Kissné Köles Erika

KISSNÉ KÖLES ERIKA nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Spoštovani gospod predsednik! Cenjeni državni zbor! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

Az Országgyűlés által 2011. április 18-án elfogadott, 25-én kihirdetett, majd 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény Nemzeti hitvallás részében kinyilvánítja, hogy „a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők”. Magyarország Alaptörvényében megfogalmazódik azon jog is, hogy minden magyar állampolgár számára ingyenes és kötelező az alapfokú oktatás, a középfokú oktatás pedig ingyenes és mindenki számára hozzáférhető.

A 2011. évi CLXXIX., a nemzetségek jogairól szóló törvény 12. § (1) bekezdése szerint a nemzetiséghez tartozó személynek joga van megtanulni anyanyelvét, részt venni anyanyelvű köznevelésben, oktatásban és művelődésben; továbbá joga van az oktatási esélyegyenlőséghez, amelyet az állam hatékony intézkedésekkel köteles elősegíteni.

Fentiek értelmében a Magyarországi nemzetiségek bizottsága kötelességének és jogának érzi a kormány T/4476. számú, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, továbbá a kormány által T/4475. számon benyújtott, a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosítására irányuló törvényjavaslatok tárgyalásába való bekapcsolódást.

A Magyarország területén élő történelmi vagy őshonos nemzetiségek közül az utóbbi években, évtizedekben többek esetében a nemzetiséghez tartozók létszámának csökkenéséről kell beszélnünk. Természetes igényünk ugyanakkor, hogy ezen népcsoportok ‑ amelyek közül többen évszázadok óta élnek Magyarország meghatározott térségeiben ‑ az eljövendő évszázadokban is fennmaradjanak ugyanott, őrizve nemzetiségeik nyelvét, kultúráját, hagyományaikat, különbözőségükkel gazdagítva Magyarország kultúráját, amelyhez állampolgárságunk jogán tartozunk, és érzelmi kötődésünkkel, feladatvállalásunkkal ugyancsak vállaljuk ezt a tényt.

Nemzetiségi hovatartozásunk szerint annak a népcsoportnak az értékőrzői, gyarapítói akarunk maradni, amelynek soraiba származásunk okán tartozunk. Ma mondhatni, mind a 13 magyarországi nemzetiség ‑ de különösen a kis létszámú nemzetiségek esetében ‑ rendkívül nagy szerep hárul a köznevelési intézményekre a nemzetiségek nyelvének, kultúrájának megőrzése és átörökítése terén. Az elmúlt időszakban bizonyos esetekben generációkat veszítettünk, olyanokat is, akik éppen ez idő tájt szülők vagy a közeli jövőben válnak szülővé. Az ő gyermekeiket az iskolának kell visszavezetnie nemzetiségi gyökereikhez, hogy szülővé válva már maguk legyenek ezen értékek direkt közvetítői.

Ezért kiemelt fontosságú számunkra, hogy a mai magyar köznevelésben és szakképzésben milyen lehetőséget tudunk biztosítani a nemzetiséghez tartozók anyanyelvű vagy anyanyelvi oktatásához. Nemzetiségi közösségeink gazdasági helyzetében nagy szerepet szánunk a jól képzett és a nemzetiségi nyelvet is jól ismerő szakembereknek, olyanoknak, akik képesek és alkalmasak akár arra is, hogy az adott anyaországból hazánkba érkező vállalkozók munkatársaiként vállaljanak munkát.

A szakképzési intézményrendszer fejlesztése, a gazdasági igényekkel összehangolt, versenyképes tudást biztosító iskolai rendszerű szakképzés érdekében benyújtott, a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény módosítására irányuló törvényjavaslat e tekintetben érinti a nemzetiségek bizottságát is.

A szakképzés intézményrendszerének átalakítása 1. pontjában foglaltakat, a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló javaslatot bizottságunk nem kívánja kiegészíteni, az abban foglaltak a szakképzésben nemzetiségi tanulóink számára középszintű és szakmai képzésüket jól biztosító törvényjavaslatok.

(13.10)

A szakképesítések megszerzését biztosító új struktúrákban is szeretnénk, ha a nemzetiségi nevelés és oktatás helyet kapna azon intézményekben, ahol erre a törvényben meghatározott számú szülő, illetve tanuló részéről igény jelentkezik. A nemzeti köznevelésről szóló és a szakképzési törvény jelen módosításaira irányuló törvényjavaslatok tartalmi elemei közötti hasonlóság miatt a továbbiakban a köznevelési törvény módosítására irányuló törvényjavaslat mentén fejtem ki bizottságunk véleményét.

A T/4476. számú törvényjavaslathoz bizottságunk részéről a következőket teszem hozzá. A törvényjavaslat 1. §-ában rendelkezik a köznevelési intézmény alapító okiratában, szakmai alapdokumentumában foglalt közfeladatok elnevezéséről. A felsorolásból hiányoljuk a nemzetiségi pedagógiai szakmai szolgáltatás fogalomkört.

A 2014. év őszén a Magyarország kormánya által a T/2085. számon benyújtott, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása során bizottságunk közvetve felhívta a benyújtó szaktárca képviselőinek a figyelmét arra, hogy célszerűnek látná a pedagógiai szakmai szolgáltatásokat nemzetiségi nevelési-oktatási intézmények esetében nemzetiségek részére nevesített intézmények révén ellátni. E törvénymódosítás részletes vitájához nem tudtunk csatlakozni, javaslatunkról a parlament nem szavazott.

Észrevételeztük akkor, hogy a jelzett törvénymódosítás 5. § (2) bekezdésében a pedagógiai szakmai szolgáltatások igénybevételének lehetőségét nem terjesztette ki a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézményekre, hiszen a következőképpen fogalmazott: „Az állami fenntartású nevelési-oktatási intézmény a pedagógiai szakmai szolgáltatásokat a hivataltól veszi igénybe.” A nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények ilyetén pedagógiai szakmai szolgáltatás nélkül maradnának.

Márpedig a nemzetiségi nevelési-oktatási intézményeknek szüksége van pedagógiai szakmai szolgáltatókra, a nemzetiségi nevelés sajátosságaira tekintettel nemzetiségi pedagógiai szakmai szolgáltató intézményi és szaktanácsadói, szakértői körre. A nemzetiségi nevelés jellemző sajátosságait a nemzetiségi szakemberek minden bizonnyal könnyebben átlátják, problémaérzékenységük e területen talán kifinomultabb és lényeglátóbb. A nemzetiségi pedagógiai szakmai szolgáltatókra tehát kifejezett szükség van, kérjük, hogy a törvénymódosítás az alapfeladatok felsorolásában azt nevesítse.

A törvényjavaslat 2. §-ában foglalt, a köznevelési intézményekben folyó pedagógiai munka szakaszai, illetve a 3. § kiegészítő javaslatához nem kívánunk hozzáfűzni kiegészítést.

A 4. §-ában a köznevelési rendszer intézményei körébe bekerült szakgimnázium és szakképző iskola fogalma konkretizálódik, e felsorolásból is a nemzetiségi pedagógiai szakmai szolgáltatást nyújtó intézmény hiányára hívom fel a figyelmet.

A törvényjavaslat 6. §-ában foglaltak a középfokú nevelés és oktatás, illetve elsősorban a szakképzési rendszer tervezett változásaival függnek össze.

A szakképzési törvénnyel összehangolt módon kerül sor a szakgimnáziumi és az új szakközépiskolai intézménytípusok bevezetésére 2016. szeptember 1-jével. Elemi érdekünk, hogy ennek az átalakításnak ne legyen negatív hatása a nemzetiségi nyelvoktatásra a középiskolai gyakorlatban.

Bizottságunk e törvényjavaslatok vonatkozásában azon kérését fogalmazza meg, hogy az új típusú szakközépiskolai feladatokkal összhangban legyen lehetősége a nemzetiségi nevelést és oktatást is folytató középfokú intézményekben az adott térség gazdasági, társadalmi, munkaerő-piaci igényeinek megfelelően egyes szakirányok kétnyelvű elméleti és gyakorlati oktatására.

A vendéglátás és idegenforgalom például, valamint az anyaországgal határos térségek esetében e lehetőség a nemzetiségek számára kiemelt jelentőségű lenne. Jól képzett és a nemzetiségi nyelvet is jól beszélő szakemberekre tehát szükségünk van, ezért lényeges, hogy ne csak a gimnáziumokban tanuló gyerekeink, fiataljaink számára legyen adott a lehetőség, hogy az alapképzésben kétnyelvű intézményben tanulók a nemzetiségi nyelv és kultúra terén szerzett ismereteiket továbbépíthessék. A kerettantervek kidolgoztatásánál erre célszerű lesz figyelni.

A készségfejlesztő szakiskolákban, szakközépiskolákban, továbbá a Híd-programokban is legyen vagy maradjon lehetősége a nemzetiségi tanulóknak a nemzetiségi nyelvvel és népismerettel való foglalkozásra. Fontos ugyanakkor arra is figyelni, hogy a tanulói óraszámok alakulása a nemzetségi nyelvtanulás miatt ne jelentsen teljesítményromlást előidéző túlterheltséget diákjaink számára. Megjegyzem, a középiskolai oktatásból érkezőként tudom, hogy a nemzetiségi nyelvet és népismeretet is tanuló diákjaink nagyon tiszteletreméltóan komoly pluszfeladatot vállalnak, sok esetben természetesen kultúrcsoportok köreiben is ott kívánjuk látni őket.

Célunk és igényünk, hogy a köznevelési Híd-program és a szakképzési Híd-program más-más minisztérium kompetenciájába kerülve se helyeződjék figyelmen kívülre, hogy a nemzetiségi származásból fakadó esetleges hátrányos helyzet feloldására, az esélyegyenlőség mindenkori biztosítására, a társadalmi felzárkózásra a Híd-programok tartalmi elemeinek meghatározásánál figyelemmel legyenek.

A többcélú intézmények köreinek kiterjesztése vonatkozásában a szakképzési centrumok bevezetését bizottságunk aggályosnak érzi abban a tekintetben, hogy a koncentráltan egy térségben élő nemzetiségi csoportokhoz tartozó megrendelők ‑ értem ez alatt: szülők, tanulók, potenciális munkaadók ‑ által előnyben részesített szakképzést nyújtó intézmények gondoskodása a nemzetiségi nevelés és oktatás terén esetleg hátrányt szenvedhet.

A törvényjavaslat további pontjaival bizottságunk nem kívánt foglalkozni.

A felnőttoktatásról szóló 2013. évi LXXVII. törvény módosítása kérdésében az iskolarendszeren kívüli képzési tevékenységet folytató munka révén érintenek egyes nemzetiségi közösségeket, esetükben ugyanis nincs lehetőség intézményesített formában a nemzetiségi nyelv oktatására, de kiegészítő nemzetiségi nyelvoktatást folytatnak. E tevékenységük révén jelen törvénymódosítás egyes vonatkozásai őket érintik. Ezt még a részletes vita során kívánjuk tanulmányozni.

Lenne továbbá még egy kérdésem, konkrétan, hogy a szakképző iskolákban a szakmai igazgatóhelyettes gyakorlati oktatásvezető megjelenése után maradhat-e.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Hvala za pozornost! (Taps.)