék, képviselőtársaim, hogy van okunk ünnepelni ezt a jeles évfordulót, de akkor tudunk a legtöbbet tenni, és akkor tudunk méltóképpen főt hajtani elődeink előtt, ha nemcsak a szavainkban, hanem a tetteinkben is mindig a nemzeti érdekek képviselete vezérel minket.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)