Dr. Völner Pál (Fidesz)

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sok minden elhangzott, néha olyan is, ami a tárgyhoz kötődött (Dr. Varga-Damm Andrea: Ne, ne, ne!), de elérkezett az a bejelentés, amire azonnal reagálnom kell, Szögi Lajos ügyére, miután a szabályozás úgy szól, hogy az áldozatok igényei kielégíthetők ezekből a kártalanításokból. Minden esetben az Igazságügyi Minisztérium, amikor ezeknek az igényeknek a bejelentése megtörtént, az áldozatok számlájára utalta az összeget. Tehát megkérem Z. Kárpát Dániel képviselőtársamat, hogy legalább az áldozatok tekintetében ne állítson valótlanságokat, és mellőzze a demagóg és hatásvadász bejelentéseit, amelyek szöges ellentétben állnak a valósággal.

De ha már szót kértem, ha megengedi, elnök úr, akkor reagálok a többi elhangzottra is, és akár tudnak reflektálni önök is a korábbi megjegyzéseik alapján. Hogyan jutottunk el idáig? Ha megnézzük a bűnözési statisztikákat, a börtönök telítettségét a 2010-es és a 2010 utáni időszakban, akkor láthatjuk azokat az összefüggéseket, amelyek jelentkeznek. Ha csak azt vesszük, hogy a gépjárműlopások tekintetében 70-72 százalékkal csökkent az elkövetések száma, ha azt vesszük, hogy a regisztrált bűncselekményeknél 49 százalékos visszaesés van vidéken és 40 százalék a fővárosban, ha összefüggésbe hozzuk azzal a kemény büntetőpolitikával, amely 2010 után belépett, gondoljunk a három csapás törvényre, és gondoljunk arra a vegyes hozzáállásra, amelyet az ellenzék tanúsított ezekben a kérdésekben, akkor látható, hogy Magyarországon egy nagyon eredményes büntetőpolitika zajlik, nagyon jók a felderítési mutatók, nagyon jók azok a hatások, amelyeket elértünk. Elhangzott az is, hogy az utóbbi időszakban csökkent a börtönök telítettsége, netán azért, mert lehet, hogy jogkövető magatartásra is sikerült nevelni egyeseket, és a visszatartó erő is növekedett az elmúlt időszakban. Ezt a tényezőt mindig ilyen nagyvonalúan kifelejtik az ellenzéki képviselők a gondolatmenetük köréből.

A nemzeti konzultációval kapcsolatban is elhangzott több megjegyzés, de azt azért ne vitassuk el, hogy az állampolgároknak joguk van ebben a kérdésben is véleményt nyilvánítani, közvetlenül van joguk véleményt nyilvánítani. A beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban elhangzott, hogy ez hiányos, ugyanis csak ideiglenes intézkedéseket tartalmaz, tehát a kifizetések felfüggesztését, vagy éppen a börtönépítések határidejének a meghatározását, ugyanakkor kifelejtik azt, hogy a konzultáció eredményét igenis figyelembe akarjuk venni, és ezért nem végleges szabályozást terjesztettünk a tisztelt Ház elé. Ezekben a szabályozási kérdésekben ki akarunk térni arra, hogy ami az eredeti cél volt ‑ és most Gyüre képviselőtársamra nézek ‑, hogy az áldozatokhoz jussanak el ezek az összegek, ez egy nagyon jó felvetés volt, és nagyon jól be tudtuk építeni a törvénybe, de látjuk, hogy nem elég eredményes. Tehát 13 százalék alatti mutatóval nem lehetünk büszkék. Meg kell találnunk azokat a módokat, hogy hogyan lehet ezt kiterjeszteni, hogy tényleg oda jusson el az összeg, ahol a kár keletkezett, és nem pedig a büntetés-végrehajtással kapcsolatos igények generálódtak.

Nagyon köszönöm Gyüre képviselőtársamnak azt a megjegyzését, amelyben egy ilyen rövid levezetést tett, hogy körülbelül egymillió forint átlagban, valamivel egymillió alatti ‑ de ezen szerintem kár vitatkoznunk ‑ az az összeg, amit ki kell fizetnünk ezekben az ügyekben, amit megítélnek a magyar bíróságok a belső szabályozásnak köszönhetően. Elhangzott a másik szám is, hogy szerény becslései szerint is 6 millió forint lett volna ez az összeg abban az esetben, ha nem hozunk szabályozást, amit Strasbourg érdemi vizsgálat nélkül megítélt volna minden kiküldött ügyben. A másik fontos eleme, hogy abból az összegből soha nem láttak egy fillért az áldozatok. Tehát lehet, hogy szerény ez a 11-12 százalékos hozzájárulás az ő sérelmeikhez, de akkor is volt, és nem sikkadt el úgy, mint a korábbi időszakban, amikor strasbourgi ítéletek alapján történtek meg ezek a döntések. Tehát kijelenthetjük, hogy a magyar állam hozzávetőleg olyan 40 milliárd forintot az elmúlt időszakban csak ezeken az ügyeken ezen a módon az adófizetői pénzekből, a költségvetésből vissza tudott tartani. Hogyha ez bűn, akkor ezért bármikor bocsánatot kérek, meg felelősséget vállalok, vagy bárki szerintem a kormányfrakció részéről.

Elhangzott az is, hogy büntetések csökkentése, hogy amnesztia, vagy hogy kiengedjük a börtönökből az elítélteket. Azt hiszem, az elmúlt tíz év büntetőpolitikája igazolja, hogy ilyen törekvésünk nincs, ilyen gyakorlatunk nincs. Felvetném azt is, hogy a szabályozásnál is egyébként az egyik menekülőút lehetett volna az a strasbourgi javaslatok alapján, hogyha szabadságmegváltással kompenzáltuk volna ezeket az úgynevezett sérelmeket. Ilyenfajta szabályozás Magyarországon nem született, és nem is fog születni addig, amíg ez a kormány van a jogalkotás előterjesztőjeként jelen.

Varga László felvetésére, amit Vejkey Imre képviselőtársam felszólalása kapcsán tett, az előterjesztés nem szól arról az emberi jogi egyezménnyel kapcsolatban, hogy mi a kormány álláspontja. Tehát a képviselők közötti vitába most nem kívánok ugyan beleszólni, de nagyon érdekes felvetés, hogy önök, akik pont a szájzár kifejezést akarják bevezetni a képviselői munkával kapcsolatban, egy kormánypárti politikus véleményének a kifejtését pedig mélyen sérelmezik és elfogadhatatlannak tartják. (Dr. Varga László: Nem is erről kérdeztem, hanem arról, hogy mi a véleménye!) Szerintem inkább azt kellett volna felvetni, hogy a magyar fizetési viszonyokhoz képest miért ítél meg nagyságrenddel nagyobb kártérítéseket Strasbourg (Dr. Varga László: Azt kérdeztem, hogy önnek mi a véleménye, egyetért-e, vagy sem!), és nem pedig annak megfelelően, amit a belső viszonyokban kialakult szabályozásban elfogadhatónak tartott. (Dr. Varga László: Egyetért‑e államtitkár úr, vagy nem? Erről kérdeztem, csak nem válaszolt!)

Vadai képviselőtársamnak is, aki szintén azt mondta, hogy rászabadítjuk a társadalomra a bűnözőket, már az előbbiekben elhangzottak alapján is levezethető, hogy ilyenfajta gyakorlatunk nincs, nem is lesz. Éppen most van fent a honlapon, a feltételes szabadságra bocsátás szigorításáról fogunk majd tárgyalni, ami szintén nem abba az irányba mutat majd, hogy hamarabb fogjuk kiengedni a bűnözőket a börtönből. Nem is értem ezeket a valósággal, hírekkel, mindennel homlokegyenest ellenkező felvetéseket. Nagyon nehéz így vitatkozni egyébként, amikor nem a tények alapján folytatunk párbeszédet.

Keresztes László Lóránt képviselő úr említette, hogy négy évig ilyen helytelen gyakorlat volt. Azért van ezeknek az ügyeknek egy átfutási ideje. Utána vannak a kifizetési időszakok. Amikor észleltük ‑ az Igazságügyi Minisztérium ‑ ezeknek a fajta elburjánzását, tehát nem az volt, hogy a strasbourgi ügyek kifutottak, és aki úgy érezte, hogy a büntetési mértéket meghaladóan érik sérelmek a börtönökben, gyakorlatilag azok nyújtanak be igényeket, hanem ez az önök által is ismert és a felszólalásokban feltárt láncreakció szerinti mintanyomtatvány-biznisz beindult, tényleg akkor torlódott fel, és azért vagyunk ma itt, és azért tárgyalunk erről a dologról, hogy hogyan lehet ezt korrigálni, hogyan lehet orvosolni, hogyan lehet az áldozati igények felé terelni ezeket a pénzeket.

Azt hiszem ‑ Szögi Lajos ügyére kitértem ‑, remélem, hogy amilyen ügyről tudunk, és amilyen igény beérkezett, ezt eddig is mindig teljesítette az Igazságügyi Minisztérium, és ezentúl is mindig az áldozati igényeket fogjuk előnyben részesíteni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)