Szelényi Zsuzsanna (független)

SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bevezetőjében azt mondta, hogy jó idők járnak, és a 2016-os költségvetés az adócsökkentés költségvetése lesz. Azt is mondta, hogy a költségvetéssel a családok járnak jól, és azt is, hogy ez a polgári Magyarország költségvetése.

Én azonban azt gondolom, hogy ez a költségvetés éppen nem Magyarország polgárosodását szolgálja. Amikor az Orbán-kormány ötödik költségvetéséről tárgyalunk, egy pillanatra meg kell emlékeznünk az előző évekről: a kormány százmilliárdokat vont ki az oktatási rendszerből, hatalmas összegeket elemelt a nyugdíj-megtakarításainkból, és óriásit növekedtek a kormányzati költekezések. Ha most nem változnak az eddigi irányok, az bizony semmi jót nem jelent számunkra, csak azt, hogy az égető hiányok velünk maradnak, holott, ha jól értem a sikerjelentéseket, pénz akár volna másra is.

Orbán Viktor kabinetjének idei prioritásai megint nem találkoznak Magyarország valódi igényeivel és szükségleteivel. A „miniszterelnököt a Várba” program, a „stadiont minden faluba” program, az „orosz atomot az unokáinknak” program vagy a „szolgamunkát mindenkinek” program mindent visz. Felesleges és káros a közmunkaprogram további kiterjesztése, maga Czomba Sándor államtitkár úr is a program leépítésének szükségességéről beszél. Érthetetlen, hogyan kerülhetnek újabb tízmilliárdok erre a súlyosan elhibázott gyakorlatra. A közalkalmazottak életpályamodellje nem más, mint kicsit több pénz csökkentett jogokért. Ez nem polgárosodás.

Majdnem jól mondta Varga Mihály, hogy ezzel a költségvetéssel családok járnak jól, de azt nem mondhatjuk, hogy „a” családok, hiszen minél kevesebbet keres egy család, annál kevesebb adót térít vissza neki az állam, és annál kevésbé részesül az adócsökkentésből is. Márpedig hiába a gyermekétkeztetésre szánt összeg tízmilliárdos megemelése, a gyerekszegénység a családok szegénységéből fakad. Ingyenebéddel ezeknek a gyerekeknek a jövője nem oldható meg. Ez nem polgárosodás.

Az orbáni családpolitikai rendszer legnagyobb problémája, hogy felfelé torzít: azokat támogatja, akiknek amúgy is van. A társadalmi mobilitást azonban nem segíti elő jó iskolákkal, jó ösztönzőkkel és jó támogatási rendszerekkel, ezért a polgárosodás gátjai Orbán Viktor vezetése alatt tovább nőnek Magyarországon. Nincs erősödő középosztály, van viszont leszakadás, növekvő létbizonytalanság és négymillió szegény. Ha valami, akkor ez a szabad Magyarország legnagyobb kudarca.

A jövő évi költségvetés nem akar ezen változtatni, a kormány politikájában nincs semmi ambíció, hogy ezt a szomorú trendet megváltoztassa. Jól jár azonban a Fidesz közeli klientúra: stadion-, út- és Vár-építő vállalkozók, monopolhelyzetbe hozott energia- és utcalámpa-kereskedők, dohánykereskedők, trafikosok, kutatóintézeteknek álcázott kormányzati propagandagyárak; ők azok, akiket ez a költségvetés táplál. Az orbáni rendszer tehát nemcsak a polgárosodás gátja, hanem egy mélyen immorális, korrupt rendszer is.

Egy jó családban gondos szülőként nem kérdés, hogy mire fordítjuk a javainkat, ha azok szűkösek is: gyerekeink iskoláztatására, szüleink egészségére, otthonra, munkára. Gyerekeink boldogulásához mindannyian ezt kívánjuk: jó iskolát, jó egészséget, jó munkát. Gondos szülőként nem építünk focipályát a családfőnek a kert végébe, ha a gyerekeink továbbtanulására nem jut, és nem építünk palotát a Várba, ha beteg szeretteinknek nem tudunk megfelelő egészségügyi ellátást biztosítani.

(15.40)

Egy felelősen gondolkodó politikus is pontosan tudja, hogy iskolán, egészségen nem lehet spórolni. Ez a kormány azonban felelőtlen szülőként tönkreteszi a gyerekeink jövőjét. Nyilván nem véletlenül nincs nemzeti konzultáció arról, hogy az emberek mire költenének, ha ők alkothatnának költségvetést. Megmondom mire, mert megkérdeztük tőlük: egészségre, iskolára, vállalkozásfejlesztésre, munkára. Erre költenének az emberek.

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben szívesen feláldoznák a Veritas történelemhamisító intézet vagy a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. állami támogatását, de még Európa legértelmetlenebb, 1 százalékos adócsökkentését is annak érdekében, hogy kórházak, rendelők, óvodák, iskolák, főiskolák és egyetemek kerüljenek támogatásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a költségvetési tervet tanulmányoztam, a jó szülők gondos megfontolásait kerestem benne, de nem találtam. Iskolára, egészségre, vállalkozásfejlesztésre a jövő évben egyetlen többletforintot sem költ az Orbán-kormány. Az én javaslataim ezért arra törekednek, hogy kiegyenlítsék azokat a súlyos tévutakat, amelyeken ez a kormány jár. Módosító javaslataim, amiket majd be fogok nyújtani a héten, nemcsak azt mondják meg, hogy mire kell több pénz, hanem azt is, hogy honnan.

Hogy mire költenék a kormány helyében? Mindenekelőtt a jövő megalapozására, a gyerekek védelmére, iskolákra és mindenkire kiterjedő minőségi oktatásra. Pedagógusok és pedagógiai dolgozók fizetésének emelésére. Különös figyelmet fordítok azokra a gyerekekre, akik valamilyen nehézséggel küzdenek, és akiket az elmúlt évek oktatási átalakításai a leginkább sújtottak. A korai fejlesztés és a pedagógiai szakszolgálatok szétzilálása és a források lecsökkentése után sok ezer kisgyerek és a családja maradt magára a legnagyobb nehézségek között. Az őket segítő szakemberek és intézmények stabilitása kulcsfontosságú, hogy legyen polgárosodás.

Költenék az Orbán-kormány alatt leépített és elbátortalanított egyetemek autonómiájának, gazdálkodásának, innovatív erejének megerősítésére. Egyetemek nélkül nincs fejlődés, nincs jövő, csak elbutuló és lemaradó ország. Azért tenném ezt, hogy legyen polgárosodás. Az elmúlt években Kelet-Európában mindenhol emelkedett az oktatásra fordított pénzek összege, de Magyarországon csökkent. Már 2011-ben utolsó helyre szorultunk a régióban, amit láthatóan a kormány a mai napig nem akar korrigálni. Ugyan hogyan próbálunk úgy versenyezni a munkahelyekért és a befektetésekért, ha Magyarországon egyre gyengébb iskolák vannak, mint a szomszédainknál? Vagy tényleg egy nagy magyar összeszerelő-műhely kívánunk lenni a jövőben?

A másik nagy kulcskérdés Magyarországon az egészség. Azt is mondhatnánk, hogy az egészségügy az ország legsúlyosabb betege évek óta. Elég csak bemenni egy kórházba: omladozó falak, várakozás, túlterhelt dolgozók fogadnak bennünket. Nyúzott ápolók és kórházi alkalmazottak, akikre az életünket bízzuk, 80-100 ezer forintot keresnek évtizedes munkák után, a hálapénzből pedig csak kevesen tudnak megélni. A többség, orvosok, nővérek, ápolók, mentősök küszködnek, és lehetőségeik szerint külföldre menekülnek a megalázó körülmények elől. A másik oldalon pedig az az igazság, aki hálapénzt fizet, jobb ellátást kap az állami rendszerben, aki viszont nem tud, az a rendszer peremén hányódik.

Változtatni kell, mielőtt ránk omlik az egész rendszer. Meg kell állítani a kórházak eladósodását, ehhez pedig egyszerre van szükség többletforrásokra és strukturális reformokra, magántőke bevonására. Valójában a húsz éve halogatott egészségügyi reformot kellene végre megoldania a kormánynak, de úgy látom, erre sem ambíció, sem képesség nincsen. Legalábbis ebben a költségvetésben mindennek nincs nyoma.

Harmadsorban új politikát kell nyitni a foglalkoztatottság emelése érdekében. Az Együtt kidolgozott egy „dolgozni, boldogulni” című programot, amely a közmunkás zsákutca helyett valódi megoldásokat kínál majd az embereknek. Ennek lényege az álláskeresési biztosítás és a szerződésen alapuló együttműködési támogatás, amely nem csupán munkahelyeket kutat fel a munkanélkülieknek, hanem olyan tudáshoz és képességekhez is hozzásegíti őket, amellyel valóban tovább tudnak lépni. Hogy legyen polgárosodás.

Végül pedig, a jó családban nincs erőszak. Azt is mondhatnám, hogy ahol erőszak dúl az otthon falai között, az nem család, az nem szeretetközösség. Én legalábbis így gondolkodom a családról. Itt az idő, hogy Magyarország is csatlakozzon a széles Európában elfogadott nemzetközi normákhoz, az isztambuli egyezményhez, amely vállalja, hogy kormányként megvédi a bántalmazott nőket és gyermekeket az erőszaktól, európai módon. Az isztambuli egyezmény ratifikációjának költségei teljes mértékben hiányoznak a jövő évi költségvetésből, erre is módosító javaslatot nyújtok majd be.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam javasolt 700 milliárdos átcsoportosítási csomag az intézmények stabilitása mellett 100 milliárd forinttal emeli meg a pedagógiai munkatársak fizetését, a főiskolák és egyetemek támogatását, 200 milliárdot biztosít majd a háziorvosok, gyermekorvosok és ápolók béremelésére, 70 milliárdot a mentősöknek. Nincsen annál fontosabb, mint hogy krízishelyzetben is biztonságban legyünk. Gyermekvédelemre és a legszegényebbek megsegítésére is több pénz jutna. Hogy legyen polgárosodás.

Van erre, minderre forrás? Természetesen van. Elképesztő pazarlás zajlik Magyarországon minden olyan területen, ahová az Orbán-kormány beteszi hatalmas lábát. Megalomán stadionok, kutatóintézetnek álcázott gittegyletek, a tragikus közmunkaprogram, a paksi erőmű előirányzatai komoly forrásul szolgálnak számunkra.

Polgári Magyarország akkor lesz, ha a kormány majd azokat segíti, akik az otthonról hozott hátrányukat maguktól nem tudják leküzdeni. Egyről kettőre nem akkor lépünk, ha a javakkal bíróknak még többet juttatunk. Polgárosodás akkor lesz, ha egyre többen élnek majd jobb életet. De ennek Orbán Viktor világában semmi jele nincsen, és ez a költségvetés nem vezet előre a polgárosodás útján. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)