Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy XXI. századhoz méltó vitához álláspontunk szerint az is hozzátartozna, hogy az valódi vita legyen. Most a szélbe kiáltott szavak óráját éljük e tekintetben, és nagyon reméljük azt, hogy legalább a jegyzőkönyvvezetők terhelése nem lesz indokolatlan, hiszen a jegyzőkönyvben megmarad, amit mondunk, de ki kell hogy kényszerítsünk ezzel néminemű kormányzati cselekvést, válaszrendszert. Ez enyhén szólva hiányos.

Akkor beszéljünk tehát arról, hogy ha lenne a kormányzatban bátorság ‑ mint ahogy sajnos jelen pillanatban nincsen ‑, akkor hogyan nyúlhatna hozzá ehhez a rendszerhez. Sőt, fogjuk meg a probléma eredőjét! Hogy lehet az, hogy Magyarországon akár magánszemélyt vizsgálunk, akár kis- és közepes méretű vállalkozást, azt látjuk, hogy a brutális adóterhelés ‑ azon túl, hogy a szegények adója, a 27 százalékos áfa szintén európai rekordon áll - meg­bénítja a gazdaságot, torzítja a versenyt, és ezzel szemben nemhogy nem avatkozik be a kormány, hanem mit csinál?

(13.30)

Több mint negyven új adót vezet be vagy emel meg régieket, tehát ez negyven adótípusra vonatkozik, és azt is elmondhatjuk, hogy olyan egzotikus adófajtákat is bevezet Magyarországon, mint a művirágokra vagy az engem annyira nem érintő samponokra vonatkozó adó. Tehát elmondható az, hogy egy elképesztő környezetet alakítanak ki.

Nézzük meg, hogy mit csinálnak magánszemélyek esetében! Most jön egy 1 százalékosra tervezett személyi jövedelemadó-csökkentés, amit én nemhogy támogatok, maximálisan támogatok, a szurkolója vagyok, a fanja vagyok. Azt mondanám, mondjuk, hogy az áfacsökkentés, ami az alapvető élelmiszereket és a gyermeknevelési cikkeket érinti, és a Jobbik mind a kettőt 5 százalékra szállítaná le évek óta, ez talán annyiból lenne fontosabb, hiszen a szétterülő hatása nagyobb lenne, mint ennek az 1 százalékos csökkentésnek ‑ de ne legyünk ellendrukkerek, értékeljük azt, ami van!

A gazdasági teljesítményből sokkal több kiférne. Pont Varga Mihály volt az, aki a nagyon illusztrisnak tervezett számokat felvezette most a hét elején. Ha valóban ennyire pörög az a GDP, amit főleg külföldi hálózatok, multicégek tevékenysége alapoz meg, abból férne több kedvezmény is a magyar családok számára. Nem látjuk ezeket.

De nézzünk egy OECD-felmérést, amit talán még az államtitkár úr sem fog vitatni, és talán még a kormánypárti képviselők sem, ennek alapján csak a belgák, az osztrákok és a németek adóznak többet nálunk. És sajnos ‑ bárcsak ne így lenne ‑ a családi adókedvezmény sem javít a helyzeten, pedig ezzel szoktak takarózni lakossági fórumokon kormánypárti politikusok. A vizsgálat szerint tavaly az átlagbér ‑ még egyszer mondom, az átlagbér ‑ adóterhei 36 százalékra nőttek, és még az 1 százalékos engedmény után jövőre is a negyedik legjobban adóztatott gazdaság leszünk ezen a téren, a magánszemélyek helyzetének figyelembevételével.

Megnézhetjük azt is, hogy mi van a környező országokkal. Romániában és a Szlovákiának nevezett országban az adóék több 10 százalékkal mérsékeltebb, alacsonyabb jelen pillanatban, mint hazánkban.

És mégis mit csináljon az ember, ha kis- és közepes méretű vállalkozó, mondjuk, beszállító, mondjuk, olyasvalaki, akit nem fizettek ki a Megyeri hídnál vagy máshol, a körbetartozási lánc legalján van, és azt látja, hogy ebben a csomagban még mindig csak a figyelmeztetés és a bírság közti különbségtételről beszélünk; még mindig csak arról beszélnek, hogyha a közbeszerzésekért vagy az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter olyan esetet tapasztal vagy a GVH olyan esetet tapasztal, ahol visszaélések merülnek fel, akkor jogosult lehet az iratok átadására. Mi az, hogy jogosult lehet? Legyen kötelező, folyjanak le kötelező jelleggel a vizsgálatok, a körbetartozásokat számoljuk fel, akár egy olyan állami építésügyi hatósággal, amely ki tud szállni, és a szankciórendszerébe beletartozik, hogy felfüggesszen bármilyen megaberuházást akkor, ha magyar kis- és közepes méretű vállalkozás nincs kifizetve. Nem az a célunk, hogy leálljanak beruházások, de ahol működik ilyen rendszer ‑ német nyelvterületen például ‑, ott elmondható, hogy pusztán a szankció fenyegető súlya elegendő ahhoz, hogy ezek a visszaélések a legtöbb esetben ne következzenek be, vagy ezek a láncolatok el se induljanak.

Nagyon röviden vizsgáljuk meg, hogy mivel szembesül az ember, hogyha vállalkozó. Azzal, hogy a garantált bérminimum 122 ezer forint. Megint csak olyan, interneten is keringő példákra utalunk, amelyek olyan adatsorokat tartalmaznak, amelyek bárki számára hozzáférhetők. A garantált bérminimum tehát 122 ezer forint. Egészségbiztosítási járulék tekintetében 12 810 forint fizetendő ezután, munkaerő-piaci járulék tekintetében 2745 forint, nyugdíj-biztosítási járulékot illetően 12 200 forint, és a szociális hozzájárulási adó, amit ‑ milyen érdekes a neve is, ahogy megváltoztatták ‑ már nem feltétlenül az eredeti célra kell fordítani, lehet egészen másra is elszórni, ennek mértéke ez esetben 37 057 forint. A fizetendő járulék összesen havi 64 812 forint, a 122 ezres garantált bérminimum után. Erre jönnek a különböző adótípusok, amelyek a személyi jövedelemadó tekintetében megvalósulnak, vállalkozói kivét esetén, a fizetendő szja minden további esetben, az osztalékalap utáni szja, és sorolhatnánk reggelig.

Elképesztően túladóztatott környezetben kiszárítják a gazdaságot Magyarországon. És ebben a kiszáradt gazdaságban tisztán piaci alapon megvalósuló versenyről igen nehézkes beszélni, hiszen állami szubvenciók ezen felül torzítják a piacot, a kiszolgáltatott magyar kis- és közepes méretű vállalkozók, beszállítók érdekében nem látjuk azt, hogy bárki is érdemben kiállna, hiszen mi lett azokkal, akiket nem fizettek ki, és mondjuk, a 2010-es kormányváltáskor itt a téren átadták a panaszaikat vagy bármilyen másik fórumon, hány ember lett kártalanítva, hányan ülnek börtönben a korábbi szerződés aláírói közül. Azt látjuk ‑ és bárcsak ne ezt látnánk ‑, hogy nincsenek következmények, és még mindig erről vitatkozunk, hogy kötelező jellegű bírságot szabjanak ki, ami egyébként az árrögzítés esetében indokolt, vagy pedig figyelmeztetés is lehessen. Még egyszer mondom, támogatom, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások figyelmeztetéssel is megúszhassák azt, amit eddig adott esetben kötelező bírsággal kellett hogy átvészeljenek. Mi ezt támogatjuk, de nyúljanak már hozzá az egészhez rendszerszinten, hiszen ezeket a vitákat évről évre lefolytatjuk a parlamentben, nagyon sokszor csak a levezető elnök és a jegyzők személye változik, de azt mondhatjuk, hogy majdnem ugyanazokkal ülünk egymással szemben 2010 óta, ugyanezeket a típusú vitákat folytatjuk, és nem történik semmi. Elképesztő erőforrás-pazarlás ez, egy olyan időszakban, amikor a magyar népességfogyás még mindig rekord közeli sajnálatos módon, százezer alatt van még mindig a megszületett gyermekek száma.

Tehát a gazdasági állítólagos fejlődés kivetülő hatása, multiplikátor hatása nem érvényesül, nem érezhető a mindennapi ember életében, nem fér hozzá könnyebben az oktatási rendszerhez; nem fér hozzá könnyebben az egészségügyhöz; nem születik több gyermek, az alapvető élelmiszerek a brutális uniós rekorder áfa miatt még mindig horrorisztikusan drágák; a gyermeknevelés még mindig egy adóztatott luxustevékenységnek számít Magyarországon, hiszen az ezt illető családi adókedvezmények sem tudják az adóterhelést olyan mértékűre csökkenteni, hogy az európai negyedik legjobban adóztatott helynél valami kedvezőbbet, valami, az emberek számára jobbat érjünk el.

Éppen ezért, ha arról beszélünk, hogy hogy jutottunk el ide, látható: a XX. század módszereivel, a XX. század elmaradott, poros, dohos politikai vitáival, ezzel a langyos lábvízzel, ahol soha nem történik semmi. Ezzel szemben mi azt kérjük önöktől, hogy végre a XXI. század kihívásainak, módszereinek megfelelően folyjanak le a termékeny viták, cselekedjenek. Erre kaptak felhatalmazást a választóiktól, nem a langyos üldögélésre, nem arra, hogy ugyanazokat a vitákat lefolytassuk félévente! Szedjék össze, kérem, a lélekbátorságukat, és forduljon végre a beszéd cselekvésbe, mert ha ez nem történik meg, nemcsak az történik, hogy a következő három évben lefolytatjuk ugyanezeket a vitákat, mert ne féltsenek minket, le fogjuk folytatni ugyanezeket a látszólagos vitákat, akár válasz nélkül is, de a választók bizony le fognak vonni ebből olyan következtetéseket, amelyek lehetetlenné fogják tenni, hogy 2018-tól önök kormányozzák ezt az országot, hiszen önök a saját választóiknak is meg kellene hogy feleljenek azzal, hogy ezen felvetett kérdésekre válaszokat adnak.

A döntés az önöké. Mi már átléptünk a Rubiconon, XXI. századi jobbító, pozitív, termékeny javaslatokkal álltunk ide. Most önökön a sor, döntsék el, hogy a XX. században maradnak, vagy pedig jönnek utánunk a XXI.-be. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.)