V. Németh Zsolt (Fidesz)

V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdhetném a hozzászólást Schmuck Erzsébet képviselő asszony hozzászólásával, azt fölemlítve. Magam elé azt írtam föl, hogy irodalmi, csiszolt, szép gondolatsor, és eközben még azt is megbocsátom, hogy a biológiai sokszínűségről velünk kapcsolatban viszont a kecskét és a káposztát emlegette, de engedje meg, hogy a továbbiakban ezt próbáljam azért cáfolni.

Hogyha a környezetügy területén a helyzet súlyosságát szeretnénk szemléltetni, akkor én általában mindig a több Franciaország területnyi úszó szemétszigettel szoktam példálózni. Itt a biológiai sokféleségnél a jelenlegi, e területen lévő szomorú adatsorra jó a fecskék hasonlata is, azért, mert azt valamennyien átérezzük, látjuk, hogy hogyan tűnik el a környezetünkből. Jó a WWF-nek az adatsora vagy más statisztikák, amelyek azt mondják, hogy a gerinces fajoknak 1970 óta, ezt többször megnéztem, hogy ez így van-e, hogy közel 50 százaléka tűnt el, a populációjának, bocsánat, 50 százaléka, és a vizes élőhelyeknél nagyobb számok is kialakulnak.

Bármennyire is nem egységesek ezek az adatok, mégiscsak sokkolóak, és engedjék meg, hogy ennek kapcsán azért hadd hozzam ide Sallai R. Benedek képviselő úrnak azt a félmondatát, hogy dicséri amúgy az előterjesztést. Ez nem minden esetben van így, ha a kormány a saját helyzetét értékeli. Szó nincs a saját helyzetéről. Tehát ha valaminél nem lehet négy évben darabolni az értékelést, akkor a biológiai sokféleségnél egészen biztosan ez így van.

Heringes Anita a 2017-es felülvizsgálatot tartotta helytelennek, hogy nem elegendő ez. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó témánál a természeti folyamatokban bekövetkezett változások rövid távú értékelésének semmi értelme, erre nincsen lehetőség, ez olyan kicsi időtáv.

Az elmúlt esztendőkben, 1970 óta egyébként az eltűnt fajoknál, amelyek a környezetünkből tűntek el, érdekes, hogy 24 fajnak történt meg a visszatelepítése vagy arra kísérlet, és ennek bizony csak a negyede volt sikeres. Ezek közé tartozik talán a hód, bár hozzáteszem, hogy a hód esetén meg már jelentkezik az agrárium részéről némi aggály vagy inkább az erdőgazdálkodók részéről, aztán az árvízvédelem részéről, hogy lehetséges, hogy ez túl jól is sikerült. Az ezekben lévő sikerek viszont nem feledtetik el azt, hogy valóban eltűntek az apróvadak az országból, és a másik részén sokak szerint, szerintem is, a nagyvadakban viszont jelentős többlet van.

Idekapcsolódik Magyar Zoltán képviselő úr kérdése: a tárca dolgozik a vadászati törvényen, de éppen azért, mert annyira szerteágazó területet érint, annyira szenzitív, érzékeny ez a kérdés, úgy látjuk, hogy azért erre időre van szükség, és természetesen, ha elkészülünk ezzel a munkával, akkor a kormány elé fogjuk azt terjeszteni, majd az Országgyűlés elé.

Az akg-t hiányolta Heringes Anita. Erről azért hadd szóljak néhány szót, ismerve az elmúlt évek folyamatát is. Igazán ennél a napirendnél nem nagyon ildomos előző kormányzati tevékenységet idehozni, de azért én ebben kivételt tennék. Azért tennék kivételt, mert aki ismeri az előző vidékfejlesztési programot, az láthatja, hogy elképesztő arányokban kedvezve a nagygazdaságoknak, az akg-programot úgy alakították ki, hogy túlnyomórészt egyébként a szántóföldi növénytermesztéshez sorolták ezt a forrást, számukra adtak lehetőséget, valahogy úgy, hogy még mi az a méreg, amit kirakok, kirakhatok a földre, ami után megkapom azt, ami jár.

Na most, a program átalakításakor a következőkre kellett figyelemmel lenni. Az egyik az az, hogy az agrárium számára az összes forrás valóban nőtt a hét év vonatkozásában, azonban a vidékfejlesztési forrás, benne az agrár-környezetgazdálkodás csökkent. Tehát a kormányzat tehette volna azt, hogy változatlan szerkezetben tovább folyósítja a forrást, változatlan szerkezetben, amelyben állapodjunk meg abban, hogy azt változtatni kell, tehát azért, hogy a gyepek felé, az érzékenyebb területek felé fordítsuk a támogatást, az lehetetlen, hogy a csökkenő forrást továbbvigyük, ezáltal még kisebb mozgásteret adva az elkövetkező időszaknak. Tehát egészen biztos az, hogy ugyanazok, ugyanannyit, ugyanolyan hosszú ideig nem kaphattak volna forrást, és más lehetőség nem volt, csak az előző helytelen programnak a továbbvitele. Tehát ezért dolgozza át a kormányzat az agrár-környezetgazdálkodási programot. (Harangozó Gábor István: Két éve megszületett! ‑ Heringes Anita: …és ezért nem kapott senki.)

Z. Kárpát Dániel képviselő úr a szabadkereskedelmi egyezményt említette meg most is a GMO kapcsán. Itt újra és újra el kell hogy mondjuk, hogy Magyarország a GMO-mentesség pártján áll, elsőként csatlakoztunk a Duna Szója Szövetséghez. Ideillően azért hadd mondjam el, hogy mi nem azt gondoljuk, hogy csupán a szója lenne az a takarmánynövény, amelynek az importfüggőségétől meg kellene szabadulnunk, és azt kellene kiváltani hazai takarmánnyal. A Növényi Diverzitás Központban jelentős genetikai tartalék van, mintegy száz növényfajtáról tudjuk igazolni, hogy takarmánynövényként felhasználható.

(19.10)

Sallai Róbert Benedek képviselő úr a táblázatban szereplő X-eket nehezményezte. Itt a táblázatban természetesen egy-egy célkitűzésnek a fő felelőseit nevezzük csak meg, és nyilvánvalóan a megvalósításban más tárcák is részt vehetnek, sőt részt is kell venni a tárcákon kívül az egész társadalomnak is.

Mindent összevetve köszönöm azt, hogy hozzájárultak kérdéseikkel, megjegyzéseikkel ennek a programnak a sikeréhez, amelyhez a forrásokat egyébként a következő ciklusban az energiahatékonysági operatív program tartalmazza. Az elkövetkező hét esztendőre 30 milliárd forintot tervezünk az élőhelyfejlesztésekre, fajmegőrzési beavatkozásokra, a szükséges kezelési infrastruktúrákra, a természeti értékek bemutatására, tehát a természetvédelemre fordítandó forrásokat szinten tudjuk tartani az előző időszakhoz képest, amikor több mint 100 ezer hektáron javult a környezeti állapot. Emellett természetesen a LIFE programban is részt fogunk venni, és ahhoz a hazai társfinanszírozást biztosítani fogjuk. Úgyhogy hadd nyugtassam meg a képviselő hölgyeket és urakat, hogy szó nincs arról, hogy a kormányzat a természet ügyét valamiféle mostohaként kezelné. Hiszen a források akár a vidékfejlesztési programon belül, akár a közös agrárpolitika mindkét pillérén belül soha nem látott mértékűek.

Az intézményrendszert amikor felemlítik, mindig azt a példát szoktam felhozni, hogy vajon ma a természetvédelem számára az lenne-e a jó, ha lenne 10 százalékkal több természetvédelmi őr, vagy az a jó helyzet, amit a közös agrárpolitika hozott létre, hogy 30 százalékát a zöldítésre kell fordítani. Egészen biztos vagyok, hogy egyetlenegy tagállam saját magától nem vállalta volna azokat a kötelezettségeket, ami akár az ökológiai célterületet jelenti, akár a biodiverzitás területén lévő elvárásokat, akár a gyepterületek megtartását jelenti. Ez egy jelentős változás az eddigiekhez képest, és ennek az ellenőrzését, betartását például nem a természetvédelmi intézményrendszer, hanem maga a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal is végzi, bevonva ebbe a tevékenységébe.

Összegezve, hadd köszönjem meg mind a támogató, mind a kritizáló gondolatokat, és én biztos vagyok abban, hogy ha ebben a hangnemben tudjuk folytatni ezekben az ügyekben a diskurzust, akkor eredményesek leszünk az elkövetkező esztendőkben. Még egyszer köszönöm a figyelmet.