Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Bartos Mónika képviselőtársamnak reagálnék, hogy természetesen a fecskék eltűnését nem a kormány nyakába akartam varrni, és nagyon jól tudom, hogy hazánkon kívül álló tényezők a legfőbb okai az eltűnésüknek. De azért, azt hiszem, mi is sokat tehetünk azért, hogy ez a folyamat lassuljon, ne adj’ isten, megálljon, hiszen például egy európai közösség tagjai vagyunk, ahol, azt hiszem, összefogással lehetne nyomást gyakorolni akár azon országokra is, ahol bizony ennyire felelőtlenül használják azokat a vegyszereket, amelyek e madarak elpusztulásáért is felelősek. Idehaza is a fészkelőhelyek védelme vagy éppen a táplálkozási lehetőségek eltűnése mind-mind olyan terület, ahol nagyon sokat tehetünk mi magunk is.

Szeretném megköszönni Schmuck Erzsébet képviselőtársam hozzászólását, a talajjal kapcsolatos felvetéseivel maximálisan egyetértünk. Nagyon sajnáljuk, hogy nemcsak ebben a stratégiában, hanem általában akár az ágazati törvényekben abszolút nem kap szerepet, abszolút nem látjuk a helyét annak, hogy milyen gondolkodás mentén, milyen eszközökkel próbálná meg akár a kormány, de akár Európa vezetői ezt a folyamatot megállítani, megfordítani. Sajnos még a probléma súlyával sem vagyunk igazán tisztában, ami szerintem itt a legnagyobb probléma.

De mit tehetünk mi, döntéshozók vagy átlag magyar emberek a stratégiát segítve vagy kiegészítve? Úgy gondolom, az oktatásnak nagyon fontos szerepe van, ezt már sokan kiemelték, és ez mindenképpen rajtunk, döntéshozókon múlik leginkább. A kormányon pedig a források hozzárendelése; ahogy a korábbi stratégiák, úgy e stratégia megvalósulása is mindenképpen ezen múlik, hogy érdemben a gyakorlatban ez mennyit fog érni, azon múlik, hogy mennyi forrást tudunk melléjük biztosítani.

(19.00)

Fontos a szemléletformálás, mind a saját környezetünkben, szűkebb-tágabb értelemben a környezetünkben a szemléletformálás. Nagyon-nagyon fontos szerepe van annak, hogy az állampolgárok miként tekintenek erre, érzik-e, sajátjuknak érzik-e ezeket a problémákat, vagy akár a saját környezetükben, a családjukon belül hogyan próbálnak meg tenni a biológiai sokféleség megőrzése érdekében.

Egy társasházban élő magyar állampolgár is tud ilyen lépéseket tenni, de én magam a családi házas példát mondanám, hiszen én is családi házból származom. Ki tudjuk úgy alakítani a kertünket, a kis helyi gazdaságunkat, hogy ez akár a város szívében is a biológiai sokféleség megőrzését szolgálja, legyen szó a madarak védelméről, télen-nyáron a megfelelő módon, legyen szó akár arról, hogy a kétéltűeknek, hüllőknek megfelelő kis zugot alakítsunk ki, petézőhelyet alakítsunk ki. Ezek szinte semmibe nem kerülnek, és mégis egy kis csodává varázsolnak néhány négyzetmétert is a kertünkön belül.

Nagyon szomorú szívvel tapasztalom azt például, a Szigetközt jól ismerem, és ha tehetem, a legtöbb szabadidőmet ott töltöm, hogy az elmúlt tizenöt évben egyetlenegy olyan területet találtam már csak a Szigetközben, ahol a mocsári teknős életképes populációval rendelkezik, tehát fiatal egyedek is vannak, és nemcsak egynéhány, akár húsz-harminc éves idős példánnyal találkozom, hanem tényleg évről évre egy megújuló populációt látok. Egyetlenegy ilyen helyet ismerek én magam, remélem, a szakértők és a nálam jártasabb emberek ennél többet tudnak felsorolni a Szigetközből.

De ugyanezt elmondhatnám a Rábaköz rétjeiről, ahol a gyíkoknak, a különböző gyíkfajoknak a visszaszorulása az elmúlt tíz évben, csak amit én saját magam tapasztalok, az olyan brutális mértékű, hogy az elképesztő. Tehát most már konkrétan egyes fajokat nem lehet megtalálni, a mennyiségről pedig ne is beszéljünk, mert nagyságrendekkel esett vissza, tényleg ha csak az elmúlt tíz évet tekintem.

Úgyhogy ezekben mind-mind, úgy gondolom, hogy mi magunk, állampolgárok is tehetünk, és nem feltétlenül csak a kormányra kell várni, de mindenképpen a legnagyobb és legfontosabb eszközök a mindenkori döntéshozók kezében vannak.

Még egy megjegyzés a végére, ha már ennyi előremutató vagy pozitív stratégiáról beszéltünk, nagyon szeretném, ha egyszer végre a nemzeti vidékstratégia is a Ház falai elé kerülhetne, azt hiszem, hogy arról is lenne mit vitatkozzunk, és lehet, hogy első hallásra nem tűnik úgy, viszont nagyon is úgy gondolom, hogy nagyon is komolyan összefügg a ma tárgyalt stratégiákkal. Jó lenne, ha lenne annyi bátorság a kormányban, hogy ezt is a Ház elé hozza, ahogy egyébként 2010-ben még ígéret volt róla, hiszen arról, azt hiszem, hogy más szemüvegen keresztül is érdemben tudnánk vitatkozni. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)