Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában Répássy államtitkár úr több körben is nagyon alaposan érvelt amellett, hogy miért van szükség azokra a kétharmados rendelkezésekre, amelyek most elmaradnak a végső törvényszövegből. Az államtitkár úr annak idején azt mondta, hogy egész egyszerűen az igazságszolgáltatás működőképessége forog kockán, tehát ha az ellenzék nem támogatja ezeket a javaslatokat, akkor az ellenzéket terheli a felelősség azért, hogy az igazságszolgáltatás nem működőképes.

Az általános vitában a kormány számára, egyébként később az Országos Bírósági Hivatal számára is az LMP megfogalmazta, hogy melyek azok a feltételek ‑ és ezek egyáltalán nem teljesíthetetlen feltételek ‑, amelyek esetén a kétharmados részeket is támogatni tudtuk volna. Elmondtuk azt, hogy amennyiben van időbeli és számbeli korlátja annak, hogy hány titkárt rendelnek ki az Országos Bírósági Hivatalhoz, illetve az igazságügyi tárcához egy adott időszakon belül, illetve hány olyan titkárból lesz bíró, aki korábban az idejét az igazságügyi tárcánál, illetve az Országos Bírósági Hivatalnál töltötte le, magyarul, nem lehet parttalanul élni ezzel az eszközzel, akkor partnerek vagyunk abban, hogy a kétharmados rendelkezéseket is megszavazzuk.

Ahhoz képest, hogy az egyeztetést itt a plenáris ülésen is kezdeményeztük, kezdeményeztük az Országos Bírósági Hivatalon keresztül is, semmilyen egyeztetés nem volt. Ehelyett ugyanaz a kormány, amely nagyon hatásosan próbált érvelni pár héttel ezelőtt, hogy a működőképesség érdekében miért van szükség arra, hogy növeljük az Igazságügyi Minisztériumba, illetve az Országos Bírósági Hivatalhoz kirendelhető titkárok számát, egész egyszerűen ezeket a rendelkezéseket kivette a törvényszövegből. Éltünk a gyanúperrel az általános vitában, mind a három ellenzéki frakció, hogy amennyiben korlátok nélkül lehet titkárokat kirendelni a minisztériumhoz, illetve az Országos Bírósági Hivatalhoz, illetve belőlük még pontszerzési előnnyel bírót is lehet csinálni, pulpitusra lehet őket ültetni, akkor gyakorlatilag könnyedén a Fidesz bírói keltetője is lehet ez az intézmény. Elmondtuk, hogy természetesen meghallgatva a szakmai indokokat készek vagyunk egyeztetésre. Erre az egyeztetésre azonban nem került sor. Innentől kezdve felettébb kétséges, hogy a kormányzat szándékai valójában tisztességesek voltak-e.

Szeretném még azt is elmondani, hogy azt is kifogásoltuk az elhagyott rendelkezésekkel kapcsolatban, hogy finoman szólva visszás, ha egy bírói kinevezés előtt a titkári munkát egy miniszteri értékelésre is alapozzák. Nem összeférhető a bírói intézménnyel az, hogy a bíróvá válás feltételeként többek között egy miniszter, egy politikus értékelése is ott hever az asztalon. Ráadásul plusz pontszámot fognak kapni azok, akik a minisztériumnál, illetve az OBH-nál töltik el a gyakorlati idejüket. Meghallgattuk azokat az érveket, amelyek arról szóltak a kormányzat részéről, illetve az államtitkár úr értékelése szerint is, hogy túlságosan belterjes a bírói szakma, ezért javasoltuk, legyen egy időbeli, illetve létszámbeli korlát, hogy hány olyan titkárból lehet bíró, aki a gyakorlati idejét a közigazgatásban töltötte el, illetve egyszerre hány titkárt lehet kirendelni a minisztériumhoz. Ezekre a felvetéseinkre nem kaptunk választ. Innentől kezdve, hangsúlyozom még egyszer, legalábbis kétséges, hogy mik voltak a kormányzat eredeti szándékai, hiszen ha valóban annyira fontos a kormányzat számára az igazságszolgáltatás működőképessége, nyilvánvaló, hogy kezdeményezett volna ötpárti egyeztetést.

Még annyit szeretnék elmondani az illetményekkel kapcsolatban, hogy itt nem pusztán a bírák javadalmazására kellene figyelni. Elmondtuk más törvények vitájában is, hogy jelenleg Magyarországon a közszférában 30 százalékos a dolgozói szegénység. A szolgálati törvény kapcsán is megemlítettük, hogy a rendvédelem területén is a nem hivatásos állományúak között döbbenetesen sokan élnek a szegénységi küszöb alatt, így van ez az igazságügyi alkalmazottaknál is. Ahogyan a rendvédelem vagy az oktatás, ugyanúgy az igazságügy is működésképtelen a kisegítő személyzet, az igazságügyi alkalmazottak nélkül.

Éppen ezért továbbra is követeljük a kormánytól, hogy az igazságügyi alkalmazottak számára is jöjjön el egy olyan bérrendezés, amely lehetővé teszi, hogy a szegénységi küszöb alól kikerüljenek, tehát egy méltó életpálya legyen az igazságügy működését segítő, nem jogvégzett alkalmazottak számára is. Köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)