Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engem is meglepett az a termelési jelentési stílus, amely a kormánypárti felszólalásokból kitűnt, tisztelet a kivételnek, mert volt ettől eltérő is. Nézzük meg azt, hogy miben értünk egyet! Szerintem egyetérthetünk abban, hogy egy 9 milliárdos idézőjeles biznisz esetében itt azért korlátozásokkal kell és lehet élni, amellett, hogy a jogerős bírósági döntéseket persze figyelembe kell venni, de át kell alakítani azt a klímát, amely hasonló visszaélésekre ad lehetőséget. Én nem kívánok belemenni a számháborúba, hogy mely Fidesz-közeli és mely nem kormányközeli ügyvédi irodák mennyit kaszáltak ebből, hiszen ezt elmondták az előttem szólók, kristálytisztán kiderült mindez.

Engem leginkább az az álszentség zavar, ami a Fidesz-KDNP képviselőinek jó részéből árad, hiszen volt egy szimpatikus kezdetük, felütésük 2010 után, a három csapás iránya. Az egy általam is vállalható, támogatott és egy pozitív irányú elmozdulást jelentett, amelynek értelmében igenis lehetett szankcionálni komolyabb mértékben olyan bűnözőket, akikkel szemben korábban, ha nem is volt elnéző ez a rendszer minden esetben, de legalábbis a kiskapuk között azért néha ki tudtak surranni azoknak a kezei közül, akik tisztességesen szankcionálni akartak. És az a helyzet, hogy a bajok utána kezdődtek. Böröcz képviselőtársamnak mondom, hogy jöhet ön itt a statisztikai bűvészkedésükkel, de magyarázza meg nekem azt ‑ ne integessen, nyomjon gombot, ha mondani akar valamit! (Nacsa Lőrinc: Nyomtam.) ‑, magyarázza meg nekem azt, hogy ha a szabálysértési értékhatárt a Fidesz-KDNP indokolatlanul baromi magasra feltolta, és ezért korábbi bűncselekmények most már csak szabálysértésnek minősülnek, akkor milyen alapon mondhatja ön azt, hogy bár a statisztikák javultak, de a bűnözés visszaszorult Magyarországon.

Önök nem ismerik, egész egyszerűen nem ismerik a társadalmi együttélési problémák és azok formáinak jellemző megjelenési formáit, jellemzően a vidék Magyarországán, vagy mondjuk, Északkelet-Magyarországon, vagy akár Szabolcs megyében, ahonnan az én családom egyik fele jött. Önök egész egyszerűen nem ismerik azokat a társadalmi együttélési problémákat, tipikus gondokat, amelyeket a szabálysértési értékhatár emelésével kivettek a korábbi bűncselekményi kategóriából, és most már azt mondják, hogy persze, szabálysértés, nincs annyi bűncselekmény, de ettől még ezek léteznek a magyar valóság terében.

És azt is el kell mondjuk, hogy amikor a miniszterelnök rokonságába tartozó személy céges üzelmei miatt önök inkább egy átalánybírságot vállalnak uniós pénzek kapcsán, ahelyett, hogy kivizsgálnák ezeket az ügyeket, akkor igen nehéz az erkölcsi kioktatásokat önöktől elfogadni. Tehát úgy érezzük ebben az esetben is, hogy ha önök ennyire bátrak lettek volna ‑ (Böröcz Lászlónak:) ne vigyorogjon, kérem, mert ezek komoly témák! ‑ a Cozma-ügy idején, azt követően, ha ennyire bátrak és férfiasak lettek volna akkor, amikor Szögi Lajossal az a tragédia történt, és önök még azt is elnézték, hogy az érintett, óriási bajba került családok a megítélt kártérítésből lényegéből semmit ne kapjanak meg, akkor egész egyszerűen nem értem a mostani viselkedésüket. Amikor a Jobbik azt javasolta, hogy ilyen katasztrofális esetekben a megítélt összeget először kártérítés gyanánt kapják meg az áldozat hozzátartozói, és csak utána kerülhessen elszámolásra bármi egyéb, önök miért voltak csendben? Hol volt akkor a mostani lélekbátorságuk? Hol volt az elképesztően harcias és elképesztően karakteres kiállásuk? Miért nem háborodtak fel Szögi Lajos és családja kapcsán? Miért nem háborodtak fel a Cozma-ügy után? Miért nem akkor tették le elénk ezeket a csomagokat és vitték keresztül a rendszeren?

Egészen elképesztő tehát a hozzáállásuk és az a flegma, kioktató, arrogáns modor, ahogyan előadnak egy olyan témakört, amiben alapvetően egyetérthetnénk. És persze, egy ilyen elképesztő üzleti torzulást mindannyian vissza akarunk szorítani, én mindenképpen, de 2016-ban azt a bizonyos szellemet a palackból önök engedték ki.

Tehát az a kérésem, hogy egy kissé visszafogottabban álljanak ehhez a kérdéshez, és reagáljanak arra is, amit mi elmondtunk. Igen, ezek a visszaélések, amelyeket Szilágyi képviselőtársam felhozott, valósak-e, tudják‑e vállalni az ezekkel való szembenézést, illetve szembe tudnak‑e nézni az áldozatok azon hozzátartozóival, akiknek az esetében önök egyáltalán nem voltak ennyire bátrak, és elmulasztották a kiállás minimálisan elvárható formáját is? Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.20)