Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A technikai személyzettől előre is elnézést kérek, hiszen államtitkár úrral igyekszünk a szociális távolságtartás új szabályainak megfelelő távolságot tartani, ezért félig-meddig vagyok csak a saját helyemen, de nem akarom kockáztatni az ön egészségét sem.

Ugyanakkor a Fidesz-KDNP kedélyállapotát szeretném felborzolni egy kicsit a tekintetben, hogy ha ezt így csinálják tovább, amit itt a mai napon összebűvészkedtek, akkor nem túlzás azt mondani, hogy a Fidesz-kormányok legnagyobb korrupciós botrányát készítik elő. Potenciális módon, ez kijelenthető, a Fidesz 4-es metrójáról lesz szó így, ebben az értelemben. Azt is látjuk, hogy vissza kellene önöket hozni a Csillagkapun túlról a magyar valóságba. Tehát halló, jó reggelt kívánok, kormánypárti képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy itt magyar emberek tízezrei veszítették el az állásukat az utóbbi napokban. Mindennap újabb ezrek veszítik el az állásukat, és önök itt arról társalognak a parlamentben, hogy egy több száz milliárdos beruházással új vasútvonalat építenek Budapest-Belgrád vonalon.

Ugyanakkor már ebben az évben a most előttünk fekvő költségvetésben ott van nagyságrendileg 60 milliárd forint, amely megfogható lenne; be kellene, kérem szépen, fagyasztani ezt a projektet, és a megfogható összeget ebben a pillanatban átutalni a járványügyi védekezés számlájára, és pont, és lefújni ezt a napirendet.

Az a helyzet, hogy önök ehhez képest arról tárgyalnak, hogy hogyan lehet további összegeket külföldi megahitelből, idegen partnerek igénybevételével belecsorgatni abba a tervezetbe, amelyet Magyarországon lényegében senki sem akar. Itt a „lényegében” szón lehet vitatkozni, nyilván a régióban élő egy-kétezer ember számára és a kiskunhalasi tízezrek számára azért ez mérhető segítséget is jelenthet tíz év múlva, ha egyszer jól megcsinálják. De az egészen biztos, hogy erre a beruházásra ebben a formában személyszállítási szempontból nincsen feltétlenül szükség. Megtérülése alsó hangon több száz év, ezzel szemben ellenérv nem hangzott el, mindösszesen annyi, hogy ne figyeljünk mi a megtérülési adatokra. Megtérülési tanulmányra nem áll módunkban figyelni, hiszen ezt nem osztották meg velünk, most majd titkosítva lesz innentől kezdve, és azt látjuk, hogy a legfontosabb mégis az az elképesztő több tíz milliárdos tétel, amely a járványügyi védekezésbe kerülhetne, ha az őrületet nem folytatná a Fidesz-KDNP.

Azt látjuk, hogy miközben egész Európa okosan valóban megpróbálja az indokolatlanul hosszú termelési láncot csökkenteni, megpróbál olyan helyzetet előteremteni, ahol a globalizáció idézőjeles vadhajtásait le tudja nyesegetni, a rá leselkedő negatív externáliákat tudja csökkenteni, addig Magyarország mit csinál? A kitettségét növeli egy ilyen beruházás által is. És igazuk van, én soha nem támogattam azt, hogy Magyarországon IMF-hitel legyen fölvéve, és a magyar gazdaság kiszolgáltatottsága tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt erősödjön, a kitettsége sem. Most sem fogom támogatni ugyanezt. Az én szememben a korábbi IMF-hitel és a mostani kínai megahitel egy kategória, hölgyeim és uraim. Jöhetnek nekem százalékos adatokkal, hogy most ez kicsit kedvezőbbnek tűnik, és bár Magyarországot eladósítjuk, de egy kicsit kevesebbet kell egy kicsit hosszabb idő alatt visszafizetni. Nem érdekel! A helyzet az, hogy a kitettségünket ugyanúgy növelik, nem a saját erőforrásainkra koncentrálva hozzák ki a helyzetből, amit lehet, és egész Európa vonalvezetésével szembemennek.

Európában 15 ország dolgozta ki a munkabérek kipótlásának rendszerét, szisztémáját. Az Orbán-kormány tizenhatodikként állt elő egy olyan ötlettel, amelyet bár három napja kommunikál gőzerővel, mégsem merte bejelenteni a konkrétumait az első pillanatban, mert mit csinál a Fidesz-KDNP? Telefonál, mér, mér, mér, szondázza a közvéleményt, hogy mi az, amivel a tömegek már elégedettek (Nacsa Lőrinc közbeszól.), és mi az, amit még meg kell tenniük annak érdekében, hogy a köztévé hazugságáradata közepette széles tömegeket megpróbálhassanak megnyugtatni. De a helyzet az, hogy „futottak még” kategóriában van a magyar kormány a munkabérek kipótlása tekintetében. És lehet ezen mosolyogni, de a számok makacs dolgok.

Ausztriában 80-90 százalékos nagyságrendű a kipótlás csökkentett munkaidő mentén. A munkaadó fizet valamennyit a ténylegesen ledolgozott órák után, és a ténylegesen le nem dolgozottak után pótol ki az állam, még egyszer mondom, 80-90 százalékig. Franciaföldön, ha valaki elvesztette az állását a válság miatt, mi történik? Az emelt összegű munkanélküli-ellátás a korábbi fizetése 84 százalékáig kipótolja az ő jövedelmét. Senki nem marad olyan helyzetben, mint Magyarországon az önök kormányzása alatt. Lehet itt nagy szavakat pufogtatni, de melyikük tud bármit üzenni annak a 40-70 ezer embernek, aki most egyik napról a másikra elvesztette az állását? Az önök munkabérkipótló terve, mert a részletszabályokat még mindig nem látjuk, nem szól egy büdös, árva szót sem azokról, akik elvesztették emiatt a megélhetésüket. Egyetlen árva szót sem. Hogy képzelik ezt önök?! Hogyan nevezhetik magukat felelős kormányzatnak, ha tízezrek esnek ki a szociális háló feslő lyukain keresztül?!

Ezek után előállnak egy olyan tervvel, amelynek értelmében részmunkaidő, illetve csökkentett munkaidő esetén csak az otthon nem maradó munkavállalók tekintetében 70 százalékot vállal majd, még egyszer mondom, egy szűkített munkaerő-állomány tekintetében a kormány. Ennek a megoszlása még a részletszabályokon múlik ‑ legyünk jóindulatúak, és tételezzük fel, hogy tudnak még történelmet írni, és ez a 70 százalék valóban 70 százalék volt. A mi „magyar munkahelyvédelmi alap” koncepciónk egyértelműen rendezné a helyzetet ehhez képest: 80 százalékot kell garantálni annak is, akinek még megvan a munkahelye, és igen, megkövetelni a munkáltatótól, hogy tartsa is fenn ezt a munkahelyet, hiszen nem mindegy, hogy a válság után milyen gyorsan tudunk talpra állni, de annak is ki kell pótolni a 80 százalékot, aki már elveszítette a megélhetését.

(12.10)

Senki nem maradhat az út szélén Magyarországon. S tovább tudnánk menni: hogy van az, hogy az általunk felvetett hiteltörlesztési moratóriumot meg tetszettek csinálni, ugyanakkor a végrehajtói letiltásokhoz nem voltak elég bátrak? Nacsa képviselőtársam, nyújtson be egy módosító javaslatot! Hogy van az, hogy a kisnyugdíjakból 33 százalékot a mai napig vonnak a végrehajtók? Hogy van az, hogy a legalacsonyabb fizetésekből több tartozás esetén, képviselőtársam, 50 százalékot elvisz a végrehajtó a járványügyi válsághelyzet kellős közepén? Nyújtsa be a módosítót, vigyék el ezt az ötletünket, nevezzék át, én meg fogom szavazni, itt leteszem a nagyesküt önnek, csak csinálják, könyörgöm. Kicsit kevesebb kioktatást, kicsit kisebb mellényt várunk el, és több cselekvést, és mi támogatni fogjuk önöket ebben.

Ennek az egésznek a fényében kellene értékelni a Budapest-Belgrád vasútvonal tervezetét. Én azt javaslom önöknek, hogy ezt most fagyasszák be. Fogják meg az egész projektet, és tegyék félre a válsághelyzet utánra. Ami megmozdítható forrás van ‑ és lehet, hogy államtitkár úr feláll és elmondja majd nekem, hogy ez nem 61 milliárd, hanem csak 17 vagy 3 vagy 2, ha félmilliárd forint, azt is tegyék bele a járvány elleni védekezésbe, a magyar munkahelyvédelmi alapba, hogy ki lehessen pótolni az elveszett fizetéseket. Erről szól most Magyarországon a létbiztonság a következő hetekben, hónapokban, hogy azok az emberek, akik a kilátástalanság mocsarába süllyednek ebben a pillanatban is, kaphatnak segítséget vagy sem.

S igen, a kínai beruházásoknak van egyfajta speciális szimbolikája jelen pillanatban. Egy kiváló Puzsér-publicisztikát lehetett olvasni ez ügyben, hogy hogyan vált a korabeli, pár száz évvel ezelőtti manchesteri külvárossá gyakorlatilag a mai Vuhan, hogy szervezte ki a fejlett világ a termelését a szemetével együtt olyan régiókba, amelyek jobb sorsra érdemesek, amelyeket nem lehet Európa és a fejlett világ kiszolgálóegységeinek tekinteni. Igen, újra kell értelmezni az egész globalizációs folyamatot.

Nekünk most 30 év politikai berögződéseit kell a politikai és történelmi szemétdombra vágni, pár nap alatt kellene itt együtt átkódolni magunkat, és most derül ki, hogy ki a méltó kormánypárt, és ki a méltó ellenzéki, mert nekünk egy önfenntartó Európát, azon belül egy önfenntartásra törekvő Magyarországot kell építenünk, teljes mértékben átkódolva azt, amit eddig tudtunk gazdaságpolitikáról és gazdaságfejlesztésről és infrastruktúra-fejlesztésről és vasútvonalakról. Nekünk egy olyan Magyarországot kell építeni, amely az élelmiszertől kezdve az építőanyagig, az infrastrukturális fejlesztések alapanyagáig a leginkább önellátó, és meg tudja termelni azt, amire szüksége van. Ez nem nemzetközi bezárkózást jelent, ez nem azt jelenti, hogy lezárjuk a határokat, egyáltalán nem. Egyenlő, normális, jó kapcsolatot kell ápolni Kínával, Oroszországgal, Németországgal, az USA-val és mindenkivel, akihez érdek fűződik, bármilyen világpolitikai érdek.

De ez nem jelenti azt, hogy az egyikfajta kitettséget, kiszolgáltatottságot, sok esetben gazdasági becsicskulást ‑ mert nevezzük ezt annak, ami az utóbbi 30 évben történt ‑ most le kellene cserélni egy másik irányba foganatosítottra. Nem! Az, hogy korábban egy elbaltázott IMF-hitel megbénította a nemzetgazdaságot, nem jelenti azt, hogy hasonlót kell csinálnunk másik világtájak, másik égtájak irányába, és a magyar kitettséget diverzifikálni vagy többfelé szétteríteni, de attól még ugyanolyan kitett gazdaságot építeni. Ez nem lehet a jövő útja.

Azt látjuk tehát, hogy igen, önök egy kedvezőnek tartott hitelt felvesznek ‑ szerintem nem kedvező ez a hitel -, 15 százalékos önrészt vállalnak hozzá. A kivitelezői kör jellemzően, mondjuk azt, hogy a gyanú szerint kormányközeli oligarchák, oligarchák rokonainak a cégeiből tevődik össze. Államtitkár úr, kérem egy dologra: kíméljen meg attól a kioktatástól bennünket, hogy bárki elindulhatott ezen a tenderen, vagy bárki beléphetett ebbe a körbe. Ez egy olyan cinizmus és egy olyan kornak az itt maradt félmondata, amelyek ellen önök fiatalkorukban elkezdtek küzdeni. Ez egy olyan korból itt maradt hozzáállást idéz, amely ellen önök valóban küzdöttek fiatalabb korukban a mostani fideszes felső vezetők, arra definiálták magukat, hogy ezt a bolsevik beidegződést valahogy kipurgálják vagy kiirtsák, és én pont attól kezdek félni, hogy a fiatal demokratákból viselkedésük tekintetében öreg bolsevikok lesznek, és ugyanazokat az eszközöket kezdik használni kormányzás alatt, mint ami ellen fiatalkorukban küzdöttek.

Én ettől szeretném megkímélni önöket, mert most, egy járványügyi veszélyhelyzet közepén meg tudnák kapni az ellenzéki támogatást a tisztességes javaslataikhoz, mindenféle normális, épeszű ötlethez meg tudják ezt kapni. De ennek nem az az útja, hogy most, amit esetleg üzleti érdeknek vagy kínai üzleti érdeknek tartanak, azt titkosítják a magyar közérdekkel szemben, tehát a magyar közérdeket helyezik a második helyre azért, mert az üzleti partnereik evidens érdekei erősebbnek mutatkoznak annál, mint amit a magyar átláthatóság megkíván.

Azt is látjuk, hogy én nem kívánok mindenben azonosulni még az elhangzott ellenzéki érvekkel sem, mert nyilván vannak közöttünk viták, ezeket le fogjuk bokszolni, de nem most, nem egy válságidőszak kellős közepén, hanem majd utána. Példának okáért én nagyon örülnék annak, ha a határon túlra szakadt magyar testvéreink adott esetben szélesebb körben férnének hozzá a vasúti infrastruktúrához, könnyebbé válna így a mindennapi életük vagy akár a vállalkozásuk menedzselése vagy a termőföldjük művelése. Én ebben biztos, hogy támogatnám önöket. De nem most, nem így, nem ilyen áron, nem ilyen konstrukcióban, és nem az önök üzleti partnereinek a meggazdagodása árán. Én akkor megfognám azt a pénzt, amely indokolatlan gazdagodás ebben a rendszerben, s azt fordítanám a határon túl rekedt testvéreink gyarapítására. De a helyzet az, hogy önmagában ezzel az érvvel nem lehet eladni ezt a fejlesztést.

Azt is látjuk, hogy amire most készülnek, az ütemtelen, szereptévesztésből fakadó és egész egyszerűen vállalhatatlan. Egy járványügyi veszélyhelyzet közepén önök nem tudtak még egy mérhető, védekezésre elegendő alapot összehozni. A járványügyi védekezésre szolgáló alapjukban ‑ államtitkár úr, cáfoljon meg, ha nincs így ‑ konkrétan átnevezések és átpántlikázások is vannak, tehát a teljes Foglalkoztatási Alap, nagyságrendileg 400 milliárd forint emellett egy-két tétellel együtt, megjelenik a járványügyi védekezésben, nem úgy, hogy új pénzt tettek volna oda, hanem egy eddigi kasszát átneveztek, átcímkéztek, egymás mellé pakolták ezeket, és bejelentették a sajtónak, hogy van 1100 milliárd forintunk védekezni. Egészen elképesztő. Szó sincs itt még a GDP 19-20 százalékáról, ahogy nyilatkozni tetszettek, nagyon egyszerű matekművelet, két lépcsőben levezethető, hogy ennek töredékénél tartanak.

Új forrásokra lenne szükség, meg is tudjuk nevezni ezeket az új forrásokat ‑ és ezzel zárom gondolataimat -: közteherviselés, kedves képviselőtársaim. Nézzük meg a közteherviselést! Ott kezdtük, ugye, hogy a pártok támogatásának felét ez a kormány elvette. Én azt mondom, hogy állok elébe, közteherviselés van. A Jobbikra nézve ez aljas politikai szándékból persze azt is jelenti, hogy egyik felét a Számvevőszékkel vitetik el, a másik felét pedig elviszik a védekezésre, de ezt legalább szívesen adjuk, ennek van értelme, legyen így!

Nézzük meg a többi tételt! Először is: a bankrendszert kisegítették azért fölülről, a Bankszövetséggel leültek okosan tárgyalni. Én azt mondom, hogy ennek most volt létalapja ebben a helyzetben, tehát ne kössünk bele mindenbe pusztán azért, mert kormányzati lépés. De hogy ezek után kiállnak a kamerák elé, és elmondják, hogy közteherviselés van, hölgyeim és uraim, részt vesz a bankrendszer a védekezésben! Nagyságrendileg mennyivel? 45 milliárd forinttal? Mennyi volt a bankrendszer rekordprofitja, regionális szinten kimagasló profitja az elmúlt mért egy évben, államtitkár úr? 600 milliárd fölötti. Hogy viszonyul ehhez a 45 milliárd, miután nyakon öntötték őket egy kis segítséggel a Bankszövetségen keresztül? Hol van itt a közteherviselés, kérem szépen?! Nem azt mondom, hogy legyen 50 százalék mindenkinek, de legalább ne hazudjanak bele a kamerába, könyörgöm!

Multi cégek. 36 milliárdos tételről beszélünk, amit nemcsak külföldi multi hálózatok fizetnek, magyar cégek ugyanúgy kifizetik, a nagyobbak, és azt mondom, hogy ha közteherviselés van, nincs is ezzel akkora baj. De hát emberek, mekkora összeget visz ki adózatlanul Magyarországról a multi szegmens ‑ az említett ‑ évente? Ezermilliárdos nagyságrendet. Elkérnek 36 milliárdot? Hol van itt a közteherviselés, kérem szépen?!

Lélekbátorságot kívánok tehát, minden kasszából, minden szegmensből mérhető összegek becsoportosítását a magyar munkahelyvédelmi alapba, és az összes fizetés kipótlását 80 százalékig, azokét is, akiknek megvan a munkahelyük, azokét is, akik már elvesztették ezt, és öntsük nyakon ezt az egész rendszert egy elbocsátási-felmondási stoppal. A közszférában ez szerintem evidens, ez magától értetődő, de a multi szegmensnek is mondjuk azt, hogy igen, segítünk, kipótoljuk a munkabéreket, de cserébe ne bocsássátok el a munkaerőt, mert pillanatok alatt újra akarjuk indítani a gazdaságot, ahogy a járvány és ahogy a járvány okozta válsághelyzet levonul. Én elkötelezett vagyok ezen vízió, világkép, koncepció mentén, bármelyik részét benyújtják, az én támogatásomra számíthatnak. Köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)