Hegedűs Lorántné (Jobbik)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Legelsősorban arról az érdekességről szeretnék szólni, ami nem könnyíti meg különösképpen a Ház törvényhozási munkáját, ugyanakkor egy elég szomorú képet fest a kormányzat kodifikációs munkájáról.

Arról szól ez a történet, hogy az állami vagyonról szóló törvényt két, jelenleg futó törvényjavaslatban is módosítani kívánja a Ház, illetve a kormányzat. Az egyik a tegnap tárgyalt 5046. számú iromány, amely meglepő és elgondolkoztató módon ugyanazokat a paragrafusokat módosítja, tehát a 3. § (2a) bekezdése, illetve egy (2b) bekezdés, amelyeket a jelenlegi, most tárgyalt, 4853. számú törvényjavaslat is módosítani kíván.

Érdekes versenyfutás van az időben tehát a tekintetben, hogy melyik törvényjavaslat lesz előbb megszavazva, előbb kihirdetve, és milyen módon fognak változni ezek alapján tehát a jogszabályok, hiszen két-három egymásnak ellentmondó rendelkezés is van ezekben a pontokban. Tehát olyan módon módosítja, mondjuk, adott esetben a 3. § (2a) bekezdését az előttünk fekvő törvényjavaslat, mint amely értelemben egyébként hatályon kívül helyezi teljes egészében a tegnap tárgyalt törvényjavaslat.

Nagyon szépen kérem a mélyen tisztelt államtitkár urat, hogy tegye számunkra nyilvánvalóvá, hogy pontosan mi is zajlik a kormányzati kodifikáció tekintetében, hogy most melyik minisztérium melyik törvényjavaslatot gondolja komolyan, hogyan is próbálják ezeket az ellentmondásokat aztán végül összefésülni és egy egységes képet mutatni.

A másik, ezzel összefüggő kérdéskör, ami az állami vagyon állományáról szól. Itt már az előbbiekben hallottunk róla, és Z. Kárpát képviselőtársam ezt részletesebben ki is fogja önöknek fejteni, hogy Lázár János úr, a Miniszterelnökséget vezető miniszter igen nagy felhatalmazást fog kapni a jövőben az állami vagyonnal kapcsolatban, mondhatjuk, hogy a szabad rablás az ő hatásköre lesz ezentúl, tehát zabrálást bármikor, bárhol elrendelhet, és az ingatlan vagyon kapcsán olyan visszavonhatatlan rendelkezéseket tehet, amelyek súlyosan károsíthatják összességében a közvagyont.

Meglepő és elgondolkoztató az a tény, hogy ennek kapcsán az eddigi, szeptember 30-ai időpontot az állami vagyon állományáról, illetve a gazdálkodási folyamatokról most kitolják önök december 31-ig. Vajon mire van szükség ebben a három hónapban, miért szükséges eltolni ezt a határidőt, és vajon hogyan óhajtja megtárgyalni a Ház majd a zárszámadási törvényt, hogyha mellette nem láthatunk egy valós képet a közvagyon állapotáról?

Nagyon szépen kérem az államtitkár urat, hogy tegye számunkra nyilvánvalóvá, hogy miért van szükség erre a módosításra, hiszen a részletes indokolásban vajmi kevés felvilágosítást kapunk e tekintetben, és maga az előterjesztés sem tartalmazott erről egy szót sem.

Ugyanakkor az MNV Zrt.-nek azt a jogkörét, miszerint közreműködik a nemzeti vagyongazdálkodási irányelvek és az éves nemzeti vagyongazdálkodási program előkészítésében, törölni fogják. Azért ez számomra egy kicsit furcsa. Tehát tulajdonképpen miért is nem közreműködhet az a zrt. ezeknek a dokumentumoknak a kidolgozásában, amely egyébként a rábízott vagyonról való számadást is jelentheti egyben, úgy, hogy abban az Országgyűlés felé számol be a kormányzat? Miért nem lehet ehhez semmi köze ezentúl az MNV Zrt.-nek?

Továbbmenve az elektronikus árverés intézményére, amelyet ezentúl majd most már az MNV Zrt. is alkalmazhat, és ilyen értelemben ez egy új jogintézmény, gondosan kiemelik a 6. §-ban azt a tényt, miszerint ezek az árverezők, akik az elektronikus árverési rendszerbe majd árverezőként beléptetésre kerülnek, meg kell hogy feleljenek a nemzetivagyon-törvény 3. § (1) bekezdés első pontjának, azaz átlátható szervezeteknek kell lenniük. Erről pedig nyilatkozniuk kell. Ez egy rendkívül fontos kitétel, nagyon üdvözlendő, köszönjük, hogy ezt a kormányzat beletette.

Egy nagyon kis momentumra hadd hívjam fel ugyanakkor ezzel kapcsolatban a tisztelt kormányzat figyelmét. Ilyen értelemben már más egyéb eljárások kapcsán is fontos megnyilatkoztatni, mondjuk, például szerződés esetén, hogy ha egy közvagyonnal gazdálkodó szervezet ‑ akár államra gondolunk, akár önkormányzatra ‑ szerződést akar kötni egy bizonyos gazdasági társasággal, akkor meg kell nyilatkoztatni arról, hogy átlátható szervezet-e vagy sem. Az adott szervezet nyilatkozik, úgy érzi magáról, hogy átlátható, és erről nyilatkozik is. De mi van akkor, hogyha valójában nem ilyen jellegű társaságról beszélünk? Meglepő módon semmi nincs.

Hadd mondjak egy példát, tisztelt miniszter úr! Ez egy nemzeti vagyon körébe tartozó vagyontárgy, a Bérc u. 16. szám alatt lévő ingatlan, egy hatalmas nagy gellérthegyi ingatlan, amely az I. kerületi önkormányzat tulajdonában volt, tehát nemzeti vagyon volt. E tekintetben a fővárosnak elővásárlási joga volt. Jelentkezett egy szervezet, történetesen, csak úgy mellesleg említeném meg, hogy Czira Szabolcs nagykőrösi fideszes polgármester hatáskörébe tartozó gazdasági szervezetről van szó, nem átláthatóról, Svájcban van bejegyezve egyébként, hogy meg szeretné venni ezt a bizonyos ingatlant, mert egyébként majd a későbbiek során a Mészáros Lőrinc által vezetett cég akar ott egy hatalmas nagy építményt kivitelezni. A vagyonértékesítés során beszerzésre került ez a bizonyos nyilatkozat a cégtől. Mondom, mindenki megnézheti, teljesen egyértelmű, a nyilvános cégadatokból kiderül, hogy egy nem átlátható szervezetről beszélünk, de ők nyilatkoztak magukról, hogy ők átláthatónak érzik magukat.

Amikor ezt az ügyészség felé jeleztük, amikor ezt jeleztük a kormányhivatal felé, az derült ki számunkra, hogy amennyiben kilóra megvan az a papír, amit a nyilatkozatnak tekinthetünk, akkor se ügyészségnek, se kormányhivatalnak jelenleg nincs lehetősége arra, hogy a tartalmát vizsgálja.

(10.50)

Tehát bármelyik magyar állampolgár egyébként megnézheti a nyilvános cégadatokból, kiderülhet számára, de sem az ügyészségnek, sem a kormányhivatal egyetlen dolgozójának nincsen arra jogosultsága, hogy ezt megtegye szintén és azt mondhassa, hogy aki e tekintetben nyilatkozott, az nagyot hazudott, és e tekintetben ezt a nyilatkozatot semmissé nyilvánítsa, sőt adott esetben a büntetőjogi lépéseket is megtegye. Tehát nagyon fontos, hogy ez bekerül, de mi van akkor, ha majd ezek a bizonyos árverő cégek ugyanígy nyilatkoznak arról, hogy ők átláthatónak érzik magukat, közben pedig nem is azok. De persze mondhatnám az Andy Vajna-féle offshore-cégeket, amelyek ‑ csak a tegnapi napon derült ki számunkra ‑ sok milliárd forint tekintetében visznek ki igen jelentős hasznot Magyarországról, és erre a kormányzat úgy reagál, hogy örülnek, ha vannak Magyarországon nyereséges vállalkozások. Számunkra kicsit kevésbé örvendetes, hogy ez a nyereség nem Magyarországon érvényesül, nem Magyarországon marad, hanem meg sem állnak vele talán Belizéig vagy Luxemburgig, nem tudom, hogy hova van éppen ez a cége bejegyezve Andy Vajnának.

No, a következő pontja ennek a törvényjavaslatnak az MNV Zrt.-nek az a fantasztikus ajándéka, amelyet az államtól fog kapni, tehát a rábízott vagyon ezentúl nemcsak a vagyonkezelésében lesz, hanem az immateriális javak, tárgyak, készletek s a többi, minden egyik pillanatról a másikra át fog kerülni az MNV Zrt. tulajdonába, amit ezen elektronikus eljárás kapcsán, amit az előbb említettem önöknek, majd értékesíthet. Itt az általános indoklásban és a részletes indoklásban is hosszan előadják, hogy itt öröklésből származó tárgyakról van szó. Nyilván nem is kétlem, hogy nagyrészt, jelentős részben öröklésből származó tárgyak, de maga a törvényjavaslat nem erre vonatkozik, hanem minden, ami az MNV Zrt. tulajdonában álló tárgy, tehát ingóság, pontosabban: az állam tulajdonában van, de az ő vagyonkezelésében van, átkerül most már a tulajdonába ingyenesen, és aztán értékesíteni fogja. Kérdés számomra, hogy ezzel az értékesítés folyamán befolyó összeggel vajon mi fog történni. Eddig egyértelműen ez állami bevételnek minősült, de most már mivel nem az állam tulajdonáról van szó, hanem az állam tulajdonában álló zrt. tulajdonáról, nyilván ez csak a zrt.-ig fog eljutni. Semmi kötelezettsége nem lesz ezentúl az MNV Zrt.-nek, hogy valójában a magyar költségvetésbe be is folyassa ezeket az összegeket.

A másik kérdés, ami ezzel kapcsolatban bennem felmerült, és nem tudom megint csak elhallgatni, az, hogy éppen két nappal ezelőtt, kedden szavazott a Ház arról, hogy ezentúl titkosítva lesznek bizonyos kérdések, ami az állami költségvetést érinti, az állami bevételeket érinti és így tovább. Amikor megkérdeztük annak idején a Költségvetési bizottságban, hogy vajon erre miért van szükség, akkor Banai államtitkár úr úgy válaszolt, hogy bizonyos ingatlanértékesítésekre fog itt sor kerülni, és az abból befolyó összegek tekintetében nem akarják előre elárulni, hogy mely ingatlanokat szeretnének értékesíteni, mert majd akkor ezáltal kvázi beárazza magának a piac ezeket az ingatlanokat előre, és akkor talán még azt az összeget sem fogják tudni elérni, amennyit egyébként remélnének. Ebben van valami logika.

Hozzáteszem, hogy nemzeti vagyont értékesíteni csak úgy lehet, hogy az aktuális értékbecslés alapján, mely ingatlan-értékbecslés nyilvános adat. Azt nem hazudhatják le, hogy van ilyen, vagy hogy mit tartalmaz ezeknek az ingatlan-értékbecsléseknek a végösszege. Ugyanakkor, amikor megnézzük a magyar költségvetést, azt látjuk, hogy ezen a soron, az ingatlanértékesítés soron 12,5 milliárd forinttal számol a kormányzat, egyéb értékesítés tekintetében csak szerény 70 millió forinttal. De kérdés, hogy ez a szám valójában mennyi lesz, és hogy ez a bizonyosfajta titkosítás igazából mi mindenre fog majd kiterjedni. Nem magára az elektronikus árverésre gondolok, annak a folyamatára, hiszen annak nyilvánosnak kell lennie, de hogy valójában mi mindent szán e tekintetben a kormányzat előzetesen majd eladásra, az ebből a törvényjavaslatból nem derül ki, és félő, hogy a következő időszakban sem fog majd kiderülni összességében, hogy önök valójában a későbbiek során mi mindenre gondolnak majd, mit gondolnak majd eladni. Nagyon szépen kérem az államtitkár urat, segítse abban a törvényhozói munkánkat, hogy e tekintetben egy listát bocsát a rendelkezésünkre. Nyilván vannak olyan tárgyak, amelyeket csak nagy tömegével lehet összességében felsorolni, hiszen ez egy százezres nagyságrendű lista lenne, de azért felteszem, hogy vannak benne olyan jelentős vagyontárgyak is, vagyonelemek is, amelyek aztán a későbbiek során értékesítésre kerülnek, komoly bevételt jelent majd az államnak, illetve nem tudhatjuk, kinek, hiszen e tekintetben kétségeink vannak.

Még egy utolsó gondolat: a köztulajdonban álló gazdasági társaságok esetén, ha köztulajdonba kerülnek, akkor felügyelőbizottság létrehozása kötelező lesz majd. Hát az emberben feltolul a gondolat, hogy ha önök ezt ennyire szigorúan veszik, és ennyire komolyan gondolják, akkor vajon a Nemzeti Bank esetén ugyan miért nem óhajtják önök ezt a bizonyos felügyelőbizottságot megalakítani. A tekintetben is kötelező egyébként, benne van az MNB-törvényben, hogy felügyelőbizottságot alakít az Országgyűlés, és azt ne mondják már nekünk, hogy azért nem tudja a kormányzat megalakítani, mert az ellenzék pártjai között e tekintetben nincsen egyetértés. De kérem tisztelettel, hála istennek, sikerült ezt az egyetértést megalakítani, van egyfajta konszenzus, amit a kormányzat is ismert, tehát elvileg nincs semmi akadálya, hogy ez a felügyelőbizottság létrejöjjön, mégsem jön létre. Az elmúlt, most már több mint egy éve ‑ 2014 májusától nem beszélhetünk MNB felügyelőbizottságáról ‑ vajon miért nem óhajtja a kormányzat ezt megalakítani? Ebbe a rendelkezésbe is rögtön beletesznek egy kivételt egyébként, hogy nem szükséges felügyelőbizottságot megalakítani abban az esetben, ha e bizonyos köztulajdonba kerülés, illetve a befolyásszerzés idején nem volt felügyelőbizottsága az adott gazdasági társaságnak.

Nem tudom, talán a kisördög munkál bennem, amikor azt gondolom, talán mielőtt állami tulajdonba kerül egy-egy ilyen cég, ha megüzenik nekik, hogy nem feltétlenül szükséges felügyelőbizottságot működtetni, talán jobb is, ha megszüntetik, és akkor nagyobb esély van arra, hogy az állam azt a bizonyos gazdasági társaságot megvegye, akkor utána majd, amikor már ténylegesen állami tulajdonba kerül, nem is fogják megalakítani ezt a felügyelőbizottságot, magyarul: mintha feltételül szabnák a leendő, megvásárolandó gazdasági társaságok számára, hogy ne is legyen és ne is alakítsanak felügyelőbizottságot, hiszen az állam igazából nem akarja ezt működtetni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)