L. Simon László (Fidesz)

L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Látszik, hogy a Jobbik nyerte a hétvégi időközi választást, különben képviselőtársam nyilvánvalóan itt örömódát zengett volna, és nem beszélne félre, nem hozná újra elő azt a kérdést, amit az elmúlt hetekben már nemegyszer végigbeszéltünk a parlamentben.

De tegyük tisztába a dolgokat, tisztelt képviselőtársam! Az egész, az egész Quaestor-ügy nem jutott volna idáig, ha az önök kormányzása idején nem adnak 17 milliárd forintot a Quaestornak, nem jutott volna idáig, ha az önök bankára, Erős János a magyar adófizetők pénzéből nem stafírozza ki ezt a vállalatcsoportot.

Tisztelt Képviselőtársam! A jelenlegi magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, ami egyébként a törvényes keretek között lehetősége és feladata, hogy megkapják a károsultak a pénzüket, és a Magyar Országgyűlés azért fogja a mai napon a házszabálytól eltérően tárgyalni a képviselőtársaim által benyújtott törvényjavaslatot, mert az a szándékunk, hogy ne legyen olyan ember, aki nem kapja meg teljes egészében a beragadt pénzét. Önök, tisztelt képviselőtársam, az MSZP láthatólag 32 ezer magyar ember, 32 ezer Quaestor-ügyfél ellen beszél, hiszen az a javaslat, amit ma meg fogunk tárgyalni, arról szól, hogy mindenki ‑ mindenki! ‑ száz százalékban megkapja a pénzét.

Azért nincs a javaslatban, tisztelt képviselőtársam, a Buda-Cash, mert a Buda-Cash esetében már 97 százalék megkapta a pénzét, az OBA gondoskodott arról, hogy a kisbefektetők a pénzükhöz jussanak. Tehát teljesen értelmetlen keverni a szezont a fazonnal, képviselő úr. Ennek a törvényjavaslatnak az a célja, hogy a Quaestor károsultjain segítsünk, amennyire csak lehet, tisztelt képviselő úr. Nyilvánvalóan önöknek ez a gondolat rendkívül furcsa és idegen. Emlékszünk azokra az időszakokra, amikor a Baumag, a Globex, a Hajdú-Bét károsultjaival önök nemhogy nem foglalkoztak, hanem volt olyan miniszterelnök, aki ebben még tevőlegesen részt is vett, hogy ezek az emberek ne jussanak hozzá a pénzükhöz, hanem csak a pénzük töredékéhez.

Úgyhogy, tisztelt képviselő úr, ez a mentalitásbeli különbség közöttünk. Mi azt nézzük, hogy milyen jogszabályi eszközökkel, milyen törvénymódosítással tudjuk elérni azt, hogy 32 ezer ember hozzájusson jogos igényéhez, 32 ezer ember visszakapja azt a pénzét, amit egyébként azzal a hittel helyezett el a Quaestornál, hogy arra tisztességes kamatot fognak neki fizetni. Úgyhogy arra kérjük önöket, képviselő úr, hogy támogassák a javaslatunkat.

Ráadásul az is micsoda farizeus tempó, hogy itt most elkezd arról beszélni, hogy a javaslat alkotmányellenes és házszabályellenes, miközben a Házbizottságban önök is száz százalékig támogatták ennek a törvényjavaslatnak a házszabálytól eltérő módon való tárgyalását. Ott érdekes módon nem mondták azt, hogy ez alkotmányellenes. Vagy ha alkotmányellenes lenne, akkor nem támogatnák a házszabálytól való eltéréssel történő tárgyalását, tisztelt képviselőtársaim. Akkor döntsék el, hogy önök mikor mondanak igazat, vagy egyeztessenek a frakción belül, beszéljen az önök Házbizottságban részt vevő képviselőjével.

Mindenesetre most el fog válni az ocsú a búzától, ki fog derülni, hogy önök a 32 ezer károsult pártján vannak-e avagy nem. A felelősség pedig, tisztelt képviselő úr, részben azoké, akik ilyen módon adtak a 2010-es kormányváltás előtt 17 milliárd forintot a Quaestornak és azoké, akik egyébként a politikától és a kormánytól teljesen függetlenül csődbe vitték a vállalkozást évtizedes csalássorozat eredményeképpen, olyan pilótajátékot játszottak az adófizetők, a kisbefektetők és a nagyobb befektetők pénzével, ami morálisan is megengedhetetlen, és természetesen jogszabályokba ütközik.

Úgyhogy arra kérem tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy ahogyan a Házbizottságban támogatták a javaslatot, itt, a Házban is szíveskedjenek azt szavazatukkal is megerősíteni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)