Dr. Berke Barna

DR. BERKE BARNA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A frakciók vezérszónokainak, mindazoknak, akik az asztalon lévő törvényjavaslat tartalmi tárgykörében érdemi, akár egyetértő, akár kritizáló hozzászólást tettek, ezen hozzászólásokat megköszönjük természetesen, meg fogjuk fontolni, és külön köszönjük a támogató megjegyzéseket.

Több szónok elhagyta az üléstermet, ezért is engedjék meg, hogy nagyon fókuszáltan és röviden reagáljak néhány mondatban.

Én az első hozzászólásom legelején azért tértem ki arra, hogy a benyújtott törvényjavaslat tematikája, tárgya szerint miről szól; mit jelent a gazdasági verseny joga; mit jelent a Gazdasági Versenyhivatal működése; mit jelent az, hogy hazai, magyar; a versenytörvényben a GVH által alkalmazott versenyjogról van-e szó bizonyos területeken; és mit jelent az, hogy az európai unió jogáról és annak alkalmazásáról van szó...

(13.40)

Tehát mindezen szakmai kérdésekre, amelyeknek persze nyilván lehet a megközelítés szerint politikai tartalma is, mindezekre azért tértem ki, hogy az Országgyűlésben a törvényjavaslat megtárgyalása és vitája egy érdemi és komolyságot jelentő mederben, tematikai mederben történjék, és ne pedig az valósuljon meg, hogy egy sokszor bepörgetett palettakerék ilyen-olyan elemeit az egyik képviselőcsoport emlegesse, darálja. (Z. Kárpát Dániel: Ez a parlament sajátossága, az általános vita.) Én szerencsére kevés alkalommal hallom, de már nem először. Arra szeretném csak a figyelmet felhívni, hogy számos tematika, amire itt az egyik képviselőcsoport utalt, megvitatásra kerül a maga helyén az új közbeszerzési törvény szabályozásakor, nyilvánvalóan a költségvetési vitában is, számos szakterület vagy szakpolitika vitájában. Az olyan kérdéseket pedig, amelyeket, azt hiszem, bárki által ebben az országban komolyan vehetőnek nehezen tekinthetünk, mint amikor pusztán fölsorolnak népszerűsködő célokból problémákat, amelyek léteznek, a hatóságok is tudják, minden bizonnyal a törvényhozásért felelős emberek is tudják, viszont semmiféle megoldást vagy megoldási javaslatot nem mondanak rá, és ezeket újra és újra hallani, az eléggé kontraproduktív. (Z. Kárpát Dániel: Nem történik semmi, és ezt még végig is kell hallgatni!)

Hadd utaljak csak arra, amikor én azt mondtam a mostani bevezetőben is ‑ még egyszer mondom, a gazdasági verseny jogáról, annak tematikai keretéről beszélünk, ez az előterjesztés vagy a javaslat tárgya ‑, és mondtam az elején, hogy több okból is egy átfogó meggondolást adunk a törvény különböző részeinek, így például a fogyasztóvédelemnek, ami a mostani javaslatnak valóban nem tárgya, de hadd említsem, hogy amint azt a GVH beszámolójából néhány héttel ezelőtt hallottuk, a fogyasztói érdekek sérelme vagy a fogyasztók megtévesztését jelentő vállalkozói magatartások üldözése, tettenérése és szankcionálása egy olyan feladat, amely folyamatosan prioritása, fókusza a Versenyhivatalnak. De a józan ész szerint is és sok más hatósági tevékenységben is látjuk azt, tapasztalhatjuk azt ‑ nem most, nem az elmúlt egynéhány évben, hanem gyakorlatilag folyamatosan ‑, hogy a jogsértésre épülő tevékenység és annak a tilalmazása és az az ellen való hatósági fellépés egyfajta követő esemény. Ezzel arra akarok utalni, hogy kardinális jelentősége van megítélésünk szerint, és ezen mi dolgozunk ‑ és erre vonatkozóan egyetlen szót nem hallottam egy bizonyos képviselőcsoporttól sem ‑, mi dolgozunk azon, hogy a fogyasztói tudatosságot milyen eszközökkel, milyen forrásokkal kell erősíteni, annak érdekében, hogy ne állandóan újratermelje magát az a szituáció, hogy különböző jogsértő ténykedések, műveletek, manőverek emberek csoportjait nehéz helyzetbe hozzák. (Szilágyi György és Z. Kárpát Dániel közbeszól. ‑ Az elnök csenget.)

Tehát ehhez egy józan, normális, megfontolt cselekvésben kell hozzáállni, és a fogyasztói, a gazdasági szereplőként tételezett emberek vagy akár kisvállalkozások fogyasztói létének a tudatosságát, az informáltságát kell segítenünk különböző szektorokban, a gyógyulást segítő eszközök tekintetében, a pénzügyi szektorban, és még sorolhatnánk. Tehát ezt csak egyfajta szemléleti kérdésként akartam fölvetni, mert még egyszer, hiába hangsúlyoztam azt, hogy ma itt miről van szó a törvényjavaslat kapcsán, különféle szabadon választott köröket futva merültek föl olyan kérdések (Z. Kárpát Dániel: Uram! Általános vita van… ‑ Az elnök csenget.), amelyekre legalább ennyiben szerettem volna reagálni.

Ami pedig a javaslathoz magához teljesen korrekt módon kapcsolódó, akár kritikai észrevétel is, azokat természetesen megfontoljuk, de azt tudnia kell mindenkinek, és úgy gondolom, tudják is, akik ebben a Házban képviselőként dolgoznak, hogy a jogalkotási ütemezést sok területen, így a versenyjogban is az európai uniós jogalkotások implementálása részben meghatározza. Ezt is követjük nyilván a versenyjog terén is, és amikor valóban, én is úgy fogalmaztam, hogy bizonyos technikai jellegű szabályok vannak ebben a törvényjavaslatban, akkor nem azért fogalmaztunk így, vagy mások nem azért fogalmaztak így, mert ezek jelentőségét akarták csökkenteni, hanem azért, mert ha azt látjuk a törvényjavaslatban, hogy módosul egy rendelkezés, egy határidő, egy közzététel, egy iratbetekintés, egy olyan passzus, amelyik arra vonatkozik, hogy fúziókontroll-eljárásban mikortól gyakorolhatja az irányításszerző ezt az irányítási pozícióit, ezek kis kérdéseknek tűnnek, de ezek a gyakorlatban, akár a hatósági eljárásban, akár a piaci szereplők szempontjából valós, jelentős, gyakorlati tétre menő kérdések, és ezekkel érdemes foglalkozni.

Ami a közbeszerzések során fölmerülő versenyjogsértést illeti, ott megint egy kis félreértés van, lehet, hogy figyelmetlenségből, lehet, hogy tudatosan. Amit ez a törvényjavaslat rendezni kíván, és itt megint fölhívom a figyelmet arra, hogy ha van egy adott tematika, és arról fókuszáltan nem tud hitelesen, szakmai alapon beszélni valaki, akkor a nagyobb kontextusokban még inkább képes elveszni és megfelelő józansággal a megfelelő megoldások iránt érzéketlen lenni.

(13.50)

Szóval tehát, amiről itt a közbeszerzések és a versenyhatósági adatfelhasználás kapcsán most szó van, az az, hogy az adatmegszerzés, az adattovábbítás, az adatfelhasználás törvényi alapját kellett rendezni. Ha nem rendezzük, rosszat teszünk, mert elveszünk egy fellépési, tényfeltárási, bizonyítékszerzési lehetőséget. Megjegyzem, ha ráfókuszálunk az itt lévő tematikára és arról beszélünk, akkor persze azt is tudhatnánk, hogy a GVH tényfeltárási, bizonyítási eszköztára ezen túl is igen kiterjedt. Bejelentés nélküli rajtaütéses vizsgálatot tarthatnak egy vállalat székhelyén vagy privát lakásokon. (Z. Kárpát Dániel: Ön is tudja, hogy azért nem szokott megtörténni, mert nem kapják meg az engedélyt. Ön is jól tudja, ez a baj. ‑ Az elnök csenget.) Nagyon sokszor megtörténik megfelelő bírói eljárási kontroll mellett. (Z. Kárpát Dániel: Igen, de nem kapják meg az engedélyt.) Nagyon sokszor megtörténik nagyvállalatok, kisebb vállalatok tekintetében egyaránt.

Ami pedig az agrárszektort illető speciális szabályozásra vonatkozik, amit szintén többen említettek, egy mondatot szeretnék ezzel kapcsolatosan itt most mondani. Mi abba az irányba dolgozunk, és ez a törvényjavaslat is azt az irányt szolgálja ‑ ha figyelmesen elolvassák, majd konstatálják ‑, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak a versenyjog alkalmazása körében a hatáskörét, a kompetenciáját, ahhoz hasonlóan, mint ahogy ez más nyugat-európai országokban is van, megteremtsük. Azzal hasonlóan szabályozzuk, hogy tudniillik a helyi piacot érintő gazdasági piaci cselekvéseket, együttműködéseket, vállalkozások kooperációit tekintve létezhet speciális nemzeti szabály, amit a nemzeti versenyhatóság ekként érvényesít. Amikor pedig az európai dimenziójú piaci gazdasági cselekvésről van szó, ott belépnek azok a szabályok, amelyek az Európai Unió jogforrásaként összeurópai szabályozási eljárási rezsimet jelentenek.

Ezt is érdemes tekintetbe venni, amikor megpróbálják értelmezni, hogy miről is szól ez az agrárszektort érintő jelenlegi módosítási javaslat ebben a törvényben. Köszönöm szépen.