Korózs Lajos (MSZP)

KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm a Házat. Én nagyon vártam már ezt az előterjesztést, annál is inkább, mert a szocialisták néhányszor tettek ilyen kezdeményezést az elmúlt években. A jogi aspektusait Répássy államtitkár úr elmondta. Üdvözlöm az előterjesztő személyében képviselőtársamat, mert azt gondolom, nagyon nagy szükség van rá. A jelenlegi pozíciómból adódóan nyilvánvalóan én inkább kritikai megjegyzéseket fogok tenni, de hangsúlyozni szeretném, hogy ezt is jobbító szándékkal teszem.

Hazánkban jelenleg is több százezer család küzd eladósodással, ahogy az előterjesztő is említette. A kormány ezzel kapcsolatos eddigi intézkedései, ahogy én látom, nem értek célba, vagy eleve nem a súlyos problémával küzdőket célozták meg. Az előbbire példa a Nemzeti Eszközkezelő, amely a mai napig, két év alatt alig 23 ezer felajánlást fogadott be ‑ legutoljára tavaly szeptemberben közöltek adatokat a honlapjukon ‑, de ehhez tartozik az ócsai lakópark is, ami szintén egy kormányzati kudarc volt. Ahogy én látom ezt az ócsai történetet, valamikor a közeljövőben egyetemen tanítani fogják, hogy hogyan nem lehet azonos problémákkal küszködő embereket szegregált környezetbe összezárva, a problémáikat, lakhatási problémáikat megoldani.

Ezzel szemben a végtörlesztés 170 ezer családnak jelentett segítséget, akiknek jelentős része feltehetően nem a legrosszabb helyzetűek közé tartozott. Természetesen nem baj, hogy a kormány segít a családoknak; a baj az, hogy azokon segít jobban, akiknek eleve több van. Gondoljanak csak bele, milyen álszent dolog az is, hogy a milliárdos lakóparki villájának rezsiköltségeit is ugyanolyan arányban csökkentette a kormány a rezsicsökkentés révén, mint azokét, akik saját keresetükből vagy valódi családi összefogással építettek fel egy kis családi házat, vettek lakást vagy bérelnek éppen egyet!

A szociális érzéketlenséget mutatja, hogy az igazán rászorulókkal nem sokat foglalkozott az elmúlt években a kormány: márciustól megszüntették a lakhatási támogatást, megszüntették az adósságkezelési támogatást, ezzel a két intézkedéssel félmillió család bevételét csökkentették; ez családonként néhány ezer forintot jelentett, ami egyáltalán nem sok, de fontos segítség volt számukra. Ezeket az ellátásokat nem megszüntetni kellett volna, hanem felemelni és bővíteni a hozzáférhetőséget. Az a huszon-egynéhánymilliárd forint, amibe ez került a költségvetésnek, elenyésző ahhoz képest, amennyit a luxuslakások villanyszámlaköltségénél elengedett a kormány az előző években, ugyanis az úgynevezett rezsicsökkentés olyan háztartásokat is támogatott, amelyek nem szorultak rá, sőt ezeket arányaiban jobban támogatta; de a rászorulók lakásfenntartási kiadásait nem mérsékelte számottevően a kormány, a 900 ezer, fával, szénnel és PB-gázzal fűtő háztartást az intézkedés még kevésbé érte el.

De nemcsak a rezsi kifizetése jelent problémát nagyon sokaknak, hanem az is, hogy ne sodródjanak bele még jobban az adósságspirálba. Miként egy lakhatással foglalkozó civil szervezet, a Habitat megállapította jelentésében: közmű- vagy hiteltartozás miatt Magyarországon évente körülbelül 500 ezer végrehajtási ügy indul el, ez a szám évről évre nagyjából 10 százalékkal növekszik; a közműdíjtartozást felhalmozók aránya sokkal nagyobb, mint a jelzáloghiteleseké; míg rezsitartozása a lakosság közel negyedének van, addig a jelzáloghitel-tartozások a népesség közel 7 százalékát érintik.

De térjünk rá az előttünk lévő javaslatra! A benyújtott javaslat preambuluma a következő mondattal kezdődik: „A természetes személyek adósságrendezésére vonatkozó új törvényi szabályozás eszköz arra, hogy az adós és valamennyi hitelezőjének felelős együttműködése az adós fizetőképességét helyreállítsa, hozzájáruljon a fizetési nehézségekkel küzdők, valamint a túlzottan eladósodottak számára olyan fizetési fegyelmet megkövetelő adósságtörlesztési terv összeállításához, amely figyelembe veszi a hitelezők méltányos érdekeit, ugyanakkor az adós és annak családja létfenntartásának és lakhatásának biztosítását is.” Ebből következően akár bővebb megoldásokat is tartalmazhatna a javaslat, ez azonban nem így van.

Tisztelt Ház! A fentiekkel szemben az MSZP több mint négy éve egy teljesen kidolgozott törvényjavaslatot nyújtott be a magáncsőd bevezetésére, amely minden adósnak érdemi segítséget jelentene. A kormánypártok azonban évekig napirendre tűzni sem voltak hajlandóak a magáncsőd ügyét, miközben hónapról hónapra adósságcsapdába került családok tömegei folytatnak küzdelmet a mindennapi megélhetésért. Törvényjavaslatunk elfogadása helyett évekkel később előterjesztettek egy olyan törvényt, amely csupán az adósok egy részének jelent tényleges megoldást, az évekkel ezelőtt adósságcsapdába került családok zömének semmilyen segítséget nem nyújt, ráadásul azoknak az adósoknak sem jelent biztos kiutat, akik végigszenvedik az adósságrendezési eljárás teljes folyamatát. Ezért az MSZP olyan módosító javaslatokat fog benyújtani, amelyek a magáncsőd alkalmazhatóságát minden adósra kiterjesztik, és a hitelezők érdekei mellett erőteljesebben érvényesítik az adósságcsapdába került családok szempontjait is.

De vegyük sorra a különbségeket az MSZP korábban többször benyújtott, a kormány által elutasított javaslata és a most előttünk lévő javaslat között! Az MSZP javaslata minden adós számára megnyitná az adósságrendezési eljárás lehetőségét, míg ez a javaslat számos megszorítást tartalmaz, ami az adósok jelentős részét kizárja az eljárásból. Az MSZP törvényjavaslata nemcsak akkor teszi lehetővé az eljárás megindítását, amikor az adós már 90 napos késedelembe esett, hanem a fizetésképtelenség veszélye esetén is lehetőséget teremtene rá.

A második megállapításunk: az adósok szempontjából az MSZP javaslatának legfőbb erénye az, hogy nem ír elő minimális megtérülést, tehát ha az adós átvészeli a tartós törlesztési időszak öt évét, akkor mentesül a további tartozások alól.

A harmadik: az MSZP javaslata a jövedelmet nem vonja el olyan mértékben, mint ez a javaslat.

Végezetül: az MSZP javaslata már az egész eljárásban jelentős szerepet szán a bíróságnak és a vagyonfelügyelőnek, gyakorlatilag nincs bíróságon kívüli eljárás.

További problémáinkat szeretném megfogalmazni. A javaslat egyik legfőbb hiányossága, hogy nemcsak a méltányolható lakásigényt, hanem az adósságrendezési eljárásba be nem vonható vagyonelemeket is végrehajtási rendelet fogja meghatározni.

Különösen az adósságtörlesztési terv végrehajtásának időszakára a javaslat lényegében nyomorba dönti az adóst, hiszen ekkor a lakhatáson felüli megélhetési költségekre csak az öregségi nyugdíj legkisebb összegét kötelező biztosítani. Azonban itt indokolt megjegyeznem, hogy alapvetően nem a javaslat normaszövege kárhoztatja nyomorúságra az adósokat, hanem az a botrányos körülmény, amely szerint az öregségi nyugdíj legkisebb összege még mindig 28 500 forint, immáron hét éve, mindeközben a Központi Statisztikai Hivatal szerint a létminimum, egyszemélyes háztartásra vetítve, 87 510 forint. Ebben a költséghányadban, illetve a létminimum összegében a lakásfenntartási költséghányad összege 25 ezer forint.

Megdöbbentő, hogy még azok sem mentesülnek biztosan a további adósságok alól, akik az adósságtörlesztési terv végrehajtásában végig együttműködnek a családi vagyonfelügyelővel, hiszen a javaslatban előírt minimális megtérülést ezen időszak alatt el kell érniük.

Teljesen életszerűtlen, hogy a mentesítő határozat érdekében a törlesztési időszak végén az adós egy összegben újabb nagyobb kifizetést tudjon teljesíteni.

(10.10)

Koncepcionális kérdés, hogy az adósságrendezési eljárás megindítására a javaslat szerint miért nem jogosult az a zálogkötelezett közeli hozzátartozó, akinek példának okáért a lakhatását biztosító ingatlanát terheli a főhitelező jelzáloga. Végül, de nem utolsósorban a javaslat szövegének túlburjánzó megfogalmazása helyenként felér egy rejtvényfejtéssel. A nagyon alacsony kodifikációs színvonal véleményem szerint jelentősen meg fogja nehezíteni a törvény alkalmazását.

Ha valamiért nem lennék szimpatikus önöknek és az MSZP észrevételei, legalább az előbb említett Habitat Magyarország, lakhatással foglalkozó civil szervezet véleményét érdemes megfontolniuk. Úgy véljük, ezek az észrevételek mind helyeselhetőek, ezek közül csak néhányat szeretnék kiemelni.

Túlságosan leszűkíti a bevonható adósok körét. A másik megállapításuk: az adósságtörlesztési eljárásban csak szűk körben teszi lehetővé a lakástulajdon megtartását. A harmadik észrevételük: a méltányolható lakásigényt nem rendeletben, hanem törvényben kellene meghatározni. A negyedik véleményük: túlságosan magasan határozza meg a javaslat a minimális törlesztőrészletet. A következő javaslatuk, a javaslathoz fűzött konkrét észrevételeken túlmenően az eladósodottság kezelésére több átfogó javaslatot is megfogalmaztak: mivel a legszegényebbeken a javaslat semmit nem segít, számukra külön programot kell csinálni. Következő javaslatuk: a március 1-jével eltörölt normatív lakásfenntartási támogatás helyett új, kifejezetten a szegény lakosságot célzó lakhatási támogatásra lenne szükség, végezetül aktív lakáspolitikai eszközök alkalmazását szorgalmazza ez a civil szervezet. Hangsúlyozni szeretném: ez utóbbiak egy civil szervezet javaslatai voltak.

Tisztelt Ház! Összefoglalva azt lehet mondani, hogy az előttünk fekvő javaslat számos súlyos lakhatási problémát nem tud kezelni. Sőt, a magáncsőd intézményét, amelyről lényegében szól, azt is bevezethetné ennél jobban. Akár azt is mondhatjuk, hogy a kormány a magáncsőd bevezetésével eddigi lakáspolitikájának a csődjét ismeri be, hiszen hiába ígért otthonvédelmi akciótervet, hogy megmenti a devizahiteleseket meg az eladósodott családokat, az sokaknak semmilyen érdemi segítséget nem jelentett.

Miközben most egy szakértő tollából idézek, hazánkban továbbra is több százezer család küzd eladósodással: „A jelzáloghitelek egyes növekvő terhei mellett a rezsi- és egyéb lakásköltségek is fizethetetlenné válnak sokak számára. Sokaknak nincs elegendő jövedelme, és vagyonuk felélése sem jelent fedezetet a tartozásaikra. Ezek a családok úgy érzik, hogy soha nem fognak tudni megszabadulni tartozásaiktól. Számukra a magáncsőd intézménye lehetőséget adna a kilábalásra.”

Ugyanakkor egy szakértő a következőket is leírta: „De tudnunk kell azt is, hogy a magáncsőd nem nyújt megoldást valamennyi, adósságspirálba került családnak, nem segíti a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező családokat.” Hangsúlyozni szeretném: ez utóbbi mondatokat egy lakásszociológus írta le. Sőt, azt is hozzátette, hogy a magáncsőd intézményének működtetéséhez az állam támogatása mellett a szociális területen működő segítő szolgáltatások, nonprofit szervezetek bevonása vezethet eredményre. Jelenleg a követeléskezelésnek és a végrehajtásnak nagyon magasak a költségei. A nonprofit szervezetek bevonása nemcsak az adósok érdekeinek érvényesítését segítő szociális munkát tesz lehetővé, hanem a rendszer költségeit is csökkenteni fogja.

Azt is el kell mondanunk, hogy sok ezer család vár további megmentésre, további segítségre. Súlyos lakáskörülmények között élnek ma családok százezrei, ezzel is kezdenünk kell valamit. Ugyanis ma Magyarországon 145 ezer háztartásban nincs vezetékes ivóvíz, 1,1 millió háztartásban pedig szennyvízelvezetés, ráadásul a lakásminőségi problémák is a gyereket nevelő családokat sújtják nagyobb arányban. Napjainkban több mint 170 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincs bent WC, és közel 136 ezer gyerek otthonában nincsen zuhanyzó vagy fürdőkád. A gyerekek egyharmada ‑ mintegy 620 ezer ‑ él olyan lakásban, ahol beázik a tető vagy nedves, penészes, dohos a lakás.

Tisztelt Ház! Végezetül meg kell említenem, hogy az MSZP nemrégiben egy komplett törvényjavaslatot készített a megszüntetett segélyek visszaállítása érdekében, köztük a lakhatáshoz kapcsolódó ellátások törvényben való szabályozása érdekében is. Azokat némileg korrigálva javasoljuk bevezetni azért, hogy ne kerüljenek újabb családok az utcára.

Javaslatot tettünk egy normatív lakásfenntartási támogatásra, amelyet a járások állapítanának meg, továbbá szükségesnek tartjuk minden településen az adósságkezelési szolgáltatás bevezetését, amely révén az adósságcsökkentési támogatásban és a tanácsadásban is részesülnének az érintett családok.

Szeretném megjegyezni, hogy a bizottsági meghallgatás kapcsán a kijelölt bizottság a javaslatomat nem támogatta. Mi ettől azért konstruktívabbak szeretnénk lenni a magáncsődről szóló javaslat tárgyalásánál, ugyanis módosító javaslatokat fogunk benyújtani annak érdekében, hogy jobb legyen a törvény, hogy minél több családot elérjen ez a segítség.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)