Dr. Szél Bernadett (LMP)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Van egy ország Európában, amely pusztító tempóban néptelenedik el. Lakói évente tíz- és százezer számra költöznek Nyugat-Európába. És miért? Azért, hogy legyen jó megélhetésük, legyenek kiszámíthatóbbak a mindennapjaik. Ennek az országnak a kormánya semmit nem tesz a kivándorlás megfékezéséért, sőt megkockáztatom, hogy titokban talán még örül is neki.

Mert kik mennek el ebből az országból? Elmennek a fiatalok, elmennek a nyelveket beszélők, a piacképes végzettséggel rendelkezők. Talán azt gondolja ez a kormány, hogy ezekkel az emberekkel úgyis csak a baj lenne, mert nem kérnek a keleti típusú illiberális demokrácia úgymond áldásaiból. Ez az ország, amiről beszélek, Magyarország. A kormány szerint persze nincsen semmi probléma, de a számok, a tények teljesen mást mutatnak.

Tavaly 31 500 magyar állampolgár távozott külföldre, másfélszer annyian, mint egy évvel korábban, és ami nagyon durva, hatszor annyian, mint 2009-ben. Többségük ráadásul családalapítás előtt álló fiatal. Közel felük 30 év alatti, háromnegyedük pedig még nem érte el a 40 éves kort sem. Ráadásul a hazai adatok a valós számoknak csupán egy töredékét mutatják. Nézzünk csak bele a külföldi tükörstatisztikákba! A nemrég publikált németországi adatokszerint csak Németországba 21 ezren távoztak 2014-ben.

A kormány persze nem győzi bagatellizálni ezt a problémát. A miniszterelnök úr miről beszél? Arról beszél, hogy ezek a fiatalok kalandvágyból mentek külföldre, meg vendégmunkásokról beszél, akik előbb-utóbb visszajönnek, de addig is jó sok pénzt küldenek haza, ami tetszik a miniszterelnök úrnak, mert ő úgy gondolja, hogy ezzel mindenki jól jár.

Nem, ezzel Magyarország nagyon rosszul jár, a miniszterelnök pedig téved. Ezeknek a fiataloknak a többsége ugyanis nem kalandvágyból megy külföldre. Az itthon végzett fiatalok kőkeményen megélhetési okokból, a magasabb bér, a munka reményében mennek külföldre, és abban is nagyon téved a miniszterelnök, amikor azt mondja, hogy ahogyan kimentek, vissza is jönnek. Egy friss kutatás mutatja, hogy negyedük már haza sem akar jönni. Családok sokaságát látjuk, hogy azért marad kint tartósan, mert nem látja itthon a feltételeit egy élhető életnek, nem látja a perspektívákat, nem látja, hogyan fogja tudni felnevelni a gyerekét, nem látja, hogy mi lesz vele idős napjaira.

Mert milyen kilátásai vannak itthon ezeknek a családoknak? A kinti fizetésének a töredékéből kell megélnie, vagy pedig a biztos munkanélküliség vár rá. Azt kell látni ‑ és most már ideje lenne, ha önök is tükörbe néznének ‑, hogy a kormánynak kőkemény felelőssége van az egyre gyorsuló ütemű elvándorlásban, és az önöké a felelősség, hogy az elmúlt években ez a probléma folyamatosan rosszabbodik. Az egyik hiba az, hogy öt éve nincs bérfelzárkóztatás ebben az országban; a magyar bérek nemhogy közelednének, de még távolodnak is a nyugati bérektől. Ez újabb és újabb kaput nyit meg magyar állampolgárok számára, mennek ki ‑ érthető módon ‑ a magasabb bérek érdekében.

A kormány felelőssége az is, hogy a dolgozók kétharmada átlagbér alatt keres, és komplett ágazatok vannak most már a létminimum alatt; mint ahogy az is az önök felelőssége, hogy az LMP minden tanácsa és biztatása dacára nem csökkentik a munkára rakódó terheket. De az is a kormány bűne, hogy az oktatási rendszer egyre inkább leépül, és egyre kevesebben férnek hozzá a tandíjmentes egyetemi oktatáshoz is.

És vegyék tudomásul, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy önök nem alakítottak ki jó feltételeket a családalapításhoz sem. A család-munka egyensúly ebben az országban csak egy illúzió, a nőket folyamatosan hátrányok érik a munkaerőpiacon, és a fiatal pároknak is kedvező bérlakásszektor pedig ismeretlen fogalom. Nem véletlen, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szülőképes korban lévő magyar nőknek már 6-8 százaléka tartózkodik külföldön; ez az arány pár éve még csak 1-2 százalék volt.

Az LMP tudja, hogy van ellenszere a tömeges kivándorlásnak. Az LMP a magas bérek és az oktatás, a tudás megszerzése mellett tette le a voksot. Amíg önök összeszerelő üzemmé tették ezt az országot, mi azt követeljük, hogy nőjenek a nettó bérek, mi visszaadnánk az oktatás elvett forrásait is, fejlesztenénk a felsőoktatást, az egészségügyet és a jövő iparágait. Fejlesztenénk a megújuló energiákat, az energiahatékonyságot. Mi 450 ezer munkahelyet tudnánk létrehozni ebben az országban, és olyan béreket adnánk, amiből meg lehet élni. Emellett mi azt is tudjuk, hogy olyan adórendszerre van szükség, amely a kisebb vállalkozásoknak kedvező, és nem a munkát adóztatja.

Az LMP a dolgozói szegénységet felszámoló javaslatait letette az Országgyűlés asztalára. Önöknek most, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, színt kell vallaniuk. Vagy megszavazzák ezt a javaslatot, vagy ha nem, akkor vállalják fel a gyermekeiket, unokáikat elveszítő családok százezrei előtt, hogy önöket tulajdonképpen nem érdekli ezeknek a szétszakított családoknak a sorsa.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A választás az önöké lesz. A dolgozói szegénységet felszámoló csomagunk ott van a Ház asztalán. Számítunk az önök támogatására. (Taps az LMP padsoraiban.)