Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meghitt kora esti vitán vehetünk részt a parlamentben, ahol azt kell mondjam, hogy alig néhány képviselő figyelmére tart számot az az egyébként nagyon fontos korképpel és kórképpel felérő előterjesztés, ami előttünk fekszik. Számos pontján lehetne támadni, dicsérni is itt-ott ‑ ezt is meg kell tenni nyilvánvaló módon ‑, de látható, hogy az a salátatörvény, amit lepakoltak elénk, nemcsak a parlamentarizmushoz méltatlan, de minden tisztességesen dolgozni vágyó képviselő tisztességes munkakörülményeinek a rendes alakításához is. Hiszen ha önök azt mondják nekem, hogy ezt az egész csomagot, amely körülbelül 25 témakört érint, a megfelelő szakértőkkel egyeztették, bevonták az érintett társadalmi csoportok képviselőit, a civil szervezeteket és mindenki mást, akkor úgy vélem, hogy inkább egy Andersen-mese részesei lehetünk, mert ez nem lehet igaz.

A helyzet az, hogy a tavalyi költségvetés, pontosabban az idei évre szóló, de tavaly már véglegesített költségvetés kapcsán olyan előre látható tételeket próbálnak most rendeztetni velünk, amelyek esetében a legtöbb esetben semmi akadálya nem lett volna annak, hogy az tisztességesen bekerüljön a költségvetésbe. Hogy mondjak egy példát: az Erste Bank kapcsán a magyar állami érdekeltség szerzése mentén évek óta hangoztatjuk, hogy mekkora szükség lenne egy reprivatizációs stratégiára, vagy egy olyan vízióra, amiből kiderül, hogy az akkor még kétharmados kormányzat mit, milyen áron, kitől, hogyan próbál visszaszerezni a stratégiai vagyonból, vagy megszerezni bizonyos stratégiai elemeket. Jelesül itt és most, nem azért, hogy beinduljon a hitelezés, és nemcsak kizárólag ezért, az önök önbevallása szerint ennek érdekében kötöttek egy paktumot a Bankszövetséggel, amelyben többek között kikötötték a hitelezés jövő évtől történő erőteljesebb beindításáért cserébe, hogy a kilakoltatások elé nem állítanak nagyobb gátakat, mint eddig, hogy a Nemzeti Eszközkezelő esetében továbbra is a bank segíthet. Ez kormánypárti képviselő sajtótájékoztatóján hangzott el, lehet ingatni a fejeket, de amíg a világhálón ez nyomon követhető, addig sajnos erre kell hogy hivatkozzunk.

(18.20)

Ha nem így történt, tessenek helyesbítést kérni. Én leszek a legboldogabb, ha városi legenda az, ami egyébként megtalálható számtalan forráshelyen. El kell mondjuk az Erste tekintetében, ha már ezzel kezdtük, hogy itt nagyon fontos lenne tudni, hogy milyen áron kerül sor erre az akvizícióra. Hiszen a könyv szerinti érték 10 és 20 milliárd forint között lehet valahol ekkora részesedés tekintetében. De hát itt a kialkudott ár és az adásvétel tárgyának értéke együttesen határozhatja meg azt, hogy ki az, aki jól jár, és ki az, aki rosszul jár.

Azt is nagyon fontos lenne tudni, hogy milyen filozófia mentén szereznék meg ezt az állami érdekeltséget. Mit szeretnének? Azt szeretnék, hogy az állami hányad növekménye mentén a hazai bankrendszerben alakuljon ki, mondjuk, egy szociális bankszámla-konstrukció? Mert akkor én ezt támogatni fogom, és igennel szavazok, ha a Jobbik programjának megfelelően átlagbérig elérhető lenne Magyarországon egy olyan szociális bankszámla, amely lényegében nulla forintos vezetési költséggel, az indokolatlan banki terhek leépítésével megkönnyíti a magyar állampolgárok életét, fejenként több ezer forinttal havonta.

Ezzel szemben mi a helyzet? Itt előterjesztői és vezérszónoki szinten az indoklások voltak talán a leginkább vérnyomásemelők, abból a megközelítésből, hogy itt azt mondják, hogy Magyarországon gyakorlatilag a családok felé fordult már a korábbi költségvetés is, ilyen-olyan kedvezményeket ad. Ezzel szemben mit mutat a valóság? Ott van, mondjuk, a banki ágazati különadójuk, ami egyik képviselőjük beszámolója szerint már mintegy 800 milliárdos nagyságrenddel gazdagította a költségvetés bevételi oldalát. Fogadjuk el, hogy így van. A költségvetésben megjelentek ezek a tételek, ezt ne vitassuk! Nehéz lenne vitatni.

Csak az a helyzet, hogy amikor az érintett pénzintézetek bevallották, beismerték közleményekben, egyéb formákban, hogy ezt a teljes tömeget áthárították a lakosságra, sőt továbbmegyek, a pénzügyi tranzakciós illeték esetében az indokolt kivetett illeték mértékénél többet is áthárítottak bizonyos ügyfélkörökre, akkor a kormányzat mit csinált? Elejét vette annak, hogy más fizesse az adót, nem az, akire kivetették? Megakadályozta azt, hogy a polgárok fizessenek a jövőben is, ne az érintett pénzintézetek? Nem, a kormányzat semmit nem tett. Kötött egy paktumot a Bankszövetséggel, amelynek részleteiről lehet ugyan vitatkozni, de az tény, hogy az a 800 milliárdosnál nagyobb nagyságrendű összeg a magyar embereken lett leverve. Azokon, akik családosok, akiken önök szavakban segíteni akarnak. Mégis hagyják, hogy ekkora terhek indokolatlanul szakadjanak a nyakukba.

Amit önök most elénk tettek, az saláta robotoknak; egy salátatörvény, amit csak úgy lehet megszavazni, ha az ember robotnak érzi magát, és nem jár utána, nem gondolja végig, nem elemzi, mert ennyiféle témakört tisztességesen feldolgozni ennyi idő alatt önök nem tudnak. Ezen igen nehéz vitatkozni. Az Erste esetében, mint mondom még egyszer, nagyon fontos lenne látni mögötte egy reprivatizációs stratégiát és egy beszerzési stratégiát, hogy mégis milyen vagyontárgyakat miért, milyen indokokból akar Magyarország jelenlegi kormánya megszerezni. Azt mondom, ha stratégiai elemekről és vagyontárgyakról van szó, az egyik legkitartóbb támogatójuk leszek ezen az úton, akkor, ha ez tisztességes ár-érték aránnyal, átlátható módon, rendes feltételek mellett történik. Ennek a nyomát itt még nem látjuk.

Hadd hívjam fel még egyszer a figyelmet arra a szociális bankszámla-konstrukcióra, amihez ha hozzá tud járulni az, hogy az állami hányad magasabb a magyar bankrendszerben, vagy mondjuk, a takarékszövetkezetek átalakítási modelljét végre elvinnék egy értelmes irányba, afelé, hogy hasonló könnyítések érhessék a magyar állampolgárokat, a kis- és közepes méretű vállalkozásokat, ezt is tudnám támogatni.

De egy költségvetési módosításnál, amikor egyrészt érdemként tüntetik fel azt, hogy már a következő költségvetés tárgyalására is hamarabb kerül sor, azért meg kell említsem, hogy ennek a hamarabb történő tárgyalásnak az egyik feltételezett oka, nem általam, hanem a piac által feltételezett oka egyértelműen az, hogy önök meg tudjanak felelni azon hitelminősítő intézetek elvárásainak, amelyek adott esetben így még jobb besorolást is adhatnak önöknek. Ugye, a közelmúltban egy felminősítést is úgy kommunikáltak, amikor a három nagyból az egyik felminősítette önöket arra a szintre, amire korábban a másik kettő már megtette, hogy Magyarország nagyon pörög, jobban teljesít, és megyünk előre.

Én nem akarok ennek az ellendrukkere lenni. Csak a kommunikációs játszmák közepén ott vannak a számok, mögöttük pedig emberi életek. Azt kell mondjuk, hogy önmagában nem lehet cél, nem lehet azért variálni Magyarország költségvetésével hamarabb, hogy a hitelminősítőknek majd jobb legyen, és önöknek ezáltal jobb legyen őnáluk. Azt kell mondjuk, a zárszámadásra kéne talán egy kicsit jobban figyelni és arra, hogy mi valósul meg abból, amit letesznek az asztalra.

Az indoklásoknál említettem, hogy aki alacsony vérnyomás betegségben szenved, talán hallgathatna ilyen vitákat, hiszen biztos, hogy egyensúlyi helyzet közelébe mozdul az állapota. Mert amikor Kurdisztán tekintetében és a beavatkozás tekintetében költségvetési forrásokat mozgósítanak arra, hogy magyar katonák menjenek idegen országba beavatkozni, ezt lehet vitatni és lehet támogatni. Én most mellőzni szeretném ezt a vitát, hiszem már lefolytattuk itt a Házban, de hogy ezzel párhuzamosan nem tesznek oda egy olyan költségvetési módosító javaslatot, ami Magyarország határvédelmét, a határőrséget legalább alapfokon visszaállítaná, az nemcsak röhejes, de egész egyszerűen életveszélyes is.

Ha önök jártak volna a határvidéken, én nem feltételezem, hogy nem, de ha ott jártak, akkor még nagyobb a baj, látták volna azt, hogy Magyarország határai védtelenek abból az irányból, ahonnan a menekültek áradata özönlik az Európai Unión belülre. Magyarország határa szó szerint védtelen, hiszen amikor az 5-7 kilométerre ellátó hőkamera lábánál, a hóban, én ott voltam, láttam, kirajzolódnak azok a nyomok, ahol Magyarországra több százan lépnek be naponta ellenőrizetlenül, és nem tudjuk, hogy kicsodák a legtöbb esetben, mert összetépik az okmányaikat, akkor nekem ne mondja azt senki, hogy a terrorveszély potenciálisan nem növekedhet meg Magyarországon.

Azt pedig elfogadhatatlannak tartom, hogy a kormányzat ezzel szemben semmiféle eszközt nem tud felmutatni. Egyetlen olyan intézkedést nem tudnak mondani nekünk, ami az irányba hatna, hogy ez a veszély csökkenjen. Az, hogy önöket most meghívták Brüsszelbe tárgyalni a menekültkérdésről, nem önök kezdeményezték a tárgyalást, nem csaptak az asztalra, nem akartak újratárgyalni csatlakozási szerződést, hanem meghívták önöket egy beszélgetésre, ez önmagában eredményként nem tüntethető fel. Aztán a már eldöntött kérdésekről nemzeti konzultációt kezdenek. Lehet, hogy előrébb jutottak volna, ha megjelennek az érintett térségben, elbeszélgetnek akár csak a saját mórahalmi polgármesterükkel vagy az ásotthalmi polgármesterrel, Toroczkai Lászlóval, valódi tapasztalatok, életszagú tapasztalatok mentén sokkal jobb törvényeket lehet hozni mindannyiunk közös érdekében.

Tehát én nem ellendrukker vagyok, ezt még egyszer hangsúlyozom. A mosolygások közepette azért figyelembe ajánlanám, hogy az önkéntesség éve jegyében a Jobbik meghirdette nemcsak azt, hogy képviselőink minden hónapban jövedelmük 10 százalékát karitatív célokra ajánlják fel ‑ nem mondjuk, hogy ez sok vagy kevés, azt mondjuk, hogy tessék utánunk jönni ‑, de azt is felajánlottuk, hogy minden hónapban egy napra legalább beállunk önkéntes munkára, hogy legyen valódi, életszagú tapasztalatunk arról a területről, amiről véleményt alkotunk itt a parlamentben.

Én magam Vona Gáborral Ásotthalom település környékén, a tanyavilágban önkéntes mezőőrnek álltam be. Lehúztunk egy rendes műszakot, tehát vannak első kézből származó tapasztalataink arról, hogy mekkora veszély is fenyegeti Magyarországot. Nem magunkat akarjuk ezzel magasztalni, mert úgy érezzük, hogy ez a képviselői munka szerves és természetes része. Arra szeretnénk biztatni önöket, hogy jöjjenek utánunk ezen az úton, és akkor érdemi vitákat tudunk lefolytatni. Persze, ez most egy kitérő az előttünk fekvő tárgykörtől, ezt tökéletesen látom, de muszáj, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a nagyon fontos momentumokra. Hiszen életszagú, tisztességes vitákat csak valódi élmények alapján lehet lefolytatni.

És azt is el kell mondjuk, említették itt, hogy egy olyan költségvetésről van szó, egy olyat módosítunk, és a következő is talán olyannak készül, amely segíti a családokat, és elhangzott Vejkey képviselőtársamtól egy nagyon fontos mondat, hogy segíti a gyermekvállalást. Minden elismerésem az öné, hogy felismeri Magyarország legnagyobb problémáját, ami a népesség tragikus fogyása. Ugyanakkor fel kell hívjam a figyelmét arra, hogy az ennek elhárítása érdekében mozgósított eszközrendszer legalábbis elégtelen. A tekintetben biztosan, hogy egy európai uniós rekorder, 27 százalékos áfatartalommal a gyermekvállalás fellendítéséről beszélni legalábbis visszás. Hiszen az odaadott családi adókedvezmény-tömeg, amit ne vitassunk el, jó részét elpárologtatja az a rekorder áfa, az a gyermeknevelési cikkekre rakódó rekorder áfa úgyszintén, amelynek hiányában érdemi segítséget tudnánk nyújtani ezen családoknak.

Tehát az önök salátája, amiről tényleg csak azt tudom mondani, hogy saláta robotoknak, ha így igennel megszavazzák, mert ezt gondolkodó ember nem tudja így elfogadni, ahogy elénk leteszik, akkor lehetne hatásos, akkor segíthetné a magyar családok életvezetését, ha bele lenne téve, mondjuk, az alapvető élelmiszerek áfatartalmának 5 százalékra csökkentése, bele lenne téve a gyermeknevelési cikkek áfájának úgyszintén 5 százalékra történő csökkentése. Nem kerülne ez egyébként még látszólag sem olyan nagyon sokba, mint ahogy azt önök indokolni és feltenni szokták. Sőt, ráadásul az így megspórolt összegtömeg nagy részét a hazai piacon és nehéz sorsú emberek költik el. Jó esetben itt vált ki multiplikátor hatást ez a pluszpénz is, de ezt most mellőzzük.

(18.30)

A lényeg az, hogy ezen költségvetési tervezetben ilyen ember közeli, az egyszerű emberek mindennapi életét segítő javaslatoknak is ott kellene lenniük, hogyha külföldi országban akarnak beavatkozni, akkor ott kellene lennie a határvédelem megerősítésének, tehát ilyen furcsa egyensúlytalanságot érzünk az egész saláta és az egész csomag kapcsán, hogy bizonyos akvizíciók, beavatkozások megtörténnek, az ellenoldali védekezési eljárások nem.

El kell hogy mondjuk: órákat beszélhetnénk még erről, ami előttünk van, hiszen annyi stratégiai területet és annyi fontos kérdést érint, hogy majd a későbbiekben Hegedűs Enikő képviselőtársam, jómagam is nyilván egy-két elemet fel fogunk eleveníteni, de a parlamentarizmus megcsúfolásának tartjuk azt, hogy ennyire fontos kérdésekről ekkora részvétel mellett, ilyen idősíkban és egyáltalán, ilyen slendrián módon kell hogy tárgyaljunk.

Még egyszer mondom: ki kell hangsúlyoznunk, hogy ez a parlamentarizmus szégyene ilyen formában, akkor is kötelességünk elmondani és megosztani önökkel azokat a jobbító indítványainkat, amelyek által legalább elfogadhatóvá lehetne minősíteni azt, amire önök készülnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)