Dr. Galambos Dénes (Fidesz)

DR. GALAMBOS DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az adótörvények kapcsán engedjék meg, hogy a szerencsejáték-törvénnyel, a sertéstőkehús-áfával, valamint a bankadóval kapcsolatos rendelkezésekről szóljak néhány szót. És itt szeretnék utalni arra, hogy az Orbán Gábor államtitkár úr által elmondottakat is érinteni fogja a felszólalásom. Néhány részletet azért szeretnék abból az aspektusból is megvilágítani, amit képviselői szemmel látunk, illetőleg amiről a Gazdasági bizottságban szót váltottunk.

Az Alaptörvény szerint Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Ezt az alkotmányos alapelvet az elmúlt öt év során végig képviseltük, ugyanakkor fontosnak tartjuk azt is, hogy társadalmunk alapját az értékalapú munka jelentse, és nem a kockázatos, nyerészkedő pénzszerzés. Az első körben tehát a szerencsejátékkal összefüggő kérdésekről szeretnék szólni az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán.

A javaslat a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényt úgy módosítja, hogy a játékkaszinók játékadójának 3 százalékát játékos­védelmi és karitatív célokra kell fordítani. Ennek minősül az éjjel-nappal hívható zöld szám és a szociális ellátórendszer keretében elérhető közösségi ellátásról szóló tájékoztatás is. Ezek, akár csak a cigarettásdobozon megjelenő, vélhetően elrettentő hirdetések, a legközvetlenebb módon tudják megszólítani a szerencsejátékosokat. Továbbá idetartozik a szerencsejátékkal kapcsolatos, esetleg káros mentális, pszichikai vagy szociális hatások megelőzése, kezelése is.

Az Országgyűlés a szerencsejátékokról szóló törvény preambulumát 2012-ben módosította, és céljaként jelölte meg, hogy szabályozza az állam szerencsejáték-monopóliumát és annak gyakorlásával kapcsolatos feladatokat, valamint a szerencsejátékból származó jövedelmek egy részét közcélra fordítsa.

(12.50)

Ennek megfelelően a törvény módosítása ezt a célkitűzést kívánja elérni, elkerülve, hogy a szerencsejáték által előforduló negatív hatások bekövetkezzenek.

A szocialista kormányzás ideje alatt ‑ erre nyilvánvalóan lesz majd reakció Gúr Nándor és Józsa István képviselőtársaim részéről ‑ az állampolgároknak joggal lehetett az az érzésük, hogy az állam számára nem érdekes, hogy az állampolgárok miként és hol költik el a pénzüket. A nyerészkedés, a mindenáron való profitszerzés eredményei hamar kibuktak. Ennek eklatáns példája a sukorói kaszinóálom, amely esetében a súlyos visszásságok nyilvánvalóvá válása után komoly költségek terhelik a magyar államot. (Zaj az MSZP soraiban.) Tudtam, hogy tetszeni fog ez a tézis, de ez így van tényszerűen is, hiszen a nyertes pereink mind a hazai, mind pedig a nemzetközi bíróságok előtt azt igazolják, hogy ez egy súlyos, megalapozatlan, az országot jelentős költségekkel terhelő, rossz döntés volt.

Ezzel szemben 2010 óta a kormány jelentős lépéseket tett a preambulumban megfogalmazott célok elérése érdekében. Ezek közül a legfontosabbak 2012-ben léptek hatályba. A magántársaságok öt évre kaphatnak engedélyt az internetes sportfogadás-szervezésre, ami után játéktípusonként évi 100 millió forint koncessziós díjat, továbbá kéthetente játékadót, negyedévente pedig felügyeleti díjat kell fizetniük. Ezáltal a kaszinóüzemeltetés legális keretek közé került. Az állami szerencsejáték-szervező alanyi jogon vehet részt az online tevékenységben. Az állam fokozott szerepvállalása ebben az esetben is az illegális cselekmények elburjánzását hivatott megelőzni. Az elfogadott változtatások értelmében az érintett társaságoknak ellenőrizniük kell a regisztrálók adatait, a 18 éven aluliak jelentkezését el kell utasítaniuk, az engedéllyel nem rendelkező online szervezők oldalait pedig a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság blokkolja.

Fontos intézkedés volt az is, hogy a jelentős szerencsejáték-lobbi nyomása ellenére betiltották a szórakozóhelyeken a játékgépeket, ismertebb nevükön a félkarú rablókat. Ezek a játékok igen könnyen súlyos függőséget okoznak, sok esetben az állami segély ilyen pénznyelő játékokban végezte, miközben a gyermekeknek valóban nem jutott étel otthon az asztalra. Ez valóban olyan probléma volt, amelyben a szocialista kormányok is léphettek volna, de nem léptek. (Mesterházy Attila: Öt év után még mindig itt tartunk.) Engedték, hogy ez a játéklobbi, a szerencsejátékgépek lobbija érvényesüljön.

A kormány célja az volt, hogy az emberek ne ezekre a biztos pénzügyi veszteségekkel járó játékokra pazarolják a pénzüket. Ezt a célt végig is vitte, és nem a könnyebb ellenállás felé ment. A koncessziós engedélyek, illetve koncessziós jogok kiadásáról a Nemzeti Adó- és Vámhivatal dönt. Az engedélyek és a koncessziós szerződések legfeljebb öt évre szólnak, a számuk nem korlátozott.

A következő téma, amiről szólni szeretnék ‑ és itt érinteni fogom majd az előttem szólók által felvetett véleményeket is ‑ a sertéstőkehús áfakulcs-csökkentésének a kérdése. Az életszínvonal javulása szempontjából jelentős intézkedésnek tartom, hogy 2014. január 1-jétől kezdődően az élő, valamint az egész és félsertés áfakulcsa a 27 százalékról 22 százalékpontra csökkentés után 5 százalékra mérséklődött. A rendelkezés célja a hazai feldolgozók versenyképességének növelése, a feketegazdaság visszaszorítása, a régi munkahelyek megmentése és újak teremtése volt. Az ellátási lánc elején megvalósult áfacsökkentés pozitív tapasztalatai már megmutatkoztak az elmúlt időszakban, a piac tisztult, hiszen ilyen alacsony adókulcs mellett nem éri meg csalni, és növekedett az export mennyisége is. 200 ezerrel nőtt a hazai sertésállomány is, összesen 3,2 millióra, 9 százalékkal nőtt az egyéni és 11 százalékkal a társas vállalkozó sertéstartók száma.

Látnunk kell, hogy a sertéságazat egészében még nem sikerült teljes mértékben visszaszorítani az áfavisszaéléseket, indokolt tehát e téren a fokozott szigor az adóhatóság részéről. Indokolt a sertéstőkehúsok értékesítését is 2016. január 1-jétől a kedvezményes 5 százalékos adómérték alá sorolni. Az intézkedés statikusan évi 22-25 milliárd forint áfabevétel-kieséssel jár, ez az összeg ugyanakkor nem a kereskedőknél, hanem az állampolgároknál kell hogy maradjon, az alacsonyabb jövedelműek ugyanis ezt a húsfajtát részesítik előnyben. Az egy főre jutó éves sertéshúsfogyasztás jelenleg évi 25 kilogramm, ami fele a húsz évvel ezelőtti mennyiségnek. A sertéstőkehúsok áfájának mérséklése így a rászoruló családokat is segíti, hiszen a jelentős csökkenés megjelenhet a fogyasztói árakban. Itt a legfontosabb az, hogy az ágazati minisztérium ellenőrizze ‑ és ellenőrizni is fogja ‑, hogy ezt a csökkenést ne a kereskedelem nyelje le, és amennyiben ilyet tapasztal, azzal szemben intézkedni szükséges.

Előnyös a rendelkezés a sertéstenyésztőknek, a feldolgozóknak és a fogyasztóknak is. A szabályozás tehát összhangban van a korábbi módosításokkal, annak pozitív hatásait továbberősíti, hiányosságait pótolja, ezáltal a sertéságazat szinte egészében lecsökken az áfa. Bővítheti a hazai legális szereplők lehetőségeit, versenyképességük növelésével pedig lépéselőnybe kerülhetnek a külföldi beszállítókkal és a feketegazdaságban tevékenykedőkkel szemben.

A sertéstőkehús áfája kapcsán az előzőekben képviselőtársaim által tett felszólalásokban foglaltakkal azért sem érthetek egyet, mert ezen a területen nem kívánságműsor kérdése az, hogy az alapvető élelmiszerekre globálisan kiterjesszük-e vagy nem az áfát. Én a fokozatosság híve vagyok, és azt gondolom, hogy ezen a területen az egyes terméktanácsok, illetve a piac várható hatásainak az elemzése szolgálhat csak alapul, nem pedig egy globális kijelentés, ami most is elhangzott a vitában, hogy kötelezően emeljük fel (sic!) mindegyik élelmiszer áfáját, mert erre van tartalék. Azt gondolom, ez nem számszaki kérdés, ez egyszerűen elemzés kérdése, illetve annak pontos megvizsgálása, hogy az egymást helyettesítő termékekként a sertéshús és a baromfi a következő időszakban hogyan kezelhető a piaci trendeket illetően. S úgy gondolom, a legfontosabb feladat pedig az, hogy alapvetően az a sertéságazat, amely ezer sebből vérzett az elmúlt időszakban, lábra álljon, és ösztönözzük azokat a vállalkozásokat, amelyek vidéken is visszahozzák azt a termelői kedvet, amely a vidékfejlesztési program keretében ‑ s most államtitkár úrra nézek ‑ megvalósulhatnak oly módon, hogy azok a beruházások, amelyeket a következő időszakban tervezhetnek a gazdák, növelik a sertéstenyésztési kedvet, egyáltalán az állattenyésztési kedvet, és nem azon a szinten, amire önök utalnak, hanem a kisgazdaságok szintjén is. Ez egy határozott program. Jómagam, aki vidéki képviselő is vagyok, látom azt, hogy vidéken az állattenyésztésnek arra a szintjére süllyedt az állattartás, amit már nem szabad tovább engedni. Erre szolgálnak azok a források, amiket már az idei évtől, illetve a jövő évtől folyamatosan le lehet hívni. Tehát egy differenciált és fokozott megközelítést ajánlok az élelmiszerek áfáját illetően. Először a termelést kell fokozni, utána a termelői köröket kell bevonni, és utána lehet a piaci elemzéseket elvégezni.

A bankadó a harmadik kérdés. A bankadó tekintetében nem árt, ha visszaidézzük a múltat és azt a hosszú, nehéz folyamatot, amely az emberek konkrét kizsákmányolásától az arányos közteherviselésig és a fair bankok rendszerének kiépüléséig tartott. Bár óvatosan mondom, de ma talán az elmúlt évek eseményeinek a hatására a bankok hozzáállása is más lett, mint volt nyolc-tíz évvel ezelőtt. Nem szabad elfelejteni, hogy 2008-ban a gazdasági világválság részben a bankok felelőtlen hitelezéséből alakult ki, így a bajok orvoslását is ezek megszorításával lehet a legjobban elérni. A bankok akkor egymásnak adták a kilincset az államnál, hogy mentsék meg őket, és az állam ezt meg is tette. A mosoly azonban nem volt őszinte ebben az esetben, mert nem volt érthető, illetve egész pontosan érthetetlen volt, hogy miért dőlnek be a bankok, amikor hazánkban kiugróan jó jövedelmezőséget értek el a nyugat-európai államokhoz képest, főleg a lakossági szektorban. A bankok nagyon jól kerestek rajtunk jó nyolc-tíz éven keresztül. A bajban az állam kisegítette őket, így teljesen természetes volt, hogy amikor az államnak volt szüksége segítségre, akkor a bankokat is bevonta a közteherviselésbe.

2010-ben a Magyar Országgyűlés megszavazta a bankadót, amelynek segítségével a költségvetés egyensúlyát fenn tudta tartani, és egyúttal kontrollálni tudta azt. A szűk mozgástér és az idő rövidsége ugyancsak indokolttá tette egy ilyen fajsúlyos adó bevezetését, hiszen az elvárt 3,8 százalékos költségvetési hiány mintegy 150-300 milliárd forintot jelentett. A kormány akkor úgy döntött, hogy nem egy példátlan mértékű megszorító csomagot indít el, hanem a bankokat adóztatja meg. Az intézkedés sikerességét bizonyítja, hogy a környező országok közül számtalan szintén bevezette ezt a rendelkezést. Időközben a magyar gazdaság ‑ a helyes gazdaságpolitikai döntéseknek megfelelően ‑ annyira megerősödött, hogy lehetővé vált a bankadó mértékének enyhítése. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint Magyarország Kormánya közötti 2015. február 9-ei egyetértési megállapodásnak megfelelően változik a bankadó mértéke. Én nem degradálnám le ennek a jelentőségét, illetve nem gondolnám, hogy ez egy kötelező direktívát jelentene Magyarország számára. Maga a megállapodás egy egyetértési megállapodás, de nem minden tekintetben tartalmaz kötelező jellegű elemeket.

(13.00)

A hitelintézetekre vonatkozóan a javaslat szerint a bankadó felső kulcsa 2016-ban 0,53 százalékról 0,31 százalékra, 2017-ben és 2018-ban 0,21 százalékra csökken, majd 2019-től az adókulcs az uniós normáknak megfelelő arányú lesz. További változás 2016-tól, hogy a hitelintézetek adóalapjukat nem a 2009. évi, hanem a 2014. évi mérlegfőösszeg alapján állapítják meg. Ez az intézkedés ugyanis aránytalanságokat okozott, nem minden bankot sújtott ugyanannyira. A fizetendő bankadó mértéke nem haladhatja meg a 2015. adóévre fizetett bankadó összegét. Emellett megszűnik a kockázatitőke-alapkezelők adókötelezettsége a forgalmazó és a befektetői alapok különadójának kötelezettsége vonatkozásában.

Szem előtt tartva az arányos közteherviselést, jogos az az elvárás, hogy miután a bankok jelentős terhektől mentesülnek, a felszabaduló összegeket ne elnyeljék, és bónuszokra, illetve más ösztönzésekre fordítsák, hanem forgassák vissza hitelezés formájában, és élénkítsék vele a gazdaságot. A Magyar Nemzeti Bank egyébiránt mindent megtesz ezen a téren, ami rajta múlik, gondoljunk csak a növekedési hitelprogramra és a kamatcsökkentési politikára, amelynek eredményeképpen az alapkamat és annak következtében a hitelkamatok is soha nem látott mértékben alacsonyak. Ezzel a vállalkozások és a lakosság terhei is jelentősen csökkennek, az emberek egy kis levegőt kapnak.

Tisztelt Ház! Most csak három mozzanatot emeltem ki az adótörvényekből. Kérem, hogy mindezeket vegyék figyelembe, amikor a további felszólalásaikat teszik a vitában. Ahogy Orbán Gábor államtitkár úr is mondta, azzal szeretném zárni a felszólalásomat, hogy ez minden idők legrövidebb adótörvénye. Ezzel magam is egyetértek. Józsa István képviselő úrnak és Gúr Nándor képviselő úrnak jelzem, mivel nyilván reagálni fognak arra, amit elmondtam, sajnálattal tájékoztatom önöket, hogy egyéb feladataim miatt nem fogom tudni megvárni a válaszukat. Köszönöm a figyelmüket.