Dr. Czomba Sándor (Fidesz)

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Menjünk a végéről! A bérkérdéseket hozta elő mint nagyon fontos kérdést a migrációs folyamatok motorjaként, illetve problémájaként.

Szeretném önnek jelezni és ismételten hangsúlyozni, hogy 2010 óta Magyarországon a bruttó bérek a minimálbér tekintetében több mint 40 százalékkal nőttek, reálértéken (Moraj az LMP padsoraiban. ‑ Dr. Szél Bernadett a fejét rázza.), a családi adókedvezménnyel együtt 11,7 százalékkal, családi adókedvezmény nélkül pedig 5,7 százalékkal.

(13.10)

Tehát folyamatosan nőnek a bérek. Abban ugyan van vita közöttünk, hogy lehet-e hitelből béreket növelni, vagy pedig teljesítmény kell mögé, és a teljesítménynövekedés arányában tudjuk és akarjuk a béreket mind a versenyszférában, mind pedig a közszolgálatban emelni. Itt is szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy minden egyes szegmensben - nem­­csak a versenyszférában, hanem a közszférában is ‑ folyamatosan erőnkhöz, a költségvetés teljesítőképességéhez képest folyamatosan növekszik.

De a tényeket mondta itt a migráció kapcsán, ezért engedje meg, hogy én is néhány tényadatot elmondjak önnek.

Fontos a kérdés, nem lehet szőnyeg alá söpörni: nemcsak a magyar kormány, hanem mindenki más, egész Európa szenved ettől; vannak olyan tagállamok, ahol súlyosabb a helyzet. De a tényekhez az is hozzátartozik, minden szakértő egyetért abban, hogy Magyarországon 2006 után kezdett el felgyorsulni a migrációs folyamat, 2008-ban és 2009-ben kapott a válságtól még egy lökést, és ehhez jött 2011-ben a munkaerő-piaci határnyitás. Tehát ezeket a folyamatokat érdemes figyelembe venni. Ehhez képest Magyarországon a háztartások mindössze 2 százalékához tartozik olyan személy, aki külföldön él, de akit még házastársként (sic!) tartanak nyilván. Ezt a KSH és a Népességtudományi Kutatóintézet legutóbbi felmérése is egyértelműen bizonyítja.

A KSH 2014 októberében hozta nyilvánosságra a külföldön élő magyarok létszámára vonatkozó adatot. Itt 350 ezer embert prognosztizált nagyságrendileg a KSH, akik ’89 után hagyták el Magyarországot. A Tárki legfrissebb kutatása szerint a magánháztartások tagjainak körülbelül 1 százalékát tekintjük külföldön tartózkodónak; ez az érték jóval alacsonyabb annál, mint ami a tükörstatisztikák eredménye alapján várható lett volna. Míg mondjuk, Romániában a munkaerő-állomány több mint 9 százaléka távozott külföldre, addig Magyarországon ez a szám 2,4 százalékot ér el. (Dr. Szél Bernadett közbeszólása.) Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a romániai helyzethez kell a magyar helyeztet viszonyítani, azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy amikor az Európai Unió tagjává váltunk 2004-ben, az egyik legfontosabb elem az volt, hogy a szabad munkaerő-áramlást lehetővé tegyük, és fiatalok és idősebbek is rövidebb-hosszabb időtartamra akár külföldön tanuljanak vagy vállaljanak munkát; ennek a lehetősége 2004 óta a magyarok kezében van, és a lehetőséggel élnek is. A kérdés inkább az, hogy lehetőségként vagy kényszerként éljük-e meg a külföldi munkavállalást vagy a külföldi oktatást. Ha valaki kényszerként éli meg, az probléma, és ezért kell a mindenkori magyar kormánynak tenni. Lehetőség tekintetében, azt gondolom, a későbbi években sem kell szűkítenünk a lehetőségét, hiszen alapvető lehetőség és alapvető igény mutatkozik minden társadalomban ezzel kapcsolatosan.

Azzal kapcsolatban, hogy nem tett a magyar kormány semmit, azért engedje meg, képviselő asszony, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy pontosan a 15-24 éves fiatalok tekintetében nőtt a foglalkoztatási ráta az Európai Unióban az egyik legnagyobb mértékben, mégpedig azért, mert elindítottuk az ifjúsági garanciaprogramot a korábbi években, „Első munkahely” garanciaprogram címén 17 ezer fiatal dolgozik jelen pillanatban is a versenyszférában a munkaerőpiacon, diákmunkát indítunk minden nyári időszakban, ahol 15-20-25 ezer fiatal vesz részt; tehát ne állítsa azt, hogy a magyar kormány ölbe tett kézzel figyelte az eseményeket, mert számos olyan intézkedés történt, amely kifejezetten a fiatalok vállalkozását, munkavállalását segítette.

Az kétségtelen tény, hogy nagyon sok a teendő, nagyon sok problémával küzdünk még, és szükség is van arra, hogy a kormány a következő években olyan intézkedéseket hozzon meg, amelyek ‑ különösen a fiatalok tekintetében ‑ a hazai foglalkoztatás bővülését szolgálják. Ebben az ügyben, azt gondolom, valamennyi jelen lévő pártnak, nemcsak a kormánynak, hanem az ellenzéknek is a célok teljesen egyértelműek. Azt gondolom, hogy ezeket a célokat közösen képesek leszünk a következő időszakban elérni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)