Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat számos olyan kérdéskört próbál rendezni, amely által további kérdéseket vet fel. Talán a legegyszerűbbnek tűnne ebből a hagyatéki ingóságok köre, ahol azt láthatjuk, hogy az utóbbi időszakban, miközben leltári érték szerint vagy nyilvántartási érték szerint több mint 700 milliós tömegről van szó, az utóbbi három évet tekintve az ennek hasznosításából befolyó bevétel az előttem fekvő papír szerint a 6 millió forint körüli nagyságrendet éri el. Tehát egyértelműen elmondható, kijelenthető az, hogy nem feszült meg az erre hivatott osztály az utóbbi években a tekintetben, hogy a hasznosítás tekintetében előrelépést érjen el.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy az MNV Zrt. itt a tulajdonába von egy bizonyos értéktömeget, és valóban hatalmas probléma, amit Hegedűs Enikő képviselőtársnőm kiváló módon jelzett, hogy a tulajdonába kerülés után mi lesz akkor, ha ebből bármiféle fajta bevétel keletkezik, hogy jut el ez a költségvetésbe. Láttunk egészen elképesztő példákat hasonló tárgykörben, mondjuk, a devizahitelesek forintosítása, elszámolása, ami egyébként állításom szerint hibás módon zajlott le, de mégis egy meglévő, létező gazdasági folyamat, ezt követően is százmilliárdos nagyságrendű profitra, nyereségre tett szert egy olyan szerv, amelytől a költségvetésbe ez a nyereség végül nem jutott el. Tehát létezik a magyar gazdasági szerkezetben ilyen jelenség. Jó lenne ezt más frontokon elkerülni.

De azt is látnunk kell, annyi sem merült fel az utóbbi három évben, hogy a nehéz helyzetben lévő magyar családok részére akár adományozás formájában bizonyos vagyontárgyak kiutalásra kerüljenek. Márpedig az a nagyon sok százezer, mondhatni több millió létminimum alatt élő magyar ember igenis rászoruló lenne arra, hogy egy ilyen vagyontömeg ne poros raktárakban és dohos helyiségekben kerüljön elhelyezésre, hogy aztán majd valaki egyszer úgy tudja hasznosítani, hogy a költségvetésbe ennek a bevételi részét ne kelljen becsorgatnia.

(11.00)

Azt is láthatjuk, hogy a közműszolgáltató tekintetében megint csak egy strukturális átrendeződés következik be. Én nem akarom minősíteni azt a belső hatalmi átrendeződést, aminek talán vagy eredője, vagy következménye ez az egész, nem érzem magam feljogosítva arra, hogy ítéletet mondjak ezen a területen. De az látszik, hogy ettől még a magyar fogyasztók biztonsága 100 százalékban nem garantálható. Meg is mondom, hogy miért. Az utóbbi években az úgynevezett rezsicsökkentés mentén, egy nagyjából 20 százalékos világpiaci áresés mentén Magyarország kormánya nagyjából 20 százalékos nagyságrendű engedményt hozott be a magyar rendszerbe. Tehát gyakorlatilag egyikből következett a másik.

Nem akarjuk elvitatni ennek eredményeit, nem vagyunk ellendrukkerek. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy állami közműszolgáltató ide vagy oda, ellenőrzési rendszer ide vagy oda, mi fog akkor bekövetkezni, ha egy 20 százalékos világpiaci árnövekménnyel szembesül Magyarország. Hiszen látható, hogy ebben az esetben valahonnan, adott esetben a költségvetésből akarják önök súlyos milliárdokkal kipótolni ezt a rendszert. Nagyon komoly válaszokért kiáltanak ezek a felvetések, hiszen önmagában az, hogy egy állami koncentráció lezajlik, önmagában az, hogy a felelős személyén vagy intézményén változtatunk, még nem jelenti az ellátásbiztonság hosszú távú garanciáját.

Még akkor sem, ha hozzám egyébként közel állna az, hogyha a kormányzat rendelkezne egy reprivatizációs stratégiával, és egy olyan stratégiával is, amely a hasonló állami vagyonelemek és közműcégek, egyéb cégek működtetési stratégiájáról szól. Viszont 2010 óta hiába követeljük ezt, azt látjuk, hogy a kormányzat az adott év gazdasági teljesítményétől függően mindig elkülönít, felszabadít bizonyos forrásokat, ezek általában a pár tízmilliárdos szintet szokták megütni, és amennyi „marad”, abból próbál stratégiai cégeket, elemeket vásárolni. Ezt sok esetben túlárazott módon teszi. Volt olyan vagyonelem, amiért a becslések szerint 2-3-szor annyit fizetett, mint amennyit az valójában ér.

Azt is elmondhatjuk, hogy nem tudjuk, hogy a következő években milyen hasonló akvizíciókat tervez a kormányzat, hogyan kívánja hasznosítani ezeket a vagyonelemeket. Tehát számos tisztázatlan kérdés van ebben a rendszerben. Amikor egy ilyen stratégia hiányában elkezdünk az állami vagyonról vitatkozni, alapvető kérdéseket kellene tisztázni. Ezen alapvető kérdések közé tartozna az, hogy hol van egy állami vagyonleltár, a nemzeti vagyon összesítése hol van. A kettő egyáltalán nem ugyanaz! Az állami vagyon és a nemzeti vagyon részben egymást fedő, de azért egészen különböző dimenziójú kategória. Viszont egy nemzeti vagyonleltár szükségességére öt éve hívjuk fel a figyelmet. Nyomokban sem látunk ilyet.

Egyszer volt itt talán a nemzeti vagyonról egy olyan vita, ahol egy nemzeti vagyonkörbe papíron bevontak kisvasutakat, különböző olyan kisebb intézményeket, amelyek nagyon fontosak, de adott esetben nem fedik le a nemzeti vagyon teljes körét. Hiszen ebbe beleértendő Magyarország összes stratégiai lehetősége, beleértendő nemcsak állampolgárainak és az államnak a vagyona, hanem nagyon sok olyan eszközelem és olyan stratégiai lehetőség, amiből ez az ország a jövőben táplálkozhat. Ennek hiányában nagyon nehéz víziót felrajzolni, és mondjuk, egy tízéves stratégiáról beszélni. Márpedig elvárható lenne ettől a kormányzattól, hogy ötévnyi, majdnem végig kétharmados kormányzás után rendelkezzen egy ilyennel.

Ami viszont az egészen elképesztő kategóriába tartozik az előttünk fekvő csomagban, és indoklásért is kiált, az az, hogy az önök által papírra vetett tervezet szerint a cél az, hogy rugalmasabbá és gyorsabbá váljon az állami vagyongazdálkodás. Ezzel önmagában nem lenne semmi probléma. Az viszont, hogy adott esetben lehetővé teszik azt, hogy állami cégek ingatlanokat vagy más vagyonelemeket úgy csereberélhessenek egymás között, hogy mondjuk, egy állami tulajdonú épületet áttesznek egy olyan cégbe, ahol az állami vagyonkezelő nem gyakorolja a tulajdonosi jogokat, pontosabban nem állami vagyonkezelő gyakorolja a tulajdonosi jogokat, egészen durva példák elképzelésére nyit teret, és elmondható, hogy az állami vagyonnal történő felelőtlen játszadozás kiskapuját nyithatja ki. Éppen ezért azonnali magyarázatért kiált az, hogy mégis hogyan gondolták azt, hogy mondjuk, egy állami tulajdonú épület kikerüljön egy olyan társaságba, olyan gazdálkodó egységhez, ahol nemhogy állami vagyonkezelő nem gyakorol tulajdonosi jogokat, de az ellenőrzés mértéke is egészen minimális.

Tehát abban biztosak lehetünk, hogy a Jobbik a törvényjavaslatnak ezt a részét, az állami vagyonnal való felelőtlen dobálózást, annak elherdálását semmilyen formában nem tudja támogatni. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)