Székely Sándor (független)

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két tévedésem van a mai nappal kapcsolatban. Az egyik az, hogy azt gondoltam, hogy annál pofátlanabbul elintézni valamit, mint pár évvel ezelőtt a Fővárosi Közgyűlésben az online jegy bevezetését, illetve nem bevezetését, ott a képviselőknek a szavazás előtt egy perccel hoztak egy kétszáz oldalas papírt, és szavazni kellett egy hétmilliárdos dologról. Szóval, én azt gondoltam, hogy ennél pofátlanabbul nem lehet dolgozni, de úgy tűnik, hogy tévedtem. Itt egy 700 vagy 600 milliárdos dologról kellene dönteni úgy, ahogy ezt ma nagyon sokan elmondták körülöttem, gyakorlatilag titkosítottak az anyagok, és nem nagyon tudjuk, hogy miről beszélgetünk.

A másik probléma, a másik tévedésem a mai napra az, hogy én azt gondoltam, hogy ma arról fogunk beszélgetni, hogy hogyan mentsük meg az országot abban a helyzetben, amiben vagyunk a járványhelyzet miatt. Mi most tényleg arról beszélgetünk, hogy hogyan vegyünk föl egy gigahitelt akkor, amikor az országban százezrek vannak munka nélkül, illetve kerültek munkanélküli helyzetbe?! Tényleg arról beszélgetünk, hogy Orbán Viktor strómanjának hogyan legyen még pár száz milliárd forintja, miközben éppen körülöttünk omlik össze a világgazdaság, és így veszünk mi föl egy gigahitelt, azt sem tudván, hogy mi fog történni nemhogy Magyarországon, hanem a földön, mondjuk, két hónap múlva, hogy hogyan rendeződnek át a struktúrák?!

Nekünk nem erről kellene beszélgetni, hanem arról kellene beszélgetni, hogy hogyan védjük meg az embereket. Például arról, hogy mondjuk, legyen‑e 37 500 forint a családi pótlék, vagy legyen‑e a minimálnyugdíj 100 ezer forint, vagy hogy ne csak a vállalkozásokat meg a bankokat segítse ki a kormány, hanem mondjuk, a dolgozókat is, és legyen, mondjuk, 100 ezer forint a minimáljövedelem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.