Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg kell jegyezzük, amikor pár héttel ezelőtt a Gazdasági Versenyhivatal korábbi egyéves periódusának teljesítményéről szóló beszámolót taglaltuk itt a plenáris ülésen és előtte a Gazdasági bizottságban is, talán egyikünk sem készült arra, hogy ilyen hamar elénk kerül egy alapvetően technikai jellegű, de mégiscsak módosító csomag, amellyel kapcsolatban én nem szeretnék pusztán azért elítélő módon nyilatkozni, mert ezt a kormányzat terjesztette be. Vannak ebben nagyon hasznos pontok, nagyon jó irányba mutató pontok, és bizony látunk olyan veszélyeket, hiányosságokat is, amelyek egyébként az imént felsorolt kritikáknak nagyon-nagyon erőteljes alapot adnak.

El kell hogy mondjuk, az a csomag, ami elénk került, vélhetően nem volt benne valóban a kormányzat törvénykezési tervezetének előre kiadott csomagjában, és nagyon erős a feltételezés, hogy azon ellenzéki képviselők által felhozott jogos aggályok, amelyek a magyarországi versenyben megvalósuló hiányosságokat illetik, legalábbis rezonancia nélkül maradtak, semmiféle visszhang ebben a csomagban ezekkel kapcsolatban nem található.

Kitérhetünk egy-egy olyan pontra is, amelyek egyértelműen mutatják azt, hogy vannak könnyítések is. Ilyen például az, hogy kötelező bírság helyett figyelmeztetés kerülhessen alkalmazásra a kisvállalkozások esetében bizonyos feltételek fennállása mellett, hozzátéve azt is, hogy szerencsére kötelező marad ez a bírság akkor, mondjuk, ha árak rögzítésére irányul az a tevékenység, amiről beszélünk.

Látnunk kell azt, hogy itt bizony versenyjogi technikai könnyítésekről beszélünk, miközben a magyar politika homlokterében azért olyan veszélyek jelentek meg és olyan jelenségek, amelyekkel kapcsolatban a kormányzat vagy nem alkalmaz elhárító technikát, vagy pedig meg sem nyilvánul.

Mondok egy példát: transzatlanti beruházási megállapodás. A kormányzat nemhogy azt nem jelentette ki, hogy egyértelműen elveti ezt az életveszélyes kezdeményezést, hanem bizony volt olyan képviselője is, aki majdhogynem ennek támogatására buzdított.

Ennek árnyalatairól nem akarok vitatkozni, hiszen egyszer ezt a vitát már lefolytattuk, de az látható, hogy olyan multicégeket engednének esetlegesen helyzetbe hozni, amelyek magasabb vagyon fölött diszponálnak, mint a teljes magyar költségvetés, magánbíróságokra vihetnének, mondjuk, magyar állam elleni ügyeket, és önök ezzel kapcsolatban nem mondtak át vagy nem mondtak bét, egy teljes vitanap során nem utasították el ennek az elvi lehetőségét, ami pedig a versenyjog gyomron rúgását jelentené.

Tehát álláspontom szerint vitatkozhatunk itt a technikai jellegű, GVH-t és egyebeket érintő módosításokról, de elképesztő veszélycunamikkal szemben a kormányzat érdemi cselekvést nem foganatosít, sőt meg sem nyilvánul. Kérjük tehát itt is, hogy legalább a zárszóban valamit mondjanak arról, hogy a transzatlanti befektetési megállapodással kapcsolatban milyen a kormányzat viszonya, hogyan ítéli meg ezt a kezdeményezést, esetlegesen támogatja-e vagy sem. Nyilvánvaló, hogy az előbbi esetben nagyon komoly ellenzéki lépésekkel kell számolniuk, hiszen minden demokratikus eszközzel meg kívánjuk akadályozni, hogy ez az őrület keresztülmenjen.

És visszatérve: az, hogy kisvállalkozókat adott esetben egy figyelmeztetéssel lehessen dotálni a kötelező bírság helyett, szerintem támogatható irány, hiszen olyan mérlegelési jogot hoz be a rendszerbe, amely alapján a magyar vállalkozók helyzete könnyebbé válhat.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hozzáteszem, nem tudom, kinek a tippjeire foganatosították ezeket a módosításokat, de elképesztő inkoherencia is tapasztalható itt-ott. Például a Tpvt. 44. §-át módosítják, ahol egy szűkítő jellegű megmozdulás kerül bevezetésre, amely szerint harmadik személy csak bizonyos feltételek mellett tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratba. Aztán az 55. §-ban pedig kijelentik azt, hogy költségtérítés ellenében gyakorolható ez a jog, tehát inkoherens és egymásnak ellentmondó rendelkezések kerülnek egy kapkodva, pillanatok alatt összehozott és hibáktól hemzsegő törvényjavaslatba.

Látható tehát, hogy vannak jó irányok, ezeket ismerjük el, ne mondjuk azt, hogy ez az egész egy elvetendő szemétcsomag, mert egyáltalán nem az, vannak nagyon értékes pontjai. Vannak viszont olyan veszélyek és olyan kapuk, amelyeket nyitva hagy a kormányzat, és amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Nemcsak a zárszóban, de most az esetleges vita sodrában is követelnénk az erre adott kormányzati válaszokat, hiszen ezek egyrészt segítenének nekünk is azt illetően, hogy esetleg támogatni tudjuk ennek a javaslatcsomagnak minél több részét, másrészt pedig a választók irányába is érdemes lenne bizonyosfajta homályokat eloszlatni.

(13.00)

Ami talán a legérdekesebb része ennek a csomagnak, az a közbeszerzési eljárásokhoz, illetve az uniós források felhasználásához kapcsolódó terület, ahol lényegileg azt látjuk, hogy egy jogosultságot vezet be a kormányzat, „jogosult a GVH-nak átadni az érintett közbeszerzés, szerződés, illetve a szerződésmódosítás ellenőrzése révén rendelkezésre álló bármely iratot” kerül bevezetésre a törvényjavaslatban. Itt azt nem értjük, hogy miért csak jogosult. Tehát adott esetben, ha bármilyen visszaélés gyanúja merül fel ‑ sokszor hallottuk nemcsak a GVH, de más szervek részéről is azt a teljesen jogos kifogást, hogy elindítanák az eljárást, lefolytatnák, de egyszerűen nem jutnak hozzá a szükséges iratokhoz. Nem kapják meg azt a dokumentációt, ami alapján fel lehetne lépni. Hát akkor mi az, hogy csak jogosult?

Teljes mértékben indokolt lenne az, főleg kiemelt beruházások esetén, hogy ahol visszaélés gyanúja merül fel, kötelező jelleggel nemcsak hogy kerüljön a teljes dokumentáció átadásra, megőrzésre, hanem bizony folytassák le azokat a vizsgálatokat, amelyek révén tisztítható a magyar nemzetgazdaság. Valódi piaci versenyhez hasonló folyamatokhoz kerülnénk közelebb. Nem azt mondom, hogy el lehetne érni, mert ilyen gazdaságpolitika mellett nem lehet tiszta piaci versenyt elérni, de legalább közelíteni lehetne afelé. Ide jöhetne akkor egy közbeszerzéseket érintő csomag. A Jobbik ezt letette az asztalra. Nagyon sajnáljuk, hogy itt sem artikulált érdemi véleményt a kormányzat.

Közbeszerzési és közbeszerzési eljárásokat illető csomagunk három legfontosabb eleme mi lenne? A meghívásos pályázatok, eljárások azonnali megszüntetése, hiszen ez a korrupció melegágya. Mind az MSZP-kormányok, mind a Fidesz-kormányok alatt látható volt az az elképesztő visszaéléstenger, ami ezekkel kapcsolatban felmerült. Itt 10 százalékos, 20 százalékos önkormányzatokról már szállóigék születtek Magyarországon, ami szánalmas, és a nemzetgazdaságot elképesztő módon csonkítja, pusztítja és torzítja. Tehát ez fenntarthatatlan állapot.

Második pontként a kiemelt beruházások automatikusan történő vizsgálatára tettünk javaslatot egy olyan állami hatóság vagy szerv által, amely nem a kormány, hanem közvetlenül az Országgyűlés ellenőrzése alatt áll. Itt, ebben a csomagban egyébként benne lehetne egy hasonló, tehát nem látjuk azt a kizáró okot, ami miatt ötévnyi, majdnem végig kétharmados kormányzás után a kormányzat egy ilyet ne tudott volna meglépni, ha akarta volna ezt.

Harmadik pontban pedig az elfogadható árakról illene egy képletet felrajzolnunk, hogy melyek azok az árak, mondjuk, egy kiemelt beruházás esetén, amelyeket piaci folyamatok még indokolhatnak, és melyek azok, amelyeket már nem. Ily módon a visszaélések 90 százalékát a rendszerből ki lehetne zárni.

Nagyon fontos az, hogy kisvállalkozókat az önök javaslata szerint lehessen csak figyelmeztetni bírságok helyett. Nagyon fontos ‑ de azért a két modellt vessük már össze! Az egyik az eseteknek a 2-3 százalékát érinti, a másik az esetek 90 százalékát, és nehogy már az legyen a vége, hogy a rendszerszintű megoldás megint az ellenzéki padsorokból jön, önök pedig simogatják azt a bizonyos problémát, de azért érdemben nem foglalkoznak vele! Tehát nagyon kérem, hogy fogadják be a jobbító módosító javaslatokat. Adják be a saját nevük alatt, ez senkit nem fog zavarni ebben a Házban, csak történjen valami ezen a téren, és még egyszer mondom, az egésznek akkor van értelme, ha a transzatlanti beruházási megállapodás mentén a kormány végre á-t vagy b-t mond. Tehát mondják azt, hogy támogatják, és akkor lefolytatjuk azt a politikai csatát, amelynek révén megpróbáljuk önöket meggyőzni arról, hogy ez értelmetlen, ez Magyarország számára elképesztő veszélyeket rejt. Vagy jelentsék ki, hogy nem támogatják, és akkor többször ezt nem kell felhoznunk, nem lesz erről ennyi vita, és az érdemi kérdésekre talán több idő, energia marad.

Nagyon jó lenne tehát ennek a csomagnak egy-két bizonyos eleme, ugyanakkor szeretném emlékeztetni mind államtitkár urat, mind a kormánypárti képviselőket arra, hogy a Gazdasági bizottságban lefolyt egy nagyon-nagyon termékeny vita. Ezen bizottságnak azért jellegzetessége, hogy a szakmai viták súlya egy kicsit nagyobb talán, mint a többi bizottságban, nem megsértve természetesen a többi bizottságot sem. Tehát egy nagyon érdemi és termékeny vita zajlott le, ahol rengeteg ellenzéki észrevétel került a jegyzőkönyvbe, és amelyek kapcsán lett volna a kormánynak ideje és lehetősége arra, hogy a most lerakott csomagjában érdemben reagáljon ezekre.

Induljunk ki abból, hogy a fogyasztóvédelmi jellegű ügyek a GVH esetében 50 százalék fölötti vagy legalább körüli arányt képeznek, de mi van a fogyasztói csoportokkal? Mi történt amellett, hogy a jövőben létrejövőket lényegében betiltották, de az eddigiek működhetnek zavartalanul? Mi történik a termékbemutató-maffiával? Most pár olyan ügyet sorolok, amely szóba került, jegyzőkönyvbe került, és amely itt kellene hogy legyen előttünk egy csomagban, nem a technikai jellegű módosítások között, hanem az érdemi, a magyar emberek mindennapi életére kiható témák között. Tehát még egyszer mondom, a termékbemutató-maffiával a kormányzat teljes körben, teljes súllyal nem számolt le.

A banki gyakorlat vizsgálata szintén egy olyan terület, amely ‑ bár lehet PSZÁF-ről, amit az MNB-be integráltak, és ottani pénzügyi fogyasztóvédelemről beszélni, bár ez is nagyon csonkolt, de a GVH tekintetében is lehetne itt, ebben a csomagban erről érdemi megállapításokat tenni. Hiszen láthatjuk, hogy a végtörlesztés mentén 9 milliárdnyi bírságot szabtak ki, de a teljes volumen tekintetében és a visszaélések ismeretében nemcsak azt mondhatjuk, hogy ez kevés, hanem azt feltételezi, hogy rendszerszinten nem tekintették át ezt a teljes banki folyamatot, és a banki gyakorlat visszásságaival kapcsolatban nem léptek fel.

Adódik a kérdés, hogy az áruházláncok hazaiakkal szembeni erőfölénye érvényesítése kapcsán tesz-e a kormányzat, illetve mondjuk, teremt-e olyan klímát, hogy a GVH tehessen vagy a Nébih tehessen, hogy az MNB bizonyos szervei tehessenek ‑ mondjuk, ők nem pont ezen a területen, de más területen beavatkozhatnának. Azt látjuk ezen törvényjavaslatban, tehát az előttünk fekvő csomagban, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti díjhoz próbál azért hozzányúlni, és próbál egy kormányzati jogosítványt adni arra nézve, hogy különböző intézkedéseket hozhasson ezen a területen. De mi a problémánk? Ez a javaslat sem változtat azon, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat egyes multicégek röhögve kikerülhetik, hiszen ha okosan rendezik a portfóliójukat, ha a cégvagyonukat okosan osztogatják különböző szeletekre, darabokra, szinte tökéletesen elkerülhetővé válik számukra az az élelmiszerlánc-felügyeleti díj, aminek a funkciója az lenne, hogy megvédje a magyar kis- és közepes vállalkozást, megvédje a magyar beszállítót, és terhelje a multit annyira, hogy a közteherviselés felé mozdítsa el ezeket. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az önök itt, ebben a csomagban fekvő javaslata sem teszi lehetővé azt, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozók könnyebben juthassanak az egyébként őket megillető gazdasági erőforrásokhoz, a multik pedig végre a közteherviselés felé mozduljanak el.

Azt is látnunk kell, hogy elképesztő állami szubvenciók is torzítják a gazdasági versenyt, és hogy sem a Gazdasági Versenyhivatal, sem a kormányzat nem tud erre rezonálni, és nem tud érdemi intézkedésekkel beavatkozni. Ez legalábbis érdekes. Vegyünk egy területet, a körbetartozásokét. A körbetartozások problémakörét önök öt év alatt szintén nem tudták, nemhogy kellőképpen feloldani, lényegileg érinteni sem tudták a problémát. Csak az aszfaltiparban, ha azt emeljük ki, továbbra is jellemző, hogy 8-10 fős közvetítő cégek viszik el a haszon legnagyobb részét, lefölözik azt, és sokszor a kivitelezőhöz, tehát a két kézzel dolgozó emberekhez nem jut el semmi az érintett összegekből.

Az én álláspontom az, hogy ezen technikai jellegű módosítócsomag nem helyett, hanem mellett a kormányzatnak ezzel is kellene foglalkoznia, hogy ne legyenek öngyilkosok a kifizetetlen beszállítók és dolgozók, vagy a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások ne ilyen klímában töltsék a mindennapjaikat, és ebben a csomagban ez nem köszön vissza, és öt éve nem köszön vissza. Önöknek még három évük van garantáltan kormányzati pozícióban, hacsak nem következik be valamilyen vis maior, de elmondhatjuk, hogy az öt év cselekvési sora alapján tulajdonképpen már senki nem várja önöktől, hogy rendbe tegyék ezeket a területeket, pedig lehetne, még most is lehetne, itt kellene hogy legyen előttünk mindaz, amiről beszélünk. Az, hogy a 8-10 fős közvetítő cégek paradicsomát hozzák létre és engedik fennmaradni, miközben az egyszerű dolgozó magyar emberhez alig jut el valami, ez fenntarthatatlan. Ez vérlázító!

Éppen ezért a Jobbik frakciója akkor tudna teljes mellszélességgel támogatni egy ilyen csomagot, ha elmondható lenne, hogy a normálisan élő magyar emberek mindennapjain is segítene az a hatásmechanizmus, amit kivált egy ilyen törvényjavaslat. Az önökének van egy-kettő jó pontja, ezt ‑ még egyszer mondom ‑ ne vitassuk el, de rendszerszinten nem nyúl hozzá az egészhez. Nincsen meg benne a lélekbátorság, ahogy önökben sem látszik az, hiszen termékeny vitákat eddig nem tudtunk ezekről folytatni, csak egyszer a Gazdasági bizottságban.

Nagyon bízom abban, hogy most feláll egy kormánypárti képviselő, reagál ezekre a, nem vádakra, hiszen ezek jobbító szándékú észrevételek, kialakul egy termékeny vita, és végre úgy módosítják ezt a csomagot, hogy abból a magyar emberek számára valami termékeny, valami használható, előremutató legyen, olyan, ami mögött van vízió és van bátorság is. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)