Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalt törvényjavaslat egy már ismétlődő képlet: a kormány, csakúgy, mint a korábbi években, képtelen volt a megfelelő időben lefolytatni a megfelelő egyeztetéseket, előkészíteni a megalapozott intézkedéseket, és ezért megint pár hónap után kénytelen módosítani a költségvetésen. Példa erre a bírósági és ügyészségi dolgozók illetményemelése, amit decemberben a kormányoldal még bőszen elutasított, most pedig beleveszi ennek a lehetőségét a törvénybe.

Emlékszem arra a költségvetési bizottsági ülésre, amikor az ellenzék megpróbált minden észérvet felsorakoztatni az illetményemelés mellett, de minden hiába volt ‑ és alig telt el néhány hónap. De ezt bizonyítja az is, hogy a 10. §-ban 29 pontban, A-tól Zs-ig sorjáznak azok a tételek, amelyek a törvény őszi rossz szövegezéseit, pontatlanságait javítják ki. Megint a selejt bosszúja, megint a fideszes törvényalkotás zsákutcája, amikor a kapkodás miatt mindent kétszer-háromszor kell megcsinálni ‑ és sajnos ezt már többször el kellett mondanom itt az Országgyűlésben.

A tanulság ebből, hogy komolytalan a kormány azon szándéka, hogy most tavasszal alkotják meg a 2016. évi költségvetést, arra hivatkozva, hogy ez kiszámíthatóságot teremt. Kiszámíthatóságot akkor lehet teremteni, ha van a terveik, szavaik mögött hitelesség, hogy tényleg nem változtatnak a dolgokon, illetve képesség, hogy időtálló terveket rakjanak le. A Fidesz-kormányt egyik sem jellemzi, ezt kell megtapasztalnunk, sőt a kormányzás alapja a cselezés, a meglepetés, a hirtelen változtatások, azt hiszik, így lehet legyőzni az ellenfelet.

Csakhogy az emberek és a gazdaság érdekét szolgáló kormányzásban tartós sikerhez egészen más hozzáállásra van szükség. Például nem alattvalóknak kellene tekinteni az egyes embereket, és nem ellenséges lobbistáknak a szakmai és érdek-képviseleti szerveket, hanem partnereknek; ugyanígy az apparátusban dolgozókat olyan munkatársaknak, akik szavára és véleményére érdemes odafigyelni, és érdemes odafigyelni az aggályaikra is, amelyeket az egyes felülről jövő utasítások kapcsán megfogalmaznak, ha még tesznek ilyet. Nagyon sok felesleges munkát, felesleges, hatástalan és káros intézkedést meg lehetne spórolni, és meglepően javulna a kormányzás minősége is.

Áttérve a törvényjavaslat konkrét módosítási pontjaira: számos intézkedés akár támogatható is lenne, ám elképesztő, már-már szélsőséges aránytalanságok látszanak. Növelik a települési önkormányzatok szociális, gyermekjóléti és gyermekétkeztetési feladatainak támogatását 3 millió (sic!) forinttal, emelgetik valamennyire az óvodapedagógusokat segítők bérét vagy a nevelő-oktató munkát segítők bérét, illetve hozzátesznek valamicskét a szociális gyermekétkeztetéshez; nagy nehezen létrehoznak egy önkormányzati alapot az adósságkonszolidációban részt nem vett települések számára, elismerve ezzel a felelős gazdálkodás létjogosultságát. Mindezek mellé azonban aránytalanul nagy módon társulnak más kiadások: az Erste Bank megvásárlására 15 milliárdot szánnak, a Liget Budapest projektre plusz 10,6 milliárdot. Ez sajnos jelzi a kormány preferenciáit.

Szeretnék néhány szót szólni az Erste Bank megvásárlásával kapcsolatos 15 milliárdról és a Liget projektről is. Nem teljesen érthető, hogy most 15 milliárdot közpénzből az Erste Bank megvásárlására szánnak, ugyanakkor a közelmúltban, amikor a Bankszövetséggel tárgyaltak, akkor azt tették nyilvánvalóvá, hogy három éven belül mindazokat az állami tulajdonokat, amelyek a különböző bankokban vannak, magánosítani fogják ‑ tehát akkor igazából most 15 milliárd közpénz valamikor három év múlva magánzsebeket fog gazdagítani. Tehát itt azért azt látni kellene, hogy pontosan… (Vantara Gyula közbeszól.) Tehát most 15 milliárd megy az Erste Bankra, három év múlva ezt pedig valamilyen módon magánosítani fogja, nem biztos, hogy ugyanilyen áron (Vantara Gyula: Az igen!), hanem kevesebben és a különbség… ‑ bocsánat, nem pontosan fogalmaztam.

A Liget Budapest projekt kapcsán viszont először az jut eszembe, hogy több jut egy egyeztetés nélkül elkezdett, a budapestiekre ráerőltetett megalomán terv előkészítésére, mint az iskolai és óvodai dolgozók gyalázatos bérének emelésére vagy az összes felelősen gazdálkodó önkormányzat fejlesztésére, tehát ez a 10,6 milliárd egy nagyon komoly összeg erre a célra. Néhány dolgot a Liget Budapest projektről érdemes azért még elmondani, mert a költségvetés tartalékának ilyen célú felhasználása számunkra elfogadhatatlan.

Ez a projekt alapvetően elhibázott, mégpedig azért, mert a legelső döntésnél, hogy hova kellene múzeumokat telepíteni, nem nézték végig a lehetőségeket, nem egyeztettek sem a szakmával, sem az emberekkel, pedig alapvető szempontnak kellene lennie egy zöldterületekben ennyire szegény városban, hogy nem zöldterületekre építkezünk. Annyi más alkalmas helyszín van Budapesten akár az egyes múzeumok számára, akár csoportjuk elhelyezésére ‑ ezeket lényegében sosem vizsgálták. Most kezd kibukni, ami eddig csak a felszín alatt volt érezhető: az érintett szakmák, építészek, muzeológusok, településfejlesztők szinte egyöntetűen elutasítják a tervet. A Ligetet használók kétharmada a természetes parkot, a növényzetet, az idős fákat preferálja. A szomszédos önkormányzatok is közvetítik lassan az emberek akaratát: nem kellenek új múzeumi épületek a Ligetbe. Összességében tehát a 10,6 milliárd forint odaítélésére nincs szükség, a Liget ökológiai megújítására van szükség, ami lényegesen kevesebbe kerül.

Végül még arra szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy jó lenne leszokni arról, hogy az ilyen salátatörvényekbe betesznek néhány támogatható, pozitív javaslatot, mint például, ahogy utaltam már rá, hogy növelik a települési önkormányzatok szociális, gyermekjóléti és gyermekétkeztetési feladatainak támogatását, ami támogatható és örvendetes, viszont mindig betesznek olyan javaslatokat, amelyek összegükben igen magasak, és amelyek nem elfogadhatóak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)