Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A költségvetés feketén fehéren megmutatja, hogy a kormány mit gondol Magyarország helyzetéről, az emberek problémáiról. Azt is elárulja, hogy a kormány milyen irányt választ, képes-e a haladásra, vagy éppen a helyben járást választja. A 2016. évi költségvetés tervezetét látva arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy többet ne beszéljenek erősebb és jobban teljesítő Magyarországról, a keményen dolgozó emberek helyzetének javításáról.

(15.10)

Ez a költségvetés ugyanis a további leszakadás, az elszegényedés, a kilátástalanság költségvetése.

Egy kicsit távolabbról indítva, érdemes lenne arra is figyelni, milyen folyamatok zajlanak a világban, mik azok a trendek, folyamatok, amelyek meghatározzák a következő évtizedet.

A jelenlegi világgazdasági rendszer válságban van, pontosabban sosem lábalt ki a hét évvel ezelőtti megrogyásból. A kiutat keresve, egyre több közgazdász mutat rá arra, hogy a fejlődés gátja ‑ különösen a perifériás és félperifériás országokban - egyér­telműen a vagyoni, jövedelmi és társadalmi különbségek növekedése. Ahogy a friss Neumann-díjas közgazdász, Emmanuel Saez fogalmaz ‑ Thomas Pikettyvel közös kutatása alapján, és rájuk már utaltak a mai nap ‑, „minden a gazdagok felé billent el, hiába van gazdasági növekedés, ha az emberek, vállalkozások nagy részének semmi haszna abból, a felső 1-5 százalék fölözi le a nyereséget”. Éppen ezért ma a különbségek csökkentése a legfontosabb, és ennek első számú eszköze a progresszív jövedelemadó, illetve a tőkejövedelmek magasabb megadóztatása. Erősíteni kell a jövedelemtranszfert a gazdagoktól a szegényebbek felé.

Mindez totálisan szembemegy a Fidesz neoliberális gazdaságpolitikájával, amit az egykulcsos adó jelképez, lényege pedig a gazdagok és a multinacionális vállalatok sok forrásból történő támogatása. A Magyarország előtt álló legnagyobb feladat ennek alapján is a bérfelzárkóztatás, a dolgozói szegénység felszámolása. A magyar bérszínvonal olyan alacsony szinten ragadt meg, hogy nagyságrendileg 4 millió állampolgár létminimum alatti jövedelemből él, és ez a Fidesz tudatos politikájának köszönhető. További milliók számára a megélhetés a hónapról hónapra élést jelenti. A társadalom négyötödének nincsenek anyagi tartalékai, azaz egyéni képességeinek, humán és kapcsolati tőkéjének emelésére önerőből képtelen. Ráadásul az alacsony minimálbérek még a kkv-szektor termelékenységére is előnytelenül hatnak.

Elvi szinten tehát a költségvetésnek pont az ellenkező irányba kellene mennie. Nem az elmúlt évek megszorításainak bebetonozását kellene tartalmaznia, ami évi százmilliárdokat csoportosít át a szegényebbektől a gazdagabbakhoz, minden nemzetgazdasági haszon nélkül, lejtőre küldve az oktatást, az egészségügyet, a szociális ellátást és a természeti javaink védelmét is. Ellenkezőleg: a bérek felzárkóztatása és a közszolgáltatások rendbetétele kellene hogy legyen a feladat. Ebből semmit sem látunk.

Tisztelt Ház! A konkrét költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban két dolog rögtön szemet szúr. Az egyik, hogy deklaráltan nem tartalmaz érdemi változást a 2015-ös büdzséhez képest, a másik az időzítése. Májust írunk, és a kormány máris a 2016-os év számait igyekszik kőbe vésni. Vajon miért? Talán azt gondolják, hogy a globális pénzpiac szereplői ezt várják tőlük. Talán így akarják kinyilvánítani a nagyjából változatlanul hagyott számok és tételek mellett, hogy nem tágítanak attól, amit egyszer elhatároztak. De súlyos hiba lenne összekeverni a stabilitást és a tétlenséget, a kiszámíthatóságot és az ötlettelenséget. A kormány jövő évi költségvetése ugyanúgy nem reagál az embereket sújtó megélhetési válságra, mint az idei. Ugyanúgy nem avatkozik be az egészségügy, az oktatás romlásába, mint ahogy eddig sem. Az pedig, hogy már májusban tudni vélik, hogy hogyan áll az ország és a világ gazdasága az év végén, súlyos önhittség. Emlékezhetünk a gránitszilárdságú Alaptörvényre: az elmúlt négy évben hatszor módosították, nem beszélve az úgynevezett sarkalatos törvények folyamatos korrekciójáról. Elég, ha a forint, az euró vagy a dollár árfolyama megbillen, és lehet elölről kezdeni a költségvetési tervezést.

Ez az előterjesztés tehát a legjobb indulattal is egy szándéknyilatkozatnak tekinthető. Ebben az országban még egy hónapra sem tudnak megfelelően tervezni; most kapott nyilvánosságot az, hogy a 2017-es vizes-világbajnokság költségvetése egy hónap alatt a duplájára nőtt: 25 milliárdról 49 milliárd forintra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki nem az üvegkalitkából tekint az országra, az egy szétszakadó, elszegényedő országot és elnéptelenedő településeket láthat, mert a fiatalok külföldön keresik a megélhetést. Szétszakadt a társadalom, mert folytatódik az egykulcsos adóval elkezdett, a szociális forráskivonással folytatott ámokfutás. Az átlagos és kiskeresetű családokat bünteti, a szupergazdagokat, az offshore-lovagokat jutalmazza a kormány.

Egymillió új munkahelyet ígértek 2010-ben. A mai napig összesen 40 ezer valódi állás jött létre a versenyszférában, hiába igyekeznek tömeges, elhibázott közmunkaprogrammal kozmetikázni a statisztikákat. Önmagában az a tény, hogy évről évre többet kell fordítani a közmunkára, jelzi, hogy nagy a baj, és a helyzet romlik. A magyar munkaerő az egyik legolcsóbb az Európai Unióban, tehát igazán nem lehet azt mondani, hogy a bérköltség lenne a munkahelyteremtés vagy a növekedés gátja. És így nem lehet csodálkozni azon sem, hogy nem jönnek létre minőségi új munkahelyek, ilyeneket ugyanis jellemzően a magyar kis- és középvállalkozások tudnának teremteni. Csakhogy ezek, fizetőképes kereslet híján, agyonadóztatva épphogy vegetálni tudnak.

A 4 millió adózónak külön számítások szerint a negyede, fele, 1,3-2,2 millió ember keres a létminimumnál kevesebbet hónapról hónapra. Azt gondolhatnánk, ez csak a könyörtelen versenyszférában lehet így. De nem. A közalkalmazottak harmada is majdnem mélyszegénységben él, hiába várnak évek óta béremelést az egészségügy, az oktatás, a szociális ágazat vagy a közösségi közlekedés működtetői, a dolgozók. És egyenesen örülhetnek, ha nem rúgják ki őket, hogy utána közmunkásként visszafoglalkoztassák a minimálbér háromnegyedéért.

Az alacsony bevételű, például induló kisvállalkozások pénzének kétharmadára ráteszi a kezét az állam, miközben a multik, például az úgynevezett stratégiai partnerek sokmilliós támogatást kapnak minden egyes munkahelyteremtés után, sokszor tízszer annyit, mint egy hazai kis- és középvállalkozás.

Ki kell mondanunk: amíg a kormány ragaszkodik ahhoz a rögeszméhez, hogy majd Kínával és Indiával versenyzünk az alacsony bérekkel, addig itt valódi gyarapodásra hiába várunk. Ez a bérverseny egy olyan lefelé tartó spirál, amiből nincs kitörés. Mindig lesz, aki olcsóbban megcsinálja a munkát. Nekünk abban kell versenyeznünk, hogy jobbat, újabbat, vonzóbbat gyártsunk. Nem a munkaerő árában, hanem képzettségében kell felvennünk a versenyt.

Ha a számok mögé nézünk, pontosan kiolvasható, hogy miben hisz a Fidesz-KDNP. Az Orbán-kormány multicégek összeszerelő üzemeiben látja az emberek helyét, futószalag mellett dolgozó, alacsonyan képzett, olcsó munkaerővel kívánnak a legrosszabbul fizetett ágazataiban versenyezni Európának.

A személyi jövedelemadó 1 százalékos csökkentéséről nyilatkozik hetek óta Varga miniszter úr, és azt akarja elhitetni, hogy ez milyen jó lesz az embereknek, mennyivel több pénz marad a zsebükben, de a lényeget elhallgatja. Nevezetesen azt, hogy ezzel megint csak a jobban keresők járnak jól.

Szeretnék helyette is elvégezni egy egyszerű számtanpéldát. Ha egy egymillió forintot kereső vállalati vezető, bankigazgató vagy akár politikus adója csökken 1 százalékkal, akkor ők 10 ezer forinttal visznek majd többet haza a hó végén. A 100 ezer forintot kereső portás, szociális, egészségügyi dolgozó zsebében viszont csak egy ezressel marad több. Minden mérvadó kutatás azt mutatja, hogy a 2008-as gazdasági válság Magyarországon az átlagos és kiskeresetűeket sújtotta leginkább. A társadalmi egyenlőtlenségek növekedésnek indultak, az Orbán-kormány öt éve pedig még gyorsította is a társadalom szétszakadását. Ez ma a fejlődés, előrelépés legnagyobb akadálya Magyarországon. Mikor látják már be?

Az LMP koncepciója a munkából élők boldogulását állítja a középpontba. Mielőtt rátérnék erre, illetve az egyes költségvetési területekre, szeretnék valamit nagyon világosan leszögezni. Az LMP 2010 óta alternatív költségvetést készít, és a költségvetést úgy állítjuk össze, hogy az egyetlen forint hitelfelvételt sem igényel. Minden javasolt intézkedésünk forrása, fedezete adott. Igazságosabb és hatékonyabb adókivetéssel az embereken is lehet segíteni, és az államkassza sem jár rosszabbul.

(15.20)

Felelős párt meggyőződésünk szerint csak így járhat el. Nem rejtjük véka alá, hogy honnan vennénk el a pozitív intézkedések fedezetét. A pazarló luxuskiadások, a milliárdosok és mamutcégek állami támogatása, az intézményesített közpénzlenyúlás rendszerei lennének a vesztesek, ha az LMP költségvetését követnénk. Így többek között azonnal leállítanánk a felesleges beruházásokat, mint például a stadionépítéseket. Hatalmas pénzek mennek veszendőbe a közmédiánál és az élsporthoz folyó taotámogatásokkal.

A tőkejövedelmek adóztatását közelítenénk a munkát terhelő elvonások mértékéhez, hogy Mészáros Lőrinc és társai is kivegyék a részüket a közteherviselésből. Ez alól csak a kisvállalkozások jelentenének kivételt. Leállítanánk a paksi bővítést, amely már az idén 113 milliárdos kiadást jelent az adófizetőknek, holott még egy kapavágás sem történt. És végül, de nem utolsósorban elzárnánk a korrupciós pénzszivattyút. Ennél egy pillanatra megállnék, mert ellenvéleményként gyakran megfogalmazzák, hogy nem lehet biztos bevételként tekinteni a feketegazdaság kifehérítésére, az adózói morál csak fokozatosan javítható, és a többi. De meggyőződésünk, hogy ezeket a kifogásokat addig nem lehet komolyan venni, amíg Vida Ildikó, a NAV elnöke önmagát vizsgálhatja, amíg a minisztérium mentegeti a roma önkormányzat pénzszórását, amíg a miniszterelnök veje sorra nyeri a gyanús pályázatokat.

Nem a kifogásokat várják a kormánytól az emberek, hanem az azonnali lépéseket: az offshore-ügyeskedés felszámolását, a politikusok és családtagjaik vagyonosodásának folyamatos vizsgálatát, a láncolatos áfacsalások felderítését, uniós pályázatoknál a valódi versenyt. Ezeket az LMP mind-mind javasolta, és ezeket a kormánypártok sorra leszavazták.

Tisztelt Ház! Az LMP gyökeresen szakítana az Orbán-kormány gazdasági és társadalompolitikájával. A mi világképünk középpontjában egy nagyon egyszerű igazság áll: csak akkor lesz tartós gyarapodás Magyarországon, ha tisztességes munkával egyről a kettőre lehet jutni. Amíg ez nincs így, addig két lehetőség áll az emberek és a vállalkozások előtt: az ügyeskedés, a szürke- és feketegazdaság vagy az elvándorlás. Ennek szellemében fogalmaztuk meg a dolgozói szegénységet felszámoló programcsomagunkat, ami biztos megélhetést teremt az átlagos és az átlag alatti keresetűeknek.

Első és legfontosabb intézkedésként a legkevesebbet keresők fizetését emelnénk meg. Igazságos személyi jövedelemadó-rendszert vezetnénk be 0, 12, 24 százalékos kulcsokkal, ami összesen 12, 24, 36 százalékos elvonást jelent a bruttó béreken számolva. A minimálbér nettója így havonta 21 ezer forinttal, az átlagbér nettója pedig 38 ezer forinttal emelkedne.

Másodszor: emelnénk a közszférában hetedik éve befagyasztott fizetéseket. A közalkalmazottak között jelenleg 200 ezer ember a létminimum alatt keres. Ez elfogadhatatlan. A bértábla rossz, ezért újat javasolunk, amelyben egyetlen kategória sem fizethet a minimálbér alatt. Emelni kell az egészségügyi dolgozók, a szociális dolgozók, a pedagógusasszisztensek bérét is, mindazokét, akik a közszférában nyomorognak.

Harmadik javaslatunk a gyermekes családok terheit csökkentené. A felsőfokú tanulmányokat végző fiatalokra is ki kell terjeszteni a családi pótlékot és a családi adókedvezményt, legfeljebb 24 éves korig. Az államnak el kell ismernie azt az áldozatot, amit a családok hoznak, hogy gyerekeik versenyképes tudást szerezzenek. Igazságosabbá tennénk a családi adókedvezményeket is. A 2008 óta befagyasztott családi pótlék összegét megnövelnénk 25 százalékkal, a tartósan beteg vagy fogyatékos gyereket nevelők, illetve a gyereküket egyedül nevelők esetében 30 százalékos emelést javaslunk.

Negyedik javaslatunk az önfoglalkoztató egyéni vállalkozókat hozná kedvezőbb helyzetbe a járulékok csökkentésével. Segíteni kell azokat, akik a saját lábukra tudnak és akarnak állni. Ha kevés bevételük is van, meg tudjanak belőle élni, adhassanak másoknak is munkát mikro- és kisvállalkozásukban. Ma a legkisebb vállalkozások bevételeinek kétharmadát azonnal elviszi a NAV, és fixen be kell fizetni a magas járulékokat. Ez egyszerűen ellehetetleníti a vállalkozásra vagy önfoglalkoztatásra képes embereket. Hosszabb távon el kell érni, hogy az adó- és a járulékterhek ne haladhassák meg a bevétel felét. Most 6,5 százalékos járulékcsökkentést javasolunk.

Az európai szinten is kiemelkedően magas, 27 százalékos áfa büntetés a kiskeresetűeknek, és a feketegazdaság táptalaja. A mindennapi megélhetést és a vidéki mezőgazdaságot, élelmiszer-termelést is segítené javaslatunk. A helyben termelt alapvető élelmiszerek áfáját 5 százalékra mérsékelnénk. Olcsóbb lehetne minden magyar zöldség és gyümölcs, a friss tej és pékáru, a liszt, a rizs, a nyers húsfélék, a tojás és az édesvízi hal. Ez mindenkinek segítséget jelentene, nem úgy, mint a Fidesz sertéstőkehús áfájának a csökkentése.

És ha már áfacsökkentés, a tömegközlekedési díjak adótartalmát is mérsékelni kell. Ez növeli a társadalmi és földrajzi mobilitást, nagy segítség lenne az ingázó munkavállalóknak. Mindez összesen körülbelül 1500 milliárd forint átcsoportosítását igényli a költségvetésben, ami könnyen biztosítható, ha a politikai akarat megvan rá. Ez tehát az LMP programcsomagja a dolgozói szegénység felszámolására.

De egy sor egyéb területen is jelentősen eltérnénk a kormányoldal által beterjesztett költségvetés számaitól és szellemétől. Az országban a legnagyobb feladat, az elit legnagyobb adóssága továbbra is a munka világában áll fenn, azonnal hozzá kell fognunk a dolgozói szegénység felszámolásához. A legrosszabb helyzetben lévő ágazatok a szociális szféra, az egészségügy, a köztisztviselők, az oktatásban a nevelő, oktatási munkát segítők. Hogy csak egy példát mondjak: a szociális területen dolgozók háromnegyede a létminimum alatt keres, a közmunkások még ennél is rosszabb helyzetben vannak, az ő bérük a minimálbér háromnegyede. A vállalkozók esetén az alacsony bevétellel rendelkező kisvállalkozások tartoznak ebbe a körbe, bevételeik kétharmadát elviszi a NAV. A rosszul fizetett szakmákban felülreprezentáltak a nők, ami egy újabb szomorú dimenzióját mutatja meg a mai jövedelmi viszonyoknak. A nők önálló életvezetését is sokszor ellehetetleníti, hogy sokkal kevesebbet visznek haza, mint azonos pozícióban a férfi kollégáik.

Az oktatás működtetése a legfontosabb közös befektetésünk az ország, a következő generációk jövőjébe. Nem nézhetjük tétlenül tovább a lezüllesztését. A közoktatás területén a legsürgetőbb a nevelést, oktatást közvetlenül segítő munkatársak bérének rendezése. Ők a dajkák, pedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, laboránsok, rendszergazdák, könyvtárosok. Azok, akik nélkül az intézmények biztosan nem működnének, mégis sokszor a létminimum alatti bért viszik haza.

A másik nagy terület a felsőoktatás. Itt sem volt béremelés 2008 óta. Ma egy fiatal oktató vagy kutató, amint kap egy lehetőséget a piaci szférában, nagy eséllyel otthagyja a katedrát. Bár nem minimálbért keresnek, de a fiatal oktatók és kutatók jócskán az átlag alatt. Az LMP azt szeretné, ha a felsőoktatásban a legjobb oktatók és kutatók tanítanának, ehhez viszont megfizetett szakemberekre van szükség. El is várjuk a magas minőséget, de a minőség javítását csak a bérviszonyok javításával együtt tudjuk elképzelni.

Meg kell emlékeznünk a közszférában kulturális területen dolgozókról is. Az ő helyzetük is tarthatatlan, nekik is jár a béremelés.

Az egészségügy lakmuszpapírként mutatja a dolgozói szegénység problémáját. Itt látszik a legjobban, hogy mi történik, ha egész szakmákat kiéheztetnek. Jön az elvándorlás, és általánossá válik a korrupció. Az orvosok és ápolók fokozódó elvándorlása nyomán az összeomlás szélén táncol az egész ágazat. Az elvándorlás oka a megalázóan alacsony bér, amelyet az utóbbi kormányok egyszer sem emeltek annyival, hogy az valódi változást hozott volna. Nem elég az aktuális tiltakozások nyomán pár ezer forintot odadobni az ápolóknak, orvosoknak, segítő szakembereknek, a helyzet már sokkal súlyosabb ennél.

(15.30)

A magyar egészségügy talpra állításához nemcsak az elvándorlás megállítására, de a külföldön dolgozók hazahívására is szükség van; ez kizárólag megfelelő bérezéssel érhető el.

A dolgozói szegénység speciális következménye az egészségügyben a hálapénz, ami mind a betegeket, mind a gyógyítókat kiszolgáltatottá teszi. Mint a korrupció egy sajátos formája, önmagában is komoly gátat jelent a rendszer fejlesztése előtt, és a kiskeresetű állampolgárokat sújtja aránytalanul.

(Móring József Attilát a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

Az LMP azt várná el, hogy az egészségügyi dolgozók alapbére azonnal 60 százalékot meghaladóan növekedjék. A bérnövekedéssel párhuzamosan az intézmények folyamatosan újratermelődő eladósodását és a dolgozókra nehezedő munkaterheket is csökkenteni kell. Az LMP a mindennapi egészségkárosító hatások visszaszorításával és a szűrőprogramok jelentős erősítésével azt kívánja elérni, hogy az emberek kevesebbet legyenek betegek, a betegek hamarabb gyógyuljanak. Ez az emberek személyes jólléte mellett a költségvetés bevételét is növeli és az egészségügyi kiadásokat csökkenti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszélnünk kell a vidékfejlesztésről is, de hogy legyen miről beszélnünk, alapfeltétel volna, hogy ne néptelenedjenek el az alacsony fizetések és a munkahelyek hiánya miatt egész települések vagy járások. Vidéken lényegesen alacsonyabbak a jövedelmek, mint a fővárosban, valamint a nagyobb városainkban: közel két és félszerese az egy lakosra jutó nettó jövedelem a fővárosban és környékén, mint a legszegényebb vidéki régiókban, az ország keleti, északi részén. A vidéki lakosság igen alacsony vásárlóereje kifejezetten sújtja a hazai mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Ha helyben lehetne eladni a jó minőségű terményt vagy terméket, akkor kiépülhetnének a helyi gazdaság önfenntartó hálózatai, és a leszakadás nem folytatódik.

Az általunk sürgetett, élelmiszereket érintő áfacsökkentés jelentősen tisztítaná a hazai hús- és zöldség-gyümölcs piacot. Ez új munkahelyeket jelentene a mezőgazdaságban középtávon, miközben azonnali könnyebbséget jelentene a fogyasztóknak. Egyértelmű az összefüggés a területek gazdasági fejlettsége és megközelíthetősége között, és ez a feltétele a munkahelyet teremtő falusi turizmus fejlesztésének is. Ennek ellenére az Orbán-kormány nem a kistelepülések elérhetőségének javítására, a mellékúthálózat felújítására törekszik, hanem újabb autópályák építését tervezi. A települések elzártságát a közösségi közlekedés javításával sem sikerült helyreállítani. A szocialista kormány alatt megszüntetett 1332 kilométernyi vasútvonalból 385 kilométeren állították vissza a közlekedést, és a 38 megszüntetett vasúti mellékvonalból csak 11 nyílt újra.

Az is könnyen kiolvasható a kormány előterjesztéséből, hogy a környezetvédelem, a fenntarthatóság sokadrangú szempont, inkább nyűg és teher, miközben az ország legfontosabb erőforrásairól beszélünk. A hulladékkezelő cégek dolgozói számára súlyos probléma, hogy a rezsicsökkentés és a megemelt központi elvonások miatt a vállalatok döntő többsége veszteségessé vált. Béremelés évek óta nem volt, jellemző a minimálbéres vagy a minimálbér közeli foglalkoztatás.

Idetartozik az energiaszegénység kérdésköre is, amikor egyre több családnak az energiaszámlák kifizetése jelent megoldhatatlan feladatot vagy legalábbis súlyos problémát; ez elsősorban a munkanélkülieket, a kiskeresetűek, az egykeresős családokat, a nagycsaládosokat, illetve a nyugdíjasokat érinti. Az energiaszegénység ellenszerét olyan intézkedések meghozatalában vagy kiterjesztésében találjuk meg, mint a szociális tűzifa, a vezetékes energiahordozók szociális tarifája, valamint egy komplex épületszigetelési és fűtés-korszerűsítési program. Természetesen mindez költségvetési forrásokat, intézkedéseket is igényel.

Tisztelt Ház! Alapvetően káros az a szemlélet, amely nem ismeri el a természeti erőforrások védelmével, az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásával vagy épp az árvízvédelmi rendszer fenntartásával kapcsolatos feladatok hasznosságát sem. A zöldgazdaság fejlesztésének érdemi támogatása jelenünk egyik legfontosabb kihívása.

Összefoglalva: ez a költségvetés a további leszakadás, az elszegényedés és a kilátástalanság költségvetése. Gyökeres változtatásra van szükség a kormány társadalom- és gazdaságpolitikájában ahhoz, hogy esélyünk legyen a fejlődésre; hogy egy sok lábon álló, prosperáló gazdaságról beszélhessünk, és hogy a mainál sokkal igazságosabb társadalom jöjjön létre. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)