Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyilvánvaló módon őszintébb lenne ez a vita ‑ már ha vita kerekedik belőle ‑ abban az esetben, ha a kormánypárti előterjesztők azt mondták volna, ami előttünk fekszik. Egy önök általi hibás, csonka, úgynevezett elszámolási folyamat kozmetikázásáról van most szó, hiszen kapkodva állították össze azt a törvényjavaslatot, amelyet követően pár hónapnyi vagy pár hétnyi tapasztalat után most bizonyos következtetéseket kívánnak levonni. De elmondható, hogy igen erős túlzásokkal látták el az indoklásaikat, és még azon is túl szeretnék lépni, hogy a parlament méltóságát sérti álláspontom szerint, hogy három kormánypárti felszólaló közül kettő teljesen ugyanazt az általános indoklást olvasta fel szó szerint. Nyilvánvaló módon sokkal inkább kíváncsiak lennénk az önök saját gondolataira e tekintetben és tárgykörben; meg is próbálok kiprovokálni pár olyan leendő választ, ami egyáltalán nem provokatív felvetésekre adható válaszként, hanem bizony olyan fájóan fontos kérdések kapcsán merül fel, amelyek tisztázása itt és most szükséges lenne. De még egyszer mondom, őszintébb lett volna, ha azt mondják, hogy igen, ezen részleges rendezésük esetében felmerültek bizonyos problémák, amelyeket nem tudtak kezelni, most ilyen és olyan kozmetikáznak ‑ de önök olyanokat mondtak, amik egyszerűen nem állják ki az igazság próbáját.

(Schmuck Erzsébetet a jegyzői székben Mirkóczki Ádám váltja fel.)

Azt mondták példának okáért, hogy a devizahitel-károsultak számára 1000 milliárdos nagyságrendben visszajuttatják azokat a pénzeket, forrásokat, amelyeket a bankok indokolatlanul elvettek. Eddig még el tudnám fogadni a mondatot, de hogyha ezt azzal egészítik ki, hogy egy teljes körű rendezés történt, hát, el kell hogy szomorítsuk önöket, a helyzet az, hogy több ezer milliárd forinttal megrövidítették az érintett bankok a magyar embereket, ezzel szemben önök a 2010-es kormányra lépésüktől kezdve lényegében nem tettek semmit.

Egyébként helyesen hangzott el, hogy bár kivetették a banki ágazati különadót, hagyták azt áthárítani teljes egészében az ügyfelekre, az emberekre, sőt a kisvállalkozások esetében még magasabb áthárításokra is sor került a későbbiekben a tranzakciós illeték esetében, mint a kivetett, illetéknek nevezett adó mértéke. Ezt egyébként nem mi állítjuk, jobbikos képviselők, az érintett bank kommünikéje és ez ügyben kiadott közleménye is elismeri, hogy tranzakciós illeték tekintetében a lakosságon leverték ezt az egész terhet, önök csendben ültek, semmit nem tettek, tehetetlenek voltak, ami kétharmados felhatalmazással enyhén szólva röhejes lenne. Nagyon jól tudjuk, hogy tehettek volna, ha akartak volna, de nem akartak, mert összejátszottak a bankokkal már ott is.

Elmondható volt tehát az is, hogy ezen összejátszás a későbbiekben nyílttá vált, hiszen ezen évben pontosan nemzetgazdasági miniszteri szinten jelentették be, hogy lényegében egy paktumot kötöttek a bankokkal, amely paktum értelmében a kilakoltatások elé már nem kívánnak komolyabb gátakat emelni, a Nemzeti Eszközkezelő csak úgy segíthet, ahogy a bank, a bűnelkövető bank engedélyezi.

Tehát még egyszer mondom, az előttünk fekvő javaslat egyébként tárgyalható, támogatható, és elmondható vele kapcsolatban, hogy igen, ami segít a károsultakon, fogyasztókon, azt a Jobbiknak is meg kell szavaznia, érzésem szerint minden felelősen gondolkodó parlamenti képviselőnek meg kell szavaznia. Csak ne hazudjanak a szemünkbe, ne mondják azt, hogy önök ezt a problémakört időben felismerték és teljeskörűen rendezték! Higgyék el, hogy a kormányzati hitelességet támogatná az, hogyha belátnák, hogy a cselekvést évekkel elhúzták, évekkel később avatkoztak be, mint kellett vagy lehetett volna, de most rájöttek arra, hogy valamit tenni kell, és legalább részlegesen cselekednek.

Láthatjuk teljesen egyértelműen, amikor elhangzik kormánypárti képviselő szájából, hogy az állampolgárok jogos jussukhoz juthassanak hozzá hamarabb, akkor azt mondom, hogy ez egy közös cél lehet, tehát ezzel én tökéletesen tudok azonosulni, felmerül ugyanakkor az a kérdés, hogy 2010 áprilisában 185,12 volt a forint/svájci frank árfolyam, aztán jött egy 256 forintos, lényegében piaci árfolyamon történő forintosítás. Hogy van ez? Mi történt a kettő között? És hogy fordulhatott elő az, hogy amikor a Jobbik 2010-ben felvetette, hogy felvételkori árfolyamon kellett volna forintosítani, ha még nem is ezt követték volna el, tehát mondjuk, nem 155-160 forinton forintosítanak, hanem az akkori 185 forinton, nagyon könnyű kiszámolni, családonként, szerződésenként 3 millió forinttal, egy kicsit több mint 3 millió forinttal jártak volna jobban mindannyian, akik érintettek az úgynevezett devizahiteles-krízisben.

Tehát ne mondják azt, hogy időben felismerték a problémát, mert az önök első lépése több évvel a probléma felmerülését követően az volt, hogy bevezették a végtörlesztés lehetőségét, A- és B-listáztak a károsultak között, mert a szerencsésebbek, a gazdagabbak bizony 180 forinton végtörlesztettek. Indokolják meg nekünk, könyörgünk, egyszer, hogy mi volt az oka annak, hogy a szerencsésebbek egy kedvezményes árfolyamon végtörleszthettek, az átlagos, egyszerű magyar ember, hitelkárosult pedig megkapta az arcába a piaci árfolyamot, a 256 forint fölöttit?! (Németh Szilárd István: Ne beszélj már összevissza! Most kapnak vissza pénzt! Ezzel kampányoltátok végig az elmúlt négy évet is.) Tehát igen, lehet, hogy most a végtörlesztők kapnak vissza pénzt, de ne kozmetikázzanak, könyörgök, nyomja meg azt a gombot, és vezesse le nekünk, hogy miért tudtak végtörleszteni 180 forinton a szerencsések, és miért kapták a többiek a piaci árfolyamot! Hol vannak a százmilliárdok? Lehet itt dumálni meg bankokkal paktumot kötni, de hol vannak a milliárdok? Soha, senki nem tudott egy szakmailag tartható választ adni erre. (Németh Szilárd István közbeszól.)

Egyébként Répássy államtitkár úr legalább megkísérelte ezt a Gazdasági bizottság előtt, ott is felmerült egyébként az a semmisségi kérdés, ahol egy alaptalan váddal illették a Jobbikot. Az önök állítása szerint mi azt szerettük volna, hogy legyen minden szerződés semmis, és akkor le kellett volna bontani a felépített házakat, visszaadni a bankoknak a pénzt. Ez nem igaz, a Jobbik ilyet nem szeretett volna. A semmisség egyébként automatikusan nem jelentené, ez csak jelenthetné ezt, tehát egy feltételes mód bevezetésével állt volna meg csak részben az az állítás, amit önök hangoztattak. De Répássy államtitkár úr indoklása volt az egészen elképesztő számomra, ahol, bár látszólag mintha ráérzett volna, hogy igen, nem teljes körű ez a rendezés, nem teljesen igazságos, hiszen a bankoknál hagy 1000 milliárdos nagyságrendben indokolatlanul pénzt, azt a pénzt, ami a felvételkori árfolyam és a piaci árfolyamú forintosítás között van, ezt a nagy tömeget hagyja ott. Erre azt mondta az államtitkár úr, hogy azért nem lehet ehhez hozzányúlni, mert akkor a devizahitel-károsultak jobban járnának, mint a forinthitelesek, s úgy mondják ezt ‑ benne van a bizottsági jegyzőkönyvben ‑, úgy mondják ezt, mint hogyha Magyarországon akár forint-, akár devizahitel-károsult jól járt volna. A helyzet az, hogy nem. Ezt a családonként 3 millió forintot, amit a 2010 óta tartó tötymörgés miatt elvesztettek az érintettek, viszont valamilyen úton-módon vissza kellene szerezni a magyar családoknak, és hangsúlyoznom kell, azokat a technikai jellegű módosításokat, könnyítéseket, amelyek előttünk fekszenek, én egyébként támogatom és támogathatónak is tartom.

(14.10)

Tehát nem mondom azt, hogy ezzel a kozmetikai csomaggal probléma van, csak azt kérem, hogy az indoklás során ne hergeljék a közvéleményt. Hogy bennünket és a mögöttünk álló szavazókat hergelik, az egy dolog, de az érintetteket ne hergeljék azzal, hogy teljes körű rendezésről beszélnek! Önök is nagyon jól tudják, hogy ez nem az, ne kábítsuk egymást; őszinte szavak mentén egyébként ezt a helyzetet javító csomagot igenis meg lehet szavazni. És mi is jó szívvel meg tudjuk szavazni akkor, ha ennek az indoklása korrekt és igaz, és akkor, ha esetleges jobbító és a helyzetet javítani kívánó javaslatainkat megértik, befogadják. Az például, hogy ellenőrzési eljárás hivatalból megindítható legyen, abszolút támogatható.

Az MNB esetében már felmerülnek bizonyos kérdések, miszerint a fogyasztóvédelem nagy részét integrálták a nevezett szervezetbe, és azt látjuk, hogy itt valóban nincs egy olyan felügyelőbizottság, amelynek tagjait parlamenti szavazással megerősítve, ellenőrző szerepet gyakorolva odaültethettünk volna ezen szervezet mellé. Tehát itt azért elég komoly problémák és hiányosságok érzékelhetőek.

És hát azt is látjuk, hogy ‑ nem csak a Lombard Lízingre akarok kitérni, amit említett már itt egyik képviselőtársunk ‑ bizony egy olyan gyakorlat érhető tetten Magyarországon, amelynek értelmében bizonyos cégek még mindig levelet küldenek az ügyfélnek, egyoldalúan módosítanak szerződéseket. És amikor elhangzott az indoklás során, ha jól emlékszem, fideszes képviselőtársunk szájából az, hogy megszűnt az a rendszer, hogy csak úgy egyoldalúan játszanak az emberek szerződéseivel, nagyon röviden le kell vezessük: ez nem igaz. Ez azért sem igaz, mert a helyzet az, hogy azokat a költségeket, amelyek százalékosan voltak meghatározva a forintosítás során, gyakorlatilag a kamattal együtt kezelik 2015. február 1-je óta. Ezért előállhatott az a faramuci helyzet, hogy bár az önök indoklásában és az önök korábbi törvényében benne van helyesen, hogy nem emelkedhet kamat, és alapkamat-emelés nem fordulhat elő ilyen szerződéstípusoknál, mégiscsak történt olyan, hogy bár, még egyszer mondom, a bank nem emelhet kamatot, az egyik olvasó és az egyik levélküldő az elszámolási értesítőjében konkrétan kamatemeléssel szembesült. Hogy fordulhatott ez elő?

Az érintett sajtóorgánum, amely egyébként nagyon széles körben megszellőztette ezt a felháborító esetet, az ügyleti kamat szintje tekintetében szintén azt tapasztalta, hogy az 5,35 százalékról 6,6 százalékra emelkedett. A forintosítás kamatszabályai szerint viszont ez nem lett volna lehetséges. Akkor ez mégis hogy fordult elő?

Nagy szerencsénk ez esetben, hogy van világháló előttünk, hiszen itt megkérdezték a Magyar Nemzeti Bank illetékesét is, és el is mondták, hogy gyakorlat az, hogy figyelembe veszik az esetlegesen felszámított, kamatjellegű kezelési költséget is. Tehát amikor arról beszélünk, hogy már nem tudnak egyoldalúan játszadozni szerződési feltételekkel, rá kell jöjjünk, hogy ez nem igaz. Még egyszer mondom, emiatt fordulhatott elő, hogy az ügyleti kamat szintje megnőtt az elszámolás során is. És a banknak annyi dolga volt csak, hogy ebben az egyetlen esetben, tehát nevezett esetben eltörölte az 1,9 százalékos kezelési költséget, viszont ezzel párhuzamosan egy kisebb ügyleti­kamat-emelést hajtott végre. És mit csinált? Törölte a szerződéséből a kezelési költséget. Erre egyébként van jogi lehetősége, miután a szerződésmódosítás a fogyasztó számára nem kedvezőtlen. És ezen kiskapu kihasználásával ebben az esetben annak mértékét a kamatfelár felső korlátjának a kiszámításakor már nem kellett figyelembe vennie, a végeredmény pedig az, amit említettünk, hogy bizony annak ellenére, hogy van egy kamatemelési tilalom, ez esetben a tilalommal szemben mégis megtörtént ez a vérlázító eset.

El kell hogy mondjuk összefoglalva, amit a Jobbikkal szemben felhoztak, miszerint mi itt a semmisség kimondását akarjuk, és akkor majd le kell bontani az emberek házát, és visszafizetni az összes pénzt, ez nem igaz. Elmondom, hogy mit szeretnénk. Azt, amit egyébként a Fidesz egyik vezérszónoka, pontosabban, az indítvány egyik felvezetője megfogalmazott, hogy az emberek hozzájuthassanak jogos jussukhoz, ne egy részéhez, ne az egyharmadához, ne ilyen kozmetikázott módon. Azért harcolunk még mindig a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosításáért, mert ez az egyetlen biztos módszer ismeretes arra nézve, hogy az árfolyam-játsza­dozásokból, a be nem vont deviza által elvégzett, ilyen matematikai meg kockás füzetes műveletekből következően az emberektől kicsalt pénzt vissza tudjuk juttatni az érintetteknek.

Kampányolhatnak önök azzal, hogy ezermilliárdot most visszajuttatnak az embereknek, mi azt szeretnénk, hogy az összes elvett pénzforrás visszakerüljön. Nem akarunk tömeges bankcsődöket Magyarországon; egyébként ha megvizsgáljuk az érintett bankok, akár mérlegfőösszegét, akár más statisztikai számait, láthatjuk, hogy egy teljes körű rendezés sem döntené be ezt a bankrendszert, tehát ezek a korábbi riogatások is teljes mértékben alaptalanok. Csak az a nagyon erős érzésünk volt igen régóta, hogy a kormányzat, bár látszólag kiveti a banki ágazati különadót, tranzakciós illetéket, mégis összejátszik a Bankszövetséggel valamilyen szinten. Hát aztán ezen úgymond vádaskodásunkkal kapcsolatban a valóság azt bizonyította, hogy az NGM szintjén önök ezt be is jelentették, hogy egy ilyen lényegi paktum megszületett annak érdekében, hogy 2016-tól a hitelezés felpöröghessen, ami egyébként egy helyes cél.

Tehát nehogy azt higgyék, hogy mi a kákán a csomót keressük, és minden rossz, amit önök tesznek. Nem így van. Egyáltalán nem így van, csak meg kéne hallani a jobbító javaslatokat, mert ahogy azt a történelem sodra mutatja, nem fognak önök mindig ilyen szavazati aránnyal a parlamentben ülni. Most viszont majdnem kétharmados felhatalmazással még mindig nagyon sok magyar emberen segíthetnének, még mindig teljes körű rendezést lehetne végrehajtani, ha meglenne az ezzel kapcsolatos akarat. És még mindig, ahogy említettem, és levezettem, egyoldalúan játszanak az ügyfelek szerződéseivel, még mindig előfordulhatnak kamat- és egyéb jellegű emelések, amelyek őket sújtják, és hát a rendezési csomagjukból, ennek a kozmetikai elemeiből értelemszerűen, de a teljes rendezési csomagból kihagytak egy nagyon széles társadalmi réteget. Kifelejtették azokat, akiknek már bedőlt a hitelük, adott esetben, akiket már kilakoltattak, akik a Nemzeti Eszközkezelő keretein belül látszólagos segítséget kaptak. De hát érdemes lenne végre megvizsgálni, hogy hányan vannak azok, akik már a saját lakásukat sem tudják visszabérelni.

Nem akarok lemenni egy blikkes színvonalra, mert ilyen újságokban jelennek meg napi szinten olyan híradások, amelyek szerint devizahitel-károsult a veséjét árulja… (Németh Szilárd István közbeszól.) Ne kiabáljon, nyomjon egy gombot! Próbáljon már meg a parlament méltóságához illeszkedően viselkedni, mert…