Kucsák László (Fidesz)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink a karzaton! Akik figyelemmel kísérték az eddigi polémiát, vitát, azok emlékezhetnek rá, hogy lassan három órája annak, hogy Vinnai Győző képviselőtársam jelezte, hogy a köznevelési törvény megközelítésében én is hozzászólnék. Elérkezett ez a pillanat, még ha nem is feltétlenül történelmi, de élnék a lehetőséggel, és köszönöm szépen, hogy kitüntetnek figyelmükkel.

Az előttünk fekvő szakképzési és nemzeti köznevelési törvényjavaslattal kapcsolatban többen elmondták már, államtitkár asszony, államtitkár úr is és több hozzászóló előttem, de azért fontosnak tartom a következő dolgokat kiemelni és ismét figyelembe ajánlani. Tehát ennek a kormányjavaslatnak mindenekelőtt a szakképző intézmények Nemzetgazdasági Minisztérium irányítása alá helyezése, a szakképzési centrumok létrejötte az indoka. Változik ennek keretében a szakképzési típusok elnevezése, szerkezete ‑ 5-6 évfolyamos szakgimnázium, 5 évfolyamos szakközépiskola, szakiskola ‑, a Híd-prog­ramok köznevelési és szakképzési programokra válnak szét, módosulnak a képesítési előírásokra vonatkozó szabályok az előbbi változásokkal összefüggésben. Korrekción mennek át az osztály- és csoportlétszámokra vonatkozó előírások, illetve a gyakorlati oktatást vezetőknek adható pótlék mértéke. Ezek közül néhányról egy-egy gondolatban engedjék meg, hogy hadd szóljak.

A szakképzési törvénnyel összehangolt módon kerül sor a szakgimnáziumi és az új szakközépiskolai intézménytípusok bevezetésére 2016. szeptember 1-jével. Tehát amik itt megfogalmazódtak aggályként, azért erre egy bő esztendő áll még rendelkezésre, egy bő esztendő áll előttünk, ebben azért szerintem együttműködve nagyon komoly munkát lehet elvégezni.

Mi a célja ennek a javaslatcsomagnak? Az a célja, hogy a jövő fiataljai megújított középiskolai rendszerben tanulhassanak, és ezek keretei között érettségi vizsgára is felkészülhessenek nemcsak a szakgimnáziumok, hanem a jelenleg 3 éves szakiskolai rendszert felváltó új szakközépiskolai rendszer tanulói is. Erről is szóltak többen, de hadd álljak meg itt is egy pillanatra. Magam is úgy gondolom, éppen kiindulva azokból az adatokból, nem mai, nem tegnapi, tegnapelőtti, sőt sokkal régebbi adatokból, hogy milyen a lemorzsolódás mértéke, ez hogyan oszlik meg földrajzilag, hogyan oszlik meg képzési területenként, ezen adatok alapján éppen nagyon fontos törekvés az, ami itt az előttünk fekvő javaslatban benne foglaltatik, hogy lehetőségeket kínáljunk, új irányokat, új utakat nyissunk meg a fiatalok számára.

Továbbá változtat a javaslat a Híd-programok jellegén, mint az már elhangzott többektől, a Híd-programok jellegén, működésén is, ugyanis köznevelési és szakképzési Híd-programokra bontja ezeket, és ezáltal lehetővé teszi azt, hogy mindegyik típus a rá jellemző tevékenységekre koncentrálhasson inkább. Itt is megállnék egy pillanatra, már csak azért is, mert Dúró Dóra képviselő asszony vezérszónoki felszólalásában erről is tett említést, és a Híd-programok kapcsán idézett adatokat. Én ezeket most nem kétségbe vonva, hanem csak felidézve, ha ön azt mondja, hogy ott nagyjából 40 százaléknyi a lemorzsolódás ‑ ha jól idézem azt, amit mondott ‑ és 60 százaléknyi a továbbhaladás, akkor az egy megközelítésbeli kérdés is szerintem, hogy a 40 százalékot problémaként tekintjük, vagy azt mondjuk, hogy ily módon 60 százaléknyi diákot, 60 százaléknyi fiatalt, egy egészen más merítési körből érkező fiatalt tudtunk továbbsegíteni ezen az úton. Én azt gondolom, hogy ez fontos eredmény. Minden egyes személy is fontos, és ha 60 százaléknyian vannak, akkor ez a 60 százalék mindenképpen említésre méltó. Természetes, hogy a törekvés az kell legyen, hogy akik a Híd-programokban részt vesznek, azoknak minél teljesebb köre tudjon továbbhaladni ebben a programban. Én azt idéztem föl, amit hallhattam képviselő asszonytól, nyilván majd tesz kiegészítést, ha nem így szánta a mondanivalóját.

Továbbmenve: megnöveli a javaslat a szakképzés rendszerébe nappali oktatás munkarendje szerint bekapcsolódó fiatalok számára a lehetőségeket, és 25 évre emeli ennek a felső határát. Erről is esett már szó, Hoffmann Rózsa is tett erről említést, magam is ezt nagyon helyes törekvésnek tartom.

(13.30)

A jelenlegi többcélú köznevelési intézményi körbe beemeli ezen javaslat a szakképzési centrumot, szakképzési centrumokat. Ez az intézményi forma a szakképző iskolákat a költségvetési szervként működő szakképzési centrum szervezeti egységeiként tartja majd fenn.

Itt is hadd tegyek egy kiegészítést szintén; Dúró Dóra tett említést arról, hogy valamelyik megyében például a személyes országjárása alkalmával kapta azt a jelzést vagy visszajelzést, hogy a szándékolt szakképzési centrumok száma kevesebb lenne, mint ahány tiszk van jelenleg. Ha az én információim szerint a jelenleg országszerte működő tiszkeket alapul vesszük ‑ a jelenleg még működőket, nem az indulási létszámot mondom, a jelenleg még működőket ‑, ez 30-40-es szám közötti tétel, akkor azt tudom mondani, hogy az én rendelkezésemre álló információk szerint az országosan tervezett szakképzési centrumok száma ennél nem lenne kevesebb induló állapotban. Tehát összességében úgy vélem, hogy az a körülmény nem áll fönn, amiről ön említést tett. Lehet, hogy más információs bázisból dolgoztunk ezzel kapcsolatban.

Továbblépve: lehetővé válik, és erről is esett már szó, hogy a tanuló a már elvégzett iskolai évfolyamot egy másik szakma tanulásának választása céljából megismételhesse. Szerintem ez is pozitív törekvés.

Megváltoznak a nemzeti köznevelési törvénynek a pedagógus-munkakör betöltésére vonatkozó, az adott pedagógiai szakaszokhoz kapcsolódó végzettségi, szakképzettségi követelményei is az új típusú szakközépiskolai feladatokkal összefüggésben, és megjelenik a gyakorlati oktatásvezetői munkakör is a szakképző iskolákban. Itt emlékeztetnék arra, amit az expozéban államtitkár úr elmondott a szakoktatókkal, a szakoktatók helyzetével, számával, életkorával összefüggésben. Ismétlésbe nem szeretnék ezúttal bocsátkozni.

Még hadd említsem meg azt a körülményt is, szintén a nemzeti köznevelési törvény szempontjából, ami nem szervesen függ össze a szakképzési javaslattal, ugyanakkor fontos, ez pedig az, hogy az állami iskolák 1-8. évfolyamain felmenő rendszerben bevezetésre került erkölcstan tantárgy elnevezését etika tantárgyra változtatja 2016. szeptember 1-jétől indítva. Csak emlékeztetnék rá megint, hogy az előző ciklusban is folyt szó bizottsági ülésen és talán a Parlament falai között, ott többször kifejtettük, jómagam is, hogy ezt egyébként helyesnek tartjuk. Ezzel ellentétes vélemény itt nem hangzott el, tehát úgy gondolom, hogy ebben nem fog véleménykülönbség felmerülni.

Még egy-két dolgot hadd említsek meg! Utaltam rá a mondókám elején, hogy mindenkinek szíves figyelmébe ajánlanám azt, hogy az a problémakör, az a problémamennyiség, amit meg kell oldanunk és kezelnünk kell, nem mai, nem tegnapi és nem tegnapelőtti probléma. Emlékezhetünk rá, hogy a rendszerváltás környéki, akár még azt megelőző időkben, de a rendszerváltást követően is több nekirugaszkodás volt érzékelhető, tapasztalható, leginkább csak hallható abban a vonatkozásban, hogy a szakiskolai szakmunkásképzés ügyével mit is lenne célszerű kezdeni annak érdekében, hogy a képzés tartalma és a munkavégzés lehetősége, valamint a fiatal motivációja valahogy egybefésülhető lehessen. Ebben a többféle törekvésben, kísérletben nem nagyon tudunk felhozni olyat, ami ezt a célt együttesen meg tudta volna valósítani. Tehát mindenféleképpen újra kellett ezt a kérdéskört gondolni.

Azt gondolom, hogy ezzel a javaslattal, ami nemcsak átnevez bizonyos intézményeket, hanem annak belső tartalmát is, szerkezetét is megújítja, újabb lehetőségeket tudunk kínálni a fiataloknak, és így megteremthetővé válik az, hogy motivációvezérelten kerüljenek minél többen ebbe a képzési rendszerbe.

Talán megint csak Dúró Dóra tett említést arról a felszólalásában, hogy a cím, amit adtak az alkotók, a szerzők ennek az anyagnak, jelesül, hogy „Szakképzés a gazdaság szolgálatában”, ehelyett ő, illetve ők a gyerekek boldogulásának szolgálatát tartják szem előtt. Én úgy gondolom, hogy ez persze fontos gondolat, magam is osztom, nyilván fontos, hogy a gyerek, a fiatal megtalálja magát, pozitív módon találja meg magát ebben a folyamatban, ebben a szakaszban is, de ez a két megfogalmazás, ez a két cél nem mond ellent egymásnak, sziklaszilárd meggyőződésem.

Ha sikerül motivációt felkelteni a gyerekben, a fiatalban, és ez összekapcsolható, összefűzhető azzal, hogy olyan szakmára, olyan szakirányra tudjon ráállni, ami a gazdaság szempontjából is elvárt, kívánt, és kilépvén ebből az oktatási, képzési rendszerből munkavállalóvá tud válni itt Magyarországon, akkor azt gondolom, hogy divatos kifejezéssel élve ez a win-win verzió, ezzel mindenki csak nyerhet. Tehát én itt nem érzek ellentmondást.

A lemorzsolódási adatok valóban figyelemre méltóak, elgondolkodtatóak, ezen javítanunk kell. Én úgy gondolom, hogy ezen javaslatból kiindulva meg tudjuk találni azt az utat közösen, együttgondolkodva és együttműködve, hogy ezeket az adatokat javítani tudjuk, nem az adatok javítása miatt, mert én a kommunista időszakban sem hittem a bukásmentes iskolában, amikor azt meghirdették, továbbra sem hiszek ebben. Nem kartotékadatokban kell gondolkodni, hanem abban, hogy ez a tartalom elérhetővé váljon minden fiatalnak, magába tudja szívni, magába tudja építeni és ezt tudja majd kamatoztatni saját boldogulása szempontjából és a nemzetgazdaság szempontjából is előnyös módon.

Egyet még hadd említsek meg, mert kétpercesben nem jelentkeztem be és nem is nagyon tervezném, hogy ezt megtegyem. Én nagyra becsülöm Dúró Dórát, már csak azért is, mert általában olyan módon is fogalmazza meg gondolatait, amelyek szerintem valók a Parlament falai közé. Ezért, ha lehet, megkérném, hogy a „gyerekanyag” meg a „pedagógusok átrugdossák a gyerekeket” kifejezéseket próbáljuk meg mellőzni. Éppen a statisztikák javítása kapcsán hangzott el egy ilyen. Nem gondolnám, hogy ez szándékos, de talán szerencsésebb lenne, hogyha ezeket kerülnénk, már csak azért is, mert tudjuk nagyon jól, hogy az oktatás-nevelés ügye egy rendkívül összetett, rendkívül fontos folyamat a kicsinyek, a fiatalok és a felnőttek számára is.

Summa summarum, megköszönve a figyelmüket azt szeretném mondani, hogy magam is ajánlom jó szívvel a tisztelt képviselőtársak figyelmébe ezt a javaslatcsomagot, vitassuk meg, jobbító javaslatokkal, ha szükséges, vigyük még előbbre. Bízom benne, hogy erős támogatása lesz annak az ügynek, amit a kormány a zászlajára tűzött, hogy a fiatalok a szakképzés keretei között is minél inkább megtalálják a boldogulás lehetséges útját.

Ez mindannyiunk érdeke, akik itt élünk, és reményeim szerint a továbbiakban is itt élünk és itt tudunk majd boldogulni Magyarországon. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.)